Új Magyar Szó, 2008. május (4. évfolyam, 82-102. szám)
2008-05-26 / 98. szám
41 OMSZHATTER www. maszolri I 2008. május 26., hétfő Nem zsoldosokkal járja a vidéket Interjú Borboly Csabával, az RMDSZ Hargita megyei tanácselnökjelöltjével Borboly Csaba, az RMDSZ Hargita megyei tanácselnökjelöltje úgy érzi, képes legyőzni választási ellenfelét, az MPP-elnök Szász Jenőt. „Van elképzelésem arról, hogy miként lehetne a gyergyói, csíki, udvarhelyi emberek életét jobbá tenni” - mondta az ÚMSZ-nek. Horváth István ► Az RMDSZ Hargita megyei tanácselnökjelöltjeként önnek a legnehezebb ellenfél jutott: Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnöke ellen áll ki. Szász eddig sorra legyőzte RMDSZ-es ellenfeleit a székelyudvarhelyi polgármesteri székért folytatott küzdelemben, most viszont önnek kell bizonyítania, hogy nem legyőzhetetlen. Sikerülni fog? - Sikerülni fog. Sikerülni fog, mert vetélytársamtól eltérően én nem asztalon táncoló, drága pénzen Magyarországról idehozott énekesekkel járom településeinket, hanem párbeszédet folytatok az emberekkel. Nekem van programom, van elképzelésem arról, hogy miként lehetne a gyergyói, csíki, udvarhelyi emberek életét jobbá tenni, pénzt, fejlesztéseket hozni a megyébe, munkahelyeket teremteni. Mostanáig több mint 100 településre jutottam el, és azt tapasztalom, hogy az emberek érdeklődéssel, pozitívan fogadják terveimet, elképzelésemet, partnernek tekintenek az Erős Székelyföld, Sikeres Hargita megye megteremtésében. A megye infrastruktúrája sokat fejlődött az utóbbi néhány évben. Vannak viszont olyan területek, ahol nagyon sok lesz még a tennivaló. Kiemelném a vidéki, megyeközi buszjáratokat. Út van, de lassan nincs mivel menni az utakon, foghíjasak a járatok, esnek szét a buszok. Kíván tenni ez ellen? - Korábban azt mondták a busztársaságok, hogy azért olyanok a buszok amilyenek, mert rosszak az utak. Az utóbbi időben az utak, főleg a csíki térségben nagyrészt ki lettek javítva, a buszok ugyanolyanok maradtak. A megyei tanács hatáskörébe tartozik, hogy a megyei úthatósággal közösen évente elfogadja a buszmenetrendeket. Én azt látom és ezt vállaltam fel a programomban, hogy a menetrendekről konzultáljunk a lakossággal is, időzítsük a járatokat az iskolások, az óvodások, az ingázók időbeosztásához. Csak egy példát mondok: pénteken este megy ki az utolsó busz Csíkdánfalvára és hétfőn jön be az első, hétvégén nincs buszjárat. Ilyenkor persze, hogy az emberek az autót használják, pont ezért sokan inkább beköltöznek a városba. Tehát a közlekedés ügyét kiemelten kezeljük. Meg tud győzni arról, hogy egyáltalán belépjek a szavazófülkébe? Sőt, próbáljon meggyőzni, hogy önnek szavazzak bizalmat. - A választáson való részvételt fontosnak tartom, mert június 1-jén sorsdöntő pillanat előtt áll a székelyföldi magyarság. Összefogás, fejlődés, székely újjászületés. Ez jelenti választási programom, politikai hitvallásom vezérfonalát. Önnek, mint Hargita megyei szavazónak én partnerséget ajánlok. El tudom mondani, hogy mit tettem az elmúlt négy év alatt települése érdekében, és el tudom mondani azt is, hogy mit ajánlok, mit vállalok az elkövetkező négy évre. Arra kérem szavazzon rám, mert közösen tartós növekedési pályára fogjuk állítani a megyét, az egész Székelyföldet. Célom, hogy egy emberöltő alatt Székelyföld az ország legdinamikusabb térségei közé emelkedjen. Megvan a lehetőségünk erre, ha összefogunk, ha a közösségi energiákat az építkezésre fordítjuk. Mögöttem a helyi, megyei, illetve országos adminisztrációban komoly tapasztalatot szerzett szakemberek, politikusok állnak. Személyük jelenti a garanciát arra, hogy elhozzuk megyénknek a szükséges fejlesztési forrásokat, hogy támogatni fogjuk a gazdálkodók, vállalkozók megerősítését, hogy tovább folytatódik útjaink, közösségi intézményeink felújítása, hogy Gyergyószentmiklóson, Csíkszeredában és Székelyudvarhelyen ipari park fog épülni az elkövetkező négy évben. Érdemes tehát rám szavaznia, mert ajánlatom konkrét, kézzelfogható, életszínvonalát, életkörülményeit javító program. ► Kétségtelen, hogy ha sikerül legyőznie Szász Jenőt, Borboly Csaba megerősíti pozícióit az RMDSZ-en belül. Ezt azért is vetem fel, mert eddig a MIÉRT úgy tűnt, megelégszik azzal, amit ki tud csikarni az „öregektől”, és türelmesen vár a sorára. Az RMDSZ jelenlegi három miniszteréből kettő, Korodi Attila és Borbély Károly MIÉRT-es. Ha megnézzük az RMDSZ-es államtitkárokat, elmondhatjuk, többségében ők is MIÉRT-es politikusok. Az kétségtelen, hogy az idei önkormányzati választásokat követően tovább erősödünk az RMDSZ-en belül. De hát ez egy természetes, mindenki által óhajtott és elfogadott folyamat. Két évvel ezelőtt úgy tűnt, elindul valamiféle reformfolyamat az RMDSZ- ben, amelynek élén akkor Nagy Zsolt és Kelemen Hunor állt. Ez a mozgolódás hamar leállt. Azért, mert nem volt mögötte háttérmunka? Vagy - amint rebesgetik - lefújták „felülről”? Én nem tudok arról, hogy bármit, bárkit leállítottak volna felülről. Az aradi kongresszus az RMDSZ megújítását célzó alapszabályi javaslataimat elfogadta. A lényegi alapszabályi módosítások közel felét én terjesztettem elő, és ezek meghallgatásra találtak. Az a politikusi generáció, amelynek egyik meghatározó szereplője vagyok, Aradon elérte célját. A fiatalítás átrendezte, új alapokra helyezte az RMDSZ politizálását. Gáztámadás Európa ellen Ha nem is mérgesgázzal vívják, mindenesetre mérgesedik a gázháború, amelynek hadszíntere, egyben pedig célpontja is Európa. Bogdán Tibor_____________ A „hadviselő felek” mindegyike, az Egyesült Államok és Oroszország, arra törekszik, hogy saját magának szerezze meg a Kaszpi-tengeri és közép-ázsiai földgázt Európába szállító vezetékrendszereket, ezzel pedig az európai energetikai piac jelentős szeletét kitevő földgázpiacot, méghozzá nem csak egymás, de az öreg kontinens rovására is. Moszkva a csapok elzárásával és a gázárak manipulálásával fenyegeti, Washington pedig a kitermelő országok fölötti befolyásának kiterjesztésével igyekszik sakkban tartani Európát, amelyet az a veszély fenyeget, hogy Moszkva vagy/és Washington túszává válik. Totális orosz offenzíva Az orosz fél, jelentős földgázkészleteinek előnyeit kihasználva, több fronton támad. Gázvezeték-projektjeinek stratégiai célrendszere gyakorlatilag azonos: az orosz gázexport szempontjából hagyományosnak számító Ukrajna, Fehéroroszország és Lengyelország megkerülésével csökkenteni azok zsarolási potenciálját, majd kiválasztott nyugati partnerekkel együttműködve, előnyös hosszú távú szerződéseket felkínálva számukra, versenyt támasztani az európai országok között az orosz földgázellátásért. Egyik „csapásiránya” az energiahordozót Lengyelország és a balti államok megkerülésével a Balti-tengeren keresztül közvetlenül Németországba eljuttató Északi Áramlat. A két párhuzamos vezetékből álló, 1200 kilométeres rendszer megépítése ötmilliárd euróba kerül. Az ennek kapcsán egyenesen német-orosz energetikai stratégiai szövetségről beszélő gazdaságpolitikai szakértők véleményét alátámasztani látszik az a körülmény, hogy a vezetéket építő gazdasági társaság elnöki tisztségét Gerhard Schröder volt német kancellárnak kínálták fel, akit már korábban is a nemrégen leköszönt orosz államfő, Vlagyimir Putyin amolyan üzlettársának tekintettek. De a Merkel-kormány is úgy nyilatkozott, hogy az országnak mindaddig szüksége lesz az orosz fosszilis energiahordozókra, ameddig - 2020 körül - nem lesz képes újabb forrásokat kiépíteni. Tény, hogy az orosz fél ügyesen kihasználja, hogy Németország évek óta kínosan igyekszik elkerülni a Washingtontól függő országoktól való energiavásárlást. Moszkva másik nagy terve, a Déli Áramlat, Ukrajnát elkerülve az orosz Novorosszkij kikötőjét köti össze a Fekete-tenger keleti partvidékén levő Burgasz bolgár kikötővel, ahol kettéágazva Szerbia, Magyarország, Ausztria és Észak-Olaszország, illetve Görögország és Dél-Olaszország felé haladna. Oroszország ezzel politikai és gazdasági befolyásra tesz szert Görögországban, megszilárdítja pozícióját Szerbiában, és a Németországgal kialakított stratégiai együttműködési partnerséghez hasonló kapcsolatot épít ki Olaszországgal, akár gyökeresen megváltoztatva a térségbeli erőviszonyokat. Európa gázálmai Az orosz offenzíva egyaránt, de más-más okból aggasztja Brüsszelt és Washingtont. Előző energetikai kiszolgáltatottságától tart, utóbbi európai, elsősorban pedig balkáni befolyását félti. Ez azonban nem akadályozza meg őket a közös ellenfél, Moszkva térnyerése elleni összefogásban. Ez elsősorban az USA és az EU által egyaránt támogatott Nabucco-vezeték tervezetében ölt testet - ám, immár évek óta, csak papíron. Megépítése jelentős akadályokba ütközik. Az első közülük az azerbajdzsáni és Kaszpi-tengeri földgázt Grúzián, Törökországon, Bulgárián, Románián, Magyarországon át Ausztriába szállító, 3300 kilométeres vezeték 20-30 milliárd euróra becsült kivitelezési költsége, amelynek finanszírozása még nem tisztázott. Ha ez a pénz, amerikai támogatással, össze is jönne, felmerül az ellátás gondja: az évi 30 milliárd köbméter kapacitású méregdrága vezeték tíz-tizenöt évig a szó szoros értelmében csak félgázzal működne, Azerbajdzsán ugyanis ennél korábban aligha lesz képes évi 18 milliárd köbméternél több földgázt biztosítani. Az érintett országok számára ezért megépítése nem igazán sürgős, elkezdését 2008-ról máris 2010-re halasztották, közülük többen Moszkva terveihez csatlakoztak. Washington ezért másik tervet is előkészített. A Déli Áramlat déli szárnya ellen a TGI vezetéket építené meg, amely azerbajdzsáni földgázt szállítana Törökországon és Görögországon át Olaszországba. Csakhogy időközben Görögország csatlakozott a Déli Áramlat gázvezetékhez is, nyilván attól tartva, hogy a Ciprus miatti görög-török ellenségeskedés miatt Ankara bármikor elzárhatja a csapot. Aggodalmait igazolja az, hogy Törökország nem kíván csupán tranzitország lenni, terve megvásárolni a területén áthaladó azerbajdzsáni földgáz teljes mennyiségét, amelynek egy részét saját fogyasztásra használná, másik részét pedig általa megállapított áron adná tovább Európának. Moszvka célegyenesben Mindeközben Moszkva nem tétlenkedik. A Barátság vezetéken már most évi 180, a Lengyelországon keresztül vezető, Északnyugat- Szibériából kiinduló Jamal vezetéken további 50 milliárd köbméter földgáz kerül Európába. A Törökországig elkészült Kék Áramlat évi 16 milliárd köbméter kapacitású, a már épülő Északi Áramlaté évi kétszer 27 milliárd köbméter lesz, a tervezés alatt lévő Déli Áramlat kapacitását pedig évi 30 milliárd köbméterre tervezik. Rövid időn belül tehát évi 300 milliárd köbméternyi földgázzal tarthatja sakkban Európát, akkor, amikor az ehhez képest igencsak szerény kapacitású Nabucco építése talán még el sem kezdődik. Oroszország biztos győztesnek tűnik, ha csak nagyon rövid időn belül, mondhatni robbanásszerűen nem változik a helyzet. Bár ez ugyancsak kockázatos lenne - és nem csak azért, mert földgázról van szó. ◄