Új Magyarország, 1947. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1947-04-19 / 16. szám
2 Henry Wallace sajtóértekezlete az olcsó és drága külpolitikáról — Helyszíni közvetítés a londoni Savoy Hotelfól — London, 1947 április Egg óta hosszat ült Henry Wallace ezen a szerda reggelen a Savoy Hotelben egy Lincoln mellszobor alatt válaszolva a brit és a külföldi sajtó képviselőinek kérdéseire. Egész különleges interjú volt. A világpolitika egyetlen nagy kérdése sem maradt ki, kivéve talán Japán jövőjét, amely azonban közvetve mégis szerepelt a feleletek között. A nagyhatalmak egymáshoz való viszonya, a kisebb államok sorsa, Palesztina, a Görögországnak és Törökországnak adandó kölcsönök, az Ázsiakonferencia, az atombomba, az imperializmus, a világ mezőgazdasága, a Nemzetközi Bank, a Demokratapárt és még az oroszok magatartása is a többi nemzetekkel való együttműködésben előfordult a kérdések között. Henry Wallace kitűnően érti a sajtóértekezletet. Nem próbál kibújni a kérdések elől, nem akar mindenáron a kérdezőnek fejébe kerekedni, nem irányítja maga a kérdezést és nem ad frivol válaszokat. Válaszai néha olyan egyszerűek, mintha a beszélgetés egy fűszerüzletben folyna, máskor olyan hangot üt meg és olyan nyelven ad elő, mintha a gondosan megmért szavak egy nonkonformista szószékről hangzanának el. Egyszer-egyszer megtörtént, hogy amikor belejött a beszéd folyamába percenként 200 szónál többet szárnyalt lágy, monoton hangján. Egyetlen egyszer tért el. a tárgytól, mikor Roosevelt elnökről kérdezték és vagy talán, kétszer mondotta, hogy mint Anglia vendége nem tartja ildomosnak a feltett kérdésre válaszolni. Feleletei általában magasabb színvonalon mozogtak, mint az a hasonló sajtóértekezleten szokásos. Bevezetőjében ahaladó népekre utalt, mire azonnal megkérdezték mit ért ezen a kifejezésen. „A haladó szó — felelte Wallace — már a jelentésénél fogva is azokat jelenti, akik hisznek abban, hogy a jövő fontosabb, mint a múlt és hogy jobb reménykedve előrenézni, mint búbánatosan visszafelé. A haladó emberek szükségképen reményt hordoznak a szívükben. Rendületlenül hisznek minden nép lehetőségében akármilyen alapon állnak. Hiszik, hogy földi létünk célja éppen az, hogy ezeket a lehetőségeket a lehető leggyümölcsözőbb módon biztosítsuk, hogy azok, akik szerencsétlenebb körülmények között élnek, ugyanolyan lehetőségekkel rendelkezzenek, mint azok, akik címekkel, vagy vagyonnal születtek.“ Wallace lejjebb ereszkedett a gyakorlati valóságba, amikor a következő újságíró azt kérte tőle, hogy fejtse ki a nézetét az imperializmusról. „Nyilván azt akarják hallani, vájjon Nagybritannia, Oroszország, vagy az Egyesült Államok gyakorolják-e ezt az imperializmust“ Az ő érzése szerint — felelte Wallace — valamennyi nagyhatalomnak vannak imperialista, vagy legalább terjeszkedő tervei. De ezen a téren a brit imperializmus nem olyan heves, mint ahogy azt az ember gondolná. Bizonyos okokból Nagybritannia nem tud olyan élénk imperialista tevékenységet kifejteni, most mellékes, hogy azért mert a szándék hiányzik, vagy sült Államok is azoknak az erőknek az oldalán vannak, amelyekbért mi hiszünk. Ugyanígy Franciaországban is vannak erők, amelyek úgy érzik, hogy az Egyesült Államok ezzel az akcióval az ő erejüket növelik.“ Wallace ezután így folytatta: Attól tartok, hogy a magatartásnak az a fajtája, ami az elmúlt három hónapban kialakult, ha megmerevedik, végül háborúra vezethet. Nagybritanniának és Nyugat — Halló, Henry, itt vagyok! — Low rajza az Evening Standardtól — az erő, vagy az egyéb politikai feltételek. A kérdezők a szót a Görögországnak és Törökországnak nyújtandó kölcsönökre terelték- Wallace kijelentette, hogy maga amíg hivatalban volt, mint alelnök támogatta azt a kívánságot, hogy Görögország termelési célokra kölcsönt kapjon. Mióta azonban megszűnt közhivatalnok lenni és közönséges állampolgárrá vált, a kérdés egészen más formában vetődött föl és most egész határozottan ellenzi, hogy Görögország és Törökország ilyen — nem produktív célú — kölcsönhöz jusson. Ellensége minden olyan kölcsönnek, amely politikai célokat szolgál. „Azok közül való vagyok, akiknek meggyőződésük, hogy hasznosabb amerikai pénzt traktorokba és élelembe fektetni, mint tankokba és gépfegyverekbe. Félek, hogy a most szóbanforgó görögországi kölcsönnek puskapor szaga van.“ A továbbiakban közvetlen kapcsolatot látott eközött a kölcsönigéret és De Gaulle tábornok franciaországi újabb, megmozdulása között. ,,Ha mi most elhatározzuk a közelkeleten kölcsönök kiosztását azzal a határozott céllal, hogy gátat vessünk egy orosz expanziónak ez az afféle államokat, amilyen Franco Spanyolországa, vagy Peron Argentínája, erre a gondolatmenetre vezeti. Végre az Egyeeurópának óriási szerepe van ebben a küzdelemben, amelyben két félelmetes óriás áll készen a viadalra- Jól tudják, hogy ők kerülnek a két óriás közé és ez a halált jelentené számukra.“ A következő kérdés Wallace a kommunizmus felől faggatta és ekkor a sajtóértekezlet ismét a legmagasabb színvonalra emelkedett. Az amerikai államférfi William Jamest idézte, aki szerint gyarló szándékainkat nem az ellenük való harccal győzhetjük le, hanem azzal, hogy magasabbrendű érzésekkel szeretettel helyettesítjük őket. ,,Egyáltalán nem fogjuk megölni a kommunizmust azzal, hogy harcolunk ellene, ez csak még erősebbé teszi. A kommunizmussal csak egy pozitív konstruktív program veheti fel a versenyt. Valami jobbat nyerhetünk, mint a kommunizmus, ha hajlandók vagyunk annyi energiát fordítani rá, mint a kommunisták. Valami jobbat, ami kielégíti az egész ember, az ember minden aszpektusának szükségleteit. Nem nyerünk azonban semmit azzal, hogy oroszellenesek vagy antikommunisták vagyunk, legfeljebb háborúhoz juthatunk és ebben a folyamatban elveszthetjük saját életutunkat is. Ez volna az emberiség legnagyobb tragédiája.“ „Hogyan lehetne ilyen „magasabb rendű érzéseket“ behelyettesíteni?“ Wallace arra a beszédére emlékeztetett, amelyben az eljövendő kort az egyszerű ember évszázadának nevezte. Ebben utalt arra, hogy a világ erőforrásait helyi szervekkel, de egy Nemzetközi Bank anyagi támogatásával kell kibontakoztatni. Oroszország aggodalmait feltétlenül el kell oszlatni. A Szovjetuniónak kölcsönt kell kapnia. Minden állam részesednék ezeknek az erőforrásoknak az előnyeiből és minden állam módot nyerhetne termelő erőinek növelésére Ha Oroszország belépne a Nemzetközi Bankba, az UNESCO-ba, az élelmezési és mezőgazdasági szervezetbe, ez a béke nagy megerősítését jelenthetné. Wallace ezután hallgatóságának arról a több millió földművesről kezdett beszélni, akik néhány holdon verejtékeznek műtrágya és korszerű gazdasági eszközök nélkül. „Egyetlen egy sincs közöttünk — mondotta végignézve az újságírókon — akik egy órában két penny értéknél többet tudnánk termelni.“ A mezőgazdasági termelés száz százalékos emelését tartja szükségesnek és ez az ipari termelőtevékenységet is fokozná. Természetesen az iparosítást is fokozni kell és a TVA mintájára a világ minden nagy völgyét, a Jordánét és az Eufrátesét is rendezni kell. „De hogy lehet ehhez pénzt keríteni?“ szakították félbe az újságírók. „Még mindig jóval kevesebbe kerül — felelte Wallace — mint egy világgazdasági válság, vagy éppen egy háború.“ Henry Wallace egy csöppet sem látszott fáradtnak, mikor egy óra múltán Kingsley Martin, a konferencia vezetője véget vetett a további kérdéseknek. Befejezésül Wallace még a következőket mondotta: „Gondoskodnunk kell róla, hogy Amerika erejét a békében élő egyszerű ember termelésének növelésére fordítsuk és ne arra, hogy a világot két harci táborra osszuk. Meggyőződésem ugyanis, hogy egy táborban is békésen tudunk együttélni“ - - /-------------------------------------------------------------------------------------- LONDON,n NEW-YORK legnagyobb regénysikere GEORGE TÁBORI: A KÖD MÖGÖTT A NÉMET ÉS ANGOL LÉLEK DRÁMÁI KÜZDELMÉNEK REGÉNYE Anonymus _______________________| 1947. ÁPRILIS 19- A „ Truman-doktrin a kongresszus előtt írta: Halász Miklós New-York, április 6. (Az U. M. newyorki munkatársától)ruman elnök március 31-ére várta, hogy az amerikai parlament megszavazza a Görög, és Törökországnak szánt azonnali kölcsönt. Az elnök Urániai hirtelenséggel jelentette be, hogy ez a két ország, ha Amerika haladéktalanul segítségükre nem siet, összeomlik és bennük a kommunizmus kerül uralomra. A meglepett kongresszus és közvélemény az első pillanatban késznek mutatkozott magáévá tenni Truman tézisét, javaslatát és annak minden következményét. Pedsig a következmények nagyon messze ragadták Amerikát attól a felfogástól, hogy az Egyesült Államok biztonságának fontosság szempontjából több veszélyzónája van. Truman érvelése Amerikát csatasorba állítja a földgömb minden pontján, ahol a Szovjetunió befolyásának kiterjedését vélik felfedezni. A szenvedélyeit elszabadulnak zt a tézist nevezték el „Truman-doktriná“nak, mely a Monroe, elv helyébe lépett volna- Truman bejelentése felforgatta az egész amerikai közvéleményt. Kitörtek azok az erők, melyek a novemberi választások alkalmával elsöpörték a parlament mindkét házának demokrata többségét. Az Elnök elrendelte, hogy a közhivatalokat meg kell tisztítani a kommunistáktól s a velük rokonszenvezőktől. Az amerikai kommunista párt betiltása a kongresszus programjára került Az „amerikaellenes tevékenységek“-et ellenőrző parlamenti bizottság sorra hallgatta ki a közéleti tényezőket, mi a véleményük: a kommunista párt egy idegen hatalom érdekeit képviseli-e, vagy sem? Indítvány hangzott el, hogy a párt tagjait büntessék meg, mert nem tettek eleget a törvényes rendelkezésnek, mely arra kötelezi az idegen államok ügynökeit, hogy e minőségüket az igazságügyminisztériumnak bejelentsék. A munkásmozgalmat sem kímélte meg a kommunistaellenes láz. Még a radikális CIO is hatalmas nyomás alá került, hogy zárja ki kommunista tagjait. A baloldali szervezetek egymás után siettek éles határvonalat húzni maguk és a kommunisták között. A republikánsok gyanúja , a kongresszus sokkal hamarább felocsúdott, mint várható lett volna s a közvélemény, láza is ezzel arányban hűlni kezdett. Sokan rossz néven vették, hogy az elnök csak a gép lezuhanása után jelenti be, hogy az felszállt, vagyis hogy kész helyzet elé akarja állítani a parlamentet. A republikánusok egy része kedvetlenül állapította meg, hogy a demokrata Trumen kiállása kiütötte kezükből a külpolitikai ütőkártyát s gyanakodni kezdtek, hogy a drámai fordulat mögött nem a demokrata pártgépezet huzogatja-e a szálakat s elsősorban a jövő évi elnökválasztásra „dolgozza fel*’ Trumant. De megriadtak Truman tézisétől azok is, akik nem tartják az amerikai hagyományokkal összeegyeztethetőnek azt az imperializmust, mely katonai és földrajzi expanzióval jár. Noha ezek a körök egyébként szorgalmazzák az amerikai befolyás kiterjesztését, ennek csatornájául az Egyesült Nemzetek Szervezetét akarják felhasználni. Vanderberg szenátorral az élükön megdöbbenve látták, hogy az elnök sürgősség címén egyszerűen mellőzte szívO-t, súlyos csapást mérve ezzel a gyermekbetegségeiből még ki nem lábadt szervezetre. A belső ellentmondás os parlamenti csoportok pedig elutasították a Truman-doktrina ideológiai aláfestését, mely kötelezettséget vállal a demokrata létforma védelmére az egész világon. Rámutattak arra, hogy a közvélemény kétszínűségnek fogja tartani, ha a demokrácia védelme címén oly kormányrendszereket segít fenntartani, mint amilyenek Görög- és Törökországban uralkodnak. A következetes izolacionisták ugyancsak ellenezték Truman kiállását. Angoloi Jencs részük kifogásolta, hogy az Egyesült Államok most egyszerűen átveszik az angol hatalmi pozíciók és érdekek védelmét, miután Anglia ma képtelen ezt maga ellátni. Az olajimperializmus ellenfelei a középkeleti olaj blízét szaglászták a külpolitikai fordulat mögött és vizsgálatot sürgettek a Szaudi-Arábiával kötött megállapodások ügyében. Lehet-e így az adókat csökkenteni? A republikánusok ezenkívül úgy láták, hogy Truman akciója veszélyeztette legfontosabb választási programpontjuk megvalósítását, az adók csökkentését. Ha egyik „veszélyeztetett“ országot a másik után kell majd kölcsönnel megsegíteni, s a világszerte vállalt kötelezettségek folytán fegyverkezni kell, hogyan lehet leszállítani az adókat? Ha viszont a republikánus kongresszus képtelen lesz alapvető választási ígéretét beváltani, hogyan áll a párt választói elé 1948-ban? Várjon — tették fel a kérdést, — nem arra megy-e ki a játék, hogy a republikánus pártot saját politikai vonalán zsákutcába tereljék? A belpolitikában is lehűlt a láz. Edgar Hoover, a politikai rendőrség főnöke ellenezte a kommunista párt betiltását, azzal, hogy a föld alá kényszerített párttagokat nehezebb ellenőrizni. Mások attól tartottak, hogy a párt és sajtója betiltásával megingatják a hagyományos sajtó- és szólásszabadság oszlopait. Így március 31-ig a sokrétű ellenállásba ütköző Truman-javaslat nem juthatott tető alá. Görög- és Törökország meg fogja kapni a Truman indítványozta kölcsönt, de a parlament oly különböző és oly nyomós érvekkel kezdte ki a Truman-doktrinát, hogy azt eredeti formájában sem a kongresszus, sem a kijózanodott közvélemény nem teheti magáévá. Főkép a páratlanul érdekes kongresszusi vita közben elmúlt a közvetlen veszély érzése, mely a múltban már annyi elhamarkodott lépésre vezetett. T E D M