Új Magyar Múzeum 9/2 (1859)
Nyelv - Czuczor Gergely: Az önhangzók rendszeressége a gyökszókban
90 CZUCZOR GERGELY: tuba, tud, tukmál, tulajdon, tulok, tunya, turba, turul, tutu, tutul, tutyog, tutyma, zuhog, zuppan, zsugori. 2) Többször o-val váltakozik, 1. o. 3) Párlejtesen ü-vel : urok űrök : csúcs csücs, csucska csücske, dubog dühög, sándor sündör, suppad süpped, pupóka, püpöke (hamu-Aschenbrödel. 4) Zárt a-val : baglya baglya, 1. Zárt a. Rövid ü. 1) Változatlan : ühödik, ühög, ül ülés, némely régieknél is, üst, üstöllést, üstök, üszk, üszög; büszke; csücsül, csürik, csűrök ; fürt, füst; gyügyü, gyüszü; hülye, hümmög; küldik, kürt, küszöb, küzd; nyüst , pücsök , süt, süllő, sürje, sűrű, szül, szürke, szütyő, tüdő, tűnik, tüszköl, tüsszen, tütü, tüttös. 2) Fölcserélődik magas i-vel, p. üdő idő, 1. i. 3) 27-val 1. u. 4) Ö-vel 1. ö. A ragokban és képzőkben az w és ü pársejtesek, melyek minden egyéb hangzót kizárnak , p. karunk , botunk, urunk, kezünk, körünk, fülünk, várjuk, toljuk, dúljuk, leljük, öljük, üljük; kapu, köpü, gyűrű stb. A hosszú önhangzókról. Ezek általán a köz szokás szerint határozottabbak, s nem oly változékonyak, mint a rövidek; azért csak azokat számlálom el nagyjában, melyek a szűkebb szélesb tájejtéssel majd hosszuk, majd rövidek , u. m. ád csak ezen módban és személyben, különben ad; álom, melynek gyöke alik; ángy, bátyám neje, az an