Új Magyar Muzeum 4/1 (1854)

Irodalom és nyelv - Gyulai Pál: Petőfi Sándor és lírai költészetünk

PETŐFI SÁNDOR ÉS LYRAI KÖLTÉSZETÜNK. 121 mert csak így lehetett igaz hangja a kor hangulatának, a fejlődő nemzeti szellemnek. A „népies“ egy új phasisa vala a nemzeti költészet fejlődésének, a nemzeti szellem új hódítmánya erősebb alapon, tágabb láthatárral. Vágy szállotta meg a költőket nem csak az irodalmi körök, a miveltebbeknek, hanem az egész közönség­nek írni. Érezni kezdek, hogy a népköltészet nemiekben szabályt is adhat a műköltészetnek. Hatni akarván, ösztönszerüleg megta­lálták a tárgyakat s az eszközt, melyek által a közönség élénken érdekeltett. Mindez várhatlan kapcsolatban volt egy csoport szép­­tani és politikai nézettel, magába olvasztott valamit a külföld mo­dern irányaiból, s a lyrából átment az eposz, színmű és regénybe. A népies, mint minden irodalmi pártszó, nem fejezi ki eléggé a mozgalom jellemét, s épen azért tévednek mind az ítészek, mind a költők, kik azt szó szerint veszik, s nem érzik alatta a szellemet. A nép-elem sokképen hatott jótékonyan költészetünkre. Míg egyfelől a nyelvet eredeti sajátságaihoz visszavezetni segítő, rís formákkal gazdagítá, s nem csak ösztönt ada a költészet oly fajai növelésére, melyek eddig nem míveltettek eléggé, de azokat ere­deti alakban is teremté meg , mint a népdalt, népszínművet, ro­máncot, regét, eposzt, addig másfelől közelebb hozta az irodalmat az élethez. A közönség növekedett, az irodalom hatása élénkebb jen. Már felderülni láttuk azon korszak hajnalát, midőn a magyar szellem önállóbban, eredetibben teremt. A költészet a nemzeti életbe kezdé beereszteni gyökerét, onnan szívni táplálékát, le­vegőjén virágzani s érlelni meg gyümölcseit, nem egy válasz­tott kör, hanem az egész nagy közönség számára. A költők azért szállottak le a néphez, hogy magukhoz emeljék, hangján szólalja­nak meg s eszményeit örökítsék. Ez irodalmi változás ugyan még azon tisztulatlanságában forrongott, de a szellem mindenütt mu­tatta erejét, életrevalóságát. Kitűnő s örök becsű műveket említ­hetni , melyek e szellem szülöttei, s a külföld egy­részt azóta van nagyobb figyelemmel költészetünk iránt. Talán már is némi önér­zettel mondhatjuk el, hogy költészetünk népnemzeti alapja jobban megerősült, mintsem félthetnek az idegen irodalmak káros befo­lyásától. Azonban a népelem hatása épen úgy kifejlett jóra, mint roszra, s a közelebbi években ez utóbbi sokkal erősebben nyilat­kozott, mintsem ne tarthatnék kórjelnek. Költők állottak elő­, ifjak és nem ifjak, kik nem arra tőre­

Next