Új Magyarország, 1947. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1947-07-05 / 27. szám

mi. jtruus 5. Boldizsár Iván sztálingrádi naplórészlete a szovjet munkás a mérnök a gyárigazgató a sztahanovista Amerikai, angol és francia újságírók vitája a sztálingrádi traktorgyár igazgatójával és üzemi párttitkárával Az utóbbi hetekben több levelet kaptam, az Új Magyarország olvasói sürgetik, fejezzem be sztálingrádi beszámolómat. Valóban adós vagyok egy második sztálingrádi cikkel, hi­szen onnan csak egyet küldtem haza, azután közbejött a moszkvai konferencia befejeződése, politikai összefoglalót kellett írnom, naplóm sztálingrádi részlete bennmaradt abban a karikás Soennecken-füzet­­ben, amibe odakinnn jegyezgettem. Most, az Új Magyarország jubileumi szántó részére kimásolom, nemcsak azért, mert úgy látom, hogy Sztálin­grád különösen érdekli az, olvasó-­­ hát, hanem azért is, mert éppen ott, a traktor­gyárban vizsgálhattam a meg legközelebbről és legalaposabban egy szovjet nagyüzem munkáját és a szovjet ipari munkás helyzetét. Sztálingrád, április 15. A sztálingrádi traktorgyár olyas- féle fogalommá vál, mint a verduni erőd, mint a madridi egyetem. ,,Ils ne pénetreront pás!“ — mondta a világ -a franciákkal együtt 1916-ban- Ilyen „idáig és ne tovább“ volt a második világháborúban ez a trak­torgyár is. I­t állok most a kapujá­ban. Vöröstéglás épület, de abb­a a stílusban, amiben a nagyon fehér Le Cot­busier-házak épültek. A várost magát kisebb, oszlopos, tagoltabb formában építik fel, de a gyáraknál nem kell gondolni arra, hogy a túl­ságosan széles ablakok télen majd alulmaradnak­­a negyvenfokos hideg­gel szemben: gyárakban van gőz elég. — Mi volt az épület helyén? — kérdem'm’ég' ,itt a '.k^Blíkén egyik mérnöktől, aki fogadásunkra elő­­sietett. — Semmi. Mert romoknak­­ igazán nem nevezhetek néhány téglakupa­cot. Semmit nem is tudtunk belőle felhasználni,, csak az alapépítménye­ket. '­­ Várjuk az újságíró csoport máso­dik­ részét. — Részt vett a harcokban? — kér­dem a mérnököt. Csak bólint. Még nem találkoztam orosz emberrel, aki bőbeszédű lett volna, ha háborús élményekre került a sor. Pedig egyébként nem­ szűk­szavúak. Nagyon tetszik ez a tartóz­kodás, ha most mégis faggatom, ho­gyan volt. Sző­vics barátom, a bel­grádi Borba tudósítója oroszul is kérlelt­— Hosszú lesz — szabadkozik a mérnök, de azután a hadijelentések száraz és személytelen hangján el­mondja. A németek 1942 augusztus 25-én hirtelen előretörtek a Dontól, amely ide csak 75 kilométernyire van és erős páncélos­okkel leszaladtak Sztá­lingrádig. A városban akkor csak jelentéktitlen számú helyőrség és né­hány kiképző keret volt. Még 25-én az esti órákban elértek ide a gyárig. — Ott álltak, ni — mutatja a mér­nök kinyújtott karral. Csóváljuk a fejünket: a távolság nem több a Lánchíd és az Erzsébet-híd közti útdarabnál. — S akkor mi történt? — kér­dezzük. — Akkor megállítottuk őket, a gyár akkor természetesen tankokat gyártat. A többi gyárból szereztünk fegyvert, géppuskát, lőszert. A mun­kások otthagyták a gépeket és ál­lásba vonul­ak. Kétszerötszáz mun­kás, köz­ük as­sszonyok és fiatal fiúk is, három napig védték nemcsak a gyárat, hanem az egész várost, a munkások, akik a tankokat, építet­ték, a gyár bejáratánál mindjárt bele is ültek és harcba szálltek a né­met t­rikókkal. A negyed­­ napon megérkezett a Don felől is, a Volga felől is a Vörös Hads­reg- Ötszáz ha­lottat vesztettünk. A németek ál­landóan bombázták a gyárat, de októberig folyt a termelés. Amint egy új tank elkészült, vittük ki a frontra. Nem kellett messzire men­nie, néha csak néhányszáz métert. Az ozorai példa .. • Szávics különleges hősies esetek­ről szeretne írni lapján­k. — Kit említsek meg? — mosolyo­­dik el a mérnök­ — Akarja, hogy felolvassam az akkori személyzeti névsort? Később, már a gyárban, hallásuk Vicsevo mérnök testét. Három mun­kással és egy géppuskával megállí­tott és viszavert egy német századok A gyárral szemben egy kis magasla­ton álló iskolát akartak a németek elfoglalni. A mérnök egy természetes árokban helyezkedett el — a föld tele van itt vízmo­­sókkal, szakadó kacskákkal — és a géppuskát ide­­oda vonszolva, azt hitette el a néme­tekkel, hogy túlerővel álnak szem­ben. Meg is futamodtak. Az ozorai huszárok — jut eszembe I­lyés leg­­k­isebb verse. Csakhogy itt értelme is volt a ravaszságnak és a helytállás­nak. Nálunk példa maradt és iroda­lom lett. Napi 50 traktor Itt — itt áll újra a gyár és dol­gozik. — A rombolás százszázalékos volt — mondja néhány perc múlva dol­gozószobájában a gyár igazgatója — a helyreállítás 65 Százalékos­— Mit jelent ez traktorban kife­jezve? — kérdem. — A háború előtt napi 50 traktort Az­­amerikaiak a tengerentúli új­ságírás aranyszabályai szerint per­sze megkérdezik az igazgató nevét, korát és családi állapotát. Makojád igazgató 42 éves, Sztálingrádban született, nős. Mérnök volt a gyár­ban, mielőtt igazgató lett. Műegye­temet végzett. — Fizetés­ ? — kérdi a Time tudó­sítója. — Ez is érdekes? — szabadkozik Mik­olád. ■— Nagyin. De miért­ nem akarja megmondani? Titok? — Éshogy az. 3000 rubel bevonta. Lá­om, hogy az igazgató a gyárról — Hát kérem, — gyürkőzik neki — írjuk körül pontosan, mi az a több termelés? Az igazgató m­gmagyarázza: — A Szovjetunióban szocialista gazdaság van, tehát a termelés ter­­vek szerint folyik. — Mikor idáig ér, elmosolyodik és megkérdi, ilyen iskolás pontossággal értetné-e a szer­kesztő úr a kérdést? Nem engedjük a kérdezőt válaszolni, kórusban felel­jük, mindannyian, hogy igen, hiszen valóban nagy szükség van arra, hogy a fogalmakat tisztázzuk. (No, alig hogy ezt elhatározzuk, úgy összeke­veredtek a fogalmak, hogy kollégáim egy része az egész sztálingrádi kirán­dulás alatt ezen vitatkozott.) Egy­előre azonban folytatta az igazgató: — Jelenleg ez a terv a negyedik sztálini ötéves terv, amely az 1948— — Aki többet termel, többet keres, mondja az igazgató. — Ez az egyik elv. A másik hasonlóan fontos, de gyakran nem tudnak róla külföldön: aki jobban termel, az is többet keres. — Mit jelent ez? — Azt, hogy aki valamilyen ter­melési eljárást tökéletesít, meggyor­sít,­­ megkönn­yít, az jutalomban része­sül, előléptetik, ha szükséges tovább­képezik. Nem egy munkásból lett mérnök úgy, hogy tökéletesített egy műszaki eljárást, erre a szakszerre­állítottunk elő, most 35-öt. Ez évi tízezer traktor. A mostani, ötéves terv végére túl kell szárnyalnunk a háború előtti term­elést, szeretne beszélni, de a kérdések inkább szociális és személyes termé­szetűek, így azután kérdés-felelet játék formájában megtudjuk, hogy a legalacsonyabb munkásfizetés 850 rúbel havonta, a­’ legmagasabb 2150. Az átlag mérnöki fizetés 1700 rubel. Ez felmegy 3000-ig. Két „sicht“­­ban napi 8—8 órát dolgoznék, vasár­nap munkaszünet van. Munka köz­ben egy óra ebédszünet. A bérek akkorra bérek, ált­alában da­rabszám fizetnék. A fizetésen felül jutalma­kat kapnak a munkások és szükség­letük szerint „ordereket“, kiutaláso­kat ruhára, cipőre, ágyneműre. Ist felfigyelt rá, iskoláztatta, egye­temre küldte. Egyik amerikai, egy nagyobb vi­déki lapnak, a Providence Journal­­nek szerkesztője, most engedélyt kér hogy néhány percig csak ő kérdez­­zen. Végig akar vezetni egy problé­mát, közli, de csak a végén mondja meg mire szeretne kilyukadni. — De a story közös? — szögezik le kollégái. — Közös házi­­Story történet: ez a riport neve az angol-amerikai újságíró-nyelvben. / 11950 közti időszakra terjed. Ez a terv­­ minden üzem részére megállapítja a termelendő mennyiséget. Ez az üzemi norma. A gyár azután minden gép és minden munkás részére nor­mát állapít meg. — Ki állapítja ezt meg? Lehetne ezt is pontosan megfogalmazni? — A gyár igazgatója és a szak­­szervezet együttesen állapítják meg. A munkás az alapfizetését­­ez után a norma után kapja­ Ha például a norma szerint óránkint tíz­ fogas­kereket kell készítenie, akkor ezért 850 rubelt kap. Ha óránkint tizen­kettőt készít, már ezret. De akkor is megkaphatja az ezer rubelt, esetleg a kétezret is, ha olyan eljárásra jön rá, amely a munkát olcsóbbá, egy­szerűbb, könnyebbé, vagy akárcsak kényelmesebbé teszi. Lassan alakul ki a kép. A Provi­dence Journal szerkesztője, aki a vitát elkezdte, most csöndet kér és újra kérdez, hátha kialakul valami. — Egy traktor 7200 rubeles árá­ból mennyi a munkabér és mennyi a nyersanyag? — kérdi­— Negyvenhárom százalék a bér, a többi az anyag — mondja az igazgató. — Az anyagon nem na­gyon lehet takarékoskodni, de a munka tempóján lehet. — De ha a munkás gyorsabban dolgozik — vet­i közbe Cadelsen, a párisi Combat munkatársa, akkor több munkabért fizetnek és drágább lesz az előállítási ár­ — igen, — mosolyog az igazgató — de több traktor készül és többet teljesítünk a tervnél és végered­ményben nem fizetünk rá. Volt idő — teszi hozzá — amikor, még a gyár helyreállítása közben, nem tud­tunk egy traktort 7200 rubelért előállítani. — És akkor­ mi történt? miből fizettek rá? Van a gyárnak alap­tőkéje és tartalékai? „Horrascsot“ Kedvem lenne abbahagyni a jegy­zést és gyorsan vezércikket írni ar­ról, hogy íme az „egy a világ* hi­tét hirdetjük és a világ két fele mennyire nem ismeri egymás­ A leg­több amerikai egyszerűen nem tud kiszabadulni a tőkés gazdálkodás fo­galmi köréből. Az egyéni vállalko­zás, a haszon, az üzlet, ott valósá­gos tantárgy ez iskolában. Az, hogy a munkának és termelésnek más fogalmai is lehetnek, sőt a világ egy nagy részében vannak is, ré­szükre még mindig elképzelhetetlen. Csodálkozhat-e valaki, ha nem ér­tik egymást? Ha elhiszik egymásról kölcsönösen azokat a meséket, ame­lyek csak arra alkalmasak, hogy földgolyónkat, amelynek a tájait a re­pülőgép és az elektromosság oly közel hozta egymáshoz, most ismét eltávolítsák, valósággal olyan mesz­­szeségbe vigyék, mint Marco Polo korában val? Bevallom kissé lan­kad a figyelmem, amíg Mikolád igazgató a két tolmáccsal karöltve kollégáimnak magyarázza a szo­­cializmus alapfogalmait. Persze, hogy nem kell alaptőke, meg tarta­lék tőke, amikor a gyár az államé. Ez természtesen nem azt jelenti, hogy az állam vagyonával az egyes vállalatok vagy üzemek tetszés sze­rint gazdálkodhatnak vagy garáz­dálkodhatnak. A szovjet gazdálko­dásnak egyik alapelvét magyaráz­zák meg itt néhány szóval. Az elv az, hogy­ lehetőleg minden üzemnek A FINOM HOLMIK JÓL HABZÓ FOLYÉKONY MOSÓSZERE. — A GONDJAIMRA BÍZOTT HOLMIK­KAL KÍMÉLETESEN BÁNOK. ÖRÖM VELEM MOSNI. A SELYEM, GYAPJÚ, KÖTÖTT HOLMIK MINT­HA MOST KERÜLTEK VOLNA KI AZ ÜZLETBŐL, A MOSÓVÍZBEN NINCSENEK CSOMÓK, ALIG KELL ÖBLÍTENI. NEM MARAD SZENNYGYŰRÜ A MOSÓEDÉNY­­BEN. KÚTVÍZBEN ÉS HIDEG­VÍZBEN IS KITÜNŐEN HABZOM , ÉS TISZTÍTOK. Kapható fűszer- és szaküzletekben. Forgalomba hozza: Sidol rt. Telefon: 296—620 Mennyi a gyárigazgató fizetése-Aki jobban termel... Fizetés és norma Magyar Pamosipar Rt. Budapest, V., Arany János u. 31 Telefon: 127­-250 A 3 ÉVES TERV * •, /■ ' ' i CZINNER VILMOS Budapest, XIII., Jász­ utca 27—31 .m­mrma&sm­t. Mennyibe kerül egy trakt­or ? — Ezt idáig értem — mondja az am­erikai. — Most még egy kérdés: mennyibe kerül önöknél egy traktor? —­ 7200 rubelbe.­ (Gyorsan egy kis fejszámolást végzek s megállapítom, hogy hihetetlenül olcsó: vásárlóérték­ben kifejezve körülbelül 3600 forint!) Ebből 43 százalék a munkabér, a többi nyersanyag és egyéb előállítási költség. — Na mármost mondja az ame­rikai, s látjuk, hogy most­­hegyezi ki egész gondolatsorát — ezt a 7200 rubeles árat nyilván az alap — Tehát haszonra dolgoznak — mondja diadalmasan az­ amerikai — Ezt­­akartam hallani. Ekkor kezdődött a fogalmak ba­­byloni méretű összezavarása. El­hangzott a profit szó, aminek egé­szen más a jelentése az amerikai és megint más a szovjet fülekben és elmékben. Most már nemcsak a providences-i kolléga, hanem vala­mennyi amerikai és néhány angol lecsaptak az igazgatóra és azt fir­tatták, mi lesz a profittal? Kié a profit? Hogyan számolnak le a pro­fittal? Hol kamatoztatják a profitot? Az igazgató és az a néhány mun­katársa, aki itt a tanácsteremben a fal melletti padon ül, összenéz-Nem emlékszem pontosan, de azt hiszem a fejükhöz is kaptak. Nem tudtak norma szerint állapítják meg. — A tolmács gyorsan lefordítja az igaz­gatónak s az csak bólint, ő is várja, hová lyukad ki vitapartnere. — Tehát, ha számos munkás többet termel a normánál és évente több tőkeléke­­sítő eljárást is bevezetnek, akk­or a traktorokat olcsóbban ál­lítják elő, mint az állami terv elő­írta, így van? — így — válaszolja ez igazgató, s nem kis büszkeséggel teszi hozzá. — Máris 5 százalékkal olcsóbban gyártjuk a traktorokat­ kérdezni, csak visszakérdezni. — Miért kérdezi, hogy kié a pro­fit? Természetesen az államé. — A gyár nem keres semmit azon, hogyha olcsóbban­­állítja elő a traktorokat? — Ne­m a gyár keres, hanem az állam keres. Az amerikaiak­­ most már egy­szerre beszélnek.­­ — Nem értjük, nem értjük, nem értjük­ .Ha nem keresnek semmit, akkor miért dolgoznak többet, miért dolgoznak gyorsabban? Az igazgató sem tehet félre semmit, hogy ha nagyobb teljesítményt nyújt a gyár? Parlamenti vita-gyorsíró kellene ide három tfiélesre hegyezett puha ceruzával, nem itt a töltőtollammal, hogy jegyezni tudná ezt a vitát. Zűrzavar a profit körül

Next