Új Magyarország, 1991. október (1. évfolyam, 134-159. szám)

1991-10-08 / 140. szám

ytol­ y (Folytatás az 1. oldalról) második kárpótlási törvényt. Ez a törvény nemcsak azon személyek sé­relmét orvosolja, akik a kommuniz­mus elleni harcban vettek részt, ha­nem mindazon személyek sérelmeit, akiket 1939-et követően politikai okok miatt fosztottak meg szemé­lyi szabadságuktól, illetve életüktől. Ez tág jogosulti kör, ide tartoznak többek között a deportáltak, inter­náltak, az úgynevezett málenkij ro­botra hurcoltak. De még ez sem ki­merítő felsorolás, hiszen a jogosul­tak körét az Országgyűlés határozza meg. A törvény alapelveit a kormány már véglegesítette. — Mikor várható életbe lépteté­se? — Bízunk benne, hogy az Ország­­gyűlés még az idén megtárgyalja, és lehetőség szerint el is fogadja. A becslések szerint négyszázezer em­bert érintő törvényről van szó. Eb­ben az esetben végre sikerül ezeket az embereket nemcsak erkölcsileg rehabilitálni, hanem számukra némi anyagi kárpótlást is nyújtani. Saj­nos, azonban így sem lehet megfe­ledkezni az ország mostoha gazdasá­gi helyzetéről. A kormány elképze­lése szerint, a gazdasági fellendü­léssel a kárpótlásra szánt összeg év­ről évre növekedhet. — Visszakanyarodva az első kár­pótlási törvényre, a benyújtás határ­idejéről különböző időpontok forog­nak közszájon... — Pedig félreértésre nem lehet ok. A benyújtási határidő tehát: 1991. november 8-a, éjfél. Ezen időpontig lehet személyesen a kérelmeket be­nyújtani, vagy ajánlott küldemény­ként postán feladni. A hivatalok ter­mészetesen ezen a napon sem lesznek nyitva éjfélig. A határidőn túli ké­relmeket elutasítjuk. Ez alól kivétel, ha a késedelemben a kérelmező vét­len. A vétlenség azt jelenti, hogy pl. betegség miatt nem tudott valaki a jogával élni. Ha csupán elfelejtett, nincs alapja a kivételes eljárásnak. Az úgynevezett igazolási kérelem­mel a határidő lejárta után hat hó­napig élhetnek az állampolgárok, to­vább nem. Szerencsésnek tartanám, ha október végéig beérkeznének hoz­zánk az igények. A kérelmek beje­lentését akkor is elfogadjuk, ha a bizonyítékok­­még nem állnak teljes­­körűen rendelkezésre, csak a va­gyontárgyak vannak megjelölve.­­ Manapság talán a legtöbbet hangoztatott félelem, hogy a jogo­sultak kénytelenek lesznek beérni a téeszek által árverezésre felajánlott gyengébb minőségű földekkel... — Hadd szögezzem le gyorsan, in­dokolatlan az aggodalom. A kor­mányzat éppen ezért kérte vissza a szövetkezetek átalakulásáról szóló törvényjavaslatot az Országgyűléstől. Az új javaslat szerint ugyanazon el­vek szerint kell kijelölni a tagi föl­deket, a földalapot, a kárpótlásra kerülő földeket, valamint az állami tulajdonúakat. Egyik sem élvezhet prioritást a másik hátrányára. Ezen túlmenően a kárpótlásra jo­gosultak érdekegyeztető fórumot hozhatnak létre. A fórumba ők ma­guk, az önkormányzat és a termelő­­szövetkezet delegálhat tagot. A fó­rumnak jogában áll véleményezni a földkijelölési tervezetet, ezenkívül az illetékes megyei kárrendezési hivatal — figyelembe véve az érdekegyez­tető fórum álláspontját —, határo­zattal dönt arról, hogy a tervezetek megfelelnek-e a törvényi előírások­nak. Ha a kárrendezési hivatal úgy találja, hogy a szövetkezet megsér­tette a törvény elveit, akkor utasít­ja a szövetkezetet a hiba kijavításá­ra. Jogvita esetén végső döntést a bíróság hoz. Figyelembe véve, hogy az első kárpótlási törvény a magyar mezőgazdaság helyzetét és a falu hangulatát hosszú időre megszabja, célszerűnek látszott a független bíró­ság, mint jogorvoslati fórum, bevo­nása a törvény végrehajtásának fo­lyamatába. — Végezetül engedjen meg két olvasói kérdést. Az első: a Német­országba kitelepítettek számára — az érintett időközben visszaköltözött — ez a törvény nyújt-e kárpótlást? — Részükre a közeljövőben meg­alkotásra kerülő úgynevezett harma­dik kárpótlási törvény fog — a mos­tani hatályossal megegyező elvek szerint — kárpótlást nyújtani. — Másik olvasónk beteg, kórház­ban ápolják. Élhet-e jó jogorvoslat­tal?­­ — Ha nem tudja személyesen fel­keresni a megyei kárrendezési hiva­talt, akkor ismerősét, rokonát is meg­kérheti, hogy ügyében járjon el he­lyette. Itt hívom fel olvasóik figyel­mét, hogy az MDF és a KDNP kár­pótlási ügyekben országszerte ingye­nes tanácsadó irodákat állított fel. Németh Zsolt Kárpótlási kérelmeket november 7-ig Érdekegyeztető fórumok a földről b' L' A bűncselekmények áldozatainak egyesülete Akiken a Fehér Gyűrű segít Elfogni a bűnözőt, megakadályozni a bűncselekményt, megbüntetni a tettest — lényegében ez a hagyományos rend­­őrmunka. Erre figyel a közélet, ebből kapja mindennapi izgalmi adagjait a kiváncsi átlagember, újságból, rádió­ból, képernyőről és ponyvaregényből. Németországban 1974-ben — termé­szetesen az akkor még NSZK-nak nevezett szabad államban! — ösz­­szefogott néhány ember, és meg­alapította a Weisser Ring, vagyis a Fehér Gyűrű mozgalmat, hogy a bűn áldozataira figyeljen. Ezt a társadal­mi méretekben elhanyagolt tevé­kenységet a német példa alapján az­óta tizenöt nyugat-európai ország­ban igyekeznek meghonosítani. Az Egyesült Államokban is megalakult a Weisser Ringhez hasonló intéz­mény. Ebben az évben pedig, a vi­lágon tizenhetedik államként, Ma­gyarországon is megszervezték a Fehér Gyűrű Közhasznú Egyesüle­tet. A jogi végzettsége mellett köz­gazdasággal, sőt pszichológiával is foglalkozó dr. Fenyvesi Csaba őr­nagy, a Baranya Megyei Rendőr­főkapitányság elemző-értékelő és megelőzési alosztályvezetője munka­társaival már tanulmányt készített a bűncselekmények sértettjeinek gondolkodásáról. E tanulmányban elemzik ezeknek az embereknek „fa­talista” gondolkodását. Megkísérlik megszervezni, hogy a­ rendőrségi el­járásba — éppen a sértett védelmé­ben — már az elején pszichológus is bekapcsolódjék. Különösen né­hány rendkívül súlyos lelki sérülés esetén, például megerőszakolt tíz­éves kislányok kihallgatása előtt próbálják a bűncselekmény felderí­tésével párhuzamosan az áldozatot is segíteni, lelki sérülését tompítani. Most azonban már szervezet is dolgozik ennek érdekében. A Fehér Gyűrű Közhasznú Egyesületnek eddig csak Budapesten és Szolnokon nyílt irodája, hiszen a szervezés meglehetősen lassú, mert állami tá­mogatás nélkül, mindössze a tagdí­jakból működnek. Az egyesület tag­jai ingyen dolgoznak a bűncselek­mény sértettjei, áldozatai érdeké­­ben. Hogyan segít a Fehér Gyűrű? A bűncselekmények kárvallottja számára emberi vigaszt, de a rend­kívül rászorulóknak pénzsegélyt is nyújtanak. Különösen a kirabolt, idős kisnyugdíjasok szorulnak rá er­re. Segítenek jogi ügyekben, pél­dául, olyan ügyvédet szereznek ne­kik, akik első alkalommal díjtalanul működnek közre. Eljárnak, sőt ha kell, vitatkoznak helyettük például a biztosítónál. Megírják kérvényei­ket, figyelemmel kísérik az eljárás határidejét, s egyáltalán: a káruk megtérülését szorgalmazzák. Sőt esetenként kikapcsoló programokat, például kirándulást is szerveznek ré­szükre. Az utóbbira igencsak rászo­rul a rablás után nemegyszer lelki sérültté vált idős ember. Egy példa a Fehér Gyűrű segítő módszeréről: egy budapesti nénihez úgy törtek be, hogy a lakásajtó ke­retét tönkretették, azt vissza sem lehetett tenni a helyére, a néni a rettegéstől napokig egész éjjel nem aludt. Az egyesület egyik tagja — lévén asztalos — ingyen, gyorsan, szakszerűen visszahelyezte a lakás­ajtót. A Fehér Gyűrűhöz segítségért for­dulók többsége, jó hatvan százaléka, idős ember. Legtöbbjüknek utolsó fillérét is elvitték a bűnözők. Végül példaképp fontos leírni: a Weisser Ringet kezdeményező államban, Né­metországban, már nemcsak magán­egyesület működik, hanem törvény is rendelkezik a bűncselekmények áldozatainak védelméről. Ezért ott megszervezték az Áldozatvédő Hi­vatalt. F­­D. I. évfolyam, 140. szám,JUMItt 1991. október 8., kedd közlekedésbiztonsági napok Közép-KftET EURÓPAI flUToSimoN fli ÉV AUTÓJA * Lfl VOITOBE PG t'AMWge X_____ Izsák Jenő rsiss p­u­'b'. Keresztény szellemben Harmadszor is nem az Július 19-i számunkban beszámol­tunk arról, hogy a zalaegerszegi ön­­kormányzat nem szavazta meg két városi óvodában egy-egy keresztény szellemű csoport beindítására tett bizottsági javaslatot. A döntés nagy vihart váltott ki a szülők és a kezdeményező óvónők körében. Háromezer aláírás gyűlt össze, támogatandó a javaslatot. Dr. ifj. Marx Gyula pedig önálló kép­viselői indítványként ismét napi­rendre tűzette a témát, amelyet augusztusban tárgyalt meg a tes­tület másodszor, s nem utoljára. A csaknem háromórás vita ismét nem volt indulatmentes. Egymással feleselő vélemények, személyeskedé­sek mutatták: a képviselők képte­lenek szót érteni egymással. Szalay Péter például ismét kifejtette, hogy nem tartja jónak, ha egy óvodán belül hozunk létre ilyen csoportot, mert az „feszültségekkel járhat”. Azt tudná támogatni — mondotta —, hogy egy külön intézményben, pél­dául egy felszabaduló bölcsődében kapjon helyet a keresztény szellemű óvoda. Kovács István úgy értette, hogy Szalay Péter egyházi óvodát indítványoz, s ezt „egyik egyházra sem lehet ráerőltetni”. Kárászné dr. Rácz Lídia úgy vélte, hogy ha a működési felt­előket — költsége­ket — az egyházak rendelkezésére bocsátja a város, a követelménynek eleget tesz. Szavaztak és ismét leszavazták a kérelmet. A két gyermekcsoport viszont együtt van. Azt mondják az óvónők: mindennap szentelnek egy órát a keresztény szellemiségnek. P. Vadas Zsuzsa BELFÖLDI A közelmúltban — mint megírtuk — Sopronban emlékművet állítottak hősi halált halt társaik tiszteletére a volt katonaiskolások. Egyikük írását közöl­jük az eseményről adalékként, doku­mentumként. Kora reggel felhős, borús időben me­gyünk ki a Keleti pályaudvarra, ahol a szokásos kép, a hét végi sürgés-for­gás fogad. A csarnok egyetlen újság­árusa előtt hosszú sor kígyózik. Be­­állunk a sorba, vannak előttünk vagy húszan. Feleségem nézelődik, majd megszólal: „Nézd csak, ki van itt” — és a sorban türelmesen várakozó szürke esőköpenyes, kis termetű, egyenruhás katonára mutat, akinek hátulról csak ősz haja látszik ki a tányérsapka alól. „Kéri Kálmán bá­csi” — súgja nejem a fülembe, majd kisvártatva hozzáteszi: „Újságot vett, de az újságos nem fogadta el az árát.” Keressük a Lövér expresszt. A vonat első két kocsiján lévő tábla — Rákóczi-növendékek — régi emléket idéz. Vagy hatvan évvel ezelőtt, mint kék egyenruhás kis céget (így hívtak, csúfoltak bennünket a Der Zögling - növendék szó elferdítésével), sza­badságom végén ilyen foglalt kocsi­ban utaztam vissza a soproni Rákó­czi intézetbe. Felszállónk, indulás. A vonaton a barátok örömteli találkozása­ volt, akivel a második világháború óta nem láttuk egymást. Élettörténetek hangzanak el, büszkén mutogatjuk a gyerekek, unokák fényképeit. Ve­lünk utaznak testvérintézetünk, a Zrínyi Ilona leánynevelő intézet egy­kori tanulói is; diákszerelmeink ma nagy- és dédanyák. A közös emléke­ket mesélve röpül az idő, alig vesszük észre, hogy zuhog az eső Komárom, Győr tájékán. Szerencsére mire Sop­ronba érünk, kiderül Kisüt a nap is, és meleg őszi sugarával beragyogja az egykori katonai főreál (ma Erdé­szeti és Faipari Egyetem) melletti teret, az ünnepség színhelyét. A kies Batthyány téren áll II. Rá­kóczi Ferenc szobra — egykori taná­runk, dr. Molnár Gyula ezredes, mű­vész-tanár alkotása —, amelynek szomszédságában egy hatalmas szo­morúfűz ágai alatt vár felavatásra elesett társaink hősi emlékműve, amelyet Orsi András szobrászművész készített egy fertőrákosi kőtömbből. Az alma mater színeit viselő, piros­kék karszalagos rendezők, az év ele­jén alakult Rákóczi Növendékek és Hadapródok Baráti Kör intézőbizott­sági tagjai fogadják az érkezőket. Az avató ünnep a Himnusz elének­­lésével kezdődik, majd ökumenikus istentiszteleten megáldják és felszen­telik az emlékművet. Ezt követi dr. Tarján Tibor volt hadapród, körorvos beszéde. Emlékeztet arra, hogy az el­múlt négy évtizedben hőseinket nem nevezhettük hősöknek, pedig azok voltak! A két világháborúban isko­lánk tizenkét tanára és csaknem 160 volt növendéke esett el. Emigrációban írt Sopron című ver­sét szavalja el művészi átéléssel Kecskési-Tollas Tibor volt növendék, költő, a müncheni Nemzetőr főszer­kesztője, majd koszorúzunk. Végül dr. Czike Gábor alpolgármester át­veszi az emlékművet, és az 1921. évi népszavazáskor Magyarországot vá­lasztó Civitas Fidelissima, a leghűsé­gesebb város polgárai nevében meg­ígéri, hogy megőrzéséről gondoskod­nak. Az avatóünnepély után baráti ta­lálkozó és közös ebéd az egykori fő­reál, a mai egyetem helyiségeiben. A főépületet még 1898-ban Alpár Ignác tervezte, akinek nevéhez fűződik a volt Tőzsér­ palota, a mai tv-szék­­ház, a Magyar Nemzeti Bank vagy az Anker Biztosító palotája. Az ebéden mint a Rákóczi Baráti Kör korelnöke, dr. Móra László volt növendék, kandidátus-tudománytör­ténész az iskola egykori kiválóságai­ra emlékeztet, közöttük példaként említi Lakatos Géza és Miklós Béla vezérezredes-miniszterelnököt, Almá­­sy Pál altábornagyot, a magyar ellen­állás kiemelkedő alakját és másokat. Üdvözli Kéri Kálmán vezérezredest, a Magyar Honvédség nesztorát. Kéri Kálmán nem csupán nosztal­giának, hanem önmagunk megbecsü­lésének, tudatformáló erőnek nevezi a nemes hagyományok ápolását, és ehhez kíván a volt soproni növendé­keknek jó munkát. Ismeretes, hogy Trianon meg­szüntette a soproni honvéd főreált, 1922-ben épületébe a selmeci Bányá­szati és Erdészeti Főiskola költözött. A főreál pedig fedőnevén a Károly laktanyában működött, mint Rákó­czi Ferenc reáliskolai nevelőintézet. A háborús bombázások szétrombol­ták, helyén ma b­ikótelep áll. A hősi emlékmű avatása kapcsán a lakótelep egyik házának falára is emléktábla került: „In memóriam. Ezen lakótelep helyén állt 1922— 1944-ig a m. kir. Rákóczi Ferenc Honvéd Reáliskolai Nevelőintézet, majd 1945-ig utóda, a Honvéd Gya­logsági Hadapródiskola, 1991.” Kö­zelében pedig újra felállították Vörös János szobrászművész Attila-szobrát, amely egykor az iskola sportpályáját díszítette. Mindezeket megtudhatjuk a Rákóczi Növendékek és Hadapró­dok Baráti Körének emlékkönyvé­ből is, melyet az ünnepségre szer­kesztettek, és benne első helyen so­rolják fel hősi halott társaik neveit. Dr. M. L. O-Tisztelgés a sopronilmok előtt Cinizmusra vall a helyszín kiválasztása Megbékélés a bűnök megvallása után Közeledik a hétvége egy, a közelmúlt­hoz képest ma már jelentéktelen ese­ménnyel, az MSZMP kongresszusával. Hogy mégis reflektorfénybe került, an­nak az az oka, hogy több szervezet tün­tetést szervez rendezvényük ellen Sal­gótarjánban. Ez utóbbi jó alapot szolgáltatott ar­ra, hogy különböző mendemondák kapjanak szárnyra. Fónay Jenőt, a Politikai Foglyok Országos Szövet­ségének elnökét a várhatóan mozgal­mas hétvége felől kérdeztük. — Az ország minden részéről egyénileg és szervezetten vesznek részt tagjaink és a velünk szimpati­zálók tüntetésünkön — válaszolja az elnök. — Több mint tízezren ké­szülünk vonattal, busszal, személy­­gépkocsival. Hivatalosan engedélye­zett demonstrációról van szó. Kettős a célunk. Elsősorban az 1956-os for­radalom csendes megünneplésére ké­szülünk, másrészt tiltakozunk az MSZMP kongresszusa ellen. A sal­gótarjáni áldozatok cinikus megcsú­folásának tartjuk a helyszín kivá­lasztását a harmincötödik évfordu­lón, éppen ott, ahol százharmincegy ártatlan ember esett a pufajkások sortüzének áldozatául. A mende­mondákkal ellentétben nem kell el­lenünk védeni a kongresszus szer­vezőit. Mi csak a cinizmusukat ítél­jük el, amit soha senki előtt nem tudnak kivédeni. A hangzatos frázi­sokból elég, és a fölösleges hangu­latkeltésre sincs szükség ebben az or­szágban. Az elmúlt negyvenöt év bő­ven megteremtette a maga hangula­tát, amelyet fokozni már amúgy sem lehet. Szeretném még az MSZMP figyelmét felhívni arra, hogy a til­takozók, életnívójuktól függetlenül, eddig türelmesek és visszafogottak volt­. Környezetünkben minden állam megtette a szükséges intézke­déseket, felelősségre vonta a sokkal kisebb bűnösöket is. Az ilyen pro­vokációk arra engednek következ­tetni, hogy náluunk is másképp kell hozzányúlni a felelősségre vonás és elszámoltatás kérdéséhez.­­ Önök elsősorban azt sérelme­zik, hogy a kongresszus helyszínéül az MSZMP Salgótarjánt válasz­totta. Ugyanakkor arról sem szabad megfeledkezni, hogy ők az önkor­mányzati választásokon éppen ebben a városban szerepeltek a legjobban. Nem véletlenül választották ezt a helyszínt... — Ha csak az áldozatokra, a hoz­zátartozóikra, vagy a nagy számú akkori sebesültre gondolok, nem hi­szem el, hogy ebben az országban nem állt volna módjukban megfele­lőbb helyet kijelölni. Már az is fel­vetődött bennem: nincs is fontosabb tárgyalni valójuk, mint ez a tiltako­zás, amit éppen ezzel a provokatív lépésükkel kiváltottak."Lehet, hogy két napon keresztül a közelmúlt el­vetélt puccskísérletén és a kongresz­­szusuk körül fellángolt vitán fognak csupán rágódni.­­ A párt nyílt levélben kérte An­tall József miniszterelnököt, hogy a kongresszus megkülönböztetett vé­delmét biztosítsa számukra. Osztja aggodalmukat? — Inkább én aggódom, és ezt az aggályomat jelentettem a rendőrség­nek, hasonlóképpen kérve a rend fenntartását. Részünkről fegyveres erőfitogtatásnak még a gondolata sem merült fel. Nekünk nemhogy fegyvereink, hanem még jogaink sem voltak egészen a közelmúltig. Talán éppen ezért várjuk el az új rend­szertől — a mi rendszerünktől —, hogy most már kritikával élhessünk elnyomóinkon. Ha az MSZMP-t sér­ti ez a meghatározás, akkor legalább a nevét változtassa meg, mert kü­lönben a jogfolytonosság őket terhe­li. Bár tudom, gondolkodásmódjukat az a néhány szó nem változtatja meg. A Munkáspárt tegnap esti nyilatko­zata: Salgótarjánban október 12-én megtart kongresszusát.

Next