Új Magyarország, 1992. május (2. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-07 / 107. szám
Schmitt Pál a „létszámfelelős” FS a katalánok feje A Nemzetközi Olimpiai Bizottság vezető testületének, a végrehajtó bizottságnak e hét végi sevillai ülése előtt Monte-Carlo ad otthont magas szintű sportdiplomáciai megbeszéléseknek. A monacói fórumon hazánkat Schmitt Pál, a VB magyar tagja, és dr. Aján Tamás az ASOIF, a nyári olimpiai sportágak nemzetközi szövetségeit tömörítő szervezet alelnöke képviseli. Vagyis a Magyar Olimpiai Bizottság első két embere ezúttal a nemzetközi sportdiplomácia tevékeny részeseként van jelen a megbeszéléseken. Az egyik fő téma a barcelonai nyári játékokkal kapcsolatos legnagyobb gond: a túljelentkezés. A katalán főváros nagy eseményének szervezői, a COOB '92 delegátusai Monte-Carlóban is arról panaszkodtak, hogy fő a fejük a várható létszámgondok miatt. Megismételték, hogy jóllehet 15 200 embernél több nem fér el az olimpiai faluban, az előzetes nevezésekben több mint 19 ezer versenyző és hivatalos kísérő szerepel. A NOB-tól és az ASOIF-tól várnak megoldást. A Reuter hírügynökségnek nyilatkozva Schmitt Pál úgy ítélte meg, hogy a barcelonai szervezők túlzottan aggályosak a létszámproblémák miatt. A tapasztalatok szerint az előnevezéseknél az országok általában összességében mintegy 20 százalékkal nagyobb létszámot adnak meg, mint ahány versenyzőt végül valójában elküldenek. Schmitt Pál - akit Peter Tallberggel, a NOB sportolói bizottságának finn vezetőjével együtt Juan Antonio Samaranch NOB-elnök bízott meg a probléma megoldásával - elmondta azt is, hogy körlevelet küldtek a 172 nemzeti olimpiai bizottságnak, azt kérve tőlük, vizsgálják felül kvótáikat, és a valóságos versenyzői létszámot adják meg. II. évfolyam, 107. szám 1992. május 7., csütörtök Már elég régen fenem rá a fogam, de még nem vitt rá a lélek... Törtem a fejem: hogyan kérdezhetném meg Gyarmati Dezsőtől, hogy edzővé vált hajdani világklasszis tanítványai közül ki az, akiben - esetleg - potenciális utódját véli felfedezni? Mondom, már sokszor a nyelvem hegyén volt a kérdés, aztán „megtorpantam" a legnagyobb lehetőség kapujában is: az ember nem szívesen hozza kellemetlen helyzetbe azt, akit tisztel, legyen szó akár sportrovatunk már-már „belső" munkatársáról. Találgathatok: Molnár Endrét említené vagy Szívóst, netán Horkayt, Faragót, vagy esetleg Kenézt? Vagy... Vagy Csapó Gábort? Kár játszani a gondolattal, legközelebb bátrabb leszek. Addig viszont a háttérből, a magam részéről... Túl komoly ez a névsor! Isten őrizz, hogy valakit is megsértsek, a hetvenes évek aranycsapatának kiválóságai mind-mind a barátaim. És különben is: kit érdekel az én véleményem?! Gyarmatié... Az övé és csak az övé számít! Nem tudok azonban kibújni a bőrömből és mégis megkockáztatom közreadni a privát véleményemet (átkos exhibicionizmus!...): a magam részéről, a magam botcsinálta mércéi szerint Csapó Gábor hasonlít leginkább Gyarmatira! Mindketten amolyan „örök játékosok", imádják a sportot, a labdát, a zsugát, a zrikálást, kulturáltan, bár nem mindig megfontoltan bohémek... Soroljam még? Ja, a legfontosabb: abszolút sikerorientáltak, született nyerő típusok! - Te, a sikerember, aki örökké nyerni szeretne, hogy fogadtad a bajnoki címet eldöntő vereséget? - kérdeztem Csapótól azon melegében, hogy mihamarabb legyünk túl a kellemetlen epizódon, s természetesen tegeződve diskuráltunk, a negyedszázados ismeretség okán, így írásban sem akarom megjátszani az udvarias távolságtartót. - Akkor, rögtön, elég jól elviseltem a kudarcot, így, utóbb már minden nehezebb, annyiszor végiggondolva a történteket... - Mi hiányzott a bajnoki aranyhoz? - Kellett volna igazolnom még két kiegészítő embert. Ők hiányoztak... Aztán... Két okkal magyarázom még a vereséget: az első, hogy a döntő nyitánya előtt alig több mint 36 órát pihenhettünk, szemben a Tungsrammal, akinek erre négy teljes napja volt. A második ok Liebhauser bordarepedése... - Ezt ügyesen titkoltátok. - Hát persze! Ki az a bolond, aki ilyesmit világgá kürtöl, még csak az hiányzott volna! - Másfél évvel ezelőtt, amikor átvetted a Vasast, a hatodik helyen álltatok... Mi a titkod? - Először is: mindig győzni akarok! Másodszor: elég könnyű volt felismerni, hogy vészes önbizalomhiányban szenvednek a gyerekek. - Ez, mármint az önbizalomhiány, rád bezzeg soha nem volt jellemző... - Persze, hogy nem! Mást sem hallottam otthon, annak idején, a mamámtól és a papámtól, mint azt, hogy én vagyok a legszebb, a legügyesebb és a legokosabb. Nem véletlen, hogy volt önbizalmam! - És az otthoni recept bevált jó húsz év távlatában is? - Maximálisan! Remek társaság alakult ki, nincs senkinek rossz szava a másikra... Ha az előbb azt mondtam, hogy hiányzott még két játékos, akkor hozzá kell tennem: volt ennek jó oldala is. Liebhauserről, de főleg Németh Zsoltról más esetben soha nem derült volna ki, hogy milyen jó vízilabdázó. Még engem is meglepett! - Kulcsemberek? Taktika? - A meghatározó egyéniség, minden szempontból, a kapus Kosz Zoli volt. Ő az én szememben a 20. század végének tökéletesen megfelelő sportember, ezer százalékos atléta... És Tóth Laci, a kilencvenes évek centertípusának megtestesítője. Képzeld csak el: játszott néhány hét alatt vagy tizenöt tétmeccset, gyötörte vagy harminc hátvéd, jaj, csak nehogy akciógólt lőjön! - Folytatás? - Két hét múlva elkezdjük a minden eddigit felülmúló felkészülést. KEK-döntőt akarunk játszani! - Anyagi háttér? - Biztosított. Tóth Károly, a Piákét, a névadónk tulajdonosigazgatója ugyan egy kicsit rossz néven vette, na, nem az emlékezetes óvásunk elutasítását, hanem az indoklást, meg némi magyarázkodás elmaradását, de... Szóval számíthatunk rá! - Na, ez jó hír... Poénnak sem rossz. Köszönöm... (serényi) * Csapó, nyerésre született! Potenciális Gyarmati-utód - Elmélkedés az önbizalomról - Marad a Plakét Sáfár Tibor felvétele Országutak megtűrtjei Sajnos, igen gyakori eset, hogy az utak legbékésebb közlekedőit, a kerékpárosokat baj éri. Nem múlik el hét anélkül, hogy ne szólna hír egy-egy balesetről, amelyben a szenvedő fél az autóknak kiszolgáltatott kétkerekű vezetője. Az elmúlt héten a triatlonista Kropkó Péterrel bánt el egy vetőgép. A sportoló esete, sajnos, kiváló apropónak bizonyult egy beszélgetéshez Sipos Jánossal, a kerékpárszövetség technikai igazgatójával. - Mit tudnak tenni a versenyzők biztonságáért, azért, hogy ne kelljen félniük az utakon? - Szerencsésebb lenne, ha nem kizárólag a sportolókról esne szó, hiszen a kerékpárosok többsége nem versenyszerűen tekeri a pedált. Igaz, bennünket leginkább a sportolóink biztonsága kell, hogy aggasszon, ám úgy vélem, a gondjaink, bajaink orvoslásakor helyesebben tesszük, ha egy kalap alá veszünk minden kerékpárost. Amíg ma Magyarországon nem készülnek el országszerte a kerékpárutak, mindenkire egyaránt ott leselkedik a veszély: az autó. Nem akarok nagy szavakat használni, de antagonisztikus ellentét feszül a két társadalom, az autós és a kerékpáros között. - Mit gondol, mi lehet ennek az oka? - A válaszért inkább egy pszichológushoz kellene fordulnia, hiszen mi nem szennyezzük a levegőt, a légynek sem ártunk. Vélhetően puszta jelenlétünkkel irritáljuk a vezetőket. - Azért valamilyen megoldás csak létezik! Elvégre arra várni, hogy az autósok egyik pillanatról a másikra megváltozzanak, igencsak hosszas feladat. Természetesen vannak elképzeléseink A legfontosabb az lenne, hogy mielőbb módosítsák a közlekedési szabályokat, mert idejét múltak. Kapjuk meg a motorkerékpároknak járó jogokat! Mert jelenleg mi, kerékpárosok csupán az utak megtűrt kellékei vagyunk Most mondja meg, miféle állapot az, amikor például a Balatonig szeretném tekerni a pedált, s csupán az Érd tábláig juthatnék a szabályok pontos betartásával. Onnan aztán a várost a mezőkön kikerülve folytathatnám csak az utam. - Ön szerint elég, ha megváltoztatják a KRESZ-t? - Kétségkívül nem ez a végső megoldás, ám én azt vallom, hogy az első lépés megtétele a legnehezebb. Onnantól aztán, reményeink szerint, minden könnyebben megy majd. (wally) Ah) (toto)tippel: sfiy Takács János SZERENCSEJÁTÉK RT. A SZERENCSE KOVÁCSA 1. Bochum-DresdenX 2. B. München-Duisburg1 3. Dortmund-LeverkusenX 4. Hamburg-Rostock1 5. Kaiserslautern-Düsseldorf1 6. FC Köln-Schalke 042 7. Mönchengladbach-Stuttgarter Kickers1 8. Nürnberg-Karlsruhe2 9. VfB Stuttgart-WattenscheidX 10. Oldenburg-Hertha BSC1 11. Foggia-Lazio1 12. Parma-Juventus2 13. Verona-Atlanta1 14. Napoli-MilanX Cél: a dobogó Az év végén, egészen pontosan november 27. és december 6. között Kaunasban és Vilniusban bonyolítják le a női kézilabda - világbajnokságot, amelynek első három helyezettje kvalifikálja magát a jövő esztendei norvégiai A csoportos vb-re. Az idei torna - amelyet egyre gyakrabban már csak világbajnoki selejtezőként emlegetnek - mezőnye már hetek óta ismert, viszont a csoportbeosztást csak holnapután készítik el Vilniusban. A magyarokat a második kalapba „tették" a Koreai NDK, Hollandia és Csehszlovákia társaságában. A 16 résztvevő közül a japánokat, a bolgárokat, a svédeket és a franciákat rangsorolták előbbre. A rendező, Litvánia a harmadik kalapba került. Villámsikerek nyomában A szenzációt ismét a Polgár nővérek szolgáltatták Nagy magyar sikerrel zárult a női sakkozók első villám- és rapidvilágbajnoksága. A versenyen a három Polgár nővér a két számban összesen két arany- és két ezüstéremmel zárt. Mindkét sporttörténelmi bajnoki cím a legidősebb testvér, a 23 éves Zsuzsa birtokába került. A verseny tapasztalatairól és a lányok újabb sikeréről az MTI munkatársa Polgár Lászlót, a három grácia édesapját és egyben menedzserét kérdezte. - Szerintem - kezdte az edzőédesapa - egyértelműen látványosabb a villám- és a rapidsakk a hagyományosnál. - Zsuzsa kettős sikere nem lehet a véletlen műve. Vajon miért éppen ő lett a legjobb? - Egy profi sakkozó a sportág minden részében otthonosan mozog. Zsuzsánál természetesnek tartottam a két győzelmet, viszont nem tudok kibékülni Judit vártnál gyengébb szereplésével. Igaz, ő két nappal a verseny előtt érkezett haza Argentínából, így érthetően fáradtabb volt a többieknél. Zsófia volt az egyetlen, aki külön készült erre a vbre. - Mennyire tartja értékesnek ezeket a világbajnoki címeket? - A férfi nemzetközi nagymesteri címeket, vagy például Judit magyar férfi szuperbajnoki címét többre tartom. f1 . A barcelonai olimpia megnyitóján a tervek szerint Burbon Fülöp herceg lesz a házigazdák zászlóvivője. Nem csupán a származása miatt, a trónörökös kiváló sportember is. Vitorlásversenyzőként a válogatott teljes jogú tagja. A feladatot mindazonáltal csak hosszas rábeszélésre vállalta el, minthogy véleménye szerint „sokan érdemesebbek volnának rá". * Sonia Gárate újságírónő ennek kapcsán kérdezte sportról, olimpiáról. A rövidített nyilatkozata a Cambia című spanyol hetilapban jelent meg, íme, a monológ magyar „szinkronja": - Apám, a király példáját követem. Ő is több olimpián vett részt. Mindazonáltal sose vitorláztunk együtt. Apám véleménye az, hogy mindenki önállóan intézze a dolgait. Való igaz, a vitorlázásban is mesterenként változik a módszer... - A játékok közeledtével komolyodnak az edzések, és azzal is számot kell vetnem, hogy az olimpia egybeesik egyetemi vizsgáimmal... - Nem látom be, miért ne játszhatna Magic Johnson, ha egyszer az egészségi állapota megfelelő... - A hajón hárman vagyunk. Kezdetben mindenki „kapitány" akart lenni, végül aztán Fernando León bizonyult a legrátermettebbnek. A csapat harmadik tagja Alfredo Vazquez. Néha veszekszünk, kitör belőlünk a feszültség, csúnya szavakat vágunk egymás fejéhez, de hát ez nem is lehet másként... * Rövid interjú, amely azonban sokat mond el mind a sport jellemformáló erejéről, mind magáról a királyfiról. Egy komoly és rokonszenves személyiséget sejthetünk a kurta nyilatkozat mögött, olyasvalakit, aki nem sokat törődve a fényes kiváltságokkal, a saját erejéből kíván előrejutni. Fülöp herceget még a Spanyolországban sem jóindulatukról híres bulvárlapok is elnézően kezelik. „Don Felipe" magánélete 1989 óta hálás téma a pletykasajtó számára. Ekkor, egy mallorcai nyaraláson találkozott Isabel Sartoriusszal. Az első képek, amelyek megjelentek róluk, „természetesen" egy vitorláson készültek. A tengerparti flört hamar komoly kapcsolattá fejlődött, pedig azt a kezdetektől sokan ellenezték. Az amerikai egyetemen végzett, 27 éves hölgy ugyanis több kétes elemet kénytelen rokonának mondani. Nem is a nagybácsi a legrosszabb. Mert bár az egykori ügyvéd és jelenlegi képviselő terroristákkal rokonszenvező kommunista, aki 9 évet ült Franco börtöneiben, de Isabel édesanyja még rajta is túltesz: gyermekeit elhagyva húsz éve külföldön él, és a mendemondák szerint otthonosan mozog a kokainkereskedelem világában.* Az Hola című hetilap, amely a palota félhivatalos sajtóorgánuma, tavaly júniusban jelentette be: „Vége Don Felipe és Isabel Sartoris viszonyának." A monarchista ABC hozzáfűzte: „Isabel elhagyta az országot, hosszú útra ment." A szerelmesek azonban folytatták a viszonyt. Szerelmük jelenleg is tart. Fülöp herceg nem tűri, hogy korlátozzák alapvető jogaiban, és elszakítsák a zöld szemű senoritától. Újabban olyan kijelentést tett, hogy végső esetben még a trónról is lemond a szép Isabelért... Liszkay Zoltán A királyfi, a zászló, meg a szerelem Sztárokra várva közeleg a férfi tornász Európa-bajnokság időpontja, már csak másfél hét választja el a rendezőket a Budapest Sportcsarnok-beli eseménytől. Néhány hír az előkészületekről. A szervezőbizottság tájékoztatása szerint a versenyre kész termet 13-án, szerdán adják át. A résztvevők közül az írek és a norvégok lesznek az első vendégek, már hétfőn Budapestre érkeznek. Az Eb szignálját és indulóját az a Vidtor Máté szerezte, aki az 1983. évi budapesti világbajnokság zenéjét is komponálta. Az európai szövetség (UEG) világversenyén vendég lesz a nemzetközi testület (FIG) két vezetője, Jurij Tyitov elnök és Bruno Grandi alelnök. Az előzetes nevezések alapján a színvonalra sem lehet majd panasz az olimpia előtti utolsó főpróbán, íme, ízelítőül néhány név a várható külföldi indulók közül: Vitalij Scserbo (fehérorosz), Kalofev Hrisztozov (bolgár), Sylvia Kroll, Andreas Wecker, Ralf Büchner (németek), Neil Thomas (brit), Juri Chechi (olasz), Alekszej Voropajev (orosz), Alojz Kolman (szlovén). Vizsgázik a második vonal Ma kezdődik Párizsban a 40. dzsúdó Európa-bajnokság. Az ősi japán harcmodorból kialakult sportág sokáig csak az „őshaza" fiainak hozott sikert a versenyeken. Éppen e nyomasztó fölény ellensúlyozására rendezik meg a kontinensviadalokat 1951-től. Európában évtizedek óta a hollandok, a franciák, a két Németország képviselői és az egykori Szovjetunió cselgáncsozói jelentették a nemzetközi élvonalat. Ide tört be a magyar dzsúdósport a nyolcvanas években. Párizsban - az előjelek szerint - a közvetlen utánpótlás vizsgázik, ugyanis a legtöbb válogatott a második vonal képviselőit indítja az Európa-bajnokságon. A magyar együttes: Jánosi Eszter, Pekli Mária, Király Anita, Tar Mihály, Ilyés Miklós, Deák Ferenc, Pusztai István, Korber Károly, Kovács Antal, Tolnai László és Csomna Gábor. Temesvári győzött Waregemben, a 100 ezer dollár összdíjazású nemzetközi női tenisztorna első fordulójában sikerrel vette az akadályt Temesvári Andrea, 6-7, 6-4, 6-0-ra győzött a FÁK-beli Tina Krizsan ellen. További érdekesebb eredmények: Appelmans (belga, 1 .)-Herreman (francia) 6-1, 7-5. Zardo (svájci, 2 .)-Langrova (csehszlovák) 6-0,6- 3. Babel (német)-Bollegraf (holland, 3.) 6-4,6-3.