Új Magyarország, 1991. július (1. évfolyam, 57-82. szám)
1991-07-19 / 72. szám
12 I. évfolyam, 72. szám 1991. július 19., péntek Tsiprengő arcok, önfeledt neveték. Ők a lapteleki portyázók. Fürkészik a furfangos rajztérképeket, átküzdik magukat az akadályokon. Játszanak , élettapasztalatokat gyűjtenek. Ha valaki eltéved, még könnyen visszatalál a helyes útra. A lemaradókért mindig visszanyúl egy kéz. Ne legyen ő sem egyedül. Ez a közösség összetartó erejének a mozdulata. Kis a célba érkezés megkönnyebbült pillanata végül. Nincs győztes és vesztes. A szabadban a tus hideg vize mossa le a nap porát. (Lakiteleki programajánlatunk a 11. oldalon) Nagy Béla felvételei Hegyi posta (NfiPMESE) Hát, jön ám akkor a Kormány, alázatosan leveszi a kalapját és megkérdi: — „Tekintetes riporter úr, mivel segíthetném kigyelmedet az mai napon, merhogy igen nyomatékosan meg akarnám támogatni az Új Magyarországot ezen a fránya újságpiaccon.” Na mondom erre a Kormánynak: „Ezer szerencséd, hogy reporternek szólítottál, mert különben árnyékba küldtelek véna, mint a Torgyán Jóska szokta. Aztán hol jársz ite Itt, ahol a Kis János se szokott, amikor a nagykoalíciót keresi új választásokra kacsingatva?” ,,Há’ — mongya erre a Kormány amúgy fáintosat tercintve, mintha bizony pipaszutyok jutott volna a torkára, pedig csak ió liberális sajtóval legyezgette magát —, gondalam már csak megkérdezem, élig vót-e az a néhány milliócska, amit tegnap tetszettek fevenni a Nemzeti Bankban a nemzetes uramoknak a napi kiadásikra, persze dalárban, merthogy a márka most ippeg lefelé mene.” „Hát fijam — mondok erre —, élig, élig. Szépen tejeltél, ahogy az illik, habár kezdenek már kikopni alólunk a Micsubicsik, meg aztán hogy van az, hogy a szocialistáknál a legkisebb gyakornok is Mercedesen jár, ámi meg Itten ilyen japán vacakkal ...” Elszégyellte erre magát a Kormány, belenyúl ám lajbija zsebébe, leszóra néhány körmöd aranyat elém a pápa őszentsége képével, mondván, most sajnos nincsen nála több, de csak legyek türelemmel, mer’ a Kupa Misi már elindul köcsönért, mingyá jön is, tárcsák ki addig. Rendben van, még eccer utójára— mondok erre szigorúan —, de nekem többet ne forduljon elő ilyen, hogy itt állunk már második órája, s egy rongyos millió nem sok, de annyit sem kapunk a Kormánytól Meg fogjuk mondani a Haraszti Miklósnak meg a Farkas Zoltánnak. Nem Vladimír az, ite, Zoltán! Vagy nem olvastad, mit írt a Mozgó Világban? Szegény Kormány igen elszégyellte magát műveletlensége miatt, így hát nekem kellett felolvasnom, hogy tudja mihez tartani magát. „A »tiszta hang«, az Új Magyarország ,hallatlan kormányzati támogatással igyekszik betörni a sajtópiacra.” Meghallotta ezt a Kormány és igen bólogat a. .Ilova mécc te most?” — ripakodtam rá, merhogy sarkon fordula. „Megyek, kisgazdám — felelte igen illedelmesen —, lerohanom és megszállom egy kicsit a médiákat, ahogyan Haraszti tekintetes mondotta A Világban.” „Hát akkor — mondok erre —— mégiscsak liberális, Világot-látott ember vagy te.” Kis békében elbocsátottam, csak előbb kértem még tőle egy húszast elsejéig. Kocsis L. Mihály fesztések, amelyek a műszaki fejlesztéseket segítik, 3—5%-át képezik a teljes költségvetésének, jelzi a rohamos műszaki leépülést. Külön kell tehát választani a műszaki felszerelés, berendezések, valamint a műsorkészítés feladatait, a műsor és a programok készítését, valamint az adás és műsorszórás technikai feltételeinek biztosítását. Az állam kötelezettsége elsősorban a közszolgálati stúdiók és műsorszórás azonos műszaki állapotának biztosítására kell kiterjedjen. Az előfizetői díjakból, amely a jóváhagyott emeléssel 1992-ben kb. 7,7 milliárd forintot ér el, a fentiekre 1/3 részt kellene biztosítani. A fentmaradó 2/3 rész a műsorkészítést fedezheti. Bár a jelenlegi költségvetésnél jóval kevesebb, de csakis így hozhatók versenyhelyzetbe a különféle fővárosi és vidéki műhelyek. Az álam elsődleges feladata, a közszolgálati műsorok biztosítása, hírek, kultúra, sport, egészségügy stb. A műsorkészítő szerkesztőségek valószínű műsorigazgatóságokká, részvénytársaságokká alakulva egy parlamenti bizottsághoz benyújtandó pályázati rendszeren át jutnának költségvetési összegekhez. A fenti struktúra ott teremtene versenyt, ahol túlkínálat van, hiszen a közszolgálatinak nem minősíthető műsorok adásáért és sugárzásáért fizetni kellene a traisorkészítőknek és az érdekelt szponzoroknak, legyenek azok kereskedelmi, reklám- vagy más műsorok. Ebben a rendszerben viszont nem kerülne a közszolgálati hírközlés technikai színvonala az ellehetetlenülés határára. Szabó István Budapest üdvözölt. Igen, itt a fiatalság, itt az utánpótlás, akik átveszik tőlünk — a végre szabad országban — a szebb jövő stafétabotját. S ekkor döbbentünk meg. Az egyik 12 év körüli kislányt kérdezte a riporter: „Tudod-e, hol van Erdély?” Nem hittünk a fülünknek: a budapesti kislánynak fogalma sem volt Erdélyiről. Nem a történelmét kérdezték, csupán azt, hol is fekszik Európában ez a történlmi terület. De ő nem tudtta! Ezután privát közvélemény-kutatást tartottunk hasonló körű gyerekek között: az eredmény lesújtó volt, kivéve ott, ahol a szülők külön foglalkoztak a gyermekeikkel. Fájdalmas dolog! Felnőtt egy olyan fiatalság, akik előtt mélyen elhallgatták a tényeket, az igazságokat. A kádárizmus álszent békessége betiltotta a magyarságunkat, tilos volt a határainkon túl élő, többmilliós magyarságról beszélni. Erről pedig beszélni kell! Mert ugyancsak most láttam a másik riportot, amikor Kádár János sírjánál nyilatkozott egy ,„hazafias elvtársunk”, hogy Kádár János az évszázad legnagyobb magyarja volt. Ezt most hallottuk először, s reméljük, utoljára! De kérem, ha ez az állítás sánta is és valótlanság is, magyar ember szájából, magyarul hangzott el! Jól tudom, hogy a tévéhíradó nem az egyetértés vagy propaganda céljából közölte, hanem bízott az emberek józan ítélőképességében. Mégis, sokan élnek ebben az országban, akik elhiszik a bolsevista butítást, az internacionalizmuson alapuló „nemzeti” érzést. Akik nem veszik észbe a Rákosi- és Kádárrendszer szörnyű, magyarságellenes bűneit! Akik miatt ilyen fiatalok nőnek fel, önhibájukon kívül! Amikor a környező országaikban reneszánszát éli az új nemzeti érzés, amikor a szlovák, román, rutén, szlovén, szerb, horvát büszke nemzeti tudatára, legalább ismerjük meg mi is történelmi múltunkat, magyarságunkat. A fiatalságé a jövő! Kedves szülők és tanárok, fogjunk össze és próbáljuk helyrehozni a pártállam rombolását! Tudjuk, sok idő kell hozzá, de csak így remélhetjük, hogy itt a Kárpát-medencében, egy magyarságiudattal, de a környező nemzetekkel, nemzetiségekkel békességben élő nép fog élni. Csak így juthatunk be a rég áhított Európa Házba!Szentimrey Béla Budapest Jogszabályművesség Nagyszerű látványt nyújtana, ha megeleveníthetnénk, fluoreszkáló anyaggal láthatóvá tehetnénk egy fejlett állam jogának az érhálózatát. Nyomon követhetnénk a jog csatornáit, a széles keresztmetszetű, a gazdasági élet áramlását elősegítő ütőerektől egészen a családi élet legbelsőbb régióiba futó hajszálerekig. E kusza, mégis összhangot sugárzó hálózat összbenyomása annak a megállapítására késztetne: ez a szövedék, az állam jogrendje sok és gondos munkával, csak fokozatosan épülhetett ki, és kialakításának, továbbfejlesztésének munkája nem ér véget, amíg az élet tart, az állam fennáll. Az államhatalom a maga irányító akaratát jogszabályok útján juttatja kifejezésre. Legyenek bár (a többek közt gazdasági) elképzelései tökéletesek, csak akkor hatályosulhatnak, ha azokat a jogalkotás, törvényhozás helyesen fordítja le a jog nyelvére. A jog nyelvét pedig elsősorban a jogalkalmazásnak (bíráskodásnak, államigazgatásnak, az egyes állampolgároknak) kell megértenie és az állami akaratnak megfelelő cselekvésre átváltania. Ezért a jó jogszabály szövege egyszerű, világos, logikus, minden rendelkezése összhangban áll egymással és ellentmondás nélkül illeszkedik be a jogrendszer egészébe. Az élet millió variánsát még leszámozni sem lehet. A jogalkotónak nagy gonddal kell kiválasztania egy-egy esetcsoport szabályozandó átlagtípusait. A szabályozott átlagtípusok között (látszólag) nem szabályozott, köztes területek vannak. A szabályozásokat, mint a jogszabály tartóoszlopait, egymástól olyan áthidaló távolságra kell elhelyezni, hogy a közbenső területekre is kisugározhassák a jog szentenciáit. A túlságba sűrített szabályozások (tartóoszlopok), a megszaporított kötöttségek béklyói lehetnek az életnek, lelassítanak, sűrű lépésekre, tipegésre kényszerítenek. (A jogszabály rugalmassága nem ilyen követelmény a büntetőjogban. A büntetőjogban a bűncselekmények meghatározásánál nem alkothatók gumitényállások, jelképesen mondva: mérnöki pontossággal meghatározott tényállásbeli elemek zárt köre valósít meg egy-egy bűncselekményt. A meghatározás nem könnyű feladat, ha alkalmatlan a jogszabály, a merevfal melletti mezsgyén közlekednek a kitanult bűnözők. Már az eddigiekből is látjuk, nem könnyű a jogalkotó helyzete. Egy új jogi rendezést nem lehet előrekipróbálni, mint ahogy az autók, repülőgépek világában egy új típust először bejáratnak. Ne feledjük el, hogy az életmozgás, a jogi köteléket, mint a vágtató paripára a nyerget, úgy kell felvetni. Ha nem sikerül, a kudarc áldozattal jár. A sikertelenség újraszabályozást igényel, márpedig a jogbiztonság egyik követelménye a jogszabályok bizonyos állandósága. Hogy merészkedhet a szerződések útján a gazdasági élet vérkeringésébe egy gazdasági erő, esetleg külföldről jelentkező tőke, ha nincs biztosítéka annak, hogy a szerződés teljesítésekor is ugyanazok lesznek a jogszabályok, mint amelyek a szerződés megkötésekor voltak. A külkereskedelmi partnerek nemcsak a fuvarozás eszközeit teszik vizsgálat tárgyává, hanem a jog pályáját is. Egy külföldi cég nem szívesen merészkedik vállalkozásra, ha a vámhatár átlépését követően — részben ismeretlen akadályok során át — gátfutást kell végeznie. A jogszabályoknak is vanrangsora (törvény, törvényerejű rendelet, minisztertanácsi, miniszteri-helyhatósági rendelet stb.). Bármennyire különösnek hangzik (megegyezésen alapul), szabályozások a szerződések is, amelyekben az állampolgárok a szerződésbe foglalt, a törvénnyel nem ellenkező feltételeket — egymás közti viszonylatban — az általános jognál erősebb konkrét joggá emelik. Dr. Bernáth Zolán Budapest Tételesen a közszolgálati hírközlésről A közszolgálati hírközlés állami feladatai: 1. Mindenmagyar állampolgár számára egyenlő vételi lehetőséget kell biztosítani, minnd a rádió-, mind a televízióadások vételére, függetlenül attól, hogy hol lakik. 2. A kulturális hazához tartozás jogán a közérdekű magyar nyelvű híranyaggal el kell látni a szomszédos országoikban élő közel négymillió magyar anyanyelvű lakosságot, akiktől a határ disszidált, s nem őik vándoroltak azon túlra. 3. A fentiek biztosítása csakis a közszolgálati adók és stúdiók egy kézbe adásával biztosítható. A sugárzás, a műsorszórás éppen olyan monopóliumot kell „élvezzen”, mint a magyar légtér használata, a légi közlekedés biztonsága érdekében. A Magyar Műsorszóró Vállalatból és az MTV, MRT stúdióiból — beleértve az onnan kimenő vezetékes hálózatokat — létre kell hozni, egy Magyar Rádió, Televízió Műszaki Részvénytársaságot. Csakis egy némileg monopolhelyzetű magyar vállalat vonzaná a nem kalandor külföldi tőkét, és csakis az tudna részvénytársasággá válni a fejlett technikát gyártó világcégekkel, szövetkezésekkel, elsősorban a nemzetközi műholdas távközlési társaságokkal (Entelsat, Astra stb.). Az a tény, hogy a rádió és televízió 1991. évi költsévetésében a beruházások és állóeszköz-fej LEVÉLTÜKÖR Döbbenet a képernyő előtt Látván a július 10-i tévéhíradót, igen megdöbbentemi a hallottakon. Ezen a napon megnyílt a Parlament a fiatalok előtt. A honatyák székeiben lelkes gyermekek ültek, itthoniaik és külhoniak vegyesen, innen a Kárpát-medencéből. Jólesett látni ezeket a fiatalokat, akiket a prlament elnöke, Szabad György