Új Magyarország, 1991. május (1. évfolyam, 5-30. szám)
1991-05-08 / 10. szám
4#- Szentkuthy rendkívüli útja a világhírnév felé Késő éjszaka, képzelődés, látomás: Szentkuthy foghíjas mosolyú arca az Europe 5, a francia tévé képernyőjén. Stúdióbeszélgetés, kritikusok mél,tatják a legfrissebb kiadványokat. Angol, német, francia szerzőket megelőzve, az igazi szenzáció szerintük — három Szentkuthy-mű, kettő a Szent Orpheus breviáriuma című regényciklusból. Ennek a televíziós shownak volt néhány előzménye Párizsban. A Pompidou központban — éppen az Öbölháború kitörésekor — Szentkuthyt méltatták, filmet vetítettek róla, megszólalt a hangja magnószalagról és bemutatták műveit. Nagy sikerű estet tartottak a Magyar Intézetben. Azóta is volt róla újabb tévéadás és vagy negyvenoldalnyi szöveg a francia lapokban. A legújabb sikerlistán pedig a negyedik. Egyedülálló a világ könyvkiadásában: egy nyugaton ismeretlen magyar írónak egyszerre három kötetét adják ki és éppen akkor, amikor itthon kifulladni látszik az életműsorozat. Kiadják franciául, remekre sikerült fordításokban! A visszhang jól mérhető a kritikákon. A Le Monde! féloldalas dicshimnuszt zeng, s közli az író 1938-ból való ,alakoskodó, ál-h’ arcos, casanovás fotóját — mert a' Széljegyzetek Casanovához és a Fekete Reneszánsz az a két regény, amely hivatott meghódítani a világot — kezdetben. Az újjászületett Les Lettres francaises öt hatalmas oldalon, öt Szentkuthy-fényképpel tiszteleg. Am a sokat eláruló visszhang Michel Coumot-é, aki egy II. Ricchárdról szóló méltatást a Casanovából vett idézettel kezd — három fontos eseményt említve: az Öböl-hábo-rút, a Shakespeare-bemutatót és Szentkuthy francia megjelenését. Gombolyítsuk visszafelé a sors fonalát! Fatális véletlen, hogy az író szokása ellenére kimozdul budai HRI. palazzójából, hogy a Várszínházban megnézze a Báthori Erzsébetről szóló drámát. Ott ismerkedik meg Alain Dromsom francia kultúrattaséval (olasz anya és után norvég apa gyermekével, nem kell ugrálni, hogy mi kevert nép vagyunk) akit valósággal extázisba hoz Szentkuthy sziporkázó szelleme. Attól kezdve győzködi az illetékes franciákat, hogy vigyázó szemeiket vessék végre már Szentkuthyra. Hiába. Mígnem megjelenik egy másik abszolúte francia nevű költő és rádióriporter, André Valter úr, aki hisz Dromsom úrnak. És nem csalatkozik. Rádióriportert, francia nyelven persze, az egyébként angol és német nyelvtanár íróval, és elkápráztatás a francia nyelvű sziporkáktól. André Valter rábeszéli barátját, a Phébus könyvkiadó igazgatóját, keresse meg Szentkuthyt. Az eredmény tizenegy sűrűn gépelt oldalas keretszerződés a teljes életműre! Ez annyira szokatlan, rendkívüli, elképzelhetetlen, hogy szinte már csoda! Lekötik kiadásra az életmű ma már elfogadottan legjelentősebb regényciklusát, a Szent Orpheus breviáriumát. Az addig elkészült kilencet és a többit is, az újakat! Sok új nem készül el, mert Szentkuthy hirtelen meghal. Felesége az író halála után egy hónappal szentesíti a szerződést. De gombolyítsunk még hátrább az időben! Szentkuthy zsenijét ugyan már a harmincas évek elején fölismerte Németh László, de a szocializmusban némaságra ítéltetett, fordított és tanított, s legföljebb életrajzi regényeket írhatott. A csoda, a Prae és a megkezdett Szent Orpheus szi lenciumot kapott. Még a hatvanas évek végén sem volt semmi remény, hogy a páratlan regényfolyam föltámadhasson, pláne nem, hogy tovább íródhassék. Hát akkor mire kötött szerződést Jean-Pierre Sicre, úr, a Phébus rendkívüli igazgatója? Ahhoz, hogy ezt megtudjuk, ismét tovább kell gombolyítani visszafelé a párkák (?) fonalait. 1970 tájt, a Magvető igazgatója, akiről most utólag kiderül, hogy abszolúte semmi köze nem volt az irodalomhoz, azt kérdezte tőlem lektori szobámban fölkeresve, hogy szeretem-e Szentkuthy Miklós félbenmaradt, eldugott, hozzá nem férhető Szent Orpheus breviáriumát? Igenlő válaszomra ezt mondta: föltett szándékom, hogy továbbíratom a szerzővel a ciklust, s ismét kiadatom a kaphatatlan köteteket. Ehhez azonban egy szokásosnál is alaposabb lektori indoklásra van szükségem. Amivel érvelhetek megfelelő helyen. Irodalmi vezetőm mindenben támogat. " Lektori tanulmányomat egyedül az Új Írás vállalta föl még akkor, s a II. Szilveszter második élete — a frissen írott Orpheus regény 1972-ben megjelent a könyvhéten. 1972-től napjainkig nem volt diadalmenet Szentkuthy útja. 1988-as Kossuth-díjáért Cseres Tibor órákig győzködte az illetékeseket. Azóta hál’ Istennek megszaporodott híveinek, követőinek, barátainak a száma. Befejezésül idekívánkozik két francia vélemény. André Valter: „Mi, franciák hátul kullogtunk eddig a külföldi írók fölfedezésében. Most leköröztük a világot”. Jean-Pierre Sirre így vélekedett: „Már a szerződéskötés pillanatában tudtam, hogy nem anyagi, hanem erkölcsi sikerre számíthatunk. És mégis kiadjuk a teljes életművet, mert minden igényes kiadó álma, hogy fölfedezzen egy Proust- vagy Joyce-nagyságú írót”. És elhangzott e kijelentés nyílt színen, Párizsban, a piacgazdálkodás egyik őshazájában. Szalay Károly Vahl Ottó felvétele Tiszta képek Sinkovits Péter: I / Gyarmathy Tihamér 1s Gyarmathy Tihamér festőművész alkotásairól három kiállítást is rendeztek 1991 tavaszán Budapesten, Szentendrén, illetve Pécsett. E kiállítások ráirányították a figyelmet arra a mindmáig nem eléggé tudatosított tényre, hogy a modern magyar művészet igazi forrása a nonfiguratív festészet rövid, 1945—47 közötti f kivirágzása volt, az Európai Iskolába és a Galéria a négy világtájhoz közé tömörülő művészek tevékenysége. Ebben a néhány évben volt naprakész, az európai művészettel együtt fejlődő, kortárs képzőművészetünk, mely azután több mint negyvenéves elszigeteltség után ismét napjainkban kapcsolódik be igazán az egyetemes művészetbe. Sinkovits Péter írása is Gyarmathy festészetének ezzel a meghatározó periódusával foglalkozik. Ekkor alakult ki Kállai Ernő útmutatásai alapján — elsősorban a Természet rejtett arca című tanulmánya révén — Gyarmathy természeti formákból elvonatkoztató nonfiguratív festésmódja, mely kisebbnagyobb változások mellett mindmáig jellemzi művészetét. Az idők folyamán ugyan kissé módosul ez a kifejezésmód, de alapjában véve nem változik, sázamunk ötödik évtizedében szürreális elemekkel bővül, majd a 60-as években az egyszerre organikus és geometrikus rácsszerkezetekké rendeződő színkockákból kristályosodik ki. Gyarmathy Tihamér amellett, hogy stílust és világképet teremtő alkotó, ideáihoz következetesen ragaszkodó etikus alkat, olyan művész, aki az ötvenes években a mellőzés, sőt munkájának lehetetlenné tétele után sem hol be a szocreál tanoknak. Inkább állást vállal a MÁV-nál, hogy megélhetését, függetlenségét biztosítsa, miközben rendületlenül festi — önmagának — absztrakt képeit. Az elismerés sokáig várat magára, annak ellenére, hogy a szakma egy szűk része értékeli festészetét, sőt a nonfiguratív piktúra egyik klasszikusát tiszteli benne. Első gyűjteményes kiállítását csak 1979-ben rendezik meg a Műcsarnokban, majd a következőt ugyanitt 1986-ban, végül 1990-ben munkásságát Kossuth-díjjal ismerik el. A következetesség mindig tiszteletet parancsol, de különösen példaértékű ma, amikor a pozíciójukhoz ragaszkodó hivatalnokok, ritkábban a művészek, úgy váltogatják eszméiket, mint manökenek ruháikat a divatbemutatókon. Gyarmathy művészpályájának az etikai és az esztétikai oldala egyaránt példaértékű. Ezt a kristálytiszta életművet mutatja be Sinkovits Péter tanulmánya. Illetve a könyvet illusztráló 23 feketefehér és 35 színes reprodukció. (Új Művészet könyvek, Budapest, 1991) Lóska Lajos I. évfolyam, 10. szám KULTÚRA Játék és játék... Beszélgetés Taub Jánossal — A színházavatás ünnepi aktusának közmegegyezéses hangneme az áhitat. Az újjáépült szolnoki Szigligeti Színház fölszentelésén merőben más hangon szólalt meg a Liliomfi. Taub János adaptálásában és rendezésében nagy, vásári hapeninggé tágult az előadás, mai utalásokkal és csipkelődésekkel megtűzdelve. Jól értettem? — A színházról nekem mindig a játék jut eszembe. A jó irodalom is — bármennyire fontos alapanyaga az előadásnak — csak akkor jön lendületbe, ha játékká lényegül át. A színházavatás ünnepe alkalmat kínált egyfajta játékparádénak. Legalábbis elképzelésem szerint. A társulat ugyan nem szokott a stílusváltogatáshoz, de megpróbáltam egy nagy játékpartit rendezni. Az időszűke, sajnos, korlátozta szándékunk maradéktalan megvalósítását. Ahhoz ugyanis, hogy a realizmuson nevelkedett színész a teatralitás szférájába lendüljön át, s a szokványos, hétköznapi feladatok helyett pontosan leolvasható stílusnemeket és stílusparódiát jelenítsen meg — jóval több időre lett volna szüksége. Remélem azonban, hogy ahol a színészek sikerrel vették az akadályokat, fölcsillant az eredeti elképzelés. Más szóval, a játék himnusza, mert valójában ennek szántuk produkciónkat. — Mi a soron következő feladata? — Három, egymást követő bemutató után (előzőleg Stuttgartban rendeztem) szeretnék most egyet szusszanni. Ha nem is döntöttem még a következő darabeim mellett, egy Pinter- és egy Racine-mű gondolata foglalkoztat. Az az érzésem ugyanis, hogy a klaszszikusok nemes anyaga, a fölfokozott drámaiság, a végletes emberi érzelmek, szenvedélyek — ha jól közvetíti a rendező — mélyen érintik a mai nézők — Ha lehántják az előadásmódról a rosszul beidegzett sallangokat... — Olyanformán kell hozzáférhetővé tennünk a darab lényegét, hogy minden nézőhöz eljusson. A Liliomfiékba ékelt Hamlet-monológot úgy adta elő Törőcsik Mari, hogy a mai közönség előtt is teljesen világossá váljon az értelme. Egyébként, saját bevallása szerint, ő is most értette meg csak igazán. — A közelmúltban igazgatócsere történt a Nemzeti élén, együttműködik-e továbbra is a színházzal, ahol általános elismerést vívott ki A vihar színrevitelével? — Pályám során, mint „bolygó” rendező, megtanultam, hogy kizárólag a darab színrevitele a feladatom. Erre összpontosítok, rájöttem, nem szabad mással foglalkoznom. Próba után tehát hazamegyek, a „laboratóriumi” munkát is otthon végzem el, nem veszek részt a belső viszályokban, nem töltöm az életemet a színházban, pusztán a munkám köt hozzá. Én az intézménnyel szerződöm, és a színészekkel dolgozom. A szolnoki színház igazgatójához, Schwajda Györgyhöz való kötődésem is abból ered, hogy rendkívül jó munkakapcsolat alakult ki közöttünk, anélkül, hogy egymás politikai vagy bárminemű nézeteit firtatnánk. — Mint hajdani temesvári igazgatórendező — annak idején hasonlítatlanul rosszabb társadalmi, gazdasági, politikai körülmények között élve persze — mit tanácsolna egy mai színigazgatónak és mit várna el tőle? — Hogy jó-e vagy rossz egy színház, semmi, de semmi más szempont nem döntheti el, csakis az előadások minősége. Ahhoz, hogy jól igazgasson valaki, jó produkciókat kell létrehoznia. Ez az egyetlen dolog, ami minősítheti. Egymagában p persze egyetlen igazgató sem képes csodát művelni. Csak úgy juthat el hivatása magaslatára, ha olyan munkatársakat választ, akik révén elérheti a maga megálmodta színvonalat. Semmi más mellékkörülmény nem számít. A londoni National Theatherre ez éppúgy áll, mint a mi Nemzetinkre és új igazgatójára, Ablonczy Lászlóra. Ha jók az eladások — jó a színház, ha rosszak az előadások — rossz a színház, s ezt semmiféle nimbusz nem helyettesítheti. Lám, ilyen egyszerű ez az egész. Metz Katalin A FOLKLÓRCENTRUM évadnyitójára kerül sor május 8-án este háromnegyed kilenckor a Szakszervezetek Fővárosi Művelődési Házában. Immár 26 éve színvonalas, színes, látványos színpadra koreografált néptánc- és népzenei programok várják itt a hazai és külföldi vendégeket. Az idegenforgalmi szezonban idén is kiváló együttesek — köztük a Bihari János táncegyüttes, a Duna és a Honvéd Művészegyüttes, a Szolnoki Tisza, a Kalocsa táncegyüttesek — adnak ízelítőt a magyar népművészet hagyományaiból. TÓKAI ANNA, a Magyar Írószövetség elnöke és Jurij Vercsenko, a Szovjetunió Írószövetségének titkára tegnap együttműködési megállapodást írt alá Budapesten. A most aláírt okmány tartalmazza írók és műfordítók cseréjét, szorgalmazza a két irodalom legfrissebb eredményeinek megismerését és kölcsönös fordítását, továbbá a moszkvai magyar, illetve a budapesti szovjet kultúrközpont munkájának támogatását, valamint a magyar írók további kapcsolatépítését a szövetséges köztársaságokkal. 0^ 1991. május 8., szerda Érdemes megnézni! A repülés az emberiség ési vágya. Ami a mondabel Ikarosznak nem sicerült — viaszból készült szárnyai elolvadtak a tűz a napsugártól —, fölkeltette a legendás Leonardo da Vinci érdeklődését is, az ezermester rajzolgatni, szerkesztgetni kezdett, de ennnél nem is jutott tovább. Évszázadoknak kellett még eltelnie, hogy az ember levegőbe emelkedhessék. Hegesztűiös urak rengeteg kudarc árán, életük kockáztatásával kezdtek röpködni saját gépeiken. Az amerikai Wrigly-testvlérek gépkockimotoros masinája 1903-ban emelkedett levegőbe, hogy ikerük egy percig ott is maradon. Aztán hat évvel később, mint a róla szóló dal is tudtunkra adta, jött „egy Blériot nevű fantaszta alak”, és fél óra alatt átrepülte a La Manche-csatornát. Ma már Concorde-ok és Boeingek szállnak rendelkezésünkre. A Tv2 ma délután fél négykor kezdi vetíteni A repülés története című, hétrészes francia filmsorozatot, szombaton este pedig a Tvl-en láthatunk egy mulatságos játékfilmet a hőskorból. Most jelent meg AGRICOLA: Növényorvoslás a kertben, fűzve 238 Ft. AKADÉMIAI: Angol—magyar, magyar-angol útiszótár, kötve 120 Ft. BARANYAI KÖNYVTÁR: Varga Dávid: Mai puszták népe. Volt cselédeik, mai gondok Dél-Dunántúl állami gazdasági aliusztáin, iv. 160 Ft. CSERÉPFALVI, Jean-Paul Sartre: Vádirat az antiszemitizmus ellen (a Gönczöl Kiadóval közös kiadv.), fv. 159 Ft. GONDOLAT: Erik H. Erikson: A fiatal Luther és más írások. Társadalomtudományi Könyvtár sor., kv. 196 Ft. GÖNCÖL: Vajda Zsuzsa: Embergyermek — gyermekember. Gyermeknevelési kalauz szülőknek, kv. 198 Ft. HELIKON; O’Toole—Stidworthy; Ragadozók, kv. 390 Ft. HÉTTORONY; Zórád Ernő: Egy vándorfestő ifjúságai 1911—1951., kv. 290 Ft. IKVA: Gróf Széchenyi István gondolatainak gyűjteménye. Vál. Környei Attila, kv. 380 Ft. JELENKOR: Mircea Dinescu: A halál újságot olvas. Versek, fv. 54 Ft; Makkay Ida: Hamu, márvány. Vál. versek (1958—1990), fv. 48 Ft. KARTOGRÁFIA: Csehszlovákia autótérképe, 70 Ft; Európa autóatlasz (15. jav. kiad.) kv. 275 Ft; Velence. Várostérkép, 99 Ft. PARK: Az első emberek. A Szemtanú sorozat új kötete, kv. 390 Ft. Michel Parouty: Mozart, az Isten kegyeltje. Kréta sor., fv. 275 Ft. TANKÖNYVKIADÓ: A francia nyelvvizsga ábécéje. Tanuljunk nyelveket! sor., fv. 150 Ft. TREZOR: Bárczi Géza: Magyar szófejtő szótár. (Az Egyetemi Nyomdánál 1941-ben megjelent első kiadás alapján), kV. 580 Ft. PAVAROTTI-KÖNYVET jelentetett meg másodízben a Zeneműkiadó. Az olaasz operaénekes babátjával, Wiliam Wrighttal közösen írt és szerkesztett önéletrajzában szót kapnak pályatársai, barátai, családtagjai is. A vallomások hátterében felvonulnak az európai és az amerikai zenei élet fontosabb szereplői is. Megelevenednek a Pavarotti nevével fémjelzett nagy fesztiválok, zenei versenyek, operaelőadások, hangversenyek. A könyv lapjain a sztárként is egyszerű gondolkodású, közvetlen stílusú, ízig-vérig olasz egyéniség jellegzetes amerikai karrierje tárul az olvasó elé. Teljes Pavarotti-diszkongráfiával bővül a könyv második kiadása, amelynek a ma esti ária- és dalest ad aktualitást. A Budapest Sportcsarnokban Pavarotti mellett fellép Andrea Griminelli fuvolaművész is. Griminelli tízévesen kezdett fuvolázni, majd Jeann Pierre Rimpal irányításával a prizsi konzervatóriumban képezte magát. Elnyerte a Stresa- és az Alexandria-díjat. Az Egyesült Államokban mint Luciano Pavarotti szólistája mutatkozott ide. AZ ERDÉLYI TEMPLOMORGONÁK már évtizedek óta veszélyhelyzetben vannak, sorra némulnak el a nép örömének, bánatának e nagyszerű megszólaltatói. Ezt a szomorú folyamatot szeretné megállítani hangverseny-rendezvényeivel a Magyar Zeneművészeti Társaság és az Országos Transsylvanica Alapítvány. Nemrég Hangverseny Erdély orgonáiért címmel a Mátyás-templomban Dávid István, Gergely Ferenc, Ursula Philippi, Peskó György, Hock Bertalan és Ella István (orgona) adtak koncertet. Május 12-én este 8 órakor Budai-Bátky Lívia (ének), a Veszprémi kamarazenekar és Ella István fellépésére kerül sor. PABLO PICASSO négy festményét lopták el a Prágai Nemzeti Galériából. Bár a riasztók működésbe léptek, a negyedóra múlva befutó rendőrök csak hűlt helyét találták a betörőknek és a 30 millió dollár összértékű képeknek. Mai rádió- és tévéműsor KOSSUTH: Hírek, minden órában. 410: Reggeli krónika. 5.40: Falurádió. 1.05: Hangszemle. 810: Eco-mix. 8.45: Levelekre röviden. 8.50: Külpolitikai figyelő. 8.05: Napközben. U.OS. Tipp. 11.10: Népdali körötő és citerazenekarok. Iil.»: A nemzet napszánosa 4 — 1 T 90-HH 990. 15.30: Ki nyer ma? 12.45: Törvénykönyv. 13.05: Klassziikusok dórdőben. 14.05: Ötáigú síp. Irodalmi tunk a határaikon túl. 15.05: Metronóm. 1610: Délutáni krónika. 18.15: Magatartásformáik. 17.08: Találkolás a stúdióban. 18.30: Ráadás. 18.05: Sportvilág. 19.15: Láttuk, hallottuk. 19.30: Az okos leány. Ukrán népmese. 19.40: A Kalamajka együttes játszik. 18.50: Gong. 90.35: Kuruc dalok, katonadalok. 51.05: Régi erdélyi skálák. 35.30: Vallások világhíradója. 53.06: Francia kamarazene. 0113: Éjfél után. PETŐFI: Hírek: kétóránként. 513: Szórakoztató dallamok. 6.03: Reggeli csúcs. 7.37: Mellényzaeton slágerekkel. 8.05: Rivaldafényben. 9.03: Nagy nevettetek. 10.00: Klaszszikus operettakiből. 10.50: Hajszálgyökerek. 11.03: Sárga tengeralattjáró. 1133: Rólunk van szó! 11.40: Ki kopog? 12.00: Nótaarchívumunkból. 13.03: A tegnap slágerei. 14.80: Én csak egy buta nő vagyok .. . 16.06: Poplabor. 17.00: Rádióma. 17.30: Viaszajánzás. 17.50: ABCD. 1810: Tört,rész. 18.03: Kölyökrádió. 19.30: Popregiszter. 20.00: Hatodik érzék. 11.03: Közkívánatra! 22.08: Ne lőj a fecskére !Zalán Tibor hangjátéka). 28.03: Sporthíradó. 23-10: A magyar rockarchivum. BARTÓK. 6.00: Muzsikáló reggel. 6.53: Nyelvünkről — néhány percben. 9.10: Barokk versenyművek. 10.05: Magyar Crán. 10.50: A kamaraznee kedvelőinek. 11.34: René Kolo operaáriókat énekel. 12.05: Zenekari muzsika. 13.00: JEszter. Hegedűs Géza hangjátéka. 13.55: A Magyar Honvédség énekkara Bartók-kórusokat énekel. 14.20: Helsinki fesztivál 1990. 16.05: Két szimfonikus költemény a Philharmonia Zenekar előadásában. 17.21: Prokofjev műveiből. 20.30: Haldokló őserdők nyomában. Pingvinfalu és fókatemető. 20.30: Operaáriók. 22.18: A hang varézsa. 23.13: Mikor arózsák nyílni kezdtek. Vas István költeményei. 0.10: Századunk zenéjéből. TVI 1 9.00: Két évszázad népies műdalai (Vini.). 9.36: Nyugdíjas magazin. 10.06: Segítőtárs. 1010: Tíz nap Calcuttában (portréfilm). 15.40: Kőszeg 1991. 16.35: Unser Bildschirm. Német nyelvű nemzetiségi magazin. 17.00: Kalendárium 1991. 17.30: Marc és Sophie (XXVII.). 18.05: A pénz világa. 16.15: Gyerekeknek. 18.48: Most. A sokoldalú fiatalok műsora. 19.15: Kupmix. 19.30: Híradó. 20.05: Kannay (angol tévéfilmsorozat). 21.00: Demján-show. 21.40: Létkérdések. 22.25: Merlin, a varázsló Budapesten. 23.05: Híradó 3. 23.20: ZDF-híradó. TV2. 15.00: Miska Mackó és a többiek. 15.30: A repülés története (VII/1.). 18.30: Ötről-hatra. Zenés tájékoztató műsor. 17.30: Olasz nyelvlecke kezdőknek (ism.). 17.45: Dominó. 18.00: Tom és Jerry. 13.10: Telesport 18.45: Esd egyenleg. 19.40: 2X2 néha 5 (magyar film). 20.35: Pódium. Takács Katalin műsora. „Patt”. 21-10: Van öt perce? Csejkovszkij Anyegin c. operájából Gremin herceg áriája. 21-15: Mit hoz a tegnap?. .. 22.00: Híradó 2. 22-35: Napzárta előtt. 33.00: Rosi hiányzik (német film, csak felnőtteknek!). 0.20: Hírek. Lapszemle. SUPER CHANNEL: 38.50: A Világ, amelyben élünk. 3 SAT: 19.30: Vég és kezdet. TVS: 17.15: Női szemmel. 18.20: A kis herceg. osztrák I.: 11.48: Történetek a vasútról. 16.10: Mint a kutya ás a mauska. OSZTRÁK 2.: 1710: Országok és emberek. 18.30: Kulcslyuk. PRO 7: 7.50: A béke irodalma. 20.15: A K. megbízás (angol krimi). 22.00: Minden lében két kanál (angol krimisorozat). SAT 1: 18.10: A Skiét szakas. 15.50: Őrült vadnyugat (westernfomsorozat). RTL: 12.35: A természet szolgálatában. 20.15: Gyilkosság a hobbija (amerikai krimisorozat).