Új Magyarország, 1947. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1947-04-19 / 16. szám

2 Henry Wallace sajtóértekezlete az olcsó és drága külpolitikáról — Helyszíni közvetítés a londoni Savoy­ Hotelf­ól — London, 1947 április Egg óta hosszat ült Henry Wallace ezen a szerda reggelen a Savoy Hotelben egy Lincoln mellszobor alatt válaszolva a brit és a külföldi sajtó képviselőinek kérdéseire. Egész különleges interjú volt. A világpolitika egyetlen nagy kérdése sem maradt ki, kivéve talán Japán jövőjét, amely azon­ban közvetve mégis szerepelt a feleletek között. A nagyhatalmak egymáshoz való viszonya, a ki­sebb államok sorsa, Palesztina, a Görögországnak és Törökország­nak adandó kölcsönök, az Ázsia­­konferencia, az atombomba, az imperializmus, a világ­ mező­­gazdasága, a Nemzetközi Bank, a Demokratapárt és még az oro­szok magatartása is a többi nem­zetekkel való együttműködésben előfordult a kérdések között. Henry Wallace kitűnően érti a sajtóértekezletet. Nem próbál ki­bújni a kérdések elől, nem akar mindenáron a kérdezőnek fejébe kerekedni, nem irányítja maga a kérdezést és nem ad frivol vála­szokat. Válaszai néha olyan egy­szerűek, mintha a beszélgetés egy fűszerüzletben folyna, máskor olyan hangot üt meg és olyan nyelven ad elő, mintha a gondo­san megmért szavak egy nonkon­formista szószékről hangzanának el. Egyszer-egyszer megtörtént, hogy amikor belejött a beszéd folyamába percenként 200 szónál többet szárnyalt lágy, monoton hangján. Egyetlen egyszer tért el. a tárgytól, mikor Roosevelt el­nökről kérdezték és vagy talán, kétszer mondotta, hogy mint Anglia vendége nem tartja ildo­mosnak a feltett kérdésre vála­szolni. Feleletei általában magasabb színvonalon mozogtak, mint az a hasonló sajtóértekezleten szoká­sos. Bevezetőjében a­­haladó népekre­ utalt, mire azonnal megkérdezték mit ért ezen a ki­fejezésen. „A haladó szó — felelte Wal­lace — már a jelentésénél fogva is azokat jelenti, akik hisznek abban, hogy a jövő fontosabb, mint a múlt és hogy jobb remény­kedve előrenézni, mint búbána­tosan visszafelé. A haladó embe­rek szükségképen reményt hor­doznak a szívükben. Rendületle­nül hisznek minden nép lehető­ségében akármilyen alapon állnak. Hiszik, hogy földi létünk célja ép­pen az, hogy ezeket a lehetősége­ket a lehető leggyümölcsözőbb módon biztosítsuk, hogy azok, akik szerencsétlenebb körülmé­nyek között élnek, ugyanolyan le­hetőségekkel rendelkezzenek, mint azok, akik címekkel, vagy va­gyonnal születtek.“ Wallace lejjebb ereszkedett a gyakorlati valóságba, amikor a következő újságíró azt kérte tőle, hogy fejtse ki a nézetét az impe­rializmusról. „Nyilván azt akar­ják hallani, vájjon Nagybritan­­nia, Oroszország, vagy az Egye­sült Államok gyakorolják-e ezt az imperializmust­“ Az ő érzése szerint — felelte Wallace — va­lamennyi nagyhatalomnak vannak imperialista, vagy legalább ter­jeszkedő tervei. De ezen a téren a brit imperializmus nem olyan heves, mint ahogy azt az ember gondolná. Bizonyos okokból Nagy­­britannia nem tud olyan élénk imperialista tevékenységet kifej­teni, most mellékes, hogy azért mert a szándék hiányzik, vagy sült Államok is azoknak az erők­nek az oldalán vannak, amelyek­­bért mi hiszünk. Ugyanígy Fran­ciaországban is vannak erők, ame­lyek úgy érzik, hogy az Egyesült Államok ezzel az akcióval az ő erejüket növelik.“ Wallace ezután így folytatta: Attól tartok, hogy a magatartásnak az a fajtája, ami az elmúlt három hónapban kialakult, ha megmere­vedik, végül háborúra vezethet. Nagybritanniának és Nyugat­ — Halló, Henry, itt vagyok! — Low rajza az Evening Standardtó­l — az erő, vagy az egyéb politikai feltételek. A kérdezők a szót­ a Görög­országnak és Törökországnak nyújtandó kölcsönökre terelték- Wallace kijelentette, hogy maga amíg hivatalban volt, mint alelnök támogatta azt a kívánságot, hogy Görögország termelési célokra kölcsönt kapjon. Mióta azonban megszűnt közhivatalnok lenni és közönséges állampolgárrá vált, a kérdés egészen más formában ve­tődött föl és most egész határo­zottan ellenzi, hogy Görögország és Törökország ilyen — nem pro­duktív célú — kölcsönhöz jusson. Ellensége minden olyan kölcsön­nek, amely politikai célokat szol­gál. „Azok közül való vagyok, akiknek meggyőződésük, hogy hasznosabb amerikai pénzt trak­torokba és élelembe fektetni, mint tankokba és gépfegyverekbe. Félek, hogy a most szóbanforgó görögországi kölcsönnek puskapor szaga van.“ A továbbiakban közvetlen kap­csolatot látott eközött a kölcsön­­igéret és De Gaulle tábornok franciaországi újabb, megmozdu­lása között. ,,Ha mi most elhatározzuk a közelkeleten kölcsönök kiosztását azzal a határozott céllal, hogy gá­tat vessünk egy orosz expanziónak ez az afféle államokat, amilyen Franco Spanyolországa, vagy Pe­ron Argentínája, erre a gondo­latmenetre vezeti. Végre az Egye­európának óriási szerepe van eb­ben a küzdelemben, amelyben két félelmetes óriás áll ké­szen­ a viadalra- Jól tudják, hogy ők ke­rülnek a két óriás közé és ez a halált jelentené számukra.“ A következő kérdés Wallace­ a kommunizmus felől faggatta és ekkor a sajtóértekezlet ismét a legmagasabb színvonalra emelke­dett. Az amerikai államférfi Wil­liam Jamest idézte, aki szerint gyarló szándékainkat nem az el­lenük való harccal győzhetjük le, hanem azzal, hogy magasabb­­rendű érzésekkel szeretettel he­lyettesítjük őket. ,,Egyáltalán nem fogjuk megölni a kommu­nizmust azzal, hogy harcolunk ellene, ez csak még erősebbé te­szi. A kommunizmussal csak egy pozitív konstruktív program ve­heti fel a versenyt. Valami job­bat nyerhetünk, mint a kommu­nizmus, ha hajlandók vagyunk annyi energiát fordítani rá, mint a kommunisták. Valami jobbat, ami kielégíti az egész ember, az ember minden aszpektusának szükségleteit. Nem nyerünk azon­ban semmit azzal, hogy oroszelle­nesek vagy antikommunisták va­gyunk, legfeljebb háborúhoz jut­hatunk és ebben a folyamatban elveszthetjük saját életutunkat is. Ez volna az emberiség legnagyobb tragédiája.“ „Hogyan lehetne ilyen „maga­sabb rendű érzéseket“ behelyet­tesíteni?“ Wallace arra a beszédére emlé­keztetett, amelyben a­z eljövendő kort az egyszerű ember évszáza­dának nevezte. Ebben utalt arra, hogy a világ erőforrásait helyi szervekkel, de egy Nemzetközi Bank anyagi támogatásával kell kibontakoztatni. Oroszország ag­godalmait feltétlenül el kell osz­latni. A Szovjetuniónak kölcsönt kell kapnia. Minden állam része­sednék ezeknek az erőforrásoknak az előnyeiből és minden állam módot nyerhetne termelő erőinek növelésére Ha Oroszország be­lépne a Nemzetközi Bankba, az UNESCO-ba, az élelmezési és mezőgazdasági szervezetbe, ez a béke nagy megerősítését jelent­hetné. Wallace ezután hallgatóságának arról a több millió földművesről kezdett beszélni, akik néhány holdon verejtékeznek műtrágya és korszerű gazdasági eszközök nélkül. „Egyetlen egy sincs közöt­tünk — mondotta végignézve az újságírókon — akik egy órában két penny értéknél többet tudnánk termelni.“ A mezőgazdasági ter­melés száz százalékos emelését tartja szükségesnek és ez az ipari termelőtevékenységet is fokozná. Természetesen az iparosítást is fokozni kell és a TVA mintá­jára a világ minden nagy völ­gyét, a Jordánét és az Eufrátesét is rendezni kell. „De hogy lehet ehhez pénzt keríteni?“ szakították félbe az újságírók. „Még mindig jóval kevesebbe kerül — felelte Wallace — mint egy világgazda­sági válság, vagy éppen egy há­ború.“ Henry Wallace egy csöppet sem látszott fáradtnak, mikor egy óra múltán Kingsley Martin, a kon­ferencia vezetője véget vetett a további kérdéseknek. Befejezésül Wallace még a következőket mondotta: „Gondoskodnunk kell róla, hogy Amerika erejét a bé­kében élő egyszerű ember terme­léséne­k növelésére fordítsuk és ne arra, hogy a világot két harci tá­borra osszuk. Meggyőződésem ugyanis, hogy egy táborban is békésen tudunk együttélni“ - - /--------------------------------------------------------------------------------------­ LONDON,n NEW-YORK legnagyobb regénysikere GEORGE TÁBORI: A KÖD MÖGÖTT A NÉMET ÉS ANGOL LÉLEK DRÁMÁI KÜZDELMÉNEK REGÉNYE Anonymus _______________________| 1947. ÁPRILIS 19- A „ Truman-doktrin a kongresszus előtt írta: Halász Miklós New-York, április 6. (Az U. M. newyorki munkatársától)­ruman elnök március 31-ére várta, hogy az amerikai parlament megszavazza a Görög, és Törökországnak szánt azonnali kölcsönt. Az elnök Urániai hirtelenséggel jelentette be, hogy ez a két ország, ha Amerika haladéktalanul segítségükre nem siet, összeomlik és bennük a kommunizmus kerül uralomra. A meglepett kongresszus és közvélemény az első pillanatban késznek mutatkozott magáévá tenni Truman tézisét, javaslatát és annak minden következményét. Pedsig a következmények nagyon messze ragadták Amerikát attól a fel­fogástól, hogy az Egyesült Államok biztonságának fontosság szem­pontjából több veszélyzónája van. Truman érvelése Amerikát csata­sorba állítja a földgömb minden pontján, ahol a Szovjetunió befolyá­sának kiterjedését vélik felfedezni. A szenvedélyeit elszabadulnak­ zt a tézist nevezték el „Truman-d­oktriná“­nak, mely a Monroe, elv helyébe lépett volna- Truman bejelentése felforgatta az egész amerikai közvéleményt. Kitörtek azok az erők, melyek a novem­beri választások alkalmával elsöpörték a parlament mindkét házának demokrata többségét. Az Elnök elrendelte, hogy a közhivatalokat meg kell tisztítani a kommunistáktól s a velük rokonszenvezőktől. Az ame­rikai kommunista párt betiltása a kongresszus programjára került­ Az „amerikaellenes tevékenységek“-et ellenőrző parlamenti bizottság sorra hallgatta ki a közéleti tényezőket, mi a véleményük: a kommu­nista párt egy idegen hatalom érdekeit képviseli-e, vagy sem? Indít­vány hangzott el, hogy a párt tagjait büntessék meg, mert nem tettek eleget a törvényes rendelkezésnek, mely arra kötelezi az idegen államok ügynökeit, hogy e minőségüket az igazságügyminisztérium­­nak bejelentsék. A munkásmozgalmat sem kímélte meg a kommunista­­ellenes láz. Még a radikális CIO is h­atalmas nyomás alá került, hogy zárja ki kommunista tagjait. A baloldali szervezetek egymás után siettek éles határvonalat húzni maguk és a kommunisták között. A republikánsok gyanúja , a kongresszus sokkal hamarább felocsúdott, mint várható lett volna s a közvélemény, láza is ezzel arányban hűlni kezdett. Sokan rossz néven vették, hogy az elnök csak a gép lezuhanása után jelenti be, hogy az felszállt, vagyis hogy kész helyzet elé akarja állítani a parlamentet. A republikánusok egy része kedvetlenül álla­pította meg, hogy a demokrata Trumen kiállása kiütötte kezükből a külpolitikai ütőkártyát s gyanakodni kezdtek, hogy a drámai fordulat mögött nem a demokrata pártgépezet huzogatja-e a szálakat s első­sorban a jövő évi elnök­választásr­a „dolgozza fel*’ Trumant. De meg­riadtak Truman tézisétől azok is, akik nem tartják az amerikai hagyományokkal összeegyeztet­hetőnek azt az imperializmust, mely katonai és földrajzi expanzióval jár. Noha ezek a körök egyébként szor­galmazzák az amerikai befolyás kiterjesztését, ennek csatornájául az Egyesült Nemzetek Szervezetét akarják felhasználni. Vanderberg sze­nátorral az élükön megdöbbenve látták, hogy az elnök sürgősség címén egyszerűen mellőzte sz­­ívO-t, súly­os csapást mérve ezzel a gyermekbetegségeiből még ki nem lábadt szervezetre. A belső ellentmondás­ os parlamenti csoportok pedig elutasították a Truman-doktrina ideológiai aláfestését, mely kötelezettséget vállal a demokrata létforma védelmére az egész világon. Rámutattak arra, hogy a közvélemény kétszínűségnek fogja tartani, ha a demokrácia védelme címén oly kormányrendszereket segít fenntartani, mint amilyenek Görög- és Törökországban uralkodnak. A következetes izolacionisták ugyancsak ellenezték Truman kiállását. Angoloi Jencs részük kifogásolta, hogy az Egyesült Államok most egyszerűen átveszik az angol hatalmi pozíciók és érdekek védel­mét, miután Anglia ma képtelen ezt maga ellátni. Az olajimperializ­mus ellenfelei a középkeleti olaj blízét szaglászták a külpolitikai for­dulat mögött és vizsgálatot sürgettek a Szaudi-Arábiával kötött meg­­állapodások ügyében. Lehet-e így az adókat csökkenteni? A republikánusok ezenkívül úgy lát­ák, hogy Truman akciója ve­szélyeztette legfontosabb választási programpontjuk megvalósítá­sát, az adók csökkentését. Ha egyik „veszélyeztetett“ országot a másik után kell majd kölcsönnel megsegíteni, s a világszerte vállalt kötelezettségek folytán fegyverkezni kell, hogyan lehet leszállítani az adókat? Ha viszont a republikánus kongresszus képtelen lesz alapvető választási ígéretét beváltani, hogyan áll a párt választói elé 1948-ban? Várjon — tették fel a kérdést, — nem arra megy-e ki a játék, hogy a republikánus pártot saját politikai vonalán zsákutcába tereljék? A belpolitikában is lehűlt a láz. Edgar Hoover, a politikai rend­őrség főnöke ellenezte a kommunista párt betiltását, azzal, hogy a föld alá kényszerített párttagokat nehezebb ellenőrizni. Mások attól tar­tottak, hogy a párt és sajtója betiltásával megingatják a hagyományos sajtó- és szólásszabadság oszlopait. Í­gy március 31-ig a sokrétű ellenállásba ütköző Truman-javaslat nem juthatott tető alá. Görög- és Törökország meg fogja kapni a Truman indítványozta kölcsönt, de a parlament oly különböző és oly nyomós érvekkel kezdte ki a Truman-doktrinát, hogy azt eredeti formájában sem a kongresszus, sem a kijózanodott közvélemény nem teheti magáévá. Főkép a páratlanul érdekes kongresszusi vita közben elmúlt a közvetlen veszély érzése, mely a múltban már annyi el­hamarkodott lépésre vezetett. T E D M

Next