Új Magyar Muzeum 6/2 (1856)

Történettudományi osztály - Podhradczky József: Szent István király kettős keresztjéről

MAGYAR ACADEMIAI ÉRTESÍTŐ. XVI. Év. 1856. III. Sz. SZ. ISTVÁN KIRÁLY KETTŐS KERESZTÉRŐL MINT AZ ORSZÁG CÍMERÉRŐL. PODHRADCZKY JÓZSEFTŐL. Előterjesztetett az akad. april 28. 1856. A magyar történetben alig van bonyolódottabb tárgy a sz. István kettős kereszténél; így áll még ma is a kérdés: ki, és mikor kezdett nálunk kettős kereszttel élni? A mennyi az író, csaknem annyiféle a vélemény, ezért terjedelmesebben kell hozzá szólanunk, s e kérdésen kezdenünk: minő címerök volt a pogány magyaroknak? Erre határozottan felelnek krónikáink: hogy Sas volt, mit ők Turulnak neveztek ; ez látszik a bécsi Képes Krónikában P.I. Cap. 13.14. P. II. initio, et Cap. 2. 3. 26. írott verteken: „Ipse quoque Attila Rex­i suis quoque bellicis pro Insigniis, tum in Scuto, tum in Vexillo, Avis imaginem, ad modum Asturis depictam, Coro­­nam in capite habentem gestari faciebat. Haec quidem Insi­gnia, per Hunnos sive Hungaros, usque ad tempora Geysae, filii Ducis Taxon, gestata fuere.“ P. I. Cap. 13 '). ') Annak okát, hogy közíróink a magyarokat a kunokkal egy nemzet­nek tartják, atyáink pogány vallásában kell keresni; mert Plato szerint de Legg. L. Y. azonegy nemzet istenek száma szerint volt fölosztva, s mindegyik fél arról az istenről neveztetek, kinek gondviselése alatt élt. „Partem quamlibet suo consecrare Deo, Tribumque ipsam (az ő nevéről) vocare.“ A magyar nép a VII bujdosó száma szerint volt fölosztva. Ez ACAD. ÉRT. 1856. III.

Next