Új Magyarország, 1947. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1947-07-05 / 27. szám
mi. jtruus 5. Boldizsár Iván sztálingrádi naplórészlete a szovjet munkás a mérnök a gyárigazgató a sztahanovista Amerikai, angol és francia újságírók vitája a sztálingrádi traktorgyár igazgatójával és üzemi párttitkárával Az utóbbi hetekben több levelet kaptam, az Új Magyarország olvasói sürgetik, fejezzem be sztálingrádi beszámolómat. Valóban adós vagyok egy második sztálingrádi cikkel, hiszen onnan csak egyet küldtem haza, azután közbejött a moszkvai konferencia befejeződése, politikai összefoglalót kellett írnom, naplóm sztálingrádi részlete bennmaradt abban a karikás Soennecken-füzetben, amibe odakinnn jegyezgettem. Most, az Új Magyarország jubileumi szántó részére kimásolom, nemcsak azért, mert úgy látom, hogy Sztálingrád különösen érdekli az, olvasó- hát, hanem azért is, mert éppen ott, a traktorgyárban vizsgálhattam a meg legközelebbről és legalaposabban egy szovjet nagyüzem munkáját és a szovjet ipari munkás helyzetét. Sztálingrád, április 15. A sztálingrádi traktorgyár olyas- féle fogalommá vál, mint a verduni erőd, mint a madridi egyetem. ,,Ils ne pénetreront pás!“ — mondta a világ -a franciákkal együtt 1916-ban- Ilyen „idáig és ne tovább“ volt a második világháborúban ez a traktorgyár is. It állok most a kapujában. Vöröstéglás épület, de abba a stílusban, amiben a nagyon fehér Le Cotbusier-házak épültek. A várost magát kisebb, oszlopos, tagoltabb formában építik fel, de a gyáraknál nem kell gondolni arra, hogy a túlságosan széles ablakok télen majd alulmaradnaka negyvenfokos hideggel szemben: gyárakban van gőz elég. — Mi volt az épület helyén? — kérdem'm’ég' ,itt a '.k^Blíkén egyik mérnöktől, aki fogadásunkra elősietett. — Semmi. Mert romoknak igazán nem nevezhetek néhány téglakupacot. Semmit nem is tudtunk belőle felhasználni,, csak az alapépítményeket. ' Várjuk az újságíró csoport második részét. — Részt vett a harcokban? — kérdem a mérnököt. Csak bólint. Még nem találkoztam orosz emberrel, aki bőbeszédű lett volna, ha háborús élményekre került a sor. Pedig egyébként nem szűkszavúak. Nagyon tetszik ez a tartózkodás, ha most mégis faggatom, hogyan volt. Szővics barátom, a belgrádi Borba tudósítója oroszul is kérlelt— Hosszú lesz — szabadkozik a mérnök, de azután a hadijelentések száraz és személytelen hangján elmondja. A németek 1942 augusztus 25-én hirtelen előretörtek a Dontól, amely ide csak 75 kilométernyire van és erős páncélosokkel leszaladtak Sztálingrádig. A városban akkor csak jelentéktitlen számú helyőrség és néhány kiképző keret volt. Még 25-én az esti órákban elértek ide a gyárig. — Ott álltak, ni — mutatja a mérnök kinyújtott karral. Csóváljuk a fejünket: a távolság nem több a Lánchíd és az Erzsébet-híd közti útdarabnál. — S akkor mi történt? — kérdezzük. — Akkor megállítottuk őket, a gyár akkor természetesen tankokat gyártat. A többi gyárból szereztünk fegyvert, géppuskát, lőszert. A munkások otthagyták a gépeket és állásba vonulak. Kétszerötszáz munkás, közük assszonyok és fiatal fiúk is, három napig védték nemcsak a gyárat, hanem az egész várost, a munkások, akik a tankokat, építették, a gyár bejáratánál mindjárt bele is ültek és harcba szálltek a német trikókkal. A negyed napon megérkezett a Don felől is, a Volga felől is a Vörös Hadsreg- Ötszáz halottat vesztettünk. A németek állandóan bombázták a gyárat, de októberig folyt a termelés. Amint egy új tank elkészült, vittük ki a frontra. Nem kellett messzire mennie, néha csak néhányszáz métert. Az ozorai példa .. • Szávics különleges hősies esetekről szeretne írni lapjánk. — Kit említsek meg? — mosolyodik el a mérnök — Akarja, hogy felolvassam az akkori személyzeti névsort? Később, már a gyárban, hallásuk Vicsevo mérnök testét. Három munkással és egy géppuskával megállított és viszavert egy német századok A gyárral szemben egy kis magaslaton álló iskolát akartak a németek elfoglalni. A mérnök egy természetes árokban helyezkedett el — a föld tele van itt vízmosókkal, szakadó kacskákkal — és a géppuskát ideoda vonszolva, azt hitette el a németekkel, hogy túlerővel álnak szemben. Meg is futamodtak. Az ozorai huszárok — jut eszembe Ilyés legkisebb verse. Csakhogy itt értelme is volt a ravaszságnak és a helytállásnak. Nálunk példa maradt és irodalom lett. Napi 50 traktor Itt — itt áll újra a gyár és dolgozik. — A rombolás százszázalékos volt — mondja néhány perc múlva dolgozószobájában a gyár igazgatója — a helyreállítás 65 Százalékos— Mit jelent ez traktorban kifejezve? — kérdem. — A háború előtt napi 50 traktort Azamerikaiak a tengerentúli újságírás aranyszabályai szerint persze megkérdezik az igazgató nevét, korát és családi állapotát. Makojád igazgató 42 éves, Sztálingrádban született, nős. Mérnök volt a gyárban, mielőtt igazgató lett. Műegyetemet végzett. — Fizetés ? — kérdi a Time tudósítója. — Ez is érdekes? — szabadkozik Mikolád. ■— Nagyin. De miért nem akarja megmondani? Titok? — Éshogy az. 3000 rubel bevonta. Láom, hogy az igazgató a gyárról — Hát kérem, — gyürkőzik neki — írjuk körül pontosan, mi az a több termelés? Az igazgató mgmagyarázza: — A Szovjetunióban szocialista gazdaság van, tehát a termelés tervek szerint folyik. — Mikor idáig ér, elmosolyodik és megkérdi, ilyen iskolás pontossággal értetné-e a szerkesztő úr a kérdést? Nem engedjük a kérdezőt válaszolni, kórusban feleljük, mindannyian, hogy igen, hiszen valóban nagy szükség van arra, hogy a fogalmakat tisztázzuk. (No, alig hogy ezt elhatározzuk, úgy összekeveredtek a fogalmak, hogy kollégáim egy része az egész sztálingrádi kirándulás alatt ezen vitatkozott.) Egyelőre azonban folytatta az igazgató: — Jelenleg ez a terv a negyedik sztálini ötéves terv, amely az 1948— — Aki többet termel, többet keres, mondja az igazgató. — Ez az egyik elv. A másik hasonlóan fontos, de gyakran nem tudnak róla külföldön: aki jobban termel, az is többet keres. — Mit jelent ez? — Azt, hogy aki valamilyen termelési eljárást tökéletesít, meggyorsít, megkönnyít, az jutalomban részesül, előléptetik, ha szükséges továbbképezik. Nem egy munkásból lett mérnök úgy, hogy tökéletesített egy műszaki eljárást, erre a szakszerreállítottunk elő, most 35-öt. Ez évi tízezer traktor. A mostani, ötéves terv végére túl kell szárnyalnunk a háború előtti termelést, szeretne beszélni, de a kérdések inkább szociális és személyes természetűek, így azután kérdés-felelet játék formájában megtudjuk, hogy a legalacsonyabb munkásfizetés 850 rúbel havonta, a’ legmagasabb 2150. Az átlag mérnöki fizetés 1700 rubel. Ez felmegy 3000-ig. Két „sicht“ban napi 8—8 órát dolgoznék, vasárnap munkaszünet van. Munka közben egy óra ebédszünet. A bérek akkorra bérek, általában darabszám fizetnék. A fizetésen felül jutalmakat kapnak a munkások és szükségletük szerint „ordereket“, kiutalásokat ruhára, cipőre, ágyneműre. Ist felfigyelt rá, iskoláztatta, egyetemre küldte. Egyik amerikai, egy nagyobb vidéki lapnak, a Providence Journalnek szerkesztője, most engedélyt kér hogy néhány percig csak ő kérdezzen. Végig akar vezetni egy problémát, közli, de csak a végén mondja meg mire szeretne kilyukadni. — De a story közös? — szögezik le kollégái. — Közös háziStory történet: ez a riport neve az angol-amerikai újságíró-nyelvben. / 11950 közti időszakra terjed. Ez a terv minden üzem részére megállapítja a termelendő mennyiséget. Ez az üzemi norma. A gyár azután minden gép és minden munkás részére normát állapít meg. — Ki állapítja ezt meg? Lehetne ezt is pontosan megfogalmazni? — A gyár igazgatója és a szakszervezet együttesen állapítják meg. A munkás az alapfizetésétez után a norma után kapja Ha például a norma szerint óránkint tíz fogaskereket kell készítenie, akkor ezért 850 rubelt kap. Ha óránkint tizenkettőt készít, már ezret. De akkor is megkaphatja az ezer rubelt, esetleg a kétezret is, ha olyan eljárásra jön rá, amely a munkát olcsóbbá, egyszerűbb, könnyebbé, vagy akárcsak kényelmesebbé teszi. Lassan alakul ki a kép. A Providence Journal szerkesztője, aki a vitát elkezdte, most csöndet kér és újra kérdez, hátha kialakul valami. — Egy traktor 7200 rubeles árából mennyi a munkabér és mennyi a nyersanyag? — kérdi— Negyvenhárom százalék a bér, a többi az anyag — mondja az igazgató. — Az anyagon nem nagyon lehet takarékoskodni, de a munka tempóján lehet. — De ha a munkás gyorsabban dolgozik — veti közbe Cadelsen, a párisi Combat munkatársa, akkor több munkabért fizetnek és drágább lesz az előállítási ár — igen, — mosolyog az igazgató — de több traktor készül és többet teljesítünk a tervnél és végeredményben nem fizetünk rá. Volt idő — teszi hozzá — amikor, még a gyár helyreállítása közben, nem tudtunk egy traktort 7200 rubelért előállítani. — És akkor mi történt? miből fizettek rá? Van a gyárnak alaptőkéje és tartalékai? „Horrascsot“ Kedvem lenne abbahagyni a jegyzést és gyorsan vezércikket írni arról, hogy íme az „egy a világ* hitét hirdetjük és a világ két fele mennyire nem ismeri egymás A legtöbb amerikai egyszerűen nem tud kiszabadulni a tőkés gazdálkodás fogalmi köréből. Az egyéni vállalkozás, a haszon, az üzlet, ott valóságos tantárgy ez iskolában. Az, hogy a munkának és termelésnek más fogalmai is lehetnek, sőt a világ egy nagy részében vannak is, részükre még mindig elképzelhetetlen. Csodálkozhat-e valaki, ha nem értik egymást? Ha elhiszik egymásról kölcsönösen azokat a meséket, amelyek csak arra alkalmasak, hogy földgolyónkat, amelynek a tájait a repülőgép és az elektromosság oly közel hozta egymáshoz, most ismét eltávolítsák, valósággal olyan meszszeségbe vigyék, mint Marco Polo korában val? Bevallom kissé lankad a figyelmem, amíg Mikolád igazgató a két tolmáccsal karöltve kollégáimnak magyarázza a szocializmus alapfogalmait. Persze, hogy nem kell alaptőke, meg tartalék tőke, amikor a gyár az államé. Ez természtesen nem azt jelenti, hogy az állam vagyonával az egyes vállalatok vagy üzemek tetszés szerint gazdálkodhatnak vagy garázdálkodhatnak. A szovjet gazdálkodásnak egyik alapelvét magyarázzák meg itt néhány szóval. Az elv az, hogy lehetőleg minden üzemnek A FINOM HOLMIK JÓL HABZÓ FOLYÉKONY MOSÓSZERE. — A GONDJAIMRA BÍZOTT HOLMIKKAL KÍMÉLETESEN BÁNOK. ÖRÖM VELEM MOSNI. A SELYEM, GYAPJÚ, KÖTÖTT HOLMIK MINTHA MOST KERÜLTEK VOLNA KI AZ ÜZLETBŐL, A MOSÓVÍZBEN NINCSENEK CSOMÓK, ALIG KELL ÖBLÍTENI. NEM MARAD SZENNYGYŰRÜ A MOSÓEDÉNYBEN. KÚTVÍZBEN ÉS HIDEGVÍZBEN IS KITÜNŐEN HABZOM , ÉS TISZTÍTOK. Kapható fűszer- és szaküzletekben. Forgalomba hozza: Sidol rt. Telefon: 296—620 Mennyi a gyárigazgató fizetése-Aki jobban termel... Fizetés és norma Magyar Pamosipar Rt. Budapest, V., Arany János u. 31 Telefon: 127-250 A 3 ÉVES TERV * •, /■ ' ' i CZINNER VILMOS Budapest, XIII., Jász utca 27—31 .mmrma&smt. Mennyibe kerül egy traktor ? — Ezt idáig értem — mondja az amerikai. — Most még egy kérdés: mennyibe kerül önöknél egy traktor? — 7200 rubelbe. (Gyorsan egy kis fejszámolást végzek s megállapítom, hogy hihetetlenül olcsó: vásárlóértékben kifejezve körülbelül 3600 forint!) Ebből 43 százalék a munkabér, a többi nyersanyag és egyéb előállítási költség. — Na mármost mondja az amerikai, s látjuk, hogy mosthegyezi ki egész gondolatsorát — ezt a 7200 rubeles árat nyilván az alap — Tehát haszonra dolgoznak — mondja diadalmasan az amerikai — Eztakartam hallani. Ekkor kezdődött a fogalmak babyloni méretű összezavarása. Elhangzott a profit szó, aminek egészen más a jelentése az amerikai és megint más a szovjet fülekben és elmékben. Most már nemcsak a providences-i kolléga, hanem valamennyi amerikai és néhány angol lecsaptak az igazgatóra és azt firtatták, mi lesz a profittal? Kié a profit? Hogyan számolnak le a profittal? Hol kamatoztatják a profitot? Az igazgató és az a néhány munkatársa, aki itt a tanácsteremben a fal melletti padon ül, összenéz-Nem emlékszem pontosan, de azt hiszem a fejükhöz is kaptak. Nem tudtak norma szerint állapítják meg. — A tolmács gyorsan lefordítja az igazgatónak s az csak bólint, ő is várja, hová lyukad ki vitapartnere. — Tehát, ha számos munkás többet termel a normánál és évente több tőkelékesítő eljárást is bevezetnek, akkor a traktorokat olcsóbban állítják elő, mint az állami terv előírta, így van? — így — válaszolja ez igazgató, s nem kis büszkeséggel teszi hozzá. — Máris 5 százalékkal olcsóbban gyártjuk a traktorokat kérdezni, csak visszakérdezni. — Miért kérdezi, hogy kié a profit? Természetesen az államé. — A gyár nem keres semmit azon, hogyha olcsóbbanállítja elő a traktorokat? — Nem a gyár keres, hanem az állam keres. Az amerikaiak most már egyszerre beszélnek. — Nem értjük, nem értjük, nem értjük .Ha nem keresnek semmit, akkor miért dolgoznak többet, miért dolgoznak gyorsabban? Az igazgató sem tehet félre semmit, hogy ha nagyobb teljesítményt nyújt a gyár? Parlamenti vita-gyorsíró kellene ide három tfiélesre hegyezett puha ceruzával, nem itt a töltőtollammal, hogy jegyezni tudná ezt a vitát. Zűrzavar a profit körül