Új Magyarország, 1948. január-június (4. évfolyam, 1-25. szám)

1948-01-03 / 1. szám

1918 Újév IV. árfolyam, 1. szám. gvmimv. i uui fuiu Iffiff, m. BRAULANDER-D. I Toto Híradó és rejtvénypályázatunk utolsó fordulóA MAGYAROS VILÁGPOLITIKA ÉS A MAGYAR SZELLEMI ÉLET HETILAPJA Markosz tábornok nyilatkozata en. A múlt héten e helyen a magyar szellem állapotáról számoltam be 1947 és 48 fordulóim. Szellemi életünk legnagyobb cselekedete az új tankönyv-sorozat. Czinczy írja, hogy Dajka verseinek olvasára, örömében fel-felsikongatott. Nyilván nagyon ifjú volt, nagyon lelkes és nagyon irodalmár. A mai olvasó is csak 17—18 éves korában érzi egyszer-kétszer, hogy kedve volna felsikongatni valamelyik először Tehát a legeslegelső oldalon nincsen más, csak kép. Ha nem tudnám, hogy iskoláskönyv, azt hinném, képeskönyv. Piros alapon egy vidám, fehér oroszlán mosolyog a tanulóra. Van még a képen óra, olló és ez az olló levágja egy bohóc orrát. No, semmi kétség, a gyerekek az o betűt tanulják. Az o betűből nem is látni semmi mást, csak egy karikát. És nehogy a karikát túlságosan tiszteljék a gyerekek, a tankönyv írója, Bors Szilveszter megengedte, sőt nyilván felbíztatta egyenrangú társszerzőjét, a tankönyvrajzoló Dankó Ödönt, hogy az o betűbe, amely olyan, mint egy fej, rajzolja csak bele a két szemet, az orrot, meg a szájat. A képpel szemben levő oldalon nincs is egyéb, mint o betű, azazhogy katika és az egyik nevet, a másik sír, "a harmadik csodálkozik, a negyedik fütyül, az ötödik pipázik, hogy mire a gyerekek kijátszották magukat vele. A felnőtt olvasó, akit a sok színes kép, pedagógiai játék elszórakoztatott és, amíg a maga keserves iskolaéveire gondol, örül, hogy a fia játszva tanul, most ime, e vers olvastára felkapja a fejét és megindultan érzi, hogy itt másról is van szó, mint modern pedagógiáról. Ezt a verset ugyanis Ady Endre írta. Az első vers, amit a fiúnk az iskolában tanulni fog, nem Pósa bácsi csengő-bongó gügyesége lesz, nem valami tanítószándékú rigmus, hanem a legnagyobb költőnk négy sora. A mi számunkra az a tény, hogy Ady Endre első elemistatankönyvben szerepel, valóságos revolúció. Elképzelhető, hogy ha megmarad Horthy Magyarországa, előbbutóbb csinálnak ilyen ötletes és okos tankönyveket, de elképzelhetetlen, hogy elemista iskoláskönyvbe Ady-verset tesznek, hogy első elemista iskoláskönyvbe belemerik írni Csokonainak ezt a négy sorát: Szép szabadság! Ő sehol sincs E világon ely becses kincs, Mely te nálad nagyobb volna, Vagy tégedet kipótolna! Elképzelhetetlen, hogy a kisgyerek, ha bölcsődalt tanul, az József Attila Altatója és ha kismalacokról tréfás verset olvas, annak Móricz Zsigmond a szerzője. Ez az első elemista tankönyv a jelképe, nem is jelképe, kézzelfogható bizonyítéka annak, mekkora látott Ady-versre, József Attilastrófára, vagy Shakespeare-szonettre. Nem túlzok, hogy fél felkiáltani való kedvem volt, amikor az új általános iskolai tankönyvek első köteteit lapozgattam. Tegyen próbát a kételkedő olvasó, vegye kézbe az első elemista (most első általános osztályos) könyvet és nyissa ki a legeslegelső oldalon. Nem nagy befektetés a könyv beszerzése még olyannak is, akinek nincs iskolás gyereke. Három forintba kerül a 232 oldalas mű, már nem felejtik, el az o betűt. Piros, zöld, barna és fehér színben pompázik az egész, mondom: képeskönyv, mégpedig modern képeskönyv. Közvetlenül a háború előtt láttam először ilyen stílusú angol képeskönyvet, de az sem tankönyv volt. A következő két oldal az l betűé. Az egyiken van: ló, liba, létra, a másikon már szavak, ól, ló, olló és loló. Ez utóbbi kiskutya, oda is van rajzolva. Az első szavak mellett mindenütt rajz is van, mégpedig úgy, ahogyan a gyerekek rajzolják az ólat, mellette a disznót, a lovat, a kiskutyát. Csupa szín, csupa ötlet, csupa kép, csupa játék ez a könyv. Vezércikket nehéz is róla írni, inkább rajzos riport lenne a műfaja. Karácsonyra már meg is tanulják a gyerekek az ABC-t és íme itt a könyvben az első vers: Tegnap harangoztak,, Holnap harangoznak. . • Holnapután az angyalok Gyémánt havat hoznak, változás történt Magyarországon és, hogy ez a változás nemcsak, mint egyesek állítják, felületi, politikai, hanem lehatol a mélybe, odáig, ahol a gyermeklélek először eszmélkedik, ahol gondolatai először formálódnak, ahol szavaihoz azok az alapvető aszszociációk kapcsoodnak amelyek életében többé soha el nem hagyják. Mi gyerrmekkorunkban nem a magyar irodalmon nevelkedtünk, hanem az epigonok epigonjain, mi nem a magyar nyelv feszültségét, erejét, pompáját kaptuk első ajándékul, hanem lanyhaságot, állott vizet, eredetietlenséget. Amikor a mai magyar demokrácia — a költők, írók és a kormány — a csillag és a villany közti különbséget ezzel a Babits-verssel magyarázza: A villany a földi, a csillag az égi, a villany az új, a csillag a régi; amikor az édesapa-fogalomhoz Ady Proletár fiú versét fűzi magyarázatul, amikor a fák és a virágok szeretetét József Attilával oltja a kicsinyek emlékezetbe (Kertész leszek, fát nevelek — kelő nappal én is kelek, — nem törődöm semmi mással — csak a beojtott virággal), akkor a gyermek bimbózó értelmét legnagyobb és legfontosabb hagyományainkkal köti össze. A modern költőkön, a szabadság költőin, a mi költőinken keresztül gyermekeink másodszor kapnak anyanyelvet. „Nem a valóság, annak égi mása . . Ez csak az első elemista könyv volt. Az egész eheti Új Magyarországot tele tudnám írni, ha végigmennék valamennyin. Mégsem állom meg, hogy egyik-másik kötetet külön be ne mutassam. Művészileg valamennyi közül a legszebb és általában egyik legszebb, legharmonikusabb, nyomdailag és illusztrációiban, a szöveg és a képek összhangjában egyik legtökéletesebb magyar könyv, ami valaha megjelent, a második osztály számára, készült könyv, amit Bertalan Ferenc szerkesztett és Mailász Gitta rajzolt. Ez a kimeríthetetlen képzelőtehetségű művésznő, akinek ecsetjéből a népi elemek és a modern játékosság, a mese világa s a pedagógia ereje európai viszonylatban is utolérhetetlen bőséggel és teljességgel árad, valami olyat alkotott, aminek szerintem minden könyvtárban ott a helye és, ami egymagában nagyobb „propaganda“ a mai Magyarországnak, mint tíz brossúra és száz vezércikk. Amikor ez a könyv a kezébe kerül, már tud a gyerek olvasni- Maliász Gitta rajzai megtanítják helyesen látni. A meddő. igen, a gyerek már tud olvasni. És olyat olvastatnak vele, amit érdemes is. Móricz Zsigmond, Gárdonyi Géza, Zelk Zoltán, Vedres Sándor, Kodály Zoltán, Móra Ferenc, Arany László, Zilahy Lajos, József Attila, Babits, Petőfi, Radnóti Miklós, Arany, Illyés Gyula, Kosztolányi, Sik Sándor, Lafontaine, Veres Péter, Tolsztoj, Tompa Mihál, Devecseri Gábor szerepelnek az olvasókönyvben. Nagyon erősen hiszem, hogy embernek is különb lesz, aki a tücsköt Babits verséből ismeri meg (ki átható egyhangú dalaiddal — betöltöd a nyugalmas éjszakát, — milyen lehet te neked a világ), az októberi Radnóti Miklóséból és aki Kosztolányi álmát a színeg tintákról kisfiú korában olvasta. Ehhez a vershez, meg Radnóti Tél-jéhez Mailász olyat rajzolt, hogy külön is érdemes volna berámázni. Ötlet s bátorság és több ennél új ország kellett ahhoz, hogy a második elemista a szótagolást Kassák Lajos prózáján tanulhassa. A harmadik, negyedik osztályos kötetek folytatásai és kiteljesedései az előzőeknek. De azért az ember újra, meg újra felkapja a fejét és fel-felsikoniskoláskönyves naturalizmus helyett hozzászoktatják a szemét a modernebb formákhoz, nemcsak a valósághoz, de égi másához is igaz. Petőfit Illyés Gyula mutatja be, március 15-ét pedig a gyerekek magának Petőfinek naplójából ismerik meg (bevallom, én csak huszonhatéves koromban olvastam). Külön szeretném megszorítani a negyedikes könyv szerkesztőjének (Baranyai Erzsébet, Bothné Jeney Erzsébet, Domokos Lászlóné és Grosz Margit) kezét, mert volt merszük az állatokat Kosztolányi Dezső hasonlíthatatlanul „Zsivajgó természetével“ bemutatni. Bizony, egyetlen szó: kihagyás, vagy változtatás nélkül az egész kis prózakötet benne van a negyedik elemista könyvben. Ez, hadd jegyzem meg egyúttal, akárcsak a többi könyv az első négy osztályban, az egyetlen könyv is, írás, olvasás, nyelvtan, számolás, mérés — minden benne van. (Igaz, hogy a negyedikes már 480 oldal.) Végig egyetlen könyvben sem fedeztünk fel egyetlen oktatóhangú, tanítóbácsis mondatot sem. Az új könyvek legnagyobb pedagógiai értéke, hogy a gyermek hangján adja a felnőtt tudását a gyermeknek. Ez a hang — talán mondani sem kell — nem a gügyögésé, hanem a kis ember természetes, öntudatos, érdeklődő hangja. Az új magyar szellem ábécéje Írta: Boldizsár Iván Iskoláskönyv — vagy képeskönyv? Csokonai és Ady elemistáknak Babits tücske 1848-1948 1848 a magyar történelem legsarkalatosabb esztendeje. Ekkor dőlt el, nekünk magyaroknak van-e erkölcsi jogcímünk ahhoz, hogy egy háromszáz esztendős szünet után ismét szabad nemzetként jelentkezzünk Európa színpadán. A „mérsékeltek“, a „józanok“, akik a forradalom előtt és után megtöltötték sopánkodásaikkal a kezéetet, elfelejtették, hogy a forradalom és a szabadságharc még bukásában is történelmünk legnagyobb sikere volt. Akkor, 1848/49-ben váltottuk meg belépőjegyünket a modern történelembe. Ha abban a sarkalatos pillanatban a magyar nép nem Petőfire, Kossuthra és a többi hajthatatlan géniuszra hallgat, hanem az „óvatosakra“ és a „körültekintőkre“, akkor az utolsó száz esztendőt Ausztria engedelmes korona tartományaként tengettük volna végig és 1918-ban a monarchia felszámolásakor a leghátramaradottabb utódállamként kezdhettük vona meg pályafutásunkat, ha a Habsburg csődtömeg zárgondnoka, egyáltalán elismerik államalkotó képességünket. Oly nagy volt 1848/49 erkölcsi tekintélye hogy megmentette a magyar nemzetet azoknak s végzetes hibáknak és bűnöknek a legszélsőségesebb következményeitől, amelyeket az egyezkedők a fontolva haladók, a német mákony hazai egyedárusai olyan tetézve követtek el. Ha akkor, 1944/45-ben, a Horthyak, Sztójayak és Szálasiak öngyilkos politikája után 1848/49 heroikus emléke és tekintélye nem veszi pártfogásába a szerencsétlen magyar népet, várjon , egyáltalán sikerült volna-e államiságunk megmentése és az az erkölcsi és anyagi felemekedés, amelynek tanúi vagyunk? 1848/49 mérhetetlenül több, mint példakép. A százéves úr ellenére 48/49 mind erkölcsi, mind fizikai értelemben az új demokratikus Magyarország létalapja, modern nemzeti létünk sarkalatos előfeltétele. Ez magyarázza azt a már-már vallásos áhítatot és tiszteletet, amellyel az új Magyarország apraja és nagyja, pogárai és felelős férfiai az év, forduló emlékének áldoznak. A mai nemzedék feladata az, hogy 1948-ban méltó maradjon 1848 szelleméhez. A centennáris évben a sok szónoklat és ünnepség melett el kell végeznünk azt a belső munkát is amit a 48-as ternelmi hagyaték feldolgozása és egy új 48-as — 1948-as — szellem kialakítása jelent 48 politikája Petőfié és Kossuthé s ezt csak egyféleképpen lehet értelmezni a XIX. században és a XX.-ban! Cseppben a tenger A volt gimnáziumi első osztály, vagyis az általános iskola ötödik osztályában már különválnak a tantárgyak. Az ötödikes és hatodikos magyar könyveket Győry János és Tompa József állították össze és Győry Miklós illusztrálta olyan színvonalon, hogy képei nemhogy francia tankönyvben, de a Les Lettres Franssaises bármelyik számában megjelenhetnének. Itt az ideje, hogy ezt a nagy művészt, akinek Buday György mellett volna a helye, már kellőképpen felfedezzék, elismerjék és méltányolják. Az ötödikes magyar könyv öt fejezetre oszlik. Az első ,,Játék, móka“. Kezdődik a Kitrákotty mesével (Én elmentem a városba félpénzzel..., remélem a dallamot is megtanulják hozzá). Folytatódik József Attila Altatójával, most már teljes szövegében, azután egy Valéry—■ Larbaud-próza következik a vasútról, majd részlet a Pál utcai fiúkból, Kosztolányi híres A lapdája, Kassák egy novellája, Petőfi Tintásüvege. Utána — ha nem lenne itt előttem, el sem hinném, — egy Krúdy-gyöngyszem a cirkuszéletről, végül Tamási Áron Sóvidéki társasjátéka. Ez a harminc oldal már egymagában a magyar irodalom egy kis antológiája. Pedig ez csak az eleje. A második részben, amelynek összefogó címe, ,,Család, iskola, jóbarátaim“, a magyarokon kívül már egy Kalevalc-részlet is szerepel, meg Arany János, meg Vörösmarty, meg Mikszát között egy Hugo Viktor-novella- A munka című részben Bóka Lászlótól olvashatjuk a Kossuth-híd építés egy karcolatét, utána sorra ilyen nevek: Kaffka Margit, Rimbaud, Gelléri Andor Endre, Roger Martin du Gard. József Attila ifjúságáról József Jolán ír, a legnehezebb nyári munkáiról Darvas József, kétkezi munkásokról Tömörkény István Új emberek kovácsa íme, kiderül, hogy a legjava magyar irodalom a legjobb kolai olvasókönyv is. Végre a rigógusok, a hivatalosak is rájön-