Új Magyarország, 1991. május (1. évfolyam, 5-30. szám)

1991-05-30 / 29. szám

I. évfolyam, 29. szmn ftUMItt 1991. május 30., csütörtök KULTÚRA Hang — vétel PISTAPOSTA Erdélyi nagyapám, a világ legakku- rátusabb embere, aki még arra is gondot fordított, hogy a piros pöttyös sapkácskával ellátott befőttesüvegek az almárium tetején nagyság szerint sorakozzanak, egy mézízű szeptem­beri délután a János-áldás búcsúpo­haránál így biztatta hajdani katona­társát, a Felvidékről Csíkszeredára átutazóban váratlanul betoppanót, s a vicinális indulása miatt ugyan­olyan hirtelenséggel távozni készülőt a gyakoribb levélírásra; „A címzés­sel meg ne sokat bíbelődj barátom, elég, ha ráfirkantod a borítékra, Tóth Pista, Halmi, én azt gyorsan, rendesen megkapom, ha esik, ha fúj”. Régi idők, boldog idők. Néhány év előtt, néhány évvel a reményeket keltő, gondolatok és esz­mék szabad áramlását (papíron) biztosító helsinki egyezmény aláírá­sa után a feladás dátumáról árulkodó bélyegző tanúsága szerint öthónapos késéssel kaptam meg az Ausztriában élő Domahidy András berni kiadású kitűnő regényét Münchenből, agyon- gyürötten, rojtosra lapozgatva egy szétmállott, koszos csomagban, amit a rajta lifegő ajánlócédulka dacára a lábtörlőre dobtak az ajtóm elé, mint valami förtelmes kacatot. Az Árnyak és asszonyok tépázottan, de csonkítatlanul megérkezett — vajon hányán böngészték titkos üzenetet kutatva és örökké gyanakvó éberség­gel feltételezve, hogy magyar nevű feladója ellenséges szövegeket, ne­tán egy-két üveg vámolatlan márkás italt csempészett orvul a sorok kö­zé — az én ez idő tájt a vasfüggö­nyön túlra szánt küldeményeim kö­zül, utólag megbizonyosodhattam, nem mindegyik ért célba. Isten és a posta útjai kifürkészhetetlenek. Végtelenül fontos (kár, hogy vége­sen rövid) Dezsényi Katalin negyed­órája, a Kataposta, hiszen határain­kon túlról: Galántáról, Aradról, Eszékről is eljut hozzá a panaszkodó vagy lelkesedő Pisták, Enikők, Emi­lek szava, és postafordultával a vá­lasz tapintatos tanácsokkal tanulási, öltözködési, vagy intim szerelmi ügyekben. Az egyik gyerek arra kí­váncsi, mi történt anno a születése napján a nagjrvilágban, a másik pá­lyaválasztásában bizonytalan, a har­madik azon örvend, hogy iskolájuk ismét viselheti régi magyar nevét, a negyedik, a hargitai havasok hűvö- sébői egy Petőfi-verset kér. Mi min­dent, s ki mindenkit pótol és helyet­tesit Kata határtalan sugárzású hangpostája! £s jönnek, zúdulnak, halmozódnak a levelek mindenhon­nan, a válaszok pedig nyelvünk és kultúránk közös hazájába kapcsolják a távoli feladókat. A jó irányba len- dülés, az érdemi változás jele ez, nyugtázom elégedetten, de aztán ta­lálkozom egy vidéki folyóirat szer­kesztőjével, akitől megtudom, hogy március végén útnak indított íráso­mat, irányítószám ide, ajánlott levél pótdíja oda, mostanáig nem kapta meg. Hitetlenül, értetlenül, tehetet­lenül hallgatom. A selyma kis holló, mint aki tud valamit, rezzenetlen gubbaszt a bo­ríték sarkában. Juhász István Azóta, hogy a kereket födtalálták, a haikni: létezik. Igaz, nem mindig an­nak nevezték, ha a művészek kor­déra kaptak, s anyaszínházuikból a tetthelyre juttatták el a magas, vagy kevésbé magas kultúrát, oda, ahon­nan a nagyérdemű aligha vándorolt volna él a művészek szokásos játszá­si helyére. Arról lehet megismerni a hakniit, hogy mindenki csinál mindent: a társulat egy emberként öltöztet, fé- sültet, lomol, pakol, spórol amin tud, az alkoholt leszámítva. De többnyire sörözni sincs idő, a haknibrigád ro­han egyik helyr^ a másikra, érzé­kenyebb lelkek úgy érzik magukat, mint elsőibálos kislány a parkett ör­dögének kairjai közt: lépkednek, ti­pegnek, teszik-veszik magukat, de nem tudják mivégre. Hakni ügyiben azonban igazán a telt bukszájú menedzserek nyilat­kozhatnának, ha bolondók lennének. De nem bolondok: jövedelmük jelen­tős része, noha adóköteles volna, többnyire láthatatlanná válik, leg­alábbis a hivatal számára. A műsor­vezetők tehát titokzatos emberek, ■jól tudják, hogy az általuk szerve­zett turnék nyilvánosak ugyan, de csak a művészek látszódnak. Meg­döbbennék, ha állításaimat beigazo­lódva látnám, hiszen a láthatatlan Egy sxerxöi est margógára Költő a Fíiveskertből A második világháború utáni nyu­gati magyar emigráns líra költőá közt is a legnagyobb talán a Mün­chenben élő Tollas Tibor volt. A leg­nehezebb sorsú emberek közé tarto­zott. Tavaly december 21-én ünne­pelte hetvenedik születésnapját, ka­rácsony vigiliáján, tréfásan s^va karácsonyi ajándékként érkezett a gyötrelmes világba Tollas Tibor. El­ső versei a harmincas évek végén a soproni lapófcban láttak nyomdafes­téket, de költővé igazán a kommu­nista börtönök poklában és az emig­ráció hosszú évtizedei alatt érlelő­dött. Nagy kincset hozott gyermekkorá­ból, a keményszerkezetű paraszti vi- lá^ árnyait, s ritka fényeit, szülő­földjét, a Bükk árnyékában meghú­zódó Barcát, egy gyönyörű anyaké­pet, amely idesugárzott jelen napjai­ba is; játszótársak és vének alakja­it, amelyek szépségükkel és erköl­csükkel olyan közel állnak a szívé­hez. A váci börtönben gyűjtötte össze az első magyar szamizdat írásokat, a Füveskertet, összesen tizenkét kézzel írott füzetet, mely celláról cellára vándorolt, majd falba rejtve várta sorsát. A forradalom leverése után Bécsbe menekülve itt jelent meg az első versantodógia. 1956 és 1982 kö­zött öt további verseskötete jelent meg, míg 1983^ban Forgószél címmel ezt írta: „Különös iróniája a sors­nak, hogy a szabad világban megje­lent verseim — akár a börtönben írottak — csak »csempészárukónt- juthattak el a hazai közönséghez. Nagy elégtétel és nem várt ajándék számomra, hogy az utóbbi években az 56 után felnőtt fiatal »búvópatak- nemzedék—nél előítélet nélkül vissz­hangra találtak ezek a versek”. Tollas Tibor szemében a szenvedés mindenekelőtt erőt és tartást képvi­sel. Mert eszményt őriz: „Sötétből tárul ki a szívünk: / Nyíló virág a föld felett. / Szolgaságból fényt de­rítünk / Fegyver nélkül is győzte­sek.” Költői mitológiájának a hit az iga­zi kulcsfogalma. Valójában Tollas Tibor költészete szinte kezdettől ezt a hitet védelmezi. Legsajátosabb esz­tétikai minőségét: a lehetetlennek feszülő emberi alkat pátoszát. Az 1988-iban a Nemzetőr kiadásában megjelent Varázskör című kötetében az ólomsúlyú évekkel a vállán, a rab­ságtól, betegségtől megtört testtel eltávozott szeretteinek emlékével a szívében, eHenáUhatatian kényszert érez, hogy „az ébrenlét és álom kö­zötti keskeny sávon” visszavarázsol­ja gyerekkorát. „Ahogy rakódnak ránk az évek, lassan mi szép volt, mind emlék lett.” (...) „Foglyoik va­gyunk mind, észrevétlen, / Az idő óriás börtönében.” Egyre gyakrabban fölviHan előtte fiatalon meghalt édesanyjának arca. Betegen, súlyos operáció után, a klempfenhauseni klinika betegszobá- jábói írja „Anyám” című versében: „Tízéves v^tam, még gyerek, / hogy tőled elszakadtam. / Magányomban kerestelek, / s máig árvád marad­tam.” (...) „Hiányod szaggat szünte­len, / s ahogy múlnak az évek, / egy­re közelebb tűnsz nekem, / már ka­rommal elérlek.” Tollas Tibor igazi hazatérése má­jus 30-án lesz Budapesten, a Kossuth klubban, ahol nemcsak mint költő mutatkozik be, hanem mint a ma­gyar emigráció legnagyobb lapjának, a Nemzetőrnek a főszerkesztője is. Az 1956 telén Bécsiben megszületett lap lett az emigrációba kényszerített magyar demokratikus erők egyik legjelentősebb fáklyavivője. A ne­gyedszázados évfordulón Tollas Ti­bor így emlékezett vissza a tenger­nyi n^ézségek között életrehívott lapról: „Huszonöt év otthon nagy idő egy újság számára, de idekint az emigrációban csodának is beillenék. Amikor a levert forradalom után Bécsben rendeztük sorainkat, vala­mennyien úgy éreztük, folytatni kell, amit a fiatalok otthon elkezdtek. Van örökségünk már, amit elmondhatunk a vilá^ak azok helyett is, akik a nehezebb sorsot vállalták és otthon maradtak. A váci börtön közel egy évtizedes „tanfolyama” érlelte meg bennünk azt a küldetéstudatot, amely nélkül sose mertünk volna nekivágni a munkának: újságírói gyakorlat, nyomdai szakképzettség, nyelvtudás nélkül magyar és világ­nyelveken megjelenő lapot alapítani — idegenben.” Tollas Tibor szerkesztésében a Nemzetőr az egyik legnagyobb ellen­fele volt a m^szállóknak, az önkény­uralomnak. Nem véletlen, hogy a Népszabadság évtizedeken át a rá­galmak áradatát zúdította Tollas Ti­borra és a Nemzetőrre. Az újság az itthon szólni nem tudó nemzet he­lyett próbált a tájékoztatáson kívül ott segíteni, ahol csak a nemzet sza­badságának az ügyét lehetett segíte­ni. „lE^ykori ellenfeleinktől — írja Tollas Tibor —, Beneséktöl és Masa- rykéiktől tanulva igyekeztünk nem­csak magyar, de világnyelveken is megjelenni. Nem magunkat, az ide­gen világot kellett meggyőznünk igazságunkról! A magyar szám ele­inte kéthetenikónt jelent meg, a né­met nyelvű havonta, az angol és a francia kiadás kéthavonként. A la­pokat 94 országba postáztuk és világ­részenként beszereztük a legfonto­sabb címeket, ahová nagyrészt tisz- teletpéldányk^t küldtük meg az angol, francia és német számokat. Kezdetben kiadtuk a Nemzetőrt spa­nyol és arab nyelven is Buenos Aires- ban, Uletve Bejrútban. Az utóbbi két éviben pedig kínaiul is megjelentünk San' Franciscóban.” Haas György VIGYÁZZ! NEM HARAP Parabolaantenna 'V Hakni jövedelem, nevével megegyező mó­don, tényleg láthatatlan. Azért, mert valamit nem tudunk bizonjd'tani, az a valami még létez­het. De itt hagyjuk is abba a neve- síthetetten célozgatást, lássuk, nüt kezd a Magyar Televízió a hatoiival. Eddig ugyanis nem kezdett semmit. Korábban elképzelhetetlen volt, hogy tévés operatőrök valamely haknibri­gád nyomába eredjenek, s művésze­tüket a nézők müliói elé tárják. A legutóbbi gyermeknapig ez így volt. De valami történhetett a tévé háza táján, mert a helyzet megváltozott. Kimentek Fótra hajnalok hajna­lán, és jóhiszeműen elkezdtek dol­gozni. Félénken nézegettek a szín­padra, az unatkozó gyerekekre és fiatalkorúakra, a kamerák keresőjé­ben a sztárnak gondolt személyek egészen kicsinek és hétköznapinak látszódtak. Megkockáztatom: az operatőrök tanácstalanságában a ren_ dező is osztozott. Hiszen ez egy élő­nek, elevennek, lüktetőnek álmodott műsor volt, ajándék a gyerekeknek, és miért is ne: vasárnap van, gyerek­nap van, némi borotvást leszámítva fény is van, igazán nem volna sza­bad gondterheltnek lenni. A föllépő személyekkel se lehetett gond, nép­szerűek voltak, profik voltak, tudták, tudják, mitől döglik a nagyérdemű, de valahogy, valamiért mégse mű­ködött a dolog. Pedig a felbukkanó sztárok olajo­zottan üvöltözték szokásos nótáilmt, ám egyetlen percig se hitették el ezekkel a fóti gyerekekkel, hogy ők most tényleg itt vannak, noha a színpadon ugrálnak, fújtatnak, tá- tognak. ök, kérem, csak azért van­nak itt, mert sietnek éppen valaho­vá. őket valahol másutt már várják, tessék őket megérteni, csak semmi gyanakvás, lehet látni őket, legyen elég ennyi, becsüljék meg a gyere­kek, hogy egyáltalán megjelentek itt, ezen a búbánatos helyen, ezen a Fó- ton, az elárvult lelkeknek a közeli falu asszonyai főznek, a színpadon egyfolytában karattyol Arató úr, a tömzsi díszzsoké, bár annak túlsú­lyos kissé. Ez az Arató úr azért nagy szám, mert még soha nem tudott magyar mondatot rendesen elkezde­ni, illetve befejezni, ami meg közte volt, annak meg értelme nem volt, viszont nagyon tud tegeződni, neki Kékesdy Károly felvétele mindenki Pistukám, Józsikám, anyukám, kisainyám, ez olyan jópo­fa angolszász dolog, ennek így kell lennie ha törünk, ha szakadunk, ha... Kérem, Arató úr nem tud beszélni. Erre valószínűleg ő is rájött már, mert ezúttal meg se próbálta. Az, amit ő beszéd címén művel, különle­ges keverése a hablatynak és a mo­tyogásnak, valamint a hadarásnak; csak aratóilag képzett fül számára derül ki: mit akart egyáltalán mon­dani. Még szerencse, hogy igazából nincs érdemleges közölni valója, csupán az a feladata, hogy az ő any­jának nyelvén, rendörakadémiát vég­zett kö^efced&i biztosiként elirányít- sa a színpadra érkező valahai sztáro­kat. Kicsi, simléderes sapkája az egyetlen éke, az alól kedélyeskedi elő személyét, ami itt nyilvánvaló eufemizmus, hiszen személyiségét valahol a saját diszkójában hagyta. S mindez gyermeknapon, amikor tömegkultúrának kitett, magatehe­tetlen gyerekek ülnek zömmel a képernyő előtt... Jó esetben egy szavát se értik. Rosszabb esetben azt hiszik, hogy később, ha felnőttek lesznek, nekik is ezt a nyelvet kell beszélni majd. Ami nem lesz nehéz, gondot csak az jelenthet, hogy az a nyelv: nincs. Apáti Miklós A Lehoti^ügyrői Ki lehet hiteles egyházi komponista? Lehet-e egy volt párttitkár az egy­házzene buzgó apostola? Nem félté­kenység, nem személyes bosszúvágy, csupán a „Szent Liturgia és a Musica Sacra tisztasága” iránti kötelezettség­érzet késztette a Lehotka-ügyben megszólalásra az egyházzenészeket. Dokumentuma az IGEN 11. számá­ban olvasható. A lap — többek kö­zött — közli még az egykori Regnum- per eseményeinek rövid összefoglalá­sát és a Legfelsőbb Bíróság ez év má­jus 9-én hozott felmentő határozatát. Zászlós Levente FARKAS ÁRPÁD erdélyi költőt látja vendégül pénteken este sz írószövet­ség és a Püski Kiadó. Enifek során, délután 5 órai kezdettel a költő Szi­várgásban c. verseskötetét mutatják be. Havas Judit és Sellei Zoltán elő­adóművészek közreműködésével. A program előtt és után könyvárusításra és szerzői dedikálásra kerül sor az író­szövetség Bajza utcai klubjában. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG elnöke Földeák János, József Attila-díjas köl­tőnek, írónak irodalmi életműve elis­meréseként a Magyar Köztársaság aranykoszorúval díszített Csillagrend­je kitüntetést adományozta. A kitünte­tést szerdán Fekete György művelődé­si és közoktatási minisztériumi helyet­tes államtitkár adta át. A TF—1 francia televízió vezetőinek a híradó műsorában be kellett mutatni- ok azt a közleményt, amelyben az au­diovizuális tanács, a francia televíziók legfőbb felügyeleti hatósága megdor­gálta őket. Az adó ugyanis népszerű délutáni gyermekműsorában két eset­ben is olyan rajzfilmeket sugárzott, amelyben rendkívül durva, erőszakos cselekmények voltak, ezt pedig a fran­cia televízió szabályai szigorúan tilt­ják. A képernyőn felirat ismertette a tanács állásfoglalását, amelyhez a .csa­torna vezetése semmiféle kommentárt nem fűzött. KÖNYV AZ IRODALOMÉRT címmel különleges kiadványt jelentetett meg a könyvhétre az Állami Könyvterjesztő Vállalat. Az ezer számozott példány­ban kiadott kötet a könyvheti. szer­zők — írók, költők, tudósok — fény­képét, rövid életrajzát, munkásságát tartalmazza a szerzők autogramján val. Az ÁKV a könyv bevételéből éven­ként jutalmazni kívánja az elmúlt esz­tendő legszínvonalasabb — és egybat legsikeresebb — művének szerzőjét, valamint kiadóját. — Még egy könyv* heti hír; a tavaly alapított ÁKV-arany- gyűrűt Hortobágyi Tibomé és Pápai Gáborné (a Gondolat, ill. az Egyetemi Könyvesbolt vezetője) kapták meg, fő­ként a könyvkereskedő-utánpótlás ne­velésében szerzett érdemeikért. Nem karantén! (Folytatás az 1. oldalról) társulatok egymás iközt is tapaszta­latokat, véleményeket cserélhetnek. Hogy üdvösnek tekinthető, ha a ko­máromi meg a marosvásárhelyi szí­nészek megismerhetik egymás mun­káját. Vagy, hogy Munkácson a nagyváradiakat, Kassán a szabadkai­akat láthatják. S egyáltalán: azt hi­hetnénk, már magának a fesztivál­nak a léte, a tény, hogy létrejöhetett a jelenlegi nagyon nehéz anyagi vi­szonyok között, olyan ok az örömre, amilyen mostanában csak kevés akad a magyar színházművészetben. Az örömben azonban n'em mindenki osztozik. Disszonáns, ér- tetlen és fanyalgó hangok is haiUat- szanak a szakmából. Voltak, akik Kisvárdát és rendezvényét karantén­nak, sőt gettónak nevezték, ahová összegyűjtik a határainkon túli szín­házakat, és nem engedik össze a ho­ni társulatokkal — például a kapos­vári színházi találkozó produkcióival. Ha a magyar színházművészet egysé­ges, akkor oda kellett volna vinni ezt a fesztivált is, mondják. De mondják azt is: Kisvárdára egyálta­lán nincs is semmi szükség. Szerencsétlen vélemények ezek. Nemcsak azért, mert a szituációk hiányos ismeretéből vagy egyenest vészes ismerethiányból fakadnak. S nem is csak azért, mert ilenék tud­ni, hogy a kaposvári rendezvény cél­ját, lebonyolítási elveit és módsze­reit tekintve alapvetően különbözik a kisvárdai céloktól, módszerektől, feladatoktól. Hanem azért is, mert azoknak, akik az említett vélemé­nyeket hangoztatják, arisztokratiz­musukat, sértődöttségüket, netán önjelölt prófétaságukat legalább egy Ids időre elfeledve legkevesebb any- nyit észre kellene venniük, hogy megbélyegző jelzők és minősítések hangoztatása (kiüönösen, ha épp e két fogalomról van szó) végső soron a megbélyegzőkre üt vissza. (takács)

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék