Új Magyar Muzeum 10/2 (1860)

Philosophia és Matematika - Horváth Cyrill: Mit szükségel nálunk aesthetikailag a jelen?

HORVÁTH CYRILL: MIT SZÜKSÉGET NÁLUNK AESTHETIKAILAG A JELEN? HORVÁTH CYRILLTŐL *). Azon egyéneket, kik nálunk a széppel és annak majd külső majd belső viszonyaival foglalkodnak, háromféle osz­tályban lehet fölmutatnunk. Az elsőben találjuk a művésze­ket, a másodikban a műkedvelőket, a harmadikban a műböl­­csészeket. Tagjaik számát illetőleg különböznek ugyan egy­mástól ezen osztályok , úgy látszik még­is , mintha e külső­ség legkevesebbet sem vonna le belső állapotuk becséről. Arra nézve legalább mindnyájan megegyeznek , hogy min­­denik oly egyénekből álló egész, kiknél, a műmozgásaikon kisebb vagy nagyobb mértékben átsugárzó természeti meg­­adományozottság miatt, soha sincs, nem is lehet valódi érdek nélkül a rájuk és hatásköreikre vonatkozó tanulmányozás. És még­is fölötte ritkák napjainkban az ilyféle tanul­mányozásnak jelenségei! Honnan e visszahökkentő tényál­lás? Talán nincs is már nálunk helyiség az aesthetikai téren, hol az eddig előhozottaknál valami tökélyesebb és valami ha­tályosabb is elkelhetne. Ha van, mi akadályoz minket a csor­bának kifenésében? Ha nincs, miért nem vagyunk legalább azon, hogy a fölmutatható jót a mélyebbre ható belátás se­gélyével a közélet viszonyainak számára nemzetileg is biz­tosítottakba tegyük? Vagy talán az irodalom aesthetikai oldala nem is tartozik a közélet oldalai közé ? Ha nem tartozik, honnan azon elégületlenség, melyet irodalmunk aesthetikai oldalának irányai a belátóbb hazafiakban mindegyre táplál­nak ? Ha tartozik, hol lappang azon kóranyag , mely a mé­lyebbre vágyó tanulmányozást majdnem haldoklásig fony­­nyasztja ? *) V. ö. az Uj M. M. 1859. évi folyamában a szerző é­rtekezé­­sét : „Mit eredményezett nálunk aesthetikailag a múlt? — Szerk.

Next