Új Magyar Muzeum 10/2 (1860)

Történelem s rokon - Lugossy József: Históriai Forgácsok. LI. Mármaros vármegye békekötése a lengyel szélekkel 1616-ban - Szilágyi Sándor: Históriai Forgácsok. LII. Bethlen Gábor a száldobosi savanyúvízben - Gr. Eszterházy János: Históriai Forgácsok. LIII. Apafi Mihály két rendbeli utasítása Gyulafi László követe számára

A MÚZEUM TÁRCÁJA. 425 birtokai elkobzásával foglalkozó bizottmány neveztetett ki Rottál János elnöksége alatt. Mivel ezen elnyomottak nagyobb részt luthe­ránusok és kálvinisták voltak, ezek ellen fordult a bosszúállók egész dühe : templomaik elfoglaltattak , lelkészeik elűzettek, s Széchenyi György kalocsai érsek zsoldosok kíséretében a Hegyalját kezdé té­­rítgetni. Ily körülmények között Wesselényi Pál (és nem István Pálma szerint *), az elhunyt nádor öcscsének fia, az Erdélybe me­nekültek kíséretében, a hajduvárosokkal egyesülve, mindenkép igye­kezett ezen erőszakot gátlani; sikerült is neki az ellene küldött né­met serget minden oldalról visszanyomva, az imént elvett protestáns egyházakat visszafoglalni, és a katholikus lelkészeken boszúrát töl­teni. Folyt azonban a háború változó szerencsével, az ellenszenv mind inkább nőtt egymás iránt, mely 1673. Ambringen Gáspár János a német rend nagymesterének Magyarország kormányzójává való kineveztetése által éré el a tetőpontját; a hitfelekezetek szidalmak­kal, méltatlansággal, gúnyiratokkal illették egymást, a császári párt a protestáns lelkészeket oly térítvények aláírására kényszeríté , me­lyeknél fogva tisztükről lemondani, vallások mellett szót emelni tilos volt, az ellenkezők kivándorolni kénytelenek, vagy hűtlenségi bűn­ben marasztaltattak , Triest és Nápolyba gályákra küldettek, bárd, kerék, és karó napirenden voltak. Nincs fogalmunk a tolerantia jelen századában mind azon kegyetlenségekről, melylyel a keresztyén ma­gyarok egymást illették, s mely örökké szégyenfolt marad e nagy nemzet történetében. — Kiütvén 1675. tájt Leopold és XIV. Lajos között a viszálkodás, Apafi a franciáktól segélyezve felkarold a buj­dosók ügyét, Teleki Mihályra bízván a fővezérséget, kinek vissza­vonulása után Tököli Imre ragadá meg a vezéri pálcát, ki, midőn na­gyobb szerencsével folytatván a hadjáratot, és a császáriak által 1679. indítványozott fegyverszünetet elfogadt , azon gyanú alá esett, mintha a császári udvarral egyet értene. Ennek következtében a bujdosók újra Weselényi Pálra veték szemeiket; ez nyár közepén ki is jött Erdélyből, de Tököli elfogatá versenytársát, és Somlyóra küldé, ahonnan kiszabadulván, táborát Zsibónál vezeté. Ezen viszályok kö­zött küldé Apafi, követét Gyulafi Lászlót, Veér Mihályival a Tököli táborába külön utasítással, melyet itt közlök. Találtatik ennek ere­detié az Eszterházy család oszlopi könyvtárában Veszprém megyé­ben, a 350. számmal jegyzett kéziratkötetben 268. lap. Instructio pro Spect. et Magnifico Ladislao Gyulaffi de Rátát, Aulae nostrae Familiari, Primar, ordinis Ablegato ad Castra Hungarorum Pro Deo et Pa­tria militantium expedito, data die 6. mensis 8­br. A. 1679. in Castro nostro Radnóth. 1. Isten­nő kilmét ki vivén, veér Mihalj Urmal egygyt­t, az Ha­dak közzé. Leveleinket szentállja ; azonkal köszöntse , hasonlókép­pen Tökölyi Urk is, levelünket meg-adgja. Új M. Mm. 1860. XII. Faz. 29

Next