Új Magyar Múzeum 7/2 (1858)
Értekezések - Nyelv- és széptudományi osztály - Hunfalvy Pál: A lapp nyelv
A LAPP NYELV. 5 sem szeretem , hogy örökké a finnekkel bajoskodik. Hallottam egyik történetvizsgálónktól, mennyire óhajtja már a nyelvtudomány eredményeit, amelyeket a történettudomány is használhasson , de önök mind csak Gyarmatinál vannak. Elhiszem, hogy előbbre vitték a nyelvtudományt , de a történet-nyomozásnak nem használtak még. S aztán az csakugyan ellenkezik a történeti tudással, hogy a magyar a finnektől származzék, így kénytelen a történeti nyomozás mellőzni a nyelvtudományt.“ — Én azt viszonzom: „Sajnálom, hogy annyiszor híjába fárasztottam az akadémiát, ha még most is népszármaztatásról beszéljenek.“ — „De, úgymondának, kijött Pécsett egy könyvecske, a mely önök működését derekasan világosítja , s a melyre önöknek felelni kell. Csaknem rossz hírbe hozzák az akadémiát is.“ — Olvastam a könyveimet , s tettem rendelést, hogy megkapjam, meglátom mit mond, mi nem reszelünk tanulni. Mert a valóságot keresvén soha sem vetünk meg semmit, a mi arra vezérel! Megkaptam a könyvecskét : A magyar nyelv finnitési törekvések ellenében. Irta Mátyás Flórián. Pécsett 1857. Az írót személyesen ismervén, tehát tudván, hogy a szanszkrit nyelvvel és tudománynyal ismerősebb bármelyikünknél, jót vártam a könyvtül. — Azonban már a címet sem értem jól. Mi lehet : a magyar nyelv finnitési törekvések ! — A cím nem az ember, nem a könyv. — Olvasom az előszót. Az hazafius melegséggel és anyatejbe mártott tollal van írva. Elmondja, hogy a magyarok nyelvrokonai, a kunok, besenyők stb. ide ez országba jöttek a magyarok után; akik nem jöttek, ott vesztek. Mégis a lappokban, finnekben gondolják némelyek fölismerni azokat. Ez nagy bűn. „A finnezés honunkban is divatossá, sőt általánossá kezd válni, úgymond a XIV. lapon, egyetlen nyelvészeti intézetünkön uralg, — segélyeztetik. Fölösleges gondoskodás ! Megjutalmazná azt a sokkal gazdagabb orosz kormány is!“ stb. Kérdezi, vájjon vezet-e ezen finnezés nemzetiségünk szilárdítására, fejlesztésére. „Azt hiszem, folytatja, hogy édes anyanyelvünknek, sok más veszteségek után, mai napiglan el nem vitázhatott osztatlan birtokunknak , áldozatkész kegyelettel tartozunk , s a róla terjesztett álhíreket nem csak szóval, hanem tettleges körben