Új Magyarország, 1991. szeptember (1. évfolyam, 109-133. szám)

1991-09-02 / 109. szám

12 I. évfolyam, 109. szám 1991. szeptember 2., hétfő Kispest végképp kétfelé haladt azzal, hogy teleaggatták toronyházakkal. Beton az egyik része, erről — építészetileg— nincs mit mondani. A másik részt 1905-ben tervezte Kós Károly. Aki járt a ma róla elnevezett téren — régebben: Petőfi téren —, az rögtön láthatta a művész nagyszabású elképzelésének tömött összegzését. Most először Wekerletelepi napokat rendeztek a helyiek. Az ünnepség lelkes közönségét is bosszanthatta a tér lerobbant állapota, s a műemléki együttesbe sehogy se illeszthető, az ablakba akasztott parabolaantenna, az eltört, szétmgdosott kopjafák látványa, a megromlott állapotú Krá Károly-szobor. Remélhető, hogy a Wekerle-telepi napok felhívják a figyelmet ritka értékű lakókörzetükre, s talán sor kerül a legsürgősebben elvégzendő javításokra is. Sáfár Tibor felvételei 1 -1. Hegyi posta (UNIKORNIS) Azt az érdekes dolgot figyeltem meg magamon, hogy minél vadabb dolgot olvasok, hallok a mai magyar politikáról, annál nyugodtabb leszek. Nem mondom, csodálkozni csodálkozom, olykor még a fejemet is megingatom, de a pulzusom inkább lassulni kezd, semmint hogy gyorsulna. Ha mondjuk olvasok, felemelem a szememet, kicsit pihentetem, aztán visszamélyedek a sorokba. Jé, hát ezek a szavak tényleg ott vannak! Olvasom például egy magyar író esszéjét „A dolgok állásáról”. Szerinte: rendőrpuccs, katonai hatalomátvétel, háborúba sodródás a környező országok valamelyikével, „s ennek kikényszerített következményeként rendkívüli állapot kihirdetése” nélkül a jelenlegi kormánykoalíciót semmi sem mentheti meg attól, hogy vereséget ne szenvedjen1994-ben. Ami persze érthető is, hiszen ez a kormányzó erő: anakronisztikus, a visszahozhatatlan múlt felé sóvárgó, tehát perverz, vagyis impotens. Ezt a kormányzatot jobb nagy ívben kikerülni, mint „valami köztéren ágáló, boldogtalanul agresszív részeget, mint végeérhetetlen vitába bonyolódni vele a tiszta fej hasznáról, a családja érdekéről s más efféle felebarát- gondról”. Habár: „ez az immár ön- és közveszélyes szerencsétlen nem esendő ember, hanem maga a hatalom, mely végső soron diktál, mert diktálhat”. És tulajdonképpen érthető az is, hogy egy ilyen „etatista, soviniszta, raszszista szennyáradatban”, „a pamacsbajszú kelet-európai csendőrtörténelem tenyerén” csücsülve — ami a mai Magyarország (egyes nacionál-sovinisztáknak: hazánk!) — az íróember több szempontból is értelmetlennek tartja, hogy nem írnak ki időközi választásokat. („Miért mi legyünk a»jó fiúk«, ha a szemben álló fél minden eszközt bevet, nincs benne gátlás?” — kérdi önmagától.) Nos, de hát akár így, akár úgy, a szabad demokráciáé a jövő. Igen ám! Csakhogy akkor majd jönnek a „mai hatalompártok”, és legyőzetvén, törvénytipró utcai kezdeményezésekbe fognak, beügetnek faluba, városba „ilyen-olyan fehér lovakra felkapaszkodott, fűt-fát ígérő, ámde harcos kedvű »Kormányzó és Hadúr«-jelöltek, kapás-kaszás-fegyveresen hőzöngő, maroknyi és törvénytelen csapataik élén...” — Az író, aki mindezeket papírra vetette, szeret azzal dicsekedni, hogy mielőtt írni kezd, kétszer egymás után elmondja a Miatyánkot. Hát..., néha nem ártana legalább egyszer elmondania utána is. Nehogy találkozzon egy rosszabb kedvű olvasójával! Kocsis L. Mihály Szakítás Az MHB „erős láncszem”-ként hirdeti a „Lánchíd”-értékjegyet. A kérdés csak az, hogy kik, mik között. A bakkban elhelyezett szórólapon, a kamattal kapcsolatos feltételek között ugyanis az áll, hogy „A kamatláb-változásokat a hatályba lépés előtt 15 nappal nyilvánosságra hozzuk a napilapokban”. A megvásárolt értékjegyen viszont kizárólag a Népszabadságot jelöli meg hírforrásul a bank. Igaz, a pénztártermekben is közzéteszi a várható változásokat, de ki jár be ezért naponta nézelődni? Véleményem szerint, a bank tisztességtelen, mert lényegbe vágó kérdésben hirdet,mást, mint ahogy eljár. Bízik abban, hogy a betétes felületes, nem olvassa el a megvásárolt értékjegyen feltüntetett feltételeket, s ha nem a Népszabadságot olvassa — lássa kárát —, akkor sem nyúl pénzéhez, ha csökken a kamatláb. Remélheti azt is, hogy restségből az sem váltja már vissza értékjegyét, aki észrevette félrevezetését. Vagy arra gondol, hogy így is növelhető a Népszabadság olvasótábora? Kik, mik között „erős láncszem” tehát a „Lánchíd”-értékjegy? Lehetséges, hogy a bank és a Népszabadság személyi, anyagi érdekeltségi körei között? De miért ilyen rejtve? „Egy olyan befektetés, melyre biztonsággal építhetünk” — hirdeti a szórólap. Nekem elég volt a hamis biztonságból, értékjegyemet másnap visszaváltottam. Csabay Lászlóné dr. Budapest LEVÉLTÜKÖR A hitelesség tőkéje A következő néhány sort a Reform címűhetilap helyett közöljük, mivel laptársunk nem vállalkozott a lapjukban megjelent írásra reflektáló levél közlésére. Nem is válaszolt rá. A szerk. Tisztelt Reform Szerkesztőség! Az általam is mindig érdeklődéssel olvasott Reform július 25-i számának Újbátrak című cikke az Új Magyarországban megjelent írásom kapcsán személyemről — tényként —, több megállapítást közöl. Az említett búcsúlevél megírására egy TF-beli kollégánknak e tanév végén váratlanul bekövetkezett halála késztetett, s döntésemet részletesen megindokoltam. Sajnos, a tőlem idézett, s a lényeget kihagyó két csonka félmondatból ez nem derül ki. Az Újbátrak című cikkük mint tájékoztatás, valótlan dolgokat közöl, s célja is rejtve marad. A cikk írójának nyilván nem állt szándékában, hogy jó hírnevemet a nagy nyilvánosság előtt rontsa, csupán információforrása vezethette félre. Ezért őt kívánom segíteni a következő tények közlésével: 1. Nem én kerestem meg a TF-et, hanem 1969 nyarán egy három hónapos külföldi ösztöndíjas utam előtt a főiskola egyik akkori vezetője hívott meg a TF- re. Azt válaszoltam, ha visszatérésem után is még ragaszkodnak személyemhez, vállalom a feladatot. Odakerülésemmel tehát nem „túrhattam ki” senkit. 2. Távozásom viszont a Magyar Testnevelési Egyetemről az én döntésem volt, noha megbízási szerződésem 1991. december 31-ig volt érvényes. 3. Helyettes államtitkári beosztásomnak, illetve áthelyezésemnek a vonatkozó ügyhöz semmi köze, viszont ennek — minden információ hiányában — minősítése az érintett szervezeteket is sérti. Remélem, e tények közlésével nemcsak teljesebbé, hanem színesebbé is tehettem cikküket, bár igaz, így kiderült, hogy én nem is vagyok azonos az abban szereplő Rókusfalvy Pállal. Egyébként esetleges további tájékoztatás céljából szívesen állok rendelkezésére az olvasók körében oly népszerű Reform szerkesztőségének. Budapest, 1991. augusztus 2. Dr. Rókusfalvy Pál A fenáké(mégis) makacsok! A Justitia Baráti Társaság nem hagyhatja szó nélkül az Új Magyarországban megjelent cikk tartalmának az Új Dunántúli Napló által történt kiforgatását és személyeskedő támadását Gróf Endre elnökségi tagunk ellen. Erre nemcsak társaságunk jó híre, s tagjainak becsülete kötelez bennünket, hanem a támadó cikk hatása, azóta hozzánk eljuttatott számtalan megkeresés — ezek között megyén és koalíción kívüli parlamenti képviselői megkeresés is volt —, és követeli a megválaszolást.. Mindenekelőtt meg kell jegyeznünk, hogy a társaság cikkei team munkával készülnek a rendes és pártoló tagjaink kisebbnagyobb csoportjának közreműködésével, s a név szerinti közlés az írás hitelességét kívánja szolgálni. Az Új Magyarország 1991. július 20-i számában megjelent cikk nem „nyílt levél” volt, mint ahogyan Pauska állítja, hanem a közeljövőben parlamenti tárgyalásra kerülő, a múlt bűnösei leginkább exponált körének jogi és erkölcsi megmérettetését célzó törvénytervezethez fűzött véleményt. A cikk Horn Gyulát csupán példaként említi, mikor arról beszél, hogy: „A megmérettetés, a törvény végrehajtása ugyanakkor nehogy alibi, nehogy kirakat jellegű legyen, hanem valóságos és következetes, s ne kíméljen egyetlen bűnöst se, még akkor sem, ha volt külügyminiszterről, jelenlegi képviselőről... van is szó.” Ceausescuhoz sem hasonlítottuk Horn Gyulát, csupán azt fejeztük ki, szintén példaként, hogy még nyugati kitüntetés sem befolyásolhat egy tárgyilagos megmérettetést, mint ahogyan Ceauesescut sem mentette meg a neki adományozott becsületrend. Ennyit az újságírói csúsztatáshoz. A pécsi Értelmiségi Klub elnöke, dr. Horváth Csaba kijelenti, hogy „jól emlékszem az esetre”, holott pedig rosszul „emlékszik”, mivel legalább négy felszólalás forszírozta a témaindító kérdésfeltevést követően Horn Gyula pufajkás múltját, köztük egy prominens pécsi kisgazdapárti vezető is. Egyébként az Értelmiségi Klub fórumai nyilvánosak, nincsenek tagsághoz kötve, ennélfogva az ott elhangzottak nem titkosak. Minden jelentősebb esetben videó- és hangfelvétel készül az esetleges emlékezetkiesések és ferdítések ellensúlyozására, melyet ilyen célra a klub elnöke most is igénybe vehetett volna. Eleddig sem sajtóközlési tilalom, sem cenzúrázásról nincs tudomásunk, legfeljebb most arról lehet szó, hogy az ott elhangzottak nem dr. Horváth Csaba történész eddig megszokott szájízének megfelelő hivatkozásul szolgáltak. Egy pluralista szellemiséget valló klub elnökének, aki ugyan a bírált cikkel megegyezően adta elő a történteket, azonban neki, mint a klub első számú képviselőjének, az egyéni érzelmek kifejezésétől tartózkodni illett, sőt kellett volna, méginkább olyan brutálisan nyilvánvaló belemagyarázástól, mely szerint Horn Gyula gyilkos, sőt tömeggyilkos minősítést kapott. Erre még utalás sincs cikkünkben, nemhogy állítás. Azonban minden értelmes ember számára elgondolkodtató, hogy azon belépési indítékkal, hogy bátyját kivégezték, vajon misszionáriusi feladatokat kívánt végezni ezen gyilkos szervezetben? És,ha már „alea incta est”, melyet a baráti társaság nem kívánt, emlékeztetnünk kell a Mozgó Világ című folyóirat 1990 januári számára — dr. Horváth Csaba különös figyelmébe ajánlva —, amelynek egyik írásában Ribánszki Róbert az alábbiakat nyilatkozta: „Hogy lehet Horn Gyula most jobboldali? Ő, aki pufajkás volt — nagyon kegyetlen pufajkás, hisz a pici emberek általában kegyetlenek, hisz megalázottak és emiatt sok olyan jön ki belőlük, amire nincs más magyarázat —, szóval karhatalmista volt, és mivel a bátyját nagyon kegyetlenül gyilkolták meg az ellenforradalmárok, a Gyula nagyon kemény volt, ő vágott, lőtt, mint a bolond.” A fenti idézettől teljesen függetlenül még azt jegyezzük meg, szintén példaként említéssel, hogy vajon egy bankrablásnál csak az a bankrabló, aki elhúzza a ravaszt, vagy elteszi a pénzt, de aki őrt áll, aki hírösszekötő, aki a gépkocsit vezeti, az nem? A Justitia Baráti Társaság nem kívánt és nem is kíván senkivel vitatkozni Horn Gyula életútjáról. Erre autentikusabb és alkalmasabb partner lehet Ribánszki, aki a fentieket nyilatkozta, s az eseményeket közvetlenül ismerheti. Justitia Baráti Társaság Pécs Az Új Dunántúli Napló régi erkölcsi szelleméhez híven petárdázott, majd a viszontlövés elől vitézül retirált. Mivel nem csak Horn Gyulát illeti meg védelem, helyettük helyt adunk a Justitia Baráti Társaság válaszának. A szerkesztőség ♦ Lejáratom a falut Irkafirka voltam, s évek óta beszámoltam falum eseményeiről. Ám mostanság gondok merültek fel. Egy évvel ezelőtt a helyi könyvtáros panaszáradatot zúdított rám, hogy felettese, az iskolaigazgatónő mennyire kicsinálja, rángatja ide-oda, úgyhogy nem képes könyvtári munkáját ellátni. Én ezeket megírtam a megyei napilapba. Az természetes, hogy a könyvtárossal a „diplomáciai” kapcsolatok megszűntek, hiszen neheztelt rám, már nem merte azt mondani, amit előzőleg. Az iskolaigazgatónő válaszolt egy levélben, amiben nem kevesebbet állított, mint hogy én lejáratom a falut. Az idén a faluban megjelent egy helyi újság, majd még egy. Amit az elsőről írtam, megjelent a megyei napilapban. A másodikról, amelyet az önkormányzat adott ki, már nem közölték írásomat. Ugyanis érdekes dolog történt: a szerkesztőség beolvasta telefonon a polgármesternek, hogy én mit írtam az „ő” lapjáról. Ez nem tetszett a polgármesternek —, aki egyébként tanácselnök volt régebben — s letiltatta a cikkemet. Azonban valami nem sikerült: a cikk végül is megjelent egy országos (!) hetilapban. " Vajon ki járatja le a falut jobban? Én, aki mindig beszámolok dolgairól, vagy az a polgármester, aki sajátos szempontok szerint igazgatja a falut. Makovics János Kesztölc PPPP TUDJA ÖN, HOGY LAPUNK INDEN ELŐFIZETŐJE PÉLDÁNYONKÉNT 3 FORINTOT MEGTAKARÍT?