Új Magyarország, 1946 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1946-01-02 / 1. szám

I — Boldizsár Iván cikkének folytatása — ismét kielégítetlen maradjon és a nép szemében a demokráciát és az új békeszerződés diszkreditálja a szociális fejlődést. A reálpolitika, szempontjai Ha idáig jut a gondolkodásban a tépelődő lélek, megáll és nincs mersze tovább folytatni. Mert a reálpolitika szempontjai mások. A valóság az, hogy a háborút elvesztettük.Erről a legtöbb ember minduntalan megfeledkezik. A valóság az, hogy szomszédaink közül a második világháborúban mi szerepeltünk a legrosszabbul. A valóság az, hogy Jugoszlávia és Csehszlovákia a győztes nagyhatalmak szövetségesei és Románia is jobban ki tudja használni földrajzi és politikai helyzetét (Ebben a felsorolásban Jugoszláviát csak a teljesség kedvéért említem: déliszomszédunkkal egyébként, mint alább részletesen kifejtem, semminemű vitás ■ügyünk nincs!) A valóság az, hogy szomszédaink birtokon belül indulnak a béketárgyalásokra. A valóság az, hogy a nagy világ nem egykönnyen felejti el: mi maradtunk, szégyenszemre és szerencsétlenségünkre Hitler legutolsó csatlósa. Folytassam ezt a keserves sort? Hiszen már hallom a felháborodást: miért tegyük magunkévá a velünk szembenállók érveit? Ne tegyük. De ismerjük őket! Igen, ismerjük őket, mert ez a reálpolitika kérlelhetetlen parancsa; külügyekben pedig, holtvágányra fut az a gondolkozásmód, mely nem igazodik a reálpolitikához. Ez nem jelenti azt, hogy a mai valóság ne változhassék meg holnapra. Ám ahhoz, hogy megváltoztathassuk, ismernünk kell a valóságot, csak a valóságot és a teljes valóságot, hogy a híres angol esküminta szavait variáljam. Úgyis az a veszély, hogy a magyar közgondolkozás megint belemerül az illúziókba. Ha ezekről a kérdésekről van szó, lépten-nyomon ezt hallani: „Jó, jó, de hát a csehek mitcsináltak? Hát a szlovákok? Hát a románok?“ Ostoba kérdések igen, ezt is tették, meg azt is, meg amazt is. De ezeket felhánytorgatni a legnagyobb bűn az, hogy a hivatalos közlemény mélyen hallgat Törökországról (és a Dardanellákról), valamint Spanyolországról (és Tangerről), nemkülönben Iránról (és az olajról . hatalmak meg tudnak, egymással )s egyezni és amikor meg akarnak űzni és amikor meg akarnak egymással egyezni, akkor semilyen áldozat nem lol drága nekik. Ezért senki ne számítson arra, hogy éppin is tartós hasznot húzhat abból, ha valamelyik hatalmat kijátssza a másik ellen, különbeni.*: meggyőződésünk, hogy az egész világon nincs olyan objektum, hatalmi cél, amely kifizetődővé tenné valamely nagyhatalom számára, hogy miatta tartós feszültséget tartson fennegy másik nagyhatalommal. A rövid idő, amely a londoni és a moszkvai hármastalálkozó között eltelt, ezt is bebizonyította! A közös érdekek, a békeérdekek (a világbéke és a világgazdaság érdekei) éppen a világhatalmak számára nyomasztó telisúlyban vannak minden partikuláris érdek felett. Ezért bíznak a világbéke és a világgazdaság jövőjében és ezért tartotta fenn az Egyesült Nemzetek alapokmánya a Biztonsági Tanács háború és béke feletti döntéseinek jogát éppen a nagyhatalmak szántára ! moszkvai béke jelenti a maga májusi határidejével a jelszót a mi szál sürgős, kiadja inunkra. Most minden erőt a békeelőkészítés szolgálatába! Pénz, munka, erőfeszítés nem számít. A rendelkezésre álló rövid idő alatt az egész magyar szellemi életet, Magyarország minden külföldi összeköttetését, barátját, ismerősét mozgóítani kell. E világ túl keveset tud arról, amit mi itt alig tizenegy hónap alatt végeztünk. S az irredentista és a legsötétebb ostobaság, amit magyar ember elkövethet. Ezzel a magunk helyzeten nem javítunk, csak ellenszenvessé teszszük magunkat a világ szemében, mint az árulkodó iskolásgyerek Ne csúfoljuk meg a magunk nemzeti öntudatát ilyen összehasonlítgató módszerekkel! Hisszük és valljuk, hogy egy népnél sem vagyunk alábbvalók. De ezt a világnak nem azzal kell bebizonyítanunk, hogy más szemében szálkást keresünk! A háború a bűnök melegágya: hét év alatt, 1938 óta persze, hogy nem csak mi követtünk el vétkeket. Azt azonban, hogy méltók vagyunk a világ bizalmára, az új Magyarország tetteivel és lényeivel bizonyítsuk, így rokonszenvessé válhatunk a nagyhatalmak előtt, nem mérgezzük meg viszonyunkat szomszédainkkal és nem kockáztatjuk azt, hogy esetleg ők is a fejünkre olvasnak egyet mást. Például egyes megvadult aktív tisztecskék garázdálkodásait a keleti fronton Magam is felhördülök, miközben leírom: nem, mi ezekkel nem vagyunk azonosak! Hát mi se azonosítsuk a középosztályban újabban elharapózó ostoba vádaskodással például a Skoda-gyár kollaboracionista nagytőkéseit a csehszlovák néppel vagy pedig Groza Péter kormányát a Transnistriában pünkösdi királykodó román generálisokkal. Ezeket az érveket a földjüketvesztett nagybirtokosok, a nemigazolt tisztek és a reakció többi élharcosai terjesztgetik, mert a soviniszta indulatok felszítása, a szomszédainkkal való viszony megrontása az egyetlen eszközük a magyar demokrácia megfúrására. A magyar reakció szerepére és a demokrácia számára esetleg adódó tragikus helyzetre még rátérünk. A b elnokratikus külpolitika két alaptétele A népi igazságérzet és a reálpolitika követelményeit a magunk politikájában össze tudjuk egyeztetni. A formula propaganda hazugságaitólmegdöbbentve idestova azt hihetné, hogy minden panaszunk jogtalan. Ez nem jól van így, ezen segíteni kell! üljenek össze a Magyarországért felelős demokratikus pártok vezetői és szakemberei. Beszéljék meg a külügyminisztérium szakértői el, mit tehetünk annak érdekében, hogy a világ megtudja rólunk az igazságot. Semmi mást, csak az igazságot. Mert ez elegendő lesz ahhoz, hogy' a bizalom'helyreálljon. Sükségünk van a világ bizalmára, szükségünk van arra, hogy a világ megtudja: a jó és igazságos béke megerősíti a magyar demokráciát és ezzel a kelet- és délkeleteurópai biztonságot, a rossz és igazságtalan béke pedig megbuktathat, bennünket, s velünk együtt a békeműesés egyensúlyát. Mert az egyensúly lényege éppen az, hogy jó és helyes mérlegelések hozzájárulnak fenntartásához, megszilárdításához, míg jelentéktelennek látszó hibás eltolódások — az erőkarok hosszúsága révén — végzetesen megbonthatják. Legjobb történészeink, legjobb szociokíuaink, legjobb közgazdászaink álljanak össze és mondják meg: a magyar érdekek mennyiben európai és világérdekek is. Mert mi esne ennyiben óhajtjuk védeni őket! S igazságainkat közöljük mindenkivel. Sürgősen. Azonnal. a magyar demokrácia a világdemokrácia része és saját népe előtt a felelősséget viseli érte. Aminthogy felelős az egész világ azért, ami velünk történni fog. Most a magyar béke előkészítése a szó. Beszéljen Moszkvában, Londonban, Washingtonban, Párisban, de Prágában, Bukarestben és Belgrádban is. Beszéljünk őszintén. Nekünk nincs titkolni valónk. Higgyék el, megbűnhődte már a nap a multat s jövendőt! egyszerű: mi demokratikus külpolitikát akarunk folytatni. Ezt kérjük szomszédainktól is és akkor a problémákat kerekasztalnál meg lehetne oldani. Ennek a magyar demokratikus külpolitikának délkelet európai vonatkozásban két alaptétele van. Először: testvéri jóviszony szomszédnépekkel; másodszor: a határokon kívül élő magyarság sorsának megnyugtató rendezése. Vizsgáljuk meg alaposan ezt a két elvet. A testvéri jóviszony a szomszédokkal nem új követelmény. Szomszédaink közül azok, akik nem estek bele a sovinizmus bűnébe, maguk is tudják ezt. A másik Magyarország, az igazi Magyarország mindig a megértést, a barátságot, a testvériséget hirdette. Elég, ha Wesselényi, Kossuth, Ady, József Attila, Bajcsy- Zsilinszky nevét említem: a nevek önmagukért beszélnek És talán nem hátrányosan támasztja alá e cikk hitelét, ha egy személyes élményre is hivatkozom. E sorok írója több mint tíz évvel ezelőtt elindult, hogy a román ifjúsággal szót értsen. Szörnyű „bűnt“ követett el tehát azakkor uralkodó magyar réteg szemében. Bűnét még tetézte azzal, hogybejárta a Regátot, sok románnal megismerkedett, azután tapasztalatairól, őszinte és tárgyilagos cikkekben számolt be. Ebből nem felejtette ki az erdélyi reakciós urak szerepét sem. Hazatérte után végigszenvedte a kémelhárító macerálésait, megismerte a Hacik-laktanya vallatását, a detektívek leskeledéseit, Pestre rohanó elsajnos, ez nem történet. Kinyújtott kezünkre ráütöttek, csehszlovák részről megkezdődtek a magyarellenes rendszabályok. A magyar társadalom pártkülönbség nélkül megrendült és elkeseredett. Emlékszem, hetekig nem akartunk hitelt adni a híreknek. Gyűltek aszerkesztőségbe az adatok és a jelentések és nem adtuk le. A reakció mesterkedéseinek tartottuk. Csak az oknyomozó történelem tudja majd kimutatni, mekkorát ártott a szlovákiai üldözés a zsenge magyar demokrácia ügyének. Ezekre a hírekre burkolózott nemzeti szív egy e két elv összekapcsolása lehetséges, arra a jugoszláv Politika a Példa. Ott a magyarság sorsa biztosítva van. A jugoszláv szövetséges népköztársaság a felszabadító háború lánglelkű vezérével, a mai Európa egyik legnagyobb kapacitású politikusával, Tito marsallal az élén, valóban tiszta lapot nyújtott át a magyarságnak. A tényleges bűnösök gyors elítélése után többé szó sem esett a régi sérelmekről, a vajdasági magyarság nemzetiségi, politikai és emberi jogai ugyanolyan mértékben biztosítva vannak- mint a szerbeknek, a horvátoknak, a macedónoknak, a szlovénoknak, vagy e modern szövetséges állam bármely más alkotó elemének. Az embernek elszorul a szíve, ha látja- hogy ezt a kérdést így is meg lehet oldani! Pedig, valljuk meg, ha valamely szomszéd népnek lett volna elszámolni és leszámolni valója magyarok bűnei miatt, hát az a jugoszláv lett volna. Európának ez a legbátrabb, legszabadságszeretőbb népe azonban egyrészt ösztönös demokratikus vagy — mondjuk inkább így — testvéri érzésből, másrészt pedig az Atlanti Charta, a sanfranciscoi alapokmány és a leninsztálini nemzetiségi elvek tiszteletben tartásával egyenrangú társként, államalkotó elemként maga mellé emelte a magyarságot. Itt hadd szögezzük le még egyszer a magyarság sorsát biztosítva látjuk és ezt a kedvező sorsot nem ingathatják meg sem egyes vajdasági kulákparasztok szavazatai, sem egy-egy külpolitikába szabadult sporthirlapíró bárgyú cikke. hélyi uraik rágalmait, a mindenható Fabíky államtitkár dührohamait, a szemtől-szembe sem átallott vádat: „hazaáruln" és végű egy 92 cikkből álló sajtó hadjáratok amit oly illusztia nagyágyú vezetett be, mint maga Herczeg Ferenc. Tiszta lap A második világháború öt eszsztendeje alatt a belső emigrációban, majd a bujdosásban, meg a börtönben úgy éreztük, ha van számunkra némi értelme ennek az eleve vesztett háborúnak, hát ez az: tabula rasa t teremt a magyarság és szomszédai között. A történelem az elszenvedett megpróbáltatások a vérveszteség, a megaláztatás a foglyok, a sortüzek és a bitófák fejében tiszta lapot nyújt át nekünk, amelyre egymás kezét fogva vezetve, közös erővel és közös kedvvel írjuk fel a dunavölgyi népek jövőjét. A felszabadulás után az első magyar politikai megnyilatkozások, az első magyar sajtóhangok a feltétlen megértés, az együttműködés, az egymásrautaltság, az újrakezdés jegyében álltak. S így érzett,az egész társadalom. Ha akkor ennek a baráti, meleg, bűnbánó és mindent elfelejteni akaró érzésnek viszonzására lelünk minden oldalról, ma tiszta nyugodt, szinte azt merem mondani, boldog légkörben dolgozhatnának ezek az országok társadalmuk belső átalakulásán, háború pusztította gazdasági életük újjáépítésén, egyszóval béke művén, nekbe a magyar reakció. Bizony bizony, a magyar reakciónak csehszlovák politika adta kezébe a legélesebb fegyvert.. A békevágy és a testvériesülés helyébe a bizalmatlanság, a szorongás és a bizonytalanság érzései gyűltek A csehszlovák viszály a demokratikus külpolitika egyik pillérét alapjaiban rengette meg; természetes, hogy belerázkódott a másik pillér is. A testvéri jóviszony a szomszéd népekkel ugyanis nem képzelhető el a szomszéd néppel együttélő magyarság sorsának biztosítása nélkül.omániával való viszonyunk már nem ilyen egyszerű."Elismerjük Groza Péternek és kormányának jószándékát, emelkedett politikai szellemét, de Sajnos jól tudjuk, hogy az alantasabb közigazgatási és egyéb közegek még nem tudtak megszabadulni a sovinizmus fertőzésétől. Ezért az erdélyi magyarok kérdését nem kapcsoljuk ki béketárgyalások anyagából. Ne felejtsék el román szomszédaink, se azok, akik a világ fővárosaiban a külügyi hivatalokban Délkeleteurópa sorsát figyelik és intézik, hogy huszonnégy óráig sem maradhat a helyén olyan magyar kormány, amely nem viseli a szívén a határai mentén élő magyarság sorsának biztosítását Alapvető emberi jogok vont egyebet, mint az alapvető emberi jogok biztosítását. Amikor csehszlovák részről, a demokráciának egy olyan régi harcosa és tollforgatója, mint Clementis külügyi államtitkár, kormánya nevében ez elől érthetetlen módon elzárkózott, akkor merült fel a magyarlakta területsáv kérdése, amely azóta már bizonyos hullámokat vetett a világsajtóban. Ezen a ponton ismét felmerült az igazságérzet és a reálpolitika dilemmája. A reálpolitika szempontjai esetleg azt ajánlották volna, hogy ez a kérdés most semmi körülmények között se vettessék fel, ám az igazságérzet azt követelte, hogy amikor minden nemzet és minden kormány előáll a maga igényeivel, akkor magyar részről is elvi kijelentést kell tenni és pedig még abban az esetben is, ha ennek az állásfoglalásnak semmiféle szankciója nincs, nem is lehet; még akkor is, ha kilátástalannak tűnik a reálpolitika éles fényében. Mert igaza van Révai Józsefnek sokat emlegetett karácsonyi cikkében. ..Mit érünk vele, ha távoli, nagyhatalmak rokonszenvét elnyerjük, ám a szomszéd népekkel megromlik a viszonyunk?‘‘ Ali lesz bat velünk? A töprengő, tépelődő magyar alakját idéztem fel bevezetőül. Mi lesz hát velünk? — tépelődik ma mindenki, aki a villamosmizériák és a piaci gondok múló nyomorúságán túltekint. Sorsunk Washingtonban dől el ahol a külügyminiszterek és azok helyettesei a béketervet előkészítik, majd a béketárgyalásnak még meg nem nevezett színhelyén. Nagyon komolyan bízunk benne, hogy a nagyhatalmak külügyminiszterei, akik Moszkvában a megértés, a kölcsönös engedékenység és a belátás szelleméről tettek tanúbizonyságot, nem fogják megismételni 1920 hibáit. Váltig reménykedünk abban hogy a világ rendezése nem indulhat ki egy téves és helytelen status quo-ből. Bízunk és reménykedünk ebben, mert egy nép természetes igazságérzetét csak kielégíteni lehet, vagy adig rákényszeríteni egy másik, megoldást. Az új magyar demokrácia, a demokratikus kormány és az egész baloldal kétségbeejtő, tragikus helyzetbe kerülne, ha ismét a rákényszerítés történelmi fejezetén kezdődnék. Mi, Politikusok, írók, újságírók újra meg újra azt hirdetjük a 25 éves jobboldali félreneveléstől kábult társadalomnak: a demokrácia, az igazságosság rendszere Hogyan nézzünk barátaink, olvasóink, hallgatóink, párthíveink, választóink szemébe ha ennek a népi igazságérzetnek most sem létezik elég úgy töprengünk és tépelődünk halkan összehajolva, és olykor hangosabban is. A moszkvai értekezlet eredménye óta tépelődé®eipk gyakoribbá, ám kevésbbé fájdalmasakká váltak. Bízunk a moszkvai szellemben. Bízunk abban, hogy a moszkvai értekezlet szellemét átmentik a béketárgyalásokra is. Ott az egész világról volt szó, itt a világ egy kis darabjáról. De a második világháború megmutatta, hogy a világ békéje egy és oszthatatlan. A moszkvai kölcsönös engedékenység szellemére apellálunk nemcsak a nagyhatalmaknál, hanem a szomszéd népeknél, testvéreinknél is, és váltig bízunk abban, ha a nagyhatalmak meg tudtak egyezni a világ legsúlyosabb kérdéseiben, mi, kis országok is rendezni tudjuk végre közös dolgainkat. Ha az a szellem lesz úrrá a szomszéd népeken és kormányaikon, amely a magyar társadalmat a felszabadulás utáni hónapokban eltöltötte és minden megrázkódtatás ellenére eltölti még ma akkor nem féltjük a Dunavölgye jövőjét, a kis népek e családjénak békés fejlődését és nem féltjük a magyarság sorsát se határokon in— SZALAI SÁNDOR CIKKÉNEK FOLYTATÁSA . Hol kezdődött a baj? A jugoszláv példa Hadd térjünk vissza még egyszer a punctum saliensre, Csehszlovákiára. Állapítsuk meg, hogy a már említett káros sőt sovinisztának mondható csehszlovák politikával kapcsolatban merült fel nemzetközi viszonylatban a háború befejezése óta először az 1938-as határokon túli magyarlakta területek problémája. Magyar részről Gyöngyösi János külügyminiszter prágai útja óta jóformán minden nap leszögezték, hogy ez a kérdés is csupán a tárgyalásoknak abban a stádiumában bukkant fel, amikor csehszlovák részről semmiféle kezességet sem voltak hajlandók nyújtani az ottani magyarság jövő sorsára vonatkozólag. A magyar küldöttség — de mondhatjuk azt is, hogy a magyar kormány, az e egész magyar nemzet nem kínen, se határokon túl. 1946. ÚJÉV !