Új Magyar Szó, 2009. december (5. évfolyam, 229-245. szám)
2009-12-22 / 243. szám
2009. december 22., kedd : www.maszel.ro Laptop Szöveg nélkül A nap címe. Băsescu médiatámogatóit kormányzati tisztségek betöltésére javasolják. Gardianul. Magyarázat. Nem is akármilyen tisztségekbe, hanem a közmédiák élére. Carol Sebastian, akit leleplezett besúgó múltja nem akadályozott meg abban, hogy az elnök kampányában igen aktív szerepet töltsön be, a Román Rádiótársaság elnök-vezérigazgatói posztjára pályázik, ám beavatottak szerint a versengés nagy. A jelöltek között szerepel ugyanis Cătălin Avramescu, egy másik volt gondolkodó, aki elnöki tanácsos lett, és ott van még maga Andreea Pora, aki egy olyan magasan intellektuális lapban, mint a 22 elragadtatva írt Traian Băsescu férfiasságáról. A Román Televíziónál a helyzet kissé egyszerűbbnek tűnik: Rodica Culcer, a minimálisan rangrejtett „publicista”, a „pálinka és a májashurka” című titkos felvétel adásba küldése után most rehabilitálódhat. A Gardianul felsorolja az államelnök többi sajtólakáját is, aki hűségéért magas posztot kapott. A hányinger megakadályoz bennünket nevük leírásában. Ily mélyen eredményes Seggnyalások a kommunizmusban sem voltak! Viszont emlékezhetünk arra is, hogy 2005-ben a D. A. Szövetség első nagy megingása a parlamentben éppen a két médiaintézmény igazgatótanácsának kinevezésekor történt. Az aranyért. A Ziua máris rátappint egy kormányon belüli lehetséges konfliktusáig: a verespataki aranykibányászás tervét egyaránt ellenzi a Román Akadémia és az Ortodox Egyház. „A Román Akadémia úgy véli, hogy a Roşia Montana Projekt ‘nem közhasznú építményt képvisel, következésképpen nem indokolja a negatív járulékos hatásokat’. Ez év nyarán az Akadémia elnöke, Ionel Haiduc a tervet ‘nagy hibának, ha nem éppen bűncselekménynek’ minősítette.” Szép szavak: a művelődésügyi miniszter majd megfúrhatja a környezetvédelmi miniszter aranyfeladatának végrehajtását. A nap álhíre. Elnöki dekrétum: a következő három évben Románia szépségkirálynője EBA lesz. Minden napra egy mondás „ Úgy tékozoltuk bolygónk természeti kincseit, a levegőt és a vizet, mintha nem lenne holnap, s így már nem is lesz.” Kurt Vonnegut Horváth István Tagadni tragédiát m ISI III O Vadzsivaj kísérte Széchenyit a döblingi szomorú útra, s okozói jól kiszámították annak hatását. íme, itt látjátok az őrült Lear királyt; borzadoz egész agyvelőtök, ha a szerencsétlen aggnak kétségbeesett panaszait halljátok; borzalomtól mereven szemlélitek, hogy kimondhatatlan fájdalomtól gyötörtetve, hogyan tördeli kezeit s tépi szélben lengő szakállának fehér szálait. Most kiáltson az ünnepélyes csend közepette csak egyetlen hang is: „álszakáll az, s a kéztördelést tükörből tanulta” - aztán lássátok ennek hatását! Ily frivol hang jön hallható, mikor először elterjedt a hír, hogy Széchenyi megőrült; nem hittek ama hangnak, de a rendkívüli benyomás, melyet a hírneves hazafi sorsának borzasztó fordulata máskülönben előidézett volna, meg vala hiúsítva, s ezt akarták, igen méltányosak akarunk lenni, s bevalljuk - ezt kellett akarniok. A politika mindig és mindenütt szívtelen; aki uralomra vágyik, vagy a már megnyert uralmat szilárdul akarja megmarkolni, az nagyon is hamar megtanulja, hogy ne nagyon válogasson az eszközökben, s mindegyiket megengedhetőnek találja, mihelyt célravezető. Széchenyi megőrült, megőrült a haza sorsa miatt! Ez oly tény lett volna, mely ellenállhatatlan erővel hat a tömeg fogékony kedélyére, jobban, mint ellenfeleinek legagyafúrtabb okoskodásai, leghangzatosabb beszédei. Ily meggyőző tényt nem lehetett kommentárok által meggyöngíteni, félremagyarázás által hatálytalanná tenni, ezt egyszerűen tagadni kellett, s tagadták is! Fáik Miksa: Gróf Széchenyi István utolsó évei és halála, 1866 ÜLI LUKIS Násztáné Szász Jenő, az MPP elnöke akkor érzi elemében magát, ha úgymond külső erdélyi magyar politikai ellenfeleit támadhatja, és akkor van a legnagyobb bajban, amikor saját pártján belül kell építkeznie. A harsány háborúskodáshoz ugyanis elég a szöveg, a belső építkezéshez viszont egy egész sor olyan kötőanyagra lenne szükség, amelyekkel nem rendelkezik. Szász Jenő úgy vélekedik, hogy az erdélyi magyarok, a székelyföldi székelyek adott része azért szavazott Traian Băsescura az elnökválasztáson, mert az MPP útmutatásait követte és így is ki akarta fejezni tiltakozását az RMDSZ támogatta jelölttel és általában a szervezettel szemben. A sorrend azonban fordított: az erdélyi magyarok közül nagyon sokan felnőttként, egyénként, saját belátásuk alapján szavaztak a volt és jelenlegi elnökre, mert közvetlen stílusát rokonszenvesebbnek találták szocdem vetélytársának Kikkfangel Selprjénél, ráadásul a mindenféle politikától alaposan megcsömörölt hétköznapi emberekben jóval nagyobb Székedi Ferenc visszhangra találtak a korrupt politikusokra és a szabadpiac harácsolóira kihegyezett üzenetek. Szász Jenő ennek a tűznek a melegénél próbálja megsütni a maga pirítósát, és szexológussá előlépve természetesen nem hagyja ki az RMDSZ politikai násztáncát sem, elnyilatkozva magát a romániai román sajtónak: lám, a romániai magyar késleány egyik pártnak a pizsamájából a másiknak az ágyába bújik. Az MPP elnök azonban megfeledkezik valamiről: néhány esztendővel ezelőtt ő volt az első, aki be szeretett volna jutni Klaus Johannisnak, Nagyszeben német polgármesterének, a Német Demokrata Fórum elnökének a házikabátjába, hogy ott elhelyezze az akkor még polgári szövetségnek nevezett tömörülése jelöltjeit, és ha nem is jutottak el a csúcsig, ennek a cselekedetnek is van valamiféle köze mindahhoz, amit most olyan kegyetlenül ostoroz. Ha emlékezetem nem csal, akkor Szász Jenő ezt a németekhez közeledő és kimondottan érdekelvű igyekezetei nem prostitúciónak, hanem politikai eszköznek nevezte. Következésképpen akár tetszik ez egyeseknek, akár nem, ugyanilyen politikai eszköz az RMDSZ áthangolódása a szocdemektől a demokrata-liberálisok felé, illetve a kompromisszum megkötése azzal a kormányfővel, akinek leváltásához néhány héttel ezelőtt maga is segédkezet nyújtott. Minden párt jól tudja, és az RMDSZ sem kivétel: a politikában az eszköz a másodlagos, a hatékonyság és a cél elérése az elsődleges. A politika képlékeny, szereplői a legváltozatosabb összetételben hol ilyen, hol meg amolyan témák és éppen időszerű érdekek köré tömörülnek, hogy néhány hét múlva teljesen átrajzolódjék a kép. A politikában - lám, Szász Jenő sem kivétel - mindig igyekeznek megragadni azt, ami éppen kapóra jön, mivel utána heteken-hónapokon át foghatják a fejüket, hogy elszalasztották a soha vissza nem térő lehetőséget." De vajon erkölcsös és elvszerű ez a hol idehol oda csapódó mozgás? A fogalom hétköznapi értelmezésében semmiképpen nem, de hát a politika más mércével méri az erkölcsöt és az elvszerűséget. Az érdekérvényesítéssel, a hasznossággal, a gyakorlatiassággal. A romániai magyarság számára melyik az előnyösebb? Hogyha parlamenti politikai képviselete, az RMDSZ a szociáldemokratákkal és a „maguk sem tudják, hol a fejük” liberálisokkal ül az ellenzékben, jó nagyokat odamond, de nincs a kezében semmiféle végrehajtási, költségvetési eszköz, vagy kormányszerepet vállal egy olyan párt mellett, amellyel amúgy is egyazon európai parlamenti frakció tagja? Az elmúlt két évtized tapasztalata azt bizonyítja, hogy a romániai magyarok mindennapi életének alakulása Szempontjából az RMDSZ kormányzati szerepvállalása jóval nagyobb eredményekkel járt, mind az ellenzékiség. És nem csupán a magyarlakta területek infrastruktúra-fejlesztésében, hanem a nemzetiségi jogalkotásban, érdekérvényesítésben, az azonosságmegőrzésben, a nemzetközi politikai életben való részvétel tekintetében is. Minden bizonnyal ez volt az az alapvető szempont, amely felülírt minden más mérlegelést. Már 2010 megmutathatja, hogy legalább részben bejön a számítás, vagy sem. A romániai magyarok szempontjából az RMDSZ kormányzati szerepvállalása jóval nagyobb eredményekkel járt, mind az ellenzékiség. UMSZVÉLEMÉNY 5 Békenjévet! Az orosz parlament felsőháza javaslatot fogadott el, miszerint az elnöknek joga hatásköre csapatokat bevetni külföldön is. Persze konzultálhat előbb(?). A hidegháborúban erre csak egy rezignált naná! lenne a reakció, most azonban érthető a volt szovjet tagállamok aggodalmas felszisszenése, hiszen a grúziai incidens akármikor megismétlődhet ugyanott vagy máshol. Az ütőhatalom egyéni uralásának ötlete érdekes véletlenséggel egybeesik az új START-egyezmény orosz-amerikai nukleáris felügyeleti rendszere fölötti tétovázással, valamint azzal az orosz törekvéssel, hogy - mint bevált védőövet - megóvják a silókból indítható rakéták telepeit. Ugyanígy merő véletlen, hogy miközben a deklarált cél az atomfegyverek/hordozóeszközök csökkentő szabályozása, a föderáció gyorsítja haderőreformját (csúcstechnikás páncélos fegyvernemet, lehetőleg franciásított flottaegységeket vagy FELIN tüzérségi rendszereket óhajt vásárolni). Mintha Putyin hatására az orosz hadseregben megnőtt volna a nem nukleáris, precíziós fegyverek ázsiója és tán egyfajta utánzása a már világszerte gyilkosok hírében álló, fura amerikai „Blackwater-egységeknek”. Hogy ezek a régóta ismert szpecnaz-alakulatok továbbfejlesztései lennének, vagy pedig a kommandósok, reguláris haderő és bérelt fegyveresek hibridegységei, nem tudni, az viszont látszik, hogy mintha kopna a nukleáris fegyverek fénye, és újra felcsillanna a gerillaháború-taktikán alapuló precíziós beavatkozások napja. Ezeknek ismérvei a gyors célbajutás, hatékony, tűszúrásszerű beavatkozás, majd villámgyors távozás a hadszíntérről vagy hátországából. A kis létszám, profi kiképzés miatt csökken az esetleg hátrahagyottak száma, kisebb a korai felfedés veszélye, nem beszélve arról, hogy a megbízó államnak könnyebb néhány zsoldost letagadni, mint egy nukleáris töltetet. Lehetséges, hogy a szovjet összeomlás és Jelcintegnum által lezüllesztett orosz hadseregben, amely most újraerősödik, tulajdonképpen hadászati paradigmaváltás megy végbe, amely ha nem váltja is le az atomfegyvereket (nem teheti, hisz a nukleáris rendszerek politikai státusszimbólumok is), párhuzamosan felépít egy könnyebb, krízisfüggetlenített, csúcstechnikás csapásmérő erőt. Mindez még rendjén is lenne, hisz szuverén joguk, ám ide kívánkozik egy karácsonyi-újévi, de 2010-re vonatkozó békekérdés (Kissinger után szabadon): ha az oroszok esetleg megbolondulnak, egy Grúzia-sorsú országból milyen telefonszámon hívhatják - csakis morális segítségért, nyilván, de mindenképpen NATO-va- Ady Andrásdalon - az Európai Uniót? !