Új Magyarország, 1991. október (1. évfolyam, 134-159. szám)

1991-10-14 / 145. szám

16 I. évfolyam, 145. szám/A* 1991. október 14., hétfő Lelkiismeretünk ébresztői voltak azok, akik mintegy sétezren táblákkal, zászlókkal - ama kivágott közepűvel - rótták szombaton Salgótarján utcáit abban a reményben, hogy az új rendszerben az ötvenhatosoknak többé ne kelljen tiltakozniuk. Hogy ott ahol a forradalom egyik utolsó megmozdulását, a város lakosságának tüntetőit sortűz döntötte a földre, az akkori parancsadók jogutódja, az MSZMP még egyszer kongresszust ne tartson. Fotó: Tahmn Attila Hegyi posta (SZÍVBÉLI) Na végre, hogy nem arról falatta a népszerű Déri János népszerű intennalanyát a népszerű publicistákat bemutató népszerű péntek esti műsorában, hogy „Te zsidó vagy?*... Kardos G. Györgynél arra volt kíváncsi, hogy „Te kommunista vagy?" És mélyen belenézett riportalanya barátságosan mosolygó kék szemébe. Te korrmunista vagy? És lundos Gé tekintetén árnyék futott által Hogy is? Kommu...? Hát, talán ezt, hogy kommu..., ezt így... De viszont valamirevaló magyar ember Magyarországon magyar televízióban csakis baloldali lehet Bal oldalon dobog a szív. Balra hajts. Lejobb szél a bal szél. Sej, a mi lobogónkat Ez így fényes, szívbéli barátaimi Déri és Kardos Gémint láttuk, Petőnek sem utolsó, Benedek Em előadásában sok fontos közös nyilatkozatot tett ezenkívül is. Hool utálják ezt az egészet, a Vasárnapi Újságot valamint Csurka Istvát Akci meg szereti ezeket, az ne nézze a magyar televiziót Az ilyen ember persze lenézve. Azért nem mondjuk, pivot egyenesen, mert ezT kissé mintha ferde szemmel. Ámde mokány csíkos ingben. Milyen jó író volt ez a Kardos Gé, milyen jó! Az Avraham Bogatir az egyik legszebb magyar könyv, noha zsidó meg arab, sőt angolok is varrnak benne. A szeretetről szól. Arról, hogy a gyűlölet rossz tanácsadó. Hogy az emberek mennyivel boldogabbak lehetnének, ha elhitnnék egymásról, hogy a másiknak is van joga. Élni, lélegezni, dolgozni Szeretni. És gondolkodni. Úgy, ahogy gondolja. És nem ahogy Déri János. De hát az irodalom persze az csan emelkedett dolog. A publicisták meg alacsonyan szállnak. Különösen így őszidőben. Ősidőben. Korrmunista vagy?— kérdezi a párttitkár. Kardos géla szemével válaszol, kocsányon, egy bérből valók vagyunk... " Kocsis L. Mihály rdések a Nagyokosokhoz Bevallom, mióta a szabadság idejét éljük, szellemi állapotom alapvonása a tanácstalanság. Az a kevéske erkölcsi tőke, amit a szocialista világ elleni duzzogások, morgolódások révén összegyltöttem, szinte semmire sem elég, nem hogy a tisztánlátáshoz, de még a jó közérzethez sem. Gyakran töröm a fejem, menynyire, miben, hol és miért voltam gyáva, megalkuvó, bátortalan, tétova, mafla, üreskedő stb. S ahogy a mattal, múltimmal való elszámolás nehezen megy, talán nem meglepő, ha a jelen üdéinek értelmezésében is kicsit nehézkes vagyok. De hát varrnak itt Nagyokosok, őket kell kérdezni, ők a válaszadásban rendkívüli magabiztosságot mutatnak, s bizonyára engem, tétova kérdezőt is megfejtenek majd egykettőre, osztályoznak, rangsorolnak, lelepleznek, amogy ez szokás, így aztán végül a világgal és magazinnal is megbékélhetde Lássuk hát Először Debreczeni Józsefhez fordulok. Nagron meglepett a MÚOSZ Etikai Bizottságához intézett panaszos beadványa a Magyar Hírlap ügyében, s eraid is jobban az, hogy a köztársasági elnököt kérte, támogassa őt A Magyar Hap nem közölte Debreczeni akkor sőt bőször azt mondta a szerkesztő, hogy közt, aztán meg azt hogy nem. A több kezdő után megjdentetett gy olyan írást ami más álláspontot lépviselt mint Debreczenié, s ez az írás nyíltan vitatkozott Debreczeni - közben az Új Magyaországban napvilágot látott - dkpvd. Nem sdtettem, hogy fel kell jelentenem az írásaimat olyan vissza-visszaadó lapokat?! Azt hittem, ilyen esetben az a teendő, hogy teljesítem a lap kéréseit alkalmazkodom a szerkesztők értderendjéhez, ha fontos nekem az, hogy náluk jelenjen meg az írásom. Ha az írásom a fontosabb, akkor keresek olyan szerkesztőséget ahol szívesbbben fogadnak, nincsenek fetétdeik és megjegyzéseik. LEVÉLTÜKÖR Debreczeni láthatóan nem ragaszkodott a Magyar Hírlaphoz, hiszen írása késedelem nékül jzent meg másutt Az bántja, hogy a szerkesztő visszavonta a ízlésre tett Méretét? De hiszen akkor az összes szerkesztőt kellene marasztalni, nem hiszem, hogy túl sok akad közöttük, aki olyan szerencsés volt hogy minden ígéretét betarthatta. Egy be nem váltott szerkeszti ígéret miatt a szerzők m^értődni, h^gudra, neheztelni szoktak, a nyilvános dégitel követdése medehetősen szcácatlan. Csak nem arra f^ goaidolnunk, hogy Debreczeni kormár^rpárti képvisdő, s ezért cikküóként is megkülönbözteti magát másokit? Hogy neki nem idiet ugyanúgy nemet momdani? Effélére semmi utalás nincs Donerzer a szövegben, tehát kel vetnem, de mégis, mi ingerolhetted? S egyáltalán, íráért ostromolja a Magyar Hírlapot amikor eszékom köztudottan nem épp kormánybarát? zanatot hitei Politikusi önérzetét détszer megsértették már ott írásban, mi ez az tuhatatosság, mit akar ezze demonstrálni? Dolneczeni publicisztikai hangneme kifejezetten kemény, vitapartnerd minősítésében olykor egyenesen durva. Magánügy. Úgyis visszakapja kamatostul Az már kicsit bizarr, hogy ennek ellenére miért keresi ellemi társaságát mindem, úgy látszik, kedveli a csetepatét ardxár is, azon az áron is, hogy ő kapja a nagyobbat De az fölfogtatalan, miért vette zokon, miért méltatlankodik nyilvánosan amiatt hogy visszakapott írása helyett a Magyar Hírlap egy saját ízlésén, sokkal inkább megiddőt közölt amiben persze szó esett a témában nagyon ambiciózus Debreczeniről is. Ez már így van rendjén, egy lap nem a sajtószabadság, azt hiszem. (Talán fáj Debreczeninek az, hogy valóban visszaütöttek?) Azt sem értem, miért fordult a Nyilvánosság Klubhoz? Ha fetétlenül hisz is abban, hogy őt most bántották, azt nem gondoltatja, hogy ez a szellemi műholy neki igazat fog adni Az Etikai Bizottsátó sem remélhet semmi jót Ilyen ügyben még soha senkit nem marasztaltak el Azt remél, hogy az lesz majd az ünnnep, amikor a beadványát lutasítják, s ezzel a sajtóban uralkodó erkölcstelenség bizonyítást nyer? Lehetetlen. Lehetetlen, hogy esete súlyát ennyire túlbecsülné. Ha pusztán csak arról van szó, hogy a közügyben esett sérelmet, noha magáért talán nem is tenné, de lelkiismeretes állampolgárként szóvá teszi, szóval ha ilyen nemesen egyszerű volna az indíték, akkor miért keveri egy polgár k ktérzett perpatvarába a köztagsági elnököt Debreczertőt kétségttlenül az a meggyőződés mozgatja, hogy itt valami nagy-nagy skandalum történt s általa a demokratikus nyilvánosság lett becsúszva. Kíváncsi volnék a részletekre, hogyan lehet egy alkalmi eutasítást a demokratikus nyilvánosságot érintő üggyé általánosítani? Ha egy sérelem állánosíthatósága miatt közérdekű, akkor ezt rendsztint nem a sértett teszi szóvá, ügyeOT kicslt furcsán hat Érteném, ha szeméyi sérelme ügyében djár, érteném, ha ügybe elemzése alapján a demokratikus nyilvánosság védemére keltie, de a kettő összekapcsolása mindkét moz stelenít. Miért keveri bele szemllyes ügybe Debreczeni az önököt? Úgy tűnik, hogy nagyon szellemes riposztnak gondolja az elnök, ha őre a finom váló szöveg mintha pontatlan volna. A nyilvánosgot Debreczenitől a Magyar Hírlapnak nem áll módjában megvonni - ahogy ő panaszolja -, mivel a nyilvánosságnak a Magyar Hírlap csak egyetlen orgánuma, s a lapban bármit közölhet a szerkesztés, amit az alkotmány nem tilt de közlési köthezettsége nincs, csak bírósági végzés által. Miért hozza szóba a Csoóri ügyet? Mintha Göncz Árpád egykori állásfoglalásának a mintése összeköthető lenne azzal hogy állást foglal-e mellette. De ilyen kapcsolat all sincs, ha a Magyar Hírlap rettenetes nagy bűne marad elnöki rosszalló állásfoglalás nélkül Ha nem összekapcsolikról hanem csak egy példáról van szó, akkor annál rosszabb Debreczenire nézve, hiszen ha a magyar zsidóságot sértő szöveggé veti egybe az egyetlen személy írását dutasító Magyar Hírlap magatartását akkor nehéz észrevennie az egyenlőtlenséget Ezrek súlyos erkölcsi sérelme áll párban egy ember - legfeljebb - személyes, nem nyilvános, nem tartós következményű becsapottságával, ha egyáltalán... Debreczeny igazi aduja azonban az, hogy mind ő írásában az önököt „tárgyilagos kritikával illette* (hol tanulta ezt a tárgyilagos öziismeretet Debreczeni?), ezért az elnöknek erkölcsi kötelessége ezt az írást nyilvánossághoz segíteni Az elnök bizonyára ezt meg is tenné, csak most mi a teendője, miután az írás már megjelent? Sértődjön meg nyilatkozatiban a szerkesztője Debreczenit támogatandó? Vagy a demokratikus nyilvánosság védelmében jelentse ki, hogy azt tartaná helyesnek, ha a Magyar Hírlap vagy rögtön mondjon nemet Debreczeni Józsefnek, ha írással kopogtál vagy ha igent mond, akkor tartsa a szavát mert különben irgum-burgum. Kedves Debreczeni József, kérdem, ezt a kis tréfát Ön mennyire veszi komolyam? Ha politikai tettnek szánta, akkor még magyarázattal tartozik, ha egy magamfajta tanácstalan polgár véleményére ad valamit .S ha már az elnöktől elvárt kiállásnál tartunk nem volna elvárható egy liberális nemzeti demokratától hogy örvendjen afelett, ha egy lap egy kormánypárti képvislővel ujjat mer húzni, mi bizonyíthatná jobban a demokratikus nyilvánosság működését? Isten segíts, talán csak nem érzik üldözöttelnek magukat a hatalom birtokosai?) Takács Géza* A szerkesztő megjegyzése: Úgy véljük, Debreczeni József eljárása viágosan énenlő, hiszen -és ez minden szerkesztői ígérettől független - azt szerette volna, hogy annan az orgánumban fejezhesse be érdemi vitáját, amelyben elkezdte. Minthogy laptársunk erre nem gyis az olvasókat, Takács Géza hosszú levelének esetleges elmaradása feltehetően nem okozna hiányérzetet, mégis közöljük, részben talán azért is, mert bizonyos "tréfákat" mi is hajlamosak vagyunk komolyan venni sen komoly* levélbeli tényeket! Megdöbbentő volt a Magyar Fórumban indokolt indulatai, s engedett a fantázia nagyon is hihető és hiteles ráérzésének, mert az inszinuált prológus, némileg veszélyezteti a „vére- Ubeli Isldorfi egy korábbi riportjából (Banos János volt a szerző) kibontakozó dráma leírása is. A Somogyi család, háta mögött,a holocaust borzalmaival, újabb súlyos méltánytalanságot szenvedett 1951 márciusában. Isakolbólították őket a bucásukból, elüldözték őket Székesfehérvárról azaz kitelepítést szenvedtek az 1953-as amnesztiáig. A férj és családapa, Somogyi István, nem élte túl a kistarcsai internálótábor „vendégszeretetét"! Somogyiné minapi emlékezéséből kitűnt hogy meghurcolásuk, kisemmizésük okát a kriminalisztika klasszikusan így minősíti: „aljas indokból elkövetett rágalmazás". „Pazarul berendezett" polgári ízlésű lakásukra ugyanis szemet vetett Sebes Imre „elvtárs", a „párt és munkásmozgalom régi, kiemelkedő harcosa", akkori Fejér megyei párfőtitkár. Innen már egyenes útja volt az eseményeknek; az ártatlanokat eltávolították, Sebes „elvtárs" és családja pedig elrabolta a „felszabadítotti’, berendezett igazlomt! Ezután - számomra - már csak felháborító és szomorú konzekvenciái vannak e példátlan, s mindmáig megtorlatlan gengszterakciónak! Mélységesen fáborító, ahogyan a bolsevik csemete. Sebes György „tévészemélyiség", csekélységként kezeli családja eme s^gyent^ múltbéli szerepét Sőt Somogyiné erőtlen kísérletét egykori értékeik felkutatására azzal a bolsevik d^yffel hárította el hogy azokat „elpusztította '56-ban a csőcse- ISd" Vajon milyen „csőcseléket" motiválhattak valaha is aktasabb ösztönök, mit az egykori Sebes Imre „elvtársai"? Az ügynek számomra szomorú vontakozása, hogy lakóhelyemen még a legközelebbi közelmúltig is volt Sebes Imre utca (sarkán méltató enyhetáblával). Vajon hazánlóan még mindig hány utca, tér, emléktábla hirdi a sebesimrác ebül szerzett ,dicsőségét"?! Krezovich Károly Vác Ebül verzett ICSOSI Megrendült lélekkel olvastam Zimányi Tibor nyitt levelét egy televíziós személyiséghez („Száraz barokk", IX. 3.). kár, hogy Smányi urat elragadták - egyébként ezer százalék Off Tudja Ök, hogy lapunk minden előfizetője példányonként 3 forintot megtakarít?