Új Magyarország, 1991. május (1. évfolyam, 5-30. szám)
1991-05-30 / 29. szám
Hangvétel PISTAPOSTA Erdélyi nagyapám, a világ legakkurátusabb embere, aki még arra is gondot fordított, hogy a piros pöttyös sapkácskával ellátott befőttesüvegek az almárium tetején nagyság szerint sorakozzanak, egy mézízű szeptemberi délután a János-áldás búcsúpoharánál így biztatta hajdani katonatársát, a Felvidékről Csíkszeredára átutazóban váratlanul betoppanót, s a vicinális indulása miatt ugyanolyan hirtelenséggel távozni készülőt a gyakoribb levélírásra. „A címzéssel meg ne sokat bíbelődj barátom, elég, ha ráfirkantod a borítékra, Tóth Pista, Halmi, én azt gyorsan, rendesen megkapom, ha esik, ha fúj”. Régi idők, boldog idők. Néhány év előtt, néhány évvel a reményeket keltő, gondolatok és eszmék szabad áramlását (papíron) biztosító helsinki egyezmény aláírása után a feladás dátumáról árulkodó bélyegző tanúsága szerint öthónapos késéssel kaptam meg az Ausztriában élő Domahidy András berni kiadású kitűnő regényét Münchenből, agyongyűrötten, rojtosra lapozgatva egy szétmállott, koszos csomagban, amit a rajta lifegő ajánlócédulka dacára a lábtörlőre dobtak az ajtóm elé, mint valami förtelmes kacatot. Az Árnyak és asszonyok tépázottan, de csonkítatlanul megérkezett — vajon hányan böngészték titkos üzenetet kutatva és örökké gyanakvó éberséggel feltételezve, hogy magyar nevű feladója ellenséges szövegeket, netán egy-két üveg vámolatlan márkás italt csempészett orvul a sorok közé — az én ez idő tájt a vasfüggönyön túlra szánt küldeményeim közül, utólag megbizonyosodhattam, nem mindegyik ért célba. Isten és a posta útjai kifürkészhetetlenek. Végtelenül fontos (kár, hogy végesen rövid) Dezsényi Katalin negyedórája, a Kataposta, hiszen határainkon túlról, Galántáról, Aradról, Eszékről is eljut hozzá a panaszkodó vagy lelkesedő Pisták, Enikők, Emilek szava, és postafordultával a válasz tapintatos tanácsokkal tanulási, öltözködési, vagy intim szerelmi ügyekben. Az egyik gyerek arra kíváncsi, mi történt anno a születése napján a nagyvilágban, a másik pályaválasztásában bizonytalan, a harmadik azon örvend, hogy iskolájuk ismét viselheti régi magyar nevét, a negyedik, a hargitai havasok hűvöséből egy Petőfi-verset kér. Mi mindent, s ki mindenkit pótol és helyettesít Kata határtalan sugárzású hangpostája! És jönnek, zúdulnak, halmozódnak a levelek mindenhonnan, a válaszok pedig nyelvünk és kultúránk közös hazájába kapcsolják a távoli feladókat. A jó irányba lendülés, az érdemi változás jele ez, nyugtázom elégedetten, de aztán találkozom egy vidéki folyóirat szerkesztőjével, akitől megtudom, hogy március végén útnak indított írásomat, irányítószám ide, ajánlott levél pótdíja oda, mostanáig nem kapta meg. Hitetlenül, értetlenül, tehetetlenül hallgatom. A selym a kis holló, mint aki tud valamit, rezzenetlen gubbaszt a boríték sarkában. Juhász István Azóta, hogy a kereket föltalálták, a haikun létezik. Igaz, nem mindig annak nevezték, ha a művészek kordéra kaptak, s anyaszínházaikból a tetthelyre juttatták el a magas, vagy kevésbé magas kultúrát, oda, ahonnan a nagyérdemű aligha vándorolt volna el a művészek szokásos játszási helyére. Arról lehet megismerni a hakniit, hogy mindenki csinál mindent: a társulat egy emberként öltöztet, fésültet, lomol, pakol, spórol amin tud, az alkoholt leszámítva. De többnyire sörözni sincs idő, a haknibrigád rohan egyik helyre a másikra, érzékenyebb lelkek úgy érzik magukat, mint elsőibálos kislány a parkett ördögének karjai közt: lépkednek, tipegnek, teszik-veszik magukat, de nem tudják mivégre. Hakni ügyiben azonban igazán a telt bukszájú menedzserek nyilatkozhatnának, ha bolondok lennének. De nem bolondok: jövedelmük jelentős része, noha adóköteles volna, többnyire láthatatlanná válik, legalábbis a hivatal számára. A műsorvezetők tehát titokzatos emberek, ■jól tudják, hogy az általuk szervezett turnék nyilvánosak ugyan, de csak a művészek látszódnak. Megdöbbennék, ha állításaimat beigazolódva látnám, hiszen a láthatatlan jövedelem, nevével megegyező módon, tényleg láthatatlan. Azért, mert valamit nem tudunk bizonyítani, az a valami még létezhet. De itt hagyjuk is abba a nevesíthetetlen célozgatást, lássuk, mit kezd a Magyar Televízió a hatosival. Eddig ugyanis nem kezdett semmit. Korábban elképzelhetetlen volt, hogy tévés operatőrök valamely haknibrigád nyomába eredjenek, s művészetüket a nézők műhói elé tárják. A legutóbbi gyermeknapig ez így volt. De valami történhetett a tévé háza táján, mert a helyzet megváltozott. Kimentek Fótra hajnalok hajnalán, és jóhiszeműen elkezdtek dolgozni. Félénken nézegettek a színpadra, az unatkozó gyerekekre és fiatalkorúakra, a kamerák keresőjében a sztárnak gondolt személyek egészen kicsinek és hétköznapinak látszódtak. Megkockáztatom: az operatőrök tanácstalanságában a rendező is osztozott. Hiszen ez egy élőnek, elevennek, lüktetőnek álmodott műsor volt, ajándék a gyerekeknek, és miért is ne: vasárnap van, gyereknap van, némi borotvást leszámítva fény is van, igazán nem volna szabad gondterheltnek lenni. A föllépő személyekkel se lehetett gond, népszerűek voltak, profik voltak, tudták, tudják, mitől döglik a nagyérdemű, de valahogy, valamiért mégse működött a dolog. Pedig a felbukkanó sztárok olajozottan üvöltözték szokásos nótáikat, ám egyetlen percig se hitették el ezekkel a fóti gyerekekkel, hogy ők most tényleg itt vannak, noha a színpadon ugrálnak, fújtatnak, tátognak. Ők, kérem, csak azért vannak itt, mert sietnek éppen valahová. őket valahol másutt már várják, tessék őket megérteni, csak semmi gyanakvás, lehet látni őket, legyen elég ennyi, becsüljék meg a gyerekek, hogy egyáltalán megjelentek itt, ezen a búbánatos helyen, ezen a Fóton, az elárvult lelkeknek a közeli falu asszonyai főznek, a színpadon egyfolytában karattyol Arató úr, a tömzsi díszzsáké, bár annak túlsúlyos kissé. Ez az Arató úr azért nagy szám, mert még soha nem tudott magyar mondatot rendesen elkezdeni, illetve befejezni, ami meg közte volt, annak meg értelme nem volt, viszont nagyon tud tegeződni, neki mindenki Pistukám, Józsikám, anyukám, kisannyám, ez olyan jópofa angolszász dolog, ennek így kell lennie ha tőrünk, ha szakadunk, ha... Kérem, Arató úr nem tud beszélni. Erre valószínűleg ő is rájött már, mert ezúttal meg se próbálta. Az, amit ő beszéd címén művel, különleges keverése a hablatynak és a motyogásnak, valamint a hadarásnak, csak aratóilag képzett fül számára derül ki: mit akart egyáltalán mondani. Még szerencse, hogy igazából nincs érdemleges közölni valója, csupán az a feladata, hogy az ő anyjának nyelvén, rendőrakadémiát végzett kövescedzi biztosiként elirányítsa a színpadra érkező valahai sztárokat. Kicsi, simléderes sapkája az egyetlen éke, az alól kedélyeskedi elő személyét, ami itt nyilvánvaló eufemizmus, hiszen személyiségét valahol a saját diszkójában hagyta. S mindez gyermeknapon, amikor tömegkultúrának kitett, magatehetetlen gyerekek ülnek zömmel a képernyő előtt... Jó esetben egy szavát se értik. Rosszabb esetben azt hiszik, hogy később, ha felnőttek lesznek, nekik is ezt a nyelvet kell beszélni majd. Ami nem lesz nehéz, gondot csak az jelenthet, hogy az a nyelv nincs. Apáti Miklós Parabolaantenna 'V Hakni I. évfolyam, 29. szmnftUMItt KULTÚRA 1991. május 30., csütörtök A második világháború utáni nyugati magyar emigráns líra költők közt is a legnagyobb talán a Münchenben élő Tollas Tibor volt. A legnehezebb sorsú emberek közé tartozott. Tavaly december 21-én ünnepelte hetvenedik születésnapját, karácsony vigiliáján, tréfásan síva karácsonyi ajándékként érkezett a gyötrelmes világba Tollas Tibor. Első versei a harmincas évek végén a soproni lapolcban láttak nyomdafestéket, de költővé igazán a kommunista börtönök poklában és az emigráció hosszú évtizedei alatt érlelődött. Nagy kincset hozott gyermekkorából, a keményszerkezetű paraszti világ árnyait, s ritka fényeit, szülőföldjét, a Bükk árnyékában meghúzódó Barcát, egy gyönyörű anyaképet, amely idesugárzott jelen napjaiba is; játszótársak és vének alakjait, amelyek szépségükkel és erkölcsükkel olyan közel állnak a szívéhez. A váci börtönben gyűjtötte össze az első magyar szamizdat írásokat, a Füveskertet, összesen tizenkét kézzel írott füzetet, mely celláról cellára vándorolt, majd falba rejtve várta sorsát. A forradalom leverése után Bécsbe menekülve itt jelent meg az első versantológia. 1956 és 1982 között öt további verseskötete jelent meg, míg 1983-ban Forgószél címmel ezt írta: „Különös iróniája a sorsnak, hogy a szabad világban megjelent verseim — akár a börtönben írottak — csak »csempészárukéntjuthattak el a hazai közönséghez. Nagy elégtétel és nem várt ajándék számomra, hogy az utóbbi években az 56 után felnőtt fiatal »búvópataknemzedékénél előítélet nélkül visszhangra találtak ezek a versek”. Tollas Tibor szemében a szenvedés mindenekelőtt erőt és tartást képvisel. Mert eszményt őriz: „Sötétből tárul ki a szívünk: / Nyíló virág a föld felett. / Szolgaságból fényt derítünk / Fegyver nélkül is győztesek.” Költői mitológiájának a hit az igazi kulcsfogalma. Valójában Tollas Tibor költészete szinte kezdettől ezt a hitet védelmezi. Legsajátosabb esztétikai minőségét, a lehetetlennek feszülő emberi alkat pátoszát. Az 1988-ban a Nemzetőr kiadásában megjelent Varázskör című kötetében az ólomsúlyú évekkel a vállán, a rabságtól, betegségtől megtört testtel eltávozott szeretteinek emlékével a szívében, ezenáthatatlan kényszert érez, hogy „az ébrenlét és álom közötti keskeny sávon” visszavarázsolja gyerekkorát. „Ahogy rakódnak ránk az évek, lassan mi szép volt, mind emlék lett.” (...) „Foglyaik vagyunk mind, észrevétlen, / Az idő óriás börtönében.” Egyre gyakrabban fölvilan előtte fiatalon meghalt édesanyjának arca. Betegen, súlyos operáció után, a klempfenhauseni klinika betegszobájából írja „Anyám” című versében: „Tízéves vitam, még gyerek, / hogy tőled elszakadtam. / Magányomban kerestelek, / s máig árvád maradtam.” (...) „Hiányod szaggat szüntelen, / s ahogy múlnak az évek, / egyre közelebb tűnsz nekem, / már karommal elérlek.” Tollas Tibor igazi hazatérése május 30-án lesz Budapesten, a Kossuth klubban, ahol nemcsak mint költő mutatkozik be, hanem mint a magyar emigráció legnagyobb lapjának, a Nemzetőrnek a főszerkesztője is. Az 1956 telén Bécsiben megszületett lap lett az emigrációba kényszerített magyar demokratikus erők egyik legjelentősebb fáklyavivője. A negyedszázados évfordulón Tollas Tibor így emlékezett vissza a tengernyi nézségek között életre hívott lapról: „Huszonöt év otthon nagy idő egy újság számára, de idekint az emigrációban csodának is beillenék. Amikor a levert forradalom után Bécsben rendeztük sorainkat, valamennyien úgy éreztük, folytatni kell, amit a fiatalok otthon elkezdtek. Van örökségünk már, amit elmondhatunk a vitának azok helyett is, akik a nehezebb sorsot vállalták és otthon maradtak. A váci börtön közel egy évtizedes „tanfolyama” érlelte meg bennünk azt a küldetéstudatot, amely nélkül sose mertünk volna nekivágni a munkának: újságírói gyakorlat, nyomdai szakképzettség, nyelvtudás nélkül magyar és világnyelveken megjelenő lapot alapítani — idegenben.” Tollas Tibor szerkesztésében a Nemzetőr az egyik legnagyobb ellenfele volt a mészállóknak, az önkényuralomnak. Nem véletlen, hogy a Népszabadság évtizedeken át a rágalmak áradatát zúdította Tollas Tiborra és a Nemzetőrre. Az újság az itthon szólni nem tudó nemzet helyett próbált a tájékoztatáson kívül ott segíteni, ahol csak a nemzet szabadságának az ügyét lehetett segíteni. „Egykori ellenfeleinktől — írja Tollas Tibor —, Beneséktől és Masarykéiktől tanulva igyekeztünk nemcsak magyar, de világnyelveken is megjelenni. Nem magunkat, az idegen világot kellett meggyőznünk igazságunkról! A magyar szám eleinte kéthetenként jelent meg, a német nyelvű havonta, az angol és a francia kiadás kéthavonként. A lapokat 94 országba postáztuk és világrészenként beszereztük a legfontosabb címeket, ahová nagyrészt tiszteletpéldánykrt küldtük meg az angol, francia és német számokat. Kezdetben kiadtuk a Nemzetőrt spanyol és arab nyelven is Buenos Airesban, iletve Bejrútban. Az utóbbi két éviben pedig kínaiul is megjelentünk San Franciscóban.” Haas György Egy szerxes est margógáza Költő a Fziveskertből VIGYÁZZ! NEM HARAP Kékesdy Károly felvétele A Lehotia ügyről Ki lehet hiteles egyházi komponista? Lehet-e egy volt párttitkár az egyházzene buzgó apostola? Nem féltékenység, nem személyes bosszúvágy, csupán a „Szent Liturgia és a Musica Sacra tisztasága” iránti kötelezettségérzet késztette a Lehotka-ügyben megszólalásra az egyházzenészeket. Dokumentuma az IGEN 11. számában olvasható. A lap — többek között — közli még az egykori Regnumper eseményeinek rövid összefoglalását és a Legfelsőbb Bíróság ez év május 9-én hozott felmentő határozatát. Zászlós Levente FARKAS ÁRPÁD erdélyi költőt látja vendégül pénteken este az írószövetség és a Püski Kiadó. Ennek során, délután 5 órai kezdettel a költő Szivárgásban c. verseskötetét mutatják be, Havas Judit és Sellei Zoltán előadóművészek közreműködésével. A program előtt és után könyvárusításra és szerzői dedikálásra kerül sor az írószövetség Bajza utcai klubjában. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG elnöke Földeák János, József Attila-díjas költőnek, írónak irodalmi életműve elismeréseként a Magyar Köztársaság aranykoszorúval díszített Csillagrendje kitüntetést adományozta. A kitüntetést szerdán Fekete György művelődési és közoktatási minisztériumi helyettes államtitkár adta át. A TF 1 francia televízió vezetőinek a híradó műsorában be kellett mutatniuk azt a közleményt, amelyben az audiovizuális tanács, a francia televíziók legfőbb felügyeleti hatósága megdorgálta őket. Az adó ugyanis népszerű délutáni gyermekműsorában két esetben is olyan rajzfilmeket sugárzott, amelyben rendkívül durva, erőszakos cselekmények voltak, ezt pedig a francia televízió szabályai szigorúan tiltják. A képernyőn felirat ismertette a tanács állásfoglalását, amelyhez acsatorna vezetése semmiféle kommentárt nem fűzött. KÖNYV AZ IRODALOMÉRT címmel különleges kiadványt jelentetett meg a könyvhétre az Állami Könyvterjesztő Vállalat. Az ezer számozott példányban kiadott kötet a könyvheti szerzők — írók, költők, tudósok — fényképét, rövid életrajzát, munkásságát tartalmazza a szerzők autogramjánal. Az ÁKV a könyv bevételéből évenként jutalmazni kívánja az elmúlt esztendő legszínvonalasabb — és egy hat legsikeresebb — művének szerzőjét, valamint kiadóját. Még egy könyv e heti hír: a tavaly alapított ÁKV-aranygyűrűt Hortobágyi Tiborné és Pápai Gáborné (a Gondolat, ill. az Egyetemi Könyvesbolt vezetője) kapták meg, főként a könyvkereskedő-utánpótlás nevelésében szerzett érdemeikért. Nem karantén! (Folytatás az 1. oldalról) társulatok egymásközt is tapasztalatokat, véleményeket cserélhetnek. Hogy üdvösnek tekinthető, ha a komáromi meg a marosvásárhelyi színészek megismerhetik egymás munkáját. Vagy, hogy Munkácson a nagyváradiakat, Kassán a szabadkaiakat láthatják. S egyáltalán: azt hihetnénk, már magának a fesztiválnak a léte, a tény, hogy létrejöhetett a jelenlegi nagyon nehéz anyagi viszonyok között, olyan ok az örömre, amilyen mostanában csak kevés akad a magyar színházművészetben. Az örömben azonban nem mindenki osztozik. Disszonáns, értetlen és fanyalgó hangok is hallatszanak a szakmából. Voltak, akik Kisvárdát és rendezvényét karanténnak, sőt gettónak nevezték, ahová összegyűjtik a határainkon túli színházakat, és nem engedik össze a honi társulatokkal — például a kaposvári színházi találkozó produkcióival. Ha a magyar színházművészet egységes, akkor oda kellett volna vinni ezt a fesztivált is, mondják. De mondják azt is: Kisvárdára egyáltalán nincs is semmi szükség. Szerencsétlen vélemények ezek. Nemcsak azért, mert a szituációk hiányos ismeretéből vagy egyenest vészes ismerethiányból fakadnak. S nem is csak azért, mert ilenék tudni, hogy a kaposvári rendezvény célját, lebonyolítási elveit és módszereit tekintve alapvetően különbözik a kisvárdai céloktól, módszerektől, feladatoktól. Hanem azért is, mert azoknak, akik az említett véleményeket hangoztatják, arisztokratizmusukat, sértődöttségüket, netán önjelölt prófétaságukat legalább egyedő időre elfeledve legkevesebb anynyit észre kellene venniük, hogy megbélyegző jelzők és minősítések hangoztatása (különösen, ha épp e két fogalomról van szó) végső soron a megbélyegzőkre üt vissza. (takács)