Új Magyar Szemle, 1920/3
1920 / 2-3. szám - Apáthy István: Erdély az összeomlás után
174 ÚJ MAGYAR SZEMLE. értelmezhetők, hogy csak a rend fönntartásához föltétlenül szükséges csendőrség maradhat helyén. E föltétlen szükség megállapítását azonban úgy Berthelot tábornok, mint a Kolozsvárt megszálló seregek parancsnoka magának tartja fönn, így a megszállott területről, illetőleg az előbb említett vonaltól keletre eső területekről a csendőrséget is kénytelenek leszünk visszavonni. A 21. ezred legénysége már a megszállás előtt Bánffyhunyadra vonult vissza. Ugyanide, illetőleg Bánffyhunyad környékére vonult vissza a magyar nemzetőrség. Bánffyhunyadra fog vonulni az itteni katonai parancsnokság, valamint az ezredkeretek is, kivéve a leszerelés alkalmával szükséges hivatalos személyzetet, amely a leszereléshez szükséges útbaigazítást, a megfelelő okmányok kiállítását a Kolozsvárt leszerelők számára végezni fogja. A nemzetőrséget illetőleg Berthelot tábornoknak az a véleménye, hogy célszerű volna úgy a román, mint a magyar nemzetőrséget teljesen leszerelni és a rend fönntartását a városokban a rendőrségre, a falvakban a csendőrségre, illetőleg a katonaságra bízni. A fölforgató és rabló elemek igen nagy része, sajnos, különösen a falvakban az ott alakult nemzetőrségekben van, és így a nemzetőrségeknek mindkét részen való leszerelése a nyugalom helyreállítását csak meg fogja könnyíteni. Ennélfogva a nemzetőrségnek mindkét részen való leszereléséhez szívesen hozzájárultam, annál is inkább, mivel a nemzetőrség nagy része, tekintettel a lakosság arányára, román nemzetiségű. Berthelot tábornok mindnyájunk közös céljaként hangoztatta a bolsevizmus elleni küzdelmet, amiben vele tökéletesen egyetértek. Biztosítottam róla, hogy a rend fönntartása érdekében, valamint a bolsevizmus ellen való küzdelemben úgy neki, mint Neculcea tábornoknak magam is szívesen nyújtok segítséget. Az adott helyzet mármost a következő. Az előbb említett semleges zónától keletre csak román királyi katonaság, attól nyugatra csakis magyar katonaság, illetőleg csendőrség lesz, vagyis a román hadsereg Nagyvárad felé tovább előnyomulni nem szándékozik, legalább is addig nem, amíg valami különösebb zavargások erre neki okot, illetőleg ürügyet nem szolgáltatnak. A semleges sávtól nyugatra Bánffyhunyad központtal ezidőszerint 1500 főből álló rendes katonaság, valamint megfelelő csendőrség fölött rendelkezünk. A csendőrkerületi parancsnokságot Váradra előretoljuk. A szükséges legénység azonban Bánffhunyadon és környékén marad. A mai napon a Berthelot tábornokkal folytatott tárgyalásaim kiegészítése gyanánt tárgyalásokat folytattam Neculcea tábornokkal és vele megállapodtunk azokban a módozatokban, amelyek lehetővé teszik a polgári közigazgatás zavartalan továbbműködését, a közélelmezés lebonyolítását, a rend és nyugodt élet biztosítását. Megállapodásainkat egyezménybe foglaljuk, amelyet közhírré fogunk tenni. Ez egyezmény szövegét legközelebbi jelentésemben közlöm Miniszterelnök Úrral. Neculcea tábornok maga is azon a véleményen van, hogy, mivel a fegyverszüneti szerződés értelmében a polgári közigazgatás még a megszállott területen is a magyar kormány kezében marad, a különböző román nemzeti tanácsoknak nincs joguk ebbe a közigazgatásba beleavatkozni, sőt a Nagyszebenben székelő román nemzeti igazgató tanácsnak sincs joga az imperiumot a megszállott területeken bárhol is átvenni, amire egyébként megfelelő képzettségű közegek hiányában képtelen is volna. Ilyenformán sem a különböző román nemzeti tanácsoknak, sem a nagyszebeni igazgató tanácsnak az imperium átvételére irányuló törekvései Neculcea tábornokban támaszt nem találnak. Berthelot tábornoknak, valamint Neculcea tábornoknak is határozottan az az álláspontja, hogy a magyar államjavak a megszállás ellenére is a magyar állam tulajdonában maradnak és semmiféle magyar állami intézmény nem nyilvánítható a román állam tulajdonának. Minden ilyen törekvés vagy intézkedés csupán visszaélés, ami könnyen meg lesz szüntethető, mihelyt a román nemzetőrség lefegyverzése megtörténik.