Új Magyarország, 1991. július (1. évfolyam, 57-82. szám)

1991-07-23 / 75. szám

8­1. évfolyam, 75. szám , 1991. július 23., kedd SPORT Az elnökség csak osztott és szorzott Két futballcsapatnyi magyar atléta a világbajnokságon Százötvenöt­­percig tartott a Magyar At­­létik­ai Szö­vetség tegnapi elnökségi ülé­se, amelyet rendhagyó módon a Test­­nevelési Egyetem ódon főépületének egyik tárgyalójában tartottak meg. Min­den­­bizonnyal azért, mert itt Schulek Ágoston, a MASZ elnöke, a TE általá­nos rektor­helyettese házigazdaként fo­gadhatta munkatársait, atlétikánk vá­lasztott vezetőit. Akiknek ezen a hétfő délutánon jól meg kellett gondolniuk, hogy mikor és milyen megfontolás­ból emelik szavazásra a kezüket. Feladatuk ugyanis az volt, hogy Alérei László szö­vetségi­­kapitány és az edzőbizottság ja­vaslatát meghallgatva és mérlegelve visszavonulata­tlan döntést hozzanak a tokiói világbajnokságon (augusztus 26.— szeptember 1.) részt vevő magyar válo­gatott összeállításáról. Munkájukban senki sem zavarta őket: a vakáció nap­jait élő TE-n a tanácskozókon, a porta őrén és a türelmetlenül várakozó tudó­sítón kívül egy lélek sem tartózkodott... A tanácskozás végeztével, amelyről nyilván igazoltan két elnökségi tag hiányolt, Mérei László győztes hadve­zérként távozhatott, hiszen a dolgok pontosan úgy alakultak, ahogy azt ter­vezte.­­(Bár csak Tokióból is így térhet­ne vissza, vagy úgy, mint tavaly a spliti Európa-bajnokságról, ahol öt magyar is a legjobb öt közé került, közülük Gécsek Tibor kalapács­vető és Szabó Dezső tíz­­próbázó pedig a győztest megközelítve ezüstérmet nyert!) A „pontosan” ez eset­ben azt jelenti, hogy a sportág harma­dik szabadtéri világbajnoki randevúján 22 magyarnak adatik meg a bizonyítás lehetősége, s két futballcsapatnyi ver­senyzőnek, mindenkinek, akit a szövet­ségi kapitány a bizonyításra érdemes­nek tartott. Sőt, a csapatlétszám eggyel még emelkedhet is, ami egyes-egyedül a veterán távolugró Szalma lászlón mú­­lik. Minden idők egyik legkiválóbb és a legosszabb sportpályafutást maga mögött tudó atléta, érdemeire való te­kintettel augusztus derekáig, azaz a végleges nevezési határidő lejártáig ha­ladékot kapott, s ez talán elég is lesz arra, hogy megbirkózzon a repülőjegyet jelentő 8 méteres normával. Amelynél — magyar rekordot javítva — már hat évvel ezelőtt 30 centivel jobbat tudott. Igen ám, de az idő az e feje fölött is el­járt ... Az elnökség — ismerve a magyar sport sokasodó anyagi gondjait — tulaj­donképpen csak osztott és szorzott, afö­lött vitázott, hogy milyen mélyen nyúl­hat a pénztárcába. Abba a bukszába, amelyben talán még soha nem volt ilyen kevés. Még szerencse, hogy a Nemzet­közi Amatőr Atlétikai Szövetség dúskál a javakban, s a­hogy eddig már sokszor, a most következő nagy randevúra is szép számmal invitált atlétákat és szakem­bereket. A magyaroknak például 20 re­pülőjegyet, ugyanennyi kiutazónak még kosztot és kvártélyt is felkínálva. El le­het képzelni, hogy fest a szövetség pénz­ügyi helyzete, ha még így is gondjai tá­madtak a kiutazás megszervezésekor. A kínos helyzetből úgy vágna ki magát a MASZ, ahogy mostanában nem egy sportszövet­: magára vállalta a tokiói szereplés költségeinek egyik felét, a má­sikat­­pedig áthárította a klubokra. Ez a megoldás azonban csak kilenc atlétát érintett, azokat, akik a tavalyi Eb-n nem jutottak a legjobb öt közé, az idén pedig nem teljesítették a MASZ csapattagsá­got jelentő, szigorúan megszabott nor­máit. Nem titok, miért is volna az, hogy manapság egyetlen atléta tokiói kiuta­zása 230 ezer forintot emészt föl, ebből azonban legalább már mindenre futja: repülőjegyre, szállásra és megfelelő ét­kezésre is. A „tokióiak” közül a maga 31 évével a váczó Korpács Attila a rangidős, aki az elmúlt hét végi országos bajnoksá­gon 12. és 13. aranyérmét nyerte, míg a válogatott Benjáminja a hétpróbázó Ináncsi Rita, aki az exkapitány, Bakai József védence. Túlzás nélkül ,fiagyi ágyúnak” lehet minősíteni a szombat­helyi dobóiskolát képviselő Gécsek Ti­bort és már a diszkoszvető Horváth At­tilát is, miként a rúdugró Jagym­a Ist­vánt, aki legjobbjával, a nagyszerű 5,92 méterrel sokra viheti Tokióban. Csak jöj­jön ki a lépés neki, mint egykor Sud­­burgban, az ifjúságiak világbajnoksá­gán, amikor korosztályos világcsúccsal szerezte meg az aranyérmet. A csapatot egyébként mintha úgy ter­vezték volna, hogy abban a két nem egyenlő arányban képviseltesse magát: 11 férfi és ugyanannyi nő. Az egyensúlyt Szalma László sboríthatja föl, amennyi­ben élve a rendkívüli lehetőséggel, ki­vágja a rezet, s eljut Tokióba. Íme, a különítmény: Férfiak: Gécsek Tibor, Szitás Imre kalapácsvetők, Szabó Dezső tízpróbázó, Bagyula István rúdugró, Horváth Attila diszkoszvető, Káldy Zoltán hosszútávfu­tó, Urbanik Sándor és Dudás Gyula gya­loglók, Almási Csaba távolugró, Kovács Attila és Molnár Tamás vágtázók. Nők: Kovács Judit magasugró, Har­­tai Katalin gerelyhajító, Földingné Nagy Judit maratoni futó, Alföldi And­rea és Kasza Mária gyaloglók, Ágoston Zita hosszútávfutó, Forgács Judit, Ko­­záry Ágnes, Bátori Noémi és Molnár Edit 400-asok, valamint Ináncsi Rita hétpróbázó. Szalay Péter A szombathelyi dobóiskola csillaga: Gécsek Tibor ZNY FÉRFI kézilabdázóink Spanyol-­­országban, az előolimpia előtt, két ba­rátságos mérkőzést játszottak a házi­gazdákkal , mindkétszer vereséget szenvedtek. Az előolimpia versenyei ma kezdődnek, a magyar válogatott Csehszlovákiával kezd, majd Jugo­szlávia és Svédország következik. A helyosztókra szombaton kerül sor, a döntőre vasárnap. A szakvezetők egyéb­­ként az ötödik helyre várják a csapa­tot. BŐVÜLT a Magyar Csapat Olimpiai Alapítvány arany fokozatú támogatói­nak köre: tegnap a Sasad Rt. jelentős összeggel csatlakozott a társasághoz. EZÜSTÉRMET SZERZETT a bolognai sportlövő Eb-n a magyar junior férfi puskáscsapat. A SPANYOL INDURAIN áll továbbra­­ a Tour de France kerékpáros körver­seny élén az összetettben a 16. szakasz után, amelyet az olasz Lietti nyert. KIKAPOTT a magyar női teniszválo­gatott 3—0-ra Bulgáriától a Federation Kupán. TOTÓNYEREMÉNYEK: A 29. játékhé­ten 13-1­1 találatos szelvény 1 db akadt, nyereménye 6 078 454 forint. 13 találatos szelvény nem volt, a 12-esekre egyen­ként 17 431, a 11-esekre 867, a 10-esekre 320 forintot fizetnek. VERESÉGET SZENVEDETT a mahwa­­hi női tenisztorna döntőjében (6-3, 7-5) a világranglista-vezető Szeles Mónika az amerikai Jennifer Capriatitól. Rá­adásul Szelest a női teniszezőket tömö­rítő szervezet (WTA) 20 ezer dollárra büntette, ugyanis túl közelinek ítélte a mahwahi viadalt a tegnap nottingham­­ban kezdődött Federation Kupa-soro­zathoz. Ámbátor a jugoszláv sportoló nem nagyon érzi meg a büntetést, hi­szen a mahwahi szervezők a 200 ezer dolláros fellépti díj mellett a büntetést is kifizetik helyette. SANDRA FARMER-PATRICK ameri­kai gátfutónő áll az IAAF Mobil Grand Prix atlétikai versenysorozat női össze­tett pontversenyének élén. A férfiak mezőnyében a csehszlovák gerelyhajító, Jan Zelezny vezet. Diszkoszvető idő, Horváth Attila versenyszámában holt­­versenyes első, összesítésben a tizedik. Úszó-ob — Eb-szemüveggel Tegnapelőtt befejeződött az úszók — sorrendben 93. — országos bajnoksága. Idén öt héttel az év legnagyobb verse­nye előtt került sor az ob-ra. Augusztus közepétől randevúznak Athénban a sportág európai legjobbjai, tehát Eb­szemüvegen keresztül is nézték a szak­emberek, hol tartanak a jelöltek a fel­készülésben. A szöuli olimpia hősei közül Darnyi Tamás és Szabó József nem lesz ott a görög fővárosban, nekik leginkább presztízsokokból illett odafigyelni, ne­hogy váratlan vereség érje őket. Ebből a szempontból Darnyi jelesre vizsgá­zott, míg Szabót érték kellemetlen pil­lanatok. A harmadik szöuli úszóbajnok, Egerszegi Krisztina eredményei (7 egyé­ni és 3 váltószámban tíz aranyérmet gyűjtött) azt mutatják, hogy nem lesz gond az Eb-szerepléssel. Az ob csúcs­javítói közül rajta kívül még Csépe Gabriella és Szabados Béla nyújtott a Margitszigeten emlékezeteset. Remél­hetőleg Csépe most már világversenyen is bizonyít. Szabados pedig egyelőre az ifjúsági Eb-n alapozhatja meg hírnevét. Az ob kellemes színfoltjai közé tartozott Güttler Károly, aki legyőzte az új csil­lagot, Rózsa Norbertét. Utóbbi egyéb­ként nem tudását, hanem taktikai érett­ségét illetően támasztott kétségeket a szakemberekben, de persze ezt köny­­nyebb leküzdeni a hátralévő időben. A vidéki klubok nem nagyon tettek ki magukért (kivéve talán a Dunaferrt), a győztesek többsége budapesti volt. Erős vár a kardunk Az MTI festkérdést intézett az 1988-as szöuli olmpián aranyérmet szerzett ma­gyar sportolókhoz: képesek lesznek-e 1992 nyarán ismételni? A sorozat harmadik részében a kardvá­­logatott erőssége, dr. Nébald György nyilatkozott. " A Szöul óta eltelt időben úilagbaj­­nokok lettünk, azt hiszem, ez kellő re­ményt nyújt arra, hogy jövőre m­egvéd­­jük ollimpiai­­bajnoki címünket. A csa­pat olyan erős, hogy egyéniben is a baj­noki címért indulhatunk harcba, bár­melyikünk képviseli is a magyar színe­ket. Azt hiszem, a „gazdasági nehézsé­gek” nem a mostani olimpián éreztetik majd hatásukat, hanem később. Bar­celonáig még „fut a szekér”, s ez kö­szönhető annak is, hogy a versenyzői, edzői gárda magja megegyezik azzal, amelyik Szöulban szerepelt. Argentína lett Dél- Chilében befejeződött a dél-amerikai labdarúgó-bajnokság. Az elsőség kér­dése az utolsó pillanatokig nyílt volt. A zárósfordulóban Argentína 2—1-re győzött Kolumbia ellen, míg a brazi­lok 2—0-ra verték a házigazdákat. Győzelmével Argentína első, Brazília második lett, Chile válogatottjának jutott a harmadik, s Kolumbiának a negyedik hely. A torna gólkirálya az argentinok új csatárcsil­laga, Batis­tuta lett hat találattal, második a chieiek kedvence, Zamorano, egy góllal lemaradva. Negyed 7-kor a 2-esen A mai Telesport (Tv 2, 18.01) terve­zett programja: — Interjú Czanka Attila sulyeme- USvel; — Képek a Gemenc­ Nagydíj ke­­rékpárosverenyről; — A sportlövők hazaérkezésekor jelen volt a TS kamerája is; — Kerékpármaraton; — Dobor Dezső telefonon jelent­­k­ezik Barcelonából, az előolimpiáról A mai adás szerkesztője: ''Komlósi Gábor, műsorvezető: Gulyás László. Tudósítónk jelenti Universiade-pillanatok Körülbelül húszpercnyi utazással ér­hető el az Universiade Muráltól az a sporttelep, ahol a vívás és a tenisz ver­senyeit rendezik. A magyar vívók nem­egyszer kihasználják a közös helyszínt, és a vívóedzés után teniszeziit mennek. Történt egyik nap, hogy a kardozók párosoztak az egyik pálya. Odalépett hozzájuk egy vékony, alacsony, kínai melegítőt viselő fi­atelember ütővel a kezében, és nagyon udvariasan megkér­dezte, hogy nem gyakorolna-e vele va­laki. A mieink fáradtságra hivatkozva nemet mondtak, ma­jd bementek a ví­vóterembe. Fél óra múlva alig hittek a szemüknek. A férfi egyes döntőjét ez a kínai fiú játszotta. Mikor a talál­kozót megnyerte az ázsiai verseny­, megszóllalt Fröhlich Péter, a kardozók mestere, a­ki egyben az egyik legjob­ban teniszező vívó. — Így legobb iz­galmas meccset láttunk, mert ha ve­lem mélyített volna be a kínai, akkor sokkal simábban nyerte volna az Uni­­versiadét. A tegnapelőtti férfi tőrcsapat ver­senyen a legjobb nyolc között Magyar­­ország Olaszország legjobbjaival­ ke­rült össze. A papírforma biztos olasz győzelmet írt, his­zen csapatuk olim­piai ,és világbajnokokkal van teltűz­­delve, míg a mieinknél a két tőröző mellé két párbajtőrvívó —­Kovács Iván és Pálmai Krisztián — került be. Úgy is indult a találkozó, ahogy azt vártuk: az olaszok elhúztak. De amikor a pár­bajtőrözők következtek, a mérkőzés egyre szorosabb szett. Végül 8—6-ra győztek csupán az olaszok. Hat győzel­münkből négyet a párbajtőrözők sze­reztek. Akadt olyan mérkőzés, melynek során a párbajtőröző Pálmai már 4—0- ra vezetett a többszörös Világ Kupa­győztes Cipressa ellen, mire az olasz be tudta vinni első talatát. Elstére a magyar fiúk meditálni is kezdtek azon, hogy nem lenne-e itt az ideje végér­vényesen átállniuk a tőrözésre. Tudtuk jól, hogy Bagyula István, a rúdugrás magyar csúcstartója esélyese az Universiadén ennek a versenyszám­­nak. A teljes magyar csapat ott dru­k­­kolt tegnap a lelátókon. Amikor aztán Bagyula 550 centiméteren első két ug­rást csúnyán elrontotta, néhányan már veszni látták a reményeket. Har­­m­adik kísérletét visszafojtva figyelte csapatunk, majd amikor tisztán ugratta a magasságot, csodálkozva vettük ész­re, hogy a boldogság helyett bossszan­­kodásba kezd. Amikor miind az 570 cen­timétert, mind az 580-at átugrotta, már tudni, hogy miért bosszankodott. Aki ilyen jó formában van, nem hibáz­hat. Nagy fölénnyel nyerte a versenyt, azt is megengedhette magának, hogy az 593 centiméteres országos csúcsra te­tesse fel a lécet, de ez a kísérlete ez­úttal nem járt sikerrel. Tegnapelőtt zajlottak le a 3000 mé­teres akadályfutás selejtezői. A mű­sort böngészve rátaláltunk egy kenyai fiúra, és magunkban máris elkönyvel­tük, hogy ő nyer. A rajtpisztoly eldör­­dülése után tippünk igazolódni látszott, hiszen az afrikai futó az első két kör után harmincméteres előnyre tett szert. Ekkor meghök­­senve tapasztal­tuk, hogy lendülete megtörik olyany­­nyira, hogy kétezer méternél már a mezőny végén­ kocogott, és a vizesárok átugrása maj­dnem megoldhatatlan fel­adat elé állította. Amikor az utolsó száz méterhez ért, a közönség vastaps­sal biztatta az önmagát vonszolni is alig tudó futót. Ideje 10 perc körüli volt, amely tö­bb mint­­két perccel ma­rad el a világrekordtól. Bizony a ke­nyai atléták általában, másféle vas­tapshoz szoktak hozzá az elmúlt évek­ben. Szetes Aándrás Amíg egy kép megkerül keresek valamit és nem találom. Ezek a percek öregítik az embert... Nem találom Jesse Owens fényképét, amely az 1960-as olimpián készült... Régi könyvek és újságok között kotorászok, mi­közben szemembe ötlik néhány egyéb adat — 18824301. „Balatonfüreden 5,25 kilométeres verseny­úszást rendeztek 5 fordulóval.” Vélhetően a né­zők is öten voltak. Lássunk csodát: százvalahány évvel később már négyezren indultak a hét vé­gén a Balaton-átúszó versenyen. Másik hír: „A labdarúgás szabályai közé beiktatták a partdo­­bást.” Kíváncsi lennék, száz év múlva, 2001-ben milyen új szabályokról tudósít majd az akkori sportlap? És lesz-e még labdarúgás? Lapozzunk tovább: „A rúdugróversenyen Kajtlinger Mihály és Bély Mihály 2 , 85 cm-es ugrással holtver­senyben elsők lettek.” Te jó ég, ma már lassan a magasugrók visznek át ilyen magasságot! 1907 ... „Robert Herbert, ki ifjabb éveiben több száz díjat nyert különféle scullversenyeken, most, 49 éves korában kifordult egy scifiből s a vízbe fulladt. Ennek kapcsán regisztrálják azt a tényt, hogy az angol evezősök legnagyobb része nem tud úszni!” Erről jut eszembe: Sebes Gusz­táv, az aranycsapat kapitánya mondta egyszer, hogy — bármennyire is hihetetlen — a „fiúk”, Puskástól Kocsisig nem tudtak úszni, s egy buda­foki ,„kacsaúsztalában” próbálták őket megtaní­tani. „Nem volt az úszásra szükség — mondta Sebes. Belefeledkezem a­­hírekbe, s már nem is törő­döm azzal, hogy Owens fényképét keresem. „De Crawhez báró azzal az ötlettel foglalkozik, hogy pentatlonversenyt kellene rendezni. A sportágak a következők lennének: futás, evezés, úszás, automobil, kerékpár.” Kár, hogy nem vált valóra. Pedig még a Ford kocsik atyja is szabad idejében mindig kerékpározott. „Bernard Shaw, a hírneves angol író szintén beállt az automobi­listák táborába és szorgalmasan tanulja a gép­vezetést egy londoni motoriskolában.” Ide kíván­kozik egy másik hír, 1896-ból: „Tolsztoj, a nagy író engedélyt váltott, hogy Moszkva utcáin bi­ciklizhessen.” 1932... „A remek futballista, Kalmár Jenő megnősül. Budapesten, a IV. kerületi anyakönyv­vezető előtt köt házasságot Jokesch Herma bé­csi kisasszonnyal.” 1985. Telefonbeszélgetés Bar­celona és Malaga között. Kalmár Jenő mondja: „A Honvédban remek volt a csapatszellem, de sok volt a szabad száj...” Megtehették! Tovább, tovább... „Móra Ferenc, a Szegedi Városi Mú­zeum és a Somogyi Könyvtár igazgatója, a kitű­nő író elvállalta az alakulóban lévő Szeged FC díszelnökségét.” Ma egy író számára ez elkép­zelhetetlen! „Meggypiros kabát, krémszínű nad­rág és sötétzöld szalagos szalmakalap lesz a ma­gyar olimpikonok egyenruhája — így döntött MOB gazdasági bizottsága.” 1980-ban a moszk­vai olimpián tudósítóként csak arról álmodoz­tam, hogy megkaphassam egy afrikai sportoló csodálatosan szép narancssárga zakóját. Nem kaptam meg! Még ma is fáj a szívem érte. Hihetetlen! Nem hiszek a szememnek... A Nemzeti­­Sport 1932. június 29-i számában egy magyar szemtanú arról számol be, hogy „nagy feltűnést keltett Amerikában egy 18 éves néger középiskolás fiú futása. Jesse Owensnek hívják.” Aztán ő lett a Los Angeles-i olimpia sztárja. ... És íme, a kép is megvan! Armin Hary, a római olimpia vágtázója a római stadionban Jesse Owens társaságában. Mindketten térden. De jó lett ez a nap! (k6)

Next