Új Magyar Muzeum 6/2 (1856)
Történettudományi osztály - Podhradczky József: Szent István király kettős keresztjéről
108 FODHRADCZKY JÓZSEF, iure et potestate sua oblatum, et devote traditum. — Quae, cum ita sint, tu tamentius et honorem Sancti Petri, quantum ad te, imminuisti et alienasti, dum eius Regnum a Rege Teutonicorum in beneficium, sicut audivimus, accepisti. Quod si verum est — te non aliter — regnaturum, nisi Sceptrum Regni, quod tenet, correcto errore tuo, apostolicae, non regiae maiestatis beneficium recognoscas.“ — Akkor tehát, midőn 1000-ben sz. István Rómából koronát nyert, azzal az országnak egy új címert is kellett nyernie, az előbbi birodalmi lándzsa helyett. De miből állott ez a címer ? Hartvic szent István király életírója, és Verbőczi István követői úgy vélekednek , hogy az ország címerében kitetsző kettős kereszt II. Sylvester pápától küldött adomány, melyet szent István, s utódai mindenha maguk viseltethetnek. — Mások ismét, minthogy a kettős keresztnek a királyi pecséteken régibb jelét nem láthatni, hanem csak II. Endre király pecsétén; ezért annak országunk címerébe fölvételét az ő korából származtatják: nevezetesen Pray György azt a hospitalarius szerzettől kölcsönözteti, mert ennek veres vértén fénylő kettős kereszt volt megkülönböztető jelve. II. Endre pedig ehhez a szerzethez különös indulattal viseltetvén, abba 1217- ben tagai is fölvétette magát: „Confraternitati eorum — nos adstrinximus devote“ mond magáról Endre, Katona Istvánnál Hist. Crit. Regum Hung. Tom. V. p. 27. sequ. Mások megint azt állítják, hogy nálunk a kettős kereszt a régi keresztes háborúban vette eredetét. De ezek is Pray György mellett szólanak. —Horvát István pedig az 1833-dik évi Tudományos Gyűjteménynek XII. kötetében e kérdésre: Igaza vagyon-e Verbőczinek, hogy a magyar nemzet a pólyás címer osztályt a régi Pannónia címeréből kölcsönözte, határozottan nem tudott felelni. „Itt a régiség aligha nyújthat tudományt, úgymond. Mindazáltal, gyanítva, de csak gyanítva, könynyebb volna talán azt védeni, hogy a kettős kereszt maradott inkább reánk a pannoniaiaktól, mintsem a pólyás címer. Justinianus gör. császárnak egyik deák nyelvre fordíttatott arany bullájában ezek olvastatnak: „Ex parte vero sinistra, in sectione secunda coelestis coloris cum duplici Cruce aurea exprimente secundam Pannoniam.“ — De Pray épen ezen helynél fogva