Új Magyar Muzeum 10/2 (1860)
Történelem s rokon - Lugossy József: Históriai Forgácsok. LI. Mármaros vármegye békekötése a lengyel szélekkel 1616-ban - Szilágyi Sándor: Históriai Forgácsok. LII. Bethlen Gábor a száldobosi savanyúvízben - Gr. Eszterházy János: Históriai Forgácsok. LIII. Apafi Mihály két rendbeli utasítása Gyulafi László követe számára
A MÚZEUM TÁRCÁJA. 425 birtokai elkobzásával foglalkozó bizottmány neveztetett ki Rottál János elnöksége alatt. Mivel ezen elnyomottak nagyobb részt lutheránusok és kálvinisták voltak, ezek ellen fordult a bosszúállók egész dühe : templomaik elfoglaltattak , lelkészeik elűzettek, s Széchenyi György kalocsai érsek zsoldosok kíséretében a Hegyalját kezdé térítgetni. Ily körülmények között Wesselényi Pál (és nem István Pálma szerint *), az elhunyt nádor öcscsének fia, az Erdélybe menekültek kíséretében, a hajduvárosokkal egyesülve, mindenkép igyekezett ezen erőszakot gátlani; sikerült is neki az ellene küldött német serget minden oldalról visszanyomva, az imént elvett protestáns egyházakat visszafoglalni, és a katholikus lelkészeken boszúrát tölteni. Folyt azonban a háború változó szerencsével, az ellenszenv mind inkább nőtt egymás iránt, mely 1673. Ambringen Gáspár János a német rend nagymesterének Magyarország kormányzójává való kineveztetése által éré el a tetőpontját; a hitfelekezetek szidalmakkal, méltatlansággal, gúnyiratokkal illették egymást, a császári párt a protestáns lelkészeket oly térítvények aláírására kényszeríté , melyeknél fogva tisztükről lemondani, vallások mellett szót emelni tilos volt, az ellenkezők kivándorolni kénytelenek, vagy hűtlenségi bűnben marasztaltattak , Triest és Nápolyba gályákra küldettek, bárd, kerék, és karó napirenden voltak. Nincs fogalmunk a tolerantia jelen századában mind azon kegyetlenségekről, melylyel a keresztyén magyarok egymást illették, s mely örökké szégyenfolt marad e nagy nemzet történetében. — Kiütvén 1675. tájt Leopold és XIV. Lajos között a viszálkodás, Apafi a franciáktól segélyezve felkarold a bujdosók ügyét, Teleki Mihályra bízván a fővezérséget, kinek visszavonulása után Tököli Imre ragadá meg a vezéri pálcát, ki, midőn nagyobb szerencsével folytatván a hadjáratot, és a császáriak által 1679. indítványozott fegyverszünetet elfogadt , azon gyanú alá esett, mintha a császári udvarral egyet értene. Ennek következtében a bujdosók újra Weselényi Pálra veték szemeiket; ez nyár közepén ki is jött Erdélyből, de Tököli elfogatá versenytársát, és Somlyóra küldé, ahonnan kiszabadulván, táborát Zsibónál vezeté. Ezen viszályok között küldé Apafi, követét Gyulafi Lászlót, Veér Mihályival a Tököli táborába külön utasítással, melyet itt közlök. Találtatik ennek eredetié az Eszterházy család oszlopi könyvtárában Veszprém megyében, a 350. számmal jegyzett kéziratkötetben 268. lap. Instructio pro Spect. et Magnifico Ladislao Gyulaffi de Rátát, Aulae nostrae Familiari, Primar, ordinis Ablegato ad Castra Hungarorum Pro Deo et Patria militantium expedito, data die 6. mensis 8br. A. 1679. in Castro nostro Radnóth. 1. Istennő kilmét ki vivén, veér Mihalj Urmal egygytt, az Hadak közzé. Leveleinket szentállja ; azonkal köszöntse , hasonlóképpen Tökölyi Urk is, levelünket meg-adgja. Új M. Mm. 1860. XII. Faz. 29