Új Magyar Muzeum 10/2 (1860)
Philosophia és Matematika - Horváth Cyrill: Mit szükségel nálunk aesthetikailag a jelen?
HORVÁTH CYRILL: MIT SZÜKSÉGET NÁLUNK AESTHETIKAILAG A JELEN? HORVÁTH CYRILLTŐL *). Azon egyéneket, kik nálunk a széppel és annak majd külső majd belső viszonyaival foglalkodnak, háromféle osztályban lehet fölmutatnunk. Az elsőben találjuk a művészeket, a másodikban a műkedvelőket, a harmadikban a műbölcsészeket. Tagjaik számát illetőleg különböznek ugyan egymástól ezen osztályok , úgy látszik mégis , mintha e külsőség legkevesebbet sem vonna le belső állapotuk becséről. Arra nézve legalább mindnyájan megegyeznek , hogy mindenik oly egyénekből álló egész, kiknél, a műmozgásaikon kisebb vagy nagyobb mértékben átsugárzó természeti megadományozottság miatt, soha sincs, nem is lehet valódi érdek nélkül a rájuk és hatásköreikre vonatkozó tanulmányozás. És mégis fölötte ritkák napjainkban az ilyféle tanulmányozásnak jelenségei! Honnan e visszahökkentő tényállás? Talán nincs is már nálunk helyiség az aesthetikai téren, hol az eddig előhozottaknál valami tökélyesebb és valami hatályosabb is elkelhetne. Ha van, mi akadályoz minket a csorbának kifenésében? Ha nincs, miért nem vagyunk legalább azon, hogy a fölmutatható jót a mélyebbre ható belátás segélyével a közélet viszonyainak számára nemzetileg is biztosítottakba tegyük? Vagy talán az irodalom aesthetikai oldala nem is tartozik a közélet oldalai közé ? Ha nem tartozik, honnan azon elégületlenség, melyet irodalmunk aesthetikai oldalának irányai a belátóbb hazafiakban mindegyre táplálnak ? Ha tartozik, hol lappang azon kóranyag , mely a mélyebbre vágyó tanulmányozást majdnem haldoklásig fonynyasztja ? *) V. ö. az Uj M. M. 1859. évi folyamában a szerző értekezését : „Mit eredményezett nálunk aesthetikailag a múlt? — Szerk.