Új Magyarország, 1991. szeptember (1. évfolyam, 109-133. szám)
1991-09-17 / 122. szám
Ha nem évforduló lett volna közeledőben, a legnagyobb magyaré, bizony bementem volna a nagycenki kocsmába, s megkérdeztem volna: -HITEL van? Ha nem ünnepre készülődött volna Nagycenk, bizony el se jutottam volna oda. Nagycenk nemcsak gyönyörű a hársfasorával, de távoli is. Túl közel van Sopronhoz, a legmagyarabb városhoz, melynek lakói önként csatlakoztak hazánkhoz, nehéz időkben. Nagycenk is önként csatlakozott Trianon után. Csak itt ért utat a szemrehányás: mindig csak Sopront emlegették... „Ez a felújított kiállítás április 6-án nyílt meg az évforduló jegyében. Új dolgok is kerültek bele. Például ez a családfa." - Ezt Kenessei Károly mondja, a Széchenyi István Emlékmúzeum fiatal népművelője. Különleges, kör alakot formázó festményre mutat, első ránézésre olyan, mint egy keresztbe vágott mesebeli aranyfa: körök rajzát látom, belülről süt a nap. Széchenyi Péter, a család egyik tagja készítette. Saját családkutatásain alapul a festmény, a família is elfogadja hitelesnek. Ilyen családfát még nem láttam. A kör külső szélén a még élők, beljebb a generációk, fiúról apára, nagyapára, a visszaszármazás rendje szerint. Aztán megismerkedhetünk azzal a férfiúval, aki a család vagyonát megszerezte. Széchenyi György esztergomi érsek néz ránk a falról. 103 évet élt, Pázmány-tanítvány volt, de a birtokot egy másik Széchenyi György vásárolta. A falról - a falakról - további érdemes Széchenyiek tekintenek ránk. Kenessei úr pontos és részletes ismertetését őrzöm, de helyszűke miatt nem közölhetem. Oda kell menni, meg kell őt hallgatni. Szívesen és örömmel magyaráz ez a fiatalember, szívesen és örömmel hallgatja a látogató nyugodt, tárgyilagos, türelmes szavait. Könyveket mutat, melyek bizonyíthatóan megfordultak Széchenyi István gróf kezében; erről bejegyzései is tanúskodnak. Aztán a saját írások, a Hitel, a Világ, a Stádium, már az elemisták is fújják. Csak a Blick hiányzik... El lehet ábrándozni felesége miniatűr arcmása fölött. Láthatjuk miniszteri szobájának berendezését. Egy szobor a döblingi időkből, sokak szerint a leghitelesebb árbázolat. Tervek, térképek, makettek, egy ember munkásságának útjelzői, akik nélkül ma nem ezt a Magyarországot látnánk. Anglia, mozdony, híd, lovak... Vasutak nyomvonalai: Pest-Vác, Pest-Szolnok. A Tiszta árterülete egy terepasztalon, a Vaskapu, egy hajó, Desdemona. Tervek és valóságok rendezett halomban. Az emeleti ablakból láthatjuk a híres hársfasort, melynek végén hosszú, nyugalmas séta nyugszik Széchenyi Béla gróf felesége, Endrődy Hanna. Aki idáig elzarándokol, megsejthet valamit a birtok nagyságáról, de a távlatos gondolkodás ereje is megérintheti. Míg Kovács Ferenc főesperes úrra várunk, bepislatunk a restaurálás alatt álló mauzóleumba. Králl Éva a magasban dolgozik, a fiúk, Felhősi István, Lehrbaum Gábor és Zweiber Ferenc restaurátorok önfeledten magyarázzák, milyen jó érzés, hogy pápai és tihanyi munkáik után most itt dolgozhatnak. Hiába nézünk szét, sokat nem láthatunk, a munkák még folynak, fólián lépkedünk, de már a legfinomabb ecset retusál. Kora tavasszal kezdtek, de az ünnepre készen lesznek, biztos. Rajtuk kívül is sokan dolgoztak itt, s dolgoznak most is, mázolókat, kőműveseket látok. Mondják, szorgoskodott itt a Hajógyár is, a lakosság is... Sokan. Pista bátyánk a templom mellett lakik, őt meg kell látogatni, mindenki erre bíztat, bármerre járunk. Elmúlt nyolcvan éves, emiatt, meg egy tavaszi balesete miatt kicsit nagyot hall már, ezért aztán a legtisztábban az ő hangja hallatszik a kis magnóról. A sors megengedte, hogy én is beszéljek Széchenyi Istvánról. Huszonkét évig ottan dolgoztam, a kriptában, meg a templomban. El vagyok ismerve a népek között is... Ámbár meg volt tiltva, azt mondták, hogy klerikális befolyás alatt vagyok... de én csak beszéltem róla. Jöttek ide elegánsan öltözött emberek, ilyen serkéből lett tejük... ők nem tudták, hogy Széchenyi István mit tett a nemzet fölemelkedéséért, nem tudtak azok semmit. Az Akadémia megalapítása. A gyönyörűséges Lánchíd megépíttetése. Az óbudai Hajógyár megépíttetése. Az első vasút Fest és Vác között. Ipartanodák, selyemtenyésztés, lótenyésztés, mert vót ám itt selyemgyár is Cenken... Ők mást tanultak, ők azt mondták... Kérem, elhiszem, ők magasabb helyen jártak iskolába. De én is magasabb helyen jártam ám iskolába! Ha kinézek, itt van az emeletes iskola, ez is magas... Itt tanultam meg a Széchenyi Istvánt tisztelni. Egy emléklapot mutat, a Széchenyiektől kapta. - Az unokáimnak megmarad... - mondja. - A gróf legutolsó hagyatéka ez a nagytemplom volt, de ő már nem érte meg a fölszentelését. Elrendelte, csak, hogy a templom legyen nagy, tágas és világos, egyszerű. Láttuk. Ilyen lett. Rövid kitérőt teszünk, Sopron külvárosába. Fotós barátom szerint itt egy katonai temető van, az első világháború magyar katonahősei nyugszanak itt. Az 1988-ban kiadott Sopron-útikönyvben nem szerepel, de megtaláljuk. " Könnyeztetően egyszerű, katonás, méltóságot sugárzó és pótolhatatlan veszteségről regélő. Atonatemető mellé a kertvárosiak, a soproniak temetkeznek, a világos sírkövek, az ápolt sírok, a virágözön már-már üdítően hat a komor fenségű emlékhely mellett. „Hol sírjaink domborúlnak..." - írta volt a költő. A régi katonák sírja csak emlékeztet. Nem domborul. Vissza Nagycenkre. Kispad, a templom közelében. - Nagyon szeretgetnek itten, azt mondják, telefonbővítés lesz. - Az iskolások is készülnek, éppen mondta az unokám, hogy Döblingbe akarják őket vinni... Ezen, magamban, elmosolyodom. Iskolásokról lévén szó, talán nem olyan sürgős az intézkedés... - Megkérdezhetem a nevüket? - Csizmadia Józsefné és... - Varga András. - A templomot külsőleg teljesen átfestettük - mondja Kovács Ferenc főesperes úr, aki közben megérkezett Sopronból, ahol lelkigyakorlaton vett részt. Nyugalmas, tiszta arcú ember. - Több, mint négymillió volt a költség. Az önkormányzat pénzéből jutott a szobor felújítására. A Széchenyiekkel nagyon jó kapcsolatban vagyok. Tavaly júliusban összejött a család, itt volt száznál jóval több Széchenyi. Egyikük Csabdiban lakik, ott telepedett le a helyi plébánián, művész. Tabódi István plébános adott neki helyet. A legfontosabb, hogy a Széchenyi család fiatalabb tagjai is érdeklődnek Magyarország iránt. Ez jó végszó. Utazhatunk haza, Budapestre. Fotó: Kékasdy Károly Apáti Miklós Nagycenk, ünnepesük MVM. ejeni.*10 I. évfolyam, 122. szám 1991. szeptember 17., kedd ÉVFORDULÓ