Új Magyarország, 1991. szeptember (1. évfolyam, 109-133. szám)
1991-09-17 / 122. szám
Veszprém megyében Tanévkezdés új szellemben Veszprém megyében sok újdonságotdozott az 1991/92-es tanév kezdete. Többéves harc után 132 elsőssel újra indulhatott a Pápai Református Kollégium, amely a kényszerrel kihagyott 39 évvel együtt a 460. tanévét kezdte az idén. A terveik szerint a következő években teljesen feltöltik a gimnáziumi évfolyamokat, hosszabb távon pedig szeretnék visszaállítani az iskola teljes korábbi rendszerét, az elemitől a theológiáig. Nagy vihart kavart tavasszal Veszprémben az egyik általános iskola viszszaadása a katolikus egyháznak. Mára lecsillapodtak az indulatok, és augusztus 30-án 409 tanulóval megkezdte működését a Padányi Márton Katolikus Általános Iskola. Az egyik önkormányzati általános iskola részeként protestáns tagozat is indult Veszprémben. A húsz elsős az 5. osztály elérésekor kerül vissza a hagyományos osztályokba. Keresztény szellemiségű óvoda már tavaly óta létezik a megyében a várpalotai evangélikus egyházközség kezdeményezésére, az idén bővült a kör a pápai katolikus óvoda beindulásával. Kisebb vitát okozott a helyi plébánia és a képviselő-testület között, hogy ki viselje az állami támogatás feletti költségeket. Hosszas viták után a kiadásokat végül is megfelezték, de ez a megállapodás csak december végéig oldja meg a problémát. A Veszprémi Egyetem is több újítással állt elő. Az idén indították először az angoltanárok egyszakos képzését, amelynek három éve után nyelvtanári diplomát kapnak a hallgatók. Nagy erővel folyik az orosz szakos tanárok átképzése is, az angol nyelv az idén a némettel egészült ki. A nyelvi h^P^_ mellett az igazi universitássá fejlő egyetem legkülönösebb vállalkozása a kémia—iideológia és az angol— biológia szakiparok meghirdetése. A Hittudományi Egyetemmel közösen végzett képzés után a hallgatók hagyományos tanári és hitoktatói képesítést kapnak. A növekvő munkanélküliség miatt a megye minden városában, de több községében is szerveznek speciális tanfolyamokat a középiskolákba fel nem vett tanulóknak. Az egy, illetve két évig tartó kurzusokon házasszonyi, házi betegápolói és mezőgazdasági szakmunkás oklevelet szerezhetnek a kitartóbb fiatalok. Gazdaképző iskola indul a 18 évnél idősebb, érettségizett fiatalok számára a pápai mezőgazdasági szakközépiskola szervezésében. Még ebben a változatos képben is egyedi színt képvisel a veszprémi Kis kukta étterem vendéglősképzője. A húsz tanuló kiválasztásánál alapvető követelményként szabták, hogy a jelentkezők az érettségi mellett alapfokú nyelvvizsgával is rendelkezzenek. Az év eleji csetepaték miatt talán érdemes megemlékezni a balatonalmádi két anyanyelvű gimnáziumról is. Szeptemberben 18 új pedagógus kezdte meg a munkát az intézményben, közülük nyolc az angol nyelvterületről érkezett, öten pedig frissen létesített állásra pályáztak. Az igazgató leváltását követelő pedagógusok többsége elhagyta az iskolát, volt, aki önként, volt, aki fegyelmivel távozott. A diákok közül 13-an folytatják más intézményben tanulmányaikat, hogy pontosan miért, nem mindig derül ki az indoklásokból. A tanév kezdésével szorosan összefügg a képviselő-testületek szociális tevékenysége. Sok községben, de a városok egy részében is szinte két kézzel osztogatják a tanévkezdési segélyeket, függetlenül a családok rászorultságától. Vannak, persze megfontoltabb testületek is, náluk nem jár „i községpolgári jogon” az ingyen tankönyv, ők inkább a működési költségek pótlására tartalékolják a fölöslegesnek látszó forintokat. Gy. A. Könyv A gitáros ... Ezzel a címmel jelent meg nemrégiben Fodor Lajos Szendrej^mpeiL_Lászlóról szóló kis füzete. A muzsikusról szól, s az emberről. Mert a kettő elválaszthatatlan. Életében, sorsa formálásában a zenét teremtette meg, sugározta tovább, szívek üzenetére bízva. Lélektől lélekig. A muzsika hivatása ez, a rációt túllépve, a tudományos viták elévülő, s egyben elégtelen magyarázatain túl, megsejtetve a talán csak érezhető teljesebb valóságot. A benső ösztönzések meghallgatására törekedett, a jó vágyak meghallgatására, a képességek harmonikus kimunkálására. A jóra való hajlam kifejlesztésére a muzsikát tartotta az egyik legfontosabb eszköznek. Mert áthidal szókorlátokat, tehetetlenségeket. Legyűri önzéseinket. Amelyek, tudjuk, milyen pusztítók tudnak lenni, hazát, nemzetet megnyomorítók. így írt erről a mester egyszer: „A jó zene egyetlen mentsvárunkathozza létre, amire legszebb szavát, legmélyebb fogalmát alkotta meg az ember: szeretet.” A zene és a szeretet követe volt Szendrey-Karper László; gitárral a kézben szolgálta a végtelen felé vágyódó szellemiséget. Amely akkor lesz csupán teljes, ha szárnyalásra is képes. Másképp ugyanis csak kalitkában vergődő madár marad. "Földes Károly 1. évfolyam, 122. számfál, 1991. szeptember 17., kedd 1951 a diktatúra egyik legkomolyabb esztendeje, és ebben az évben születik meg a Vidám Színpad. Budapest mindig a kabarék városa volt. A húszas években több tucat kabaré élt meg egymás mellett. Többségük persze tiszavirág-életű volt, de némelyikük kultúrtörténeti rangra emelkedett. Néhány „kabarészerző” neve, csak találomra kiragadva a sok közül: Ady, Kosztolányi, Móricz, Zilahy, Szép Ernő, Karinthy —, no és nem utolsósorban Nagy Endre és Békeffi László. Az igazi kabaré sohasem volt olcsó népszórakoztatás. A művelt, irodalomban és politikában járatos emberek látogatták. A szerzők javát mindig az újságíró-társadalom adta. Csak míg a lapokban komoly hangon írtak a visszásságokról, a pódiumon görbe tükörben mutatták be ugyanazt. A „blődlit” a kabaré arisztokratái lenézték. Nagy Endre odáig ment, hogy igazgatótársa produkcióját így jelentette be: „Hölgyeim és uraim, a kabaré véget ért, most Salamon Béla műsora következik.” Pedig a Salamon-tréfákat mindig a humor nagymesterei: Nóti Károly, Lőrincz Miklós, Rejtő Jenő és a többiek írták, és mindig az élet nehézségei között csetlő-botló kisemberről szóltak. Legtöbbször a munkanélküliség rémétől rettegve kerülnek a Salamonfigurák mulatságos helyzetekbe, amikor görcsös igyekezettel próbálnak a főnök úr kedvében járni. (Lásd például: Vonósnégyest. A kabaré legfontosabb személyisége a konferanszié. Ő az, akinek személyes mondanivalója van, aki szellemével összefogja a műsort — és aki politizál. Szellemesen, bátran és következetesen. Ahogy Békeffi László írta: „következetessége legyen az, ami megkülönbözteti a vérbeli politikustól.” Ezt az alapelvet ő be is tartotta, a német megszállás után ez juttatta Dachauba, és a háború után ezért költözött Amerikába, ahol „nincs Hitler és nincs Sztálin, nincs élgárda és nincs rohamcsapat, pártszolgálatos és nemzeti számon kérő különítmény, itt minden embernek joga van élni, beszélni és viccelni.” 3. A háború után Pest újjászületését az is jelezte, hogy ismét gomba módra szaporodtak a kabarék. A diktatúra térhódítását pedig az, hogy ezeket a kabarékat egymás után megfojtották. A Vidám Színpad 1951-es létrehozásával a hatalom azt kívánta kifelé demonstrálni, hogy „lám, nálunk is van szólásszabadság” — ugyanakkor természetesen megpróbálta ezt a műfajt is szolgálatába állítani. Ezt azonban soha sem tudta teljesen elérni. Mindenekelőtt azért, mert addigra beérett a kabaré új, nagy vezéregyénisége, Nagy Endre és Békeffi László méltó utóda, Kellér Dezső. Kellér szellemes, bölcs és megfontolt volt. Tudta, hogy „meddig lehet elmenni”. Úgy ment el a megengedett határig, hogy a közönséget továbbgondolkodásra késztette. Legendássá vált, cinkos összekacsintása mintha ezt kérdezte volna: „ugye, értitek, mire gondolok — csak azt már nem mondhatom ki.” És a közönség befejezte a gondolatot, sokszor még messzebb kalandozva, mint azt Kellér eredetileg tervezte... Kellér tudta, hogy a Révay utcából nem harcolhat a történelem szélmalmával, hogy csak annak kimondásáig merészkedhet: „vannak még hibák ...” Azo a hibák, melyeket kipellengérezett, a rendszer sajátjai voltak, abból egyenesen következtek. Ideillik hasonlatként Királyhegyi Pál mondása: „A házasság szövetség olyan bajok elviselésére, amelyek egyébként nem lennének...” Vagyis Kellér nem „válóperre” biztatott, hanem arra, hogy a kényszerházasságban próbáljunk meg úgy élni, mintha szabadok lennénk. A másfél évtizedes Kellér-korszak után Róna Tibor lett a Vidám Színpad vezető egyénisége, ő ugyan nem lépett színpadra, csak íróként és igazgatóként határozta meg a színház vonalát. Az ő módszere eltért a Kellérétől: egyenesen kimondott mindent, aztán egy 180 fokos fordulattal a negatív véleményt pozitívra fordította. Az ő színpadán valóban elhangzott sok minden, amiről az emberek csak suttogva mertek beszélni. Rónát Abody Béla követte a direktori székben, ő inkább kevesebb, mint több sikerrel igyekezett visszaadni a kabaré irodalmi arculatát. Ám a közönség továbbra is a politikai szókimondást várta, a szellemes csipkelődésre vágyott. Ezt jórészt meg is kapta, csak hát nagyon hiányzott az a gondolati egység, melyet korábban Kellér és Róna személye garantált. Abodyt egy szürke hivatalnokigazgató követte, majd Bodrogi Gyula lett a direktor. Az mikor átvette a vezetést, a kabaré a színházban már másodlagos szerepet töltött be. A kezdetben csak kabarét játszó színház a Jókai téri Kis Színpadnak elvétele és a Bábszínházhoz csatolása óta repertori színház lett, műsorán már a zenés vígjátékok vitték a prímet. Bodrogi igazgatása alatt ez a tendencia folytatódik. Magyarázat persze van rá. Bodrogi pályája kezdete óta a zenés műfaj híve és remek képviselője — a kabaré, az igazi, nemes értelemben vett kabaré műfajának művelése egyre nehezebb. A politika átvándorolt a parlamentbe, kitódult az utcára. Tabu téma nincs, az emberek nem a „folosón suttognak-buttognak”. A kabarénak nem kell mások helyett beszélni. Ha a konferanszié kacsintana, legfeljebb azt hinnék, „muslica szállt a szemébe ...” Nem is beszélve a politikai megosztottságról, hiszen az a vicc, amely tetszést aratna SZDSZ-körökben, visszatetszést szülne az MDF- nél — és viszont. És nemcsak ez a két párt létezik ... Meg aztán a felgyorsult történelem a mai aktualitást holnapra elavulttá teszi. Nem sírom vissza azt az időt, amikor a külföldről hazalátogató magyar első útja a Vidám Színpadra vezetett, hogy fogalma legyen a pillanatnyi helyzetről, amikor a csehszlovákiai nézők ámultak és bámultak, hogy mia hatalom jóváhagyásával), milyen „bátrak” lehetünk. De abban hiszek, hogy a nagy hagyományokkalrendelkező politikai kabarénak igenis van létjogosultsága. Elvégre manapság is „vannak még hibák”. Hiszem, hogy idővel minden a helyére kerül, hogy idővel helyreáll az egyensúly. Mert mostanság keveslem a kabarét a Vidám Színpadon — és sokallom a parlamentben. Szuhay Balázs Kellértől BodrogiigSzabU A 40 éves Vidám Színpad KULTÚRA A legjobb új magyar dráma:...?/ Színikritikusok díja. Tegnap délután a FÉSZEK Klubban átadták a színikritikusok nyílt, névvel vállalt, szavazatai alapján odaítélt díjakat az 1990/91-es évad legjobb teljesítményeiért. A legjobb új magyar drámának járó díjat nem adták ki. A legjobb rendezés díját Taub János kapta. Garcia Marquez Száz év magány című regénye dramatizált változatának szolnoki színreviteléért. A legjobb női alakítás díját ugyanebben az előadásban Ursula szerepének megformálásáért Törőcsik Marinak ítélték. Szarvas József két alakításáért — a Budapesti Kamaraszínházban a Leonce és Léna, valamint a Pesti Színházban Az út végén a folyó című darabokban — kapta a legjobb férfialakítás díját. Pop Ve’’® ugyanebben a két darabban nyújtott alakításaiért vehette át a legjobb női mellékszereplő díját. A legjobb férfi mellékszereplő díját Derzsi János érdemelte ki. Az út végén a folyó című darabban játszott szerepéért. Antal Csaba két előadás — Valahol Oroszországban, Kaposvár, A titkos elragadtatás, Katona József Színház — díszletterveiért kapta a legjobb terveknek kijáró díjat. A legjobb jelmez díját nem adták ki. Különdíjat kapott viszont Eszenyi Enikő, a Leonce és Léna rendezéséért. * Némi egyszerűsítéssel: olyan ez a fenti lista, amilyen a mögöttünk lévő színiévad. Felemás, ellentmondásos, hiányos és féloldalas. Felemás, mert több, különben nem értéktelen, sőt, jelentős produkció hiányzik belőle. Mivel azonban a színikritikusok szavazatainak döntései a többségi elv alapján születnek (azaz annak jut egyik vagy másik díj, akire a legtöbben szavaznak), a díjazottak közül értelemszerűen kiszorulhat egy előadás, egy alakítás akkor is, ha akár egyetlen szavazattal kapott kevesebbet, mint valaki más. Ami nem jelenti azt, hogy értékelhetetlen és silány lett volna. A módszeren lehet vitatkozni, jobbat találni nehéz. Ellentmondásos, mert elkerülhetetlenül bizonyos ízlésnormát tükröznek a díjak, bárha ez az ízlés többségi. Viszont a Színház című szakfolyóiratban közzétett szavazási lista, a mellékelt véleményekkel, oldja ezt az ellentmondást, mert kinek kinek olvasható a saját szavazata, ítélete. Hiányos, mert tulajdonképpen az lenne a teljes mezőny, ha valamennyi magyar ajkú színház produkciója szerepelhetne a szavazásra bocsátott előadások között. Erre azonban egyelőre nincs lehetőség, s talán nem is tenne jót a jelenlegi körülményeik között, ha egy erdélyi vagy vajdasági színház a magyar színikritikusoktól díjat kapna (noha ismerünk produkciókat, melyek ezt megérdemelnék). Sajnálatos, de a határok e tekintetben sem igazán átjárhatók. És féloldalas, mert — mint az a szavazatok részletezéséből is kiderül — bizonyos színházi profilok eleve kimaradtak a javaslatokközül. A közönség jobban kedveli a látványos, nagy zenés darabokat, mint a színikritika. Így aztán több színház e téren nem sikertelen teljesítménye kívül esik a számításba jöhető körön. Pedig hát a mai magyar színházművészet palettája velük, az ő színeikkel együtt teljes. Ami azonban az idei szavazás legszomorúbb eredménye: az új magyar drámák díját nem lehetett kiadni. Vagy egyáltalán nem jelöltek meg ilyen díjra alkalmas művet a szavazók (ez volt a többség), vagy csak igen kevés szavazat jutott egy-egy darabra, s nagy volt a szóródás. Márpedig saját — és színvonalas — drámatermés nélkül nehéz igazán kortárs színházművészetet csinálni. (takács) A polihisztornő és az aszkézis Az első német tudósnő, orvos, mű-űvész és látnok Bingeni Hildegard halála napjára értékezték s szeptember 17-én a bencések. Ez a Rajna vidékén 1098-ban született, törékeny tesalkatú nő, akit betegsége még a járásban is akadályozott, rendkívüli képességekkel bírt. Erkölcstannal, természettudománynyal és gyógyítással kapcsolatos könyvei már a maga korában népszerűek, királyok kérik ki tanácsát politikai döntésekben, mivel Hildegard a jövőbe látott. Jövendőmondásának tudománya jórészt abból eredt, hogy nagyon is realista volt, értette a jelen eseményeit. De mivel misztikus is volt, különleges látásmóddal rendelkezett, s egész más tanácsokat adott a hozzá folyamodóknak, mint amilyeneket vártak tőle. „Rég nem úgy élek, ahogy élnem kellene” — fordult hozzá például meglepő őszinteséggel maga a császár, III. Konrád. Az apátnő válasza egyszerű elméletben, de gyakorlatban a 12. századtól napjainkig kivihetetlennek tűnik: „Javulj meg, hogy ne kelljen napjaid felett bánkódni." A nép köréből férfiak és nők, elsősorban szomorú édesanyák keresték fel kérdéseikkel és bajaikkal. Állandóan élt a kolostorában hét szegény asszony, hét elhagyott özvegy, akik életük utolsó éveiben így kaptak valami jót az élettől, és gazdálkodtak a hatalmas gyógynövénykertben, ami vonzotta a betegek ezreit. A kolostorban nagyszerű gyógyszertár rejtőzött, keneték, teák, gyógycseppek gyógyították a gyengélkedőket. Hildegard sokszor keltett megdöbbenést szavaival. Egyszer Kölnbe hívták meg bonyolult ügyben, de az ülésen a jelenlevő, elvilágosodott papok ellen támadt: „Istent nem ismertek, embertől nem féltek. Nem oyanok vagytok, amilyennek kéne. Részben lovagok, részben szolgák vagytok ... gőg, dicsőség, szórakozás — ezek jegyében telik életetek. Pillérek helyett romokban hevertek a földön." Életrajzírója kiemelte, hogy szívében olyan szeretet lángolt, amelyből senki emberfia nem volt kizárva. Az aszkétizmust mértéktartóan hirdette, javallotta: „Az olyan föld, amit az eke összevissza szabdal, aligha fog rendes termést hozni. A túlságosan szigorú aszkézis megfosztja erejüktől az erényeket, és nem terem mást, csak büszkeséget. Mindent úgy kell elrendezni és szabályozni, hogy közben a szív öröme meg ne szökjék." Jó lenne könyveit újra kapni, kiadni. Pardi Anna ! Vezényel: Törzs Iván Ha a vezetéknév ismerősen cseng, az nem véletlen. Törzs Iván, az amerikai születésű, az utóbbi években azonban németországi operaházakban tevékenykedő karmester a 20-as, 30-as évek kiváló és népszerű színészének, Törzs Jenőnek az unokája. Amerikai családjának is színházi múltja van. A karmester főleg operadirigensi feladatokat vállal. A darmstadti operaházban van „státusban”, de a karlsruhei operának is főzeneigazgató-helyettese. Vezényel Düsseldorfban, Wiesbadenben, a luxembourgi, stasbourgi, a giesseni operában. Különösen szívesen dirigál Verdi-, Puccini- és Mozart-műveket. A hét végén Budapesten vendégszerepel Törzs Iván. Szeptember 22- én az Erkel Színházban Verdi Nabucco című operáját dirigálja. (LI.) . Kulturális támogatás los Angelesből Felismerve, hogy Közép- és Kelet- Európa politikai változásai új lehetőségeket teremtettek a kulturális cserékre, a Los Angeles-beli Paul Getty Intézet speciális támogatási rendszert dolgozott ki, hogy minél hatékonyabban segítse e terület múzeumainak tevékenységét. A jövőben pénzügyi támogatást nyújtanak öt művészeti könyvtár anyagának bővítésére, valamint gyűjteményeik konzerválására; emellett tíz ösztöndíjat is felajánlanak az 1992/93-as akadémiai évre e terület művészettörténettel és ökonkutatással foglalkozó tudományos kutatói szármáza. A hasonló varsói, prágai intézmények mellett 50 ezer dollárt ajánlottak fel a budapesti Szépművészeti Múzeumnak művészettörténeti könyvtára bővítésére, s gyűjteménye konzerválására. Egy másik segélyprogram keretében a Getty Intézet saját művészettörténeti és ókori gyűjteményének számos olyan darabját ajándékozza a fenti intézményeknek, amelyekből több példánya van. Az egyenként 10 ezer dolláros ösztöndíjjal a kutatóknak lehetőségük lesz az akadémiai év során négy hónapot külföldön töltenniük. Az elbírálásnál elsöppséget élveznek a paiyukezao kutatók, s azok, akik eddig még soha nem kutathattak külföldön. Az ösztöndíjakra való jelentkezés határideje 1991. november 11. Cím: The J. Paul Getty Trust, 1875 Century Park East, Suite 2300, Los Angeles, California 90067—2561. Telefon: 213 277-9188. Telefax: 5568215. E program a korábbiakban már két ösztöndíjat adott az 1991/92-es évre egy lengyel és egy szovjet kutatónak, valamint Magyarországon a Pécsi Székesegyház Alapítványnak 75 ezer dolláros segélyt szavazott meg a katedrális 11. és 13. századi román stílusú szobrainak konzerválására. 1991-ben támogatást nyújtottak egy magyar szerző archaikus boeotiai terrakotta szobrokról írt könyvének angolra fordításához. Ugyanebben az évben két konferenciát is szerveztek, amelyen az e térség vizuálisművészetét és ókorkutatását támogató alapítványtevők találkozhattak egymással. (i. k.) Péterfy Sándor emlékezete Hogy mennyire tartjuk becsben a nagy elődöket, arra példa lehet Péterfy Sándor esete. A magyar tanítók „atyja” 1841-ben a Vas megyei Nemescsóton született. A kőszegi gimnázium elvégzése után már 15 éves korában segédtanító volt. Aztán egyre magasabbra jutott a szakmai ranglétrán. A magyar népoktatás fáradhatatlan munkája lett. A szakmának cikkeivel, írásaival, tankönyveivel próbált irányt mutatni. Szerkesztője volt a Népművelők Lapjának. Szívügyének tekintette a nehéz helyzetű pedagógusok megsegítését, ezért létrehozta az Eötvös-alapot. Hasonló céllal jött létre az általa kezdeményezett pesti és kolozsvári Internátus is. 1913-ban hunyt el, s a főváros által adományozott díszsírhelyen temették el a Kerepesi temetőben. Sírhalmát egy ideig ápolták, aztán szép lassan megfeledkeztek róla, 1991-ben már csak gaz lepte. A nagy tanító szülőfaluja, s a nemescsói önkormányzat nem nyugodott bele ebbe a helyzetbe. A fővárosba utaztak, s rendbe tették a sírt, ugyanakkor megegyeztek a VIII. kerületi önkormányzattal, további folyamatos gondozásáról. A kis falucskában Péterfy Sándor születésének 150. évfordulója alkalmából emlékünnepséget is rendeztek, amelyen bemutatták Szokolay Sándor zeneszerző erre az alkalomra írt kórusművét. Nemescsó nem felejtette el nagy fiát, de vajon szellemi hagyatékát is csak a kis faluban ápolják? után