Új Magyarország, 1991. május (1. évfolyam, 5-30. szám)
1991-05-30 / 29. szám
..Engedélyét” magam is hümmögve forgatom: a Művelődési és Közoktatási Minisztérium egyik tisztviselője írta alá, utalva arra, hogy Bourel úr ösztöndíjjal fotózik nálunk, határszakaszokra specializálta magát. „Kérjük támogatni”. Rezzenéstelen arccal olvassa a főtörzsőrmester, s ahogy várható volt, eltűnik az épületben, telefonálni. Vasárnap van, néptelen a határátkelő. Nem mintha hétköznap sokkal forgalmasabb volna. Amióta odaát a fegyverek is szóhoz jutottak, mindkét részről lelohadt az utazási kedv. Bruno a Ms katonákat fotózza, aztán egy öreg jugó Zastavát, amely mindennek ellenére Harkány felé igyekszik. — Rendben van, engedélyezték a fotózást, csak arra kérem, a túloldalra ne fényképezzen át. Azt tiltja a nemzetközi jog. És ha lehet, valamelyik nap láttamoztassa az engedélyét a kerületi parancsnokságon, mert ez a lehetőség csak mára szól — igazítja el Bomel urat a főtörzs. Lefordítom. Bruno bólint, arcán közömbösség. Fotózhat — de hiszen ez így természetes. Vonal a térképen — A határ a térképen egy vonal, lényegében spirituális fogalom, amely országokat, népeket választ el. De hogyan is néz ki valójában? Mi van előtte, mögötte, körülötte? Sokszor tűnődtem ezen. Hát ezért adtam be a pályázatomat a francia külügyminisztériumba, s nagyon örülök, hogy elfogadták. Négy hónapra hatvanezer frankot fiztek, ebből bőven telik aköltségekre Magyarországon. Körbejárom a határt, Soprontól Záhonyig. Könyv lesz-e belőle, vagy csak néhány kiállítás — még nem tudom. A Külügyminisztériumba mindenesetre, illik majd képeket küldenem.Bruno Bourel monológja közben a gépei közt válogat. Profi fotós, nem vitás. No, nem a fényképezőgépek alapján, ahogy ezt nálunk megítélni szokás. A leggyakrabban használt tenyérnyi Leica alapján akár kocaturisztának is vélhetnénk. Hanem az a több száz fotó, amelyet eddig hazánkban készített, képességeit igazából az minősíti. Pedig valóban amatőrként kezdte. Zenei tanulmányok után a filmezés, videózás iránt kezdett érdeklődni, a fényképezés „csak úgy jött”. Előbb a Polaroid techmika, amit Amerikában többször is tanulmányozott, majd — ahogy a papír kommercializálódott — egyre inkább a saját laborálásra tért át. New Yorkban, Angliában törzsvendég, de fotózott Japánban is. Igazából az utcai fotó érdekli. Brassait, André Kertészt példaképeiként emlegeti. Talán még harmincéves sincs. Harmadszor jár Magyarországon. Két évvel ezelőtt Nagy Imre temetését fényképezte végig, tavaly már országjárásra is elindult. Akkor készült fotóiból augusztusban nyílik kiállítás Pécsett és Budapesten. Változnak az idők Napbarnított arca, szikár tiszt lép ki utánunk a vámhivatalból. — Rábró János százados — mutatkozik be, és feszesen tiszteleg. — A határátkelőhely parancsnok vagyok. Miben lehetek a segítségükre? A katonai udvariasságnak ez a formája egészen lefegyverző. Jó, jó, tudom, változnak az idők, de nem volt még olyan rég, Sopronnál hóviharban szállítottak le bennünket az autóbuszról, hogy bőröndjeink kiforgatása után szigorúan, egyenként újra visszaoldaloghassunk. Amikor még egy halk nevetés is felingerelhette a „szervet” az útlevél-elleőrzés során. A századosnak tetszik a fényképezési história. Gyalog sétálunk ki a senki földjére, a drávaszabolcsi hídra, amelynek közepén kissé ferdén húzott tenyérnyi piros csík jelzi az államhatárt. Pontosabban az aszfaltba süllyesztett sárgaréz tárcsap”: félkör alakban a két orszá hivatalos nevének kezdőbetűi — egye fene, itt még asz N is ott díszeleg az M és a K között —s ott a vonal a híd korlátján is. — Csak a túloldalra ne! — inti Bourelt ismét Rábró százados. Nem is nagyon látszik arra más, mint a Dráva-menti erdősor, s egy irdatlan magas őrtorony.Félórával később kerülünk egyet Eszékig. A jugoszláv átkelőhelyen gyakorlóruhás, megerősített marda, a város határában géppisztolyos ellenőrzőpontok. Egébkéntkihalt utak és sok-sok horvát záidó. Mintha most már mindig ünnep lenne. Lent a parton, a mi oldalunkon, kirándulók sétálgatnak. Szigorúan zárt vidék volt ez valamikor, hogyne élvezné a környék lakossága a drávai csendet! Lesétálunk magunk is a keskeny betonlépcsőn, s nyomban szembetalálkozunk a történelemmel. — Itt voltam katona liánban — mutat körbe egy ősz hajú férfi. Hatalmas betontömbön hasonló korúak pihengetnek, négyen. — Nem így nézettki a híd akkor, meg valami öreg is lakott a túloldali pillérnél. Lejjebb volt egy gázló, arra szöktek a legtöbben. Bizony más világ volt... — Fiatalember voltál! Csak annyi változott — veri hátba nevetve a másik. Nevet a százados is. „Az öregre még emlékszem, sokáig állt a ház, nemrég bonthatták el” — teszi hozzá. Elkapták őket !Csak a szemüveges nem nevet. — Három barátom szökött át a Dráván. Talán épp itt, a Wol mellett, 1952-ben. Egyikük Ausztráliában, a másik IM-Amerikában, a harmadik Kanadában él. Először elkapták őket, agyba-főbe verték, egy hónapra bezárták. Fiatal gyerekek volt,agg kerülték el a húszat. Az eyiküknek a felesége buktatta le őket, ő árulta be a szökést a rendőrségen. Kis csönd tilmad, i Bruno értetlenül figyel. Amire lefordítom, a férfiak már másról beszélnek. A szados a jugoszláv ,a hídfőket” magyarázza. Gyors a víz sodra errefelé, sok eső volt, fatörzset hoz az ár Palkonya felé. Mint valami tutaj úszik sebesen a folyó közepén. Talán éppen a határvonalon. Havasi János Képek a határról Sok mindent nem ért a francia Még két esztendővel ezelőtt is micsoda botrány lett volna: kimondani is szörnyűi/Bmlbó , egy francia fénykép a magyar—Jugoszláv határon! S ráben és diszkréten kattogatja ráadásul „intézkedő” határőrökről, a fogadóállomásról! Még május. megáll a szikrázó napsütés. Í Ma Előalát, Drávaszabolcs, 1991. I. évfolyam, 29. szám 1991. május 30., csütörtök RIPORT -----------------------------------------tb'ps"/ X - • Egy polgármester tévelygései Eddig vártam, hogy Ligeti Imre, Budapest I. kerületének polgármesterének az 1991. május 6-án az Új Magyarországban megjelent riportjára a leginkább érintettek részletes cáfolata megjelenjen ugyanazon újság lapjain. A részletes cáfolat nem történt meg. Azért, mert az önkormányzatot, képviselőcsoportunkat, így közvetve személyemet is negatív módon érintő, valóságnak meg nem felelő kijelentéseket tolmácsolt a lap, kérem sajtó-helyreigazítási kérelmemnek. Írásom szó szerinti közlésével tegyenek eleget! 1. Az íráson végigkövethető az önkormányzati törvény szellemével és szövegével szemben álló nézet, amely az önkormányzaati testületet másodrangú képviselőkből álló „ellenzékre”, „kormányzó többségre” és különleges jogokkal felruházott „kormányzókra” osztja. A tanácsrendszer a végrehajtó bizottság intézményével még bizonyos lehetőséget teremtett a kormányzók és a „tanácskozók” szembeállítására. Többek közt ez az, aminek felszámolására ígéretet tett az 1989- ben még ellenzéki pártok mindegyike. A fenti ellentét csak mesterségesen, a másik elleni gyűlölet szításának módszerével érhető el, a többség fanatizált összetartásával, kirekesztve sok ezer polgár választott képviselőjét a kerület életében történő érdemi beleszólásból. 7. „A viták nyilván a többségi és a kisebbségi három-három párt delegátusai között folytak.” — E megállapítás szó nélkül hagyása Ligeti Imre részéről hamis következtetések levonását eredményezheti az olcsókban. Ezért az alábbiakat kell kijelentenem. Először: pártok által delegáltak nincsenek a képviselőtestületben, ezt a törvény nem is teszi lehetővé. Csak egyéni körzetben és pártlistán megválasztott képviselői vannak az önkormányzatoknak! Másodszor: csak a „kormányzó koalíció”, majd az MDF-frakció igyekszik tagjaira kényszert gyakorolni, minden szakmai problémából politikai kérdést csinálva egységes szavazásra híva tagjait. Azokat is, akik előtte a bizottságokban az akkor még ki sem alakult frakcióvéleménytől eltérő álláspontot támogatták. (Vagyis az MDF-frakció véleményét nem a bizottságokban dolgozó szakértők alakítják ki.) A szavazások ezt egyértelműen alátámasztják. 3. „A kereszténydemokraták ellenzékhez” való csatlakozása „egyszerre jelent anyagi kárt és politikai kudarcot.” Ami az „ellenzék" részéről történő „anyagi károkozás” vádját illeti, az általánosságban és a konkrét esetben is RÁGALOM! Ezt a vádat vagy vonja vissza, vagy bizonyítsa ! Véleményem szerint a károkozás lehetősége nem a megalapozott döntések igénylőire áll. A Ligeti Imre által idézett (szerény becslés szerint is 180 millió forint önkormányzati vagyont érintő) beruházási javaslatról elhangzott gazdaságossági számítás cáfolva a szerződés hasznosságát, amely ellenvéleménnyel szemben új érv, új vizsgálat nem állt, legfeljebb a polgármester riportban említett „hite”. Ennek és egy bizottsági ügyrendi konszenzus ellenére a határozat elfogadását kierőszakolták. Ez a meglepetés, és nem az, amire a polgármester úr utalt, de valóban az ő személyes politikai kudarca, mint amelynek valószínűségére az ügy kapcsán előre felhívtam a figyelmét. 4. „A folytatás: megkezdődött a szervezeti és működési szabályzat kidolgozása.” Nemhogy megkezdődött, de a testület határozata szerint már 1990. november 30-ra be kellett volna fejezni az SzMSz kidolgozását, amelynek elfogadását a mai napig az MDF képviselői gátolták meg. 5. Ligeti Imre azt állítja: „... a módosító javaslatban több is akad, amely egyenesen törvénysértő, például ami a részvételi arányt vagy az elfogadásához szükséges szavazatok számát illeti.” Ezt a vádat, mint az SzMSz bizottság tagjának, még akkor is vissza kell utasítanom, ha a példaként felhozottakat NEM JAVASOLTAM és NEM TÁMOGATTAM. Az említettek nem törvénysértők véleményem szerint. Ha nem vonja vissza ezt a minősítést, akkor támassza alá a megsértett paragrafusokkal! Annál is inkább joggal követelhetem ezt, hiszen így folytatja: „A szabaddemokraták persze kapva kaptak az alkalmon, s támogatták a módosítást...” Az én akkori álláspontomra feljebb már utaltam, a szabaddemokrata képviselőcsoport többi tagja pedig nem nyilváníthatott véleményt, mert még nem került a testület elé a kérdés, ahol egyáltalán lehetőség lett volna erre. Le kell szögezni, a polgármester úrnak ez az állítása nem felel meg a valóságnak. 6. „Oly mértékben kívánták korlátozni és ellenőrizni mozgási szabadságomat, amely nemcsak az én munkámat, hanem az egész önkormányzat tevékenységét megbénítaná.” Mint a képviselőtestület előtt köztudott, a kereszténydemokraták javaslatának lényegét az SzMSz Bizottság az ajánlásába beépítette, a két MDF- es képviselő is megszavazta. (Csak az MDF-es képviselőkből van kettő a bizottságban — közülük az egyik az elnök —, a többi párt egy-egy taggal van jelen.) Így csütörtökön este a bizottsági ülésen ezt a kérdést mindkét MDF-es képviselő a testületnek elfogadásra javasolni kívánta. Ezután számomra nehezen érthető, milyen érv kényszerítette másnap, május 3-án arra őket, hogy szavazatukkal elfogadhatatlannak minősítsék a maguk számára ?-t, és más, általuk előzőleg már szintén elfogadott részt, valamint az általuk addig javasolt működési szabályzat további testületi tárgyalását. 7. Budapest I. kerületének polgármestere a „fideszes tagokkal” „a szorosabb együttműködést” „nem bírja ki, sőt!” Ez a kérdés rendkívüli módon érinti az önt Tisztelt Szerkesztőség! Az Új Magyarország 1991. évi május 11-i számában a lap 9. oldalán Matúz Gábor tollából „Gyarmati szabadszáj” címmel interjú jelent meg a Soós Géza balassagyarmati polgárral lefolytatottbeszélgetés alapján. Az idézett cikk 5. hasábjában emberi és polgármesteri mivel tomáit súlyosan sértő, valótlan tényállítások, utalások, célzások, tényálláselemek, téves következtetéseikre indító csoportosítás látott napvilágot. " Mielőtt ezeket felsorolnám és tételesen cáfolnám, a szerkesztőség tudomására kell hoztm, hogy Matúz Gábor újságíró az idézett cikk megjelenése előtt nekem bemutatta a ciikk rám vonatkozó részének kéziratát. Már akkor cáfoltam az abban foglaltakat, tehát az újságírónak kötelessége lett volna ezt figyelembe vennie, és ennek megfelelően körültekintően eljárnia és tájékozódnia. Ez nem történt meg az újságíró részéről, továbbá a szerkesztőség is elmulasztotta ezt, elmulasztották az általam kifogásolt „állítások” valóságtartalmának kormányzat működését. Mit ért a szorosabb együttműködésen? Közös frakcióüléseket? Melyik törvény melyik paragrafusa hatalmazza fel a polgármestert arra, hogy egyik párt képviselőivel kevésbé működjön együtt, mint más pártéval? Emlékezzék esküjére: ...... esküszöm, hogy ... megbízatásomhoz híven, PÁRTATLANUL, lelkiismeretesen járok el...” Csak ezt kérjük hét hónapja öntől, a riportja bizonysága szerint is teljesen eredménytelenül. Gecse Gábor az I. ker. Önkormányzat SzDSz képviselőcsoportjának vezetője vizsgálatát, s a cikk az eredeti kézirat interjúszöveg valótlan állításával, célzásaival, tények elferdítésével jelent meg. A valóság bizonyítása Soós Gézát, s az újságot — külön-külön is — terheli. Mégis a tisztánlátás érdekében én csatolom e levelemhez a bérleti szerződés és a tanácsikölcsönszerződés egy-egy fénymásolati példányát. Ezekből is fetűnik, hogy a cikk „állításai” valótlanok. A cikk tényállításai: ,Az új vezetés, bár alig telt el idő, már kompromittálódott” — mondja Soós Géza interjúalany. E minősítését két valótlan tényállással támasztja alá: 1. A polgármester — „szolgálati lakásba költözött, igen alacsony bérleti díjat fizetett, amit aztán, hogy pontosan mi okból, nem tudom, de felemeltek.” 2. „A fiatal házasok megsegítésére szolgáló alapból kamatmentes kölcsönbhöz jutott, ez erkölcsileg kifogásolható, ilyent egy demokráciában nem engedhet meg magának egy vezető.” Még egyszer hangsúlyozom, hogy ezen állítások valótlennek. Ad. 1. A szóban forgó lakás a Nógrád Megyei önkormányzat alá tartozó Balassagyarmati Csecsemő és Egészségügyi Gyermekotthon tulajdona, mely intézet a balassagyarmati önkormányzattal és a polgármesteri hivatallal semmilyen alá- vagy fölérendeltségi, függő viszonyban nem áll! A bérleti szerződésből egyértelműen kiderül, hogy a bérleti díj a törvényes rendelkezések szerint nyert megállapítást, semmilyen utólagos bérletidíj-emelés nem történt. Ad. 2. 1990. június 11-én a VB 35/1990. (VI. 11.) számú határozata alapján jutottunk építési kölcsönhöz, és nem a „fiatal házasok megsegítésére szolgáló alapból”! Soós Géza interjúszövege tudatosan azt abenyomást akarja kelteni, és kelti is, hogy a kölcsönszerződés már a polgármesteri kinevezésem után történt. 1990. júliusában még az önkormányzati törvény sem született meg, s hon voltak még a választások?! Nyilvánvaló, hogy polgármesteri mivoltomról akkor még szó sem esett. Soós Géza valótlan állításainak forrásaként ,folyosói beszélgetéseket” nevezt meg. Vélenényem szerint ez már önmagában is minősítő tény. Sajnos, Matúz Gábor újságíró kritika nélkül elfogadja, magáévá teszi ezt a „forrást”, ha valami, akkor ez az újságírói magatartás az, ami erkölcsileg kifogásolható, s természetesen jogilag is. Soós Géza alaptalan, hamis tényállásai, sem azok felelős ellenőrzés nélküli megjelentetése nem „tiszta hang”, nem szolgálja a demokrácia megerősítését, ellentétes a sajtó alapvető feladatával is, a hiteles és pontos tájékoztatással. Balassagyarmat, 1991. május 23. Dr. Németh György, Balassagyarmat város polgármestere FÓRUM Egy polgármester