Új Magyar Muzeum 10/1 (1860)

Irodalom és nyelv - Szilágyi Sándor: Vázlatok az erdélyi magyar irodalom történetéből. I.

AZ ERDÉLYI MAGYAR IRODALOM. 219 leopoldi hitlevél megköttetett, azon napig, midőn Mária Terézia behunyta szemeit; ez ország története a küzdelem szakadat­lan, de folytonosan lankadó láncolatát tárja fel előttünk, mely a nemesség és a kabinet közt az alkotmány felett folyt. Maga a hitlevél többszöri visszautasítás után csak akkor jön meg­erősítve, midőn a bécsi kormánynak oka volt félni, hogy a megtagadás könnyen ez ország elszakadását vonja maga után. Nyolc nappal a megkötés után már semmi ok sem volt hasonlótól félni, s az oklevél mondhatni elejteték. Mind­a mellett Erdély alkotmányos jogairól nem mondott le köny­­nyen. De a küzdés percenként lankadt s a hosszas és atyás­kodó kormány, mely lassan ugyan, de biztosan foglalta a tért, már-már azon ponton állt, hogy törekvései diadalát arassa. A közérzület puszta szóvá lett, s a kis ország fia alig érté az önkormányzás becsét, alig érté az alkotmány fontos­ságát. A múlt emlékeiből alig maradt valami épen. Az ari­­stokratia érdekei naponként jobban forrtak össze a bécsi udvar érdekeivel, a nemesség, udvarházaiban, elszokott a po­litikai élettől, s a mi kis életjelt az irodalom mutatott elszór­tan, mint egyes törekvések, közhatást nem idézhetett elő, így a megkezdett úton haladva, azon irányban működve, a kabi­netnek annyiszor célba vett és annyiszor elejtett eszméje, a birodalom központosítása, teljesedésbe mehetett volna. József kormánya azonban mindent megváltoztatott. Esz­méi az encyclopaedisták iskoláiban képződtek ki, elvei itt nyertek megszilárdulást s csakhamar hitté vált benne a meg­győződés , hogy országát ez úton boldogítandja, a hűbéri vi­szonyokat, ősi institutiókat, a múltnak minden hagyományait s emlékeit, alkotmányt és visszaéléseket, jót és rosszat vegye­sen, részint halomra dönté, részint aláásta, csakhogy philosoph eszméit s centralisátióját keresztülvihesse. Épen ezért talált mindenütt csak ellenállásra, gátakra, mert a passiv állás, melyet a nemzet az ő irányában elfoglalt, egyébnek nem ne­vezhető. Intézményei közöl még az üdvösek sem képeztek kivételt, mert a csorbák, melyeket a magyar alkotmányon és magyar nyelven ejtett, a nemzetet egy gyanakodó és bizalmat­lan táborrá tették, mely hangos tapsokkal üdvözölt mindent, mi általa előidézve rosszul ütött ki. Az eredmény, mondhatni.

Next