Új Magyarország, 1992. május (2. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-21 / 119. szám
II. évfolyam, 119. száma 1992. május 21., csütörtök Szakértő szemmel közhasznú „munkanélkülieket" A munkanélküliség kezelésének klasszikus eszközei a munkanélküli-segély, a szociális támogatás és az ingyenes vagy kedvezményes átképzés. Ezek az eszközök az elmúlt évtizedekben a tőlünk nyugatra fekvő gazdaságokban bizonyították be elégtelenségüket. Félő, az elkövetkező évtizedben saját kárunkon fogjuk megtanulni, hogy a munkanélküliség ezen klasszikus gyógyírjai milyen kevéssé segítenek azokon, akiket támogatni akarnak, miközben igen pazarlóan herdálják az egész társadalom gazdagságát. A hagyományos és immár általunk követett séma szerint a munkanélküliek egy meghatározott ideig (nálunk maximum másfél évig) viszonylag magas - szerencsés esetben a minimálbér kétszeresét is elérő - munkanélküli-segélyre jogosultak. Ennek lejárta után elveszítik jogosultságukat, és átkerülnek a szociális támogatottak körébe. Ez a rendszer azonban egy igen alattomos csapdát rejt magában. A viszonylag sokáig juttatott magas segélyösszegek ugyanis szinte ösztönzik a munkanélkülieket arra, hogy ne is találjanak maguknak megfelelő munkát. A statisztika ugyanakkor azt is tanúsítja, hogy minél hosszabb ideig munkanélküli valaki, annál nehezebben alkalmazák később. Ez is természetes, hiszen a munkanélküliség idején „berozsdásodik" szakmai rutinja, elveszíti kapcsolatait, csökken munkafegyelme. A fenti folyamatot még csak erősíti az a mindinkább hazánkban is terjedő gyakorlat, hogy a munkanélküliek a segély megtartása mellett illegálisan, feketén vállalnak munkát. A hagyományos segélyezési rendszer tulajdonképpen a legális munkaerőpiacról mindinkább kiszoruló, szakmai ismereteit és kapcsolatait lassan elveszítő, a rendszeres munkavállalás fegyelméről leszokó és hosszú távon nagy valószínűséggel a társadalom perifériájára, de legalábbis a legalitás határaira sodródó emberek tömegeit hozza létre, igen nagy anyagi áldozatok révén. Mi a megoldás? Talán a munkanélküli-segély mértékének és juttatási idejének lecsökkentése segítene azáltal, hogy ösztönzi a mielőbbi újbóli munkába állást? De felmerül a kérdés, mit ér a mégoly durva késztetés is, ha egyszerűen nincs munka a környéken? A megoldást egészen más irányban kell keresni. Ott, ahol sok nyugat-európai országban kisebb vagy nagyobb mértékben már meglelték. A jól szervezett és bőségesen kínált, ámde egyúttal a segélyezés feltételeként is szabott közhasznú munka irányában. Ma hazánkban lehetőség van arra, hogy a munkaerőközpontok alkalomszerűen közhasznú munkát ajánljanak fel rövid időre a munkanélkülieknek. Ám ez egyrészt csak rövid időre szólhat, másrészt nem is kötelező elfogadása. Továbbá senki nem felelős azért, hogy az országban kínálkozó közcélú munkalehetőségek összehangoltan lehessenek felajánlhatók a munkanélküliek számára. Bár nem igazán élünk vele, az igazi megoldást mégiscsak a közhasznú munka kínálja. A közhasznú munka nem ösztönöz hosszú távú munkanélküliségre, nem szoktat le mesterségesen minden szellemi vagy fizikai munkáról és egyúttal új érték termelését is lehetővé teszi. Ahhoz azonban, hogy a közhasznú munka mindezeket az előnyöket nyújthassa, szükség van olyan törvénymódosításra, amely lehetővé teszi a munkanélküli-segély megvonását közhasznú munka el nem fogadása esetén. Elengedhetetlen továbbá az ország különböző részein kínálkozó közhasznú munkáknak a mainál jóval hatékonyabb koordinálására. Ezt a feladatot vagy a ma inkább csak „Munkanélküli-ügyi", semmint Munkaügyi Minisztérium, vagy egy újonnan létrehozandó szerv, mondjuk a Közhasznú Munkák Tanácsa vagy Bizottsága láthatná el. Kár, hogy mi magyarok ritkán tanulunk a más kárán, hanem inkább megvárjuk, amíg a saját fejünk felett ég a tető. Ezért aztán félek, hogy a közhasznú munkák rendszere is csak több év után fog magának utat vágni a közgondolkodásban. Pedig autópálya-építéstől egészen a városi parkok takarításáig vagy elemi iskolákban való tanítástól kórházi betegszállításig sok minden megoldható lenne általa. Talán nem kellene megvárni, amíg egyik oldalon kétmillió munkanélküli, a másik oldalon az elhordatlan szemét, a fel nem épült utak, az összeomlott hidak, egyszóval a meg nem oldott feladatok országává válunk. Árva László GAZDASÁG Vidéki pénzáramlatok A falvak bankjai vonakodnak A Földművelésügyi Minisztérium kezdeményezésére a PHARE- program segítségével 1992. május 18-án 370 banki szakember továbbképzése kezdődött meg Budapesten. A szemináriumon az agrárfinanszírozás speciális pénzintézeti ismereteit oktatják az élelmiszergazdasági ágazathoz tartozó vállalkozók korszerűbb kiszolgálása érdekében. A tanfolyam anyagát a görög EPSILON menedzserképző cég szakemberei állították össze, amit a Nemzetközi Bankárképző Központ, a Közgazdaságtudományi Egyetem és több bank - főleg az OKHB Rt. - szakembereivel együtt adaptáltak a magyar viszonyokhoz. A kezdeményezés csatlakozik a földművelésügyi tárca azon törekvéséhez, hogy a vidék bankhálózatának megteremtésénél a takarékszövetkezeteknek kínálja fel a főszerepet. Az ünnepélyes megnyitón Szerdahelyi Péter földművelésügyi államtitkár-helyettes tartott beszédet. Elmondta, hogy a hazai mezőgazdaság átalakításához szükséges a vidék bankhálózatának minél előbbi megteremtése. Ennek a banktípusnak nagymértékben eltér majd a szervezete és működési módja a mai mezőgazdasággal kapcsolatot tartó kereskedelmi bankokéhoz képest. A mostani pénzintézeteink mintegy 2500 mezőgazdasági és élelmiszer-ipari nagyüzem számlavezetéséhez és más pénzforgalmi igényéhez igazították szolgáltatásaikat, de nincsenek felkészülve a fokozatosan növekvő mezőgazdasági vállalkozói réteg banki szükségleteinek kiszolgálására. A vidéki bankhálózathoz pedig speciálisan képzett szakemberek szükségesek. E téren nincsenek még tapasztalataink, hiszen a vidéki kisbankokat több mint négy évtizede felszámolták, és a kétszintű bankrendszer még alig négyéves hazánkban, így külföldi tapasztalatokra, szakismeretekre vagyunk szorulva, mert néhány éven belül farmergazdaságok ezreinek kialakulására kell számítani, és az új vállalkozók olyan széles körű banki szolgáltatást igényelnek majd - a termelés finanszírozásától a betétszámlák kezeléséig - , amit már Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban több évtizede megvalósítottak. A vidéki bankhálózat kialakítására a kormány is odafigyel. A tervek szerint a PHARE-program segítségével és anyagi fedezetével először két Mezőbank- és két Agrobank-fiókot alakítanak át modell céljából. Arra vonatkozólag pedig, hogy miképpen lesz ezekből az összes megyéinkre kiterjedő bankhálózat, többféle kormányzati elképzelés is született. A Földművelésügyi Minisztérium, valamint a pénzügyi tárca elsősorban a takarékszövetkezeteket szeretné megnyerni az ügy érdekében, mivel azok már kialakult, s így könnyebben továbbfejleszthető vidéki hálózattal rendelkeznek, és a lakossággal kialakított közvetlen kapcsolataik alkalmassá teszik őket erre a feladatra. Ez viszont a jelenlegi önállóságuk bizonyos mértékű feladásával járna (ugyanis a takarékszövetkezetek jelenleg egymástól teljesen függetlenül működnek), ezért nem mindenütt vállalnák szívesen az átszerveződést. Tolna megyében például inkább hitelszövetkezetté kívánnak alakulni. A vidéki bankhálózat megteremtéséhez jelentős összegű alaptőke is szükséges. Ennek valószínűleg több letéteményese lesz. A hazai tőkerészhez bizonyára hozzájárul tőkealappal a PHARE-segélyprogram is, de arra is számítanak, hogy valamelyik nagyobb európai bank érdemesnek tartja majd a részvételt, mint ahogy nem, elképzelhető a hálózat működtetése állami tőke részvétele nélkül sem. Sághy Endre Nemzetközi kamarai találkozó „A társulásnak nincs alternatívája” Fokozott érdeklődés előzte meg a Budapesti Nemzetközi Vásár nyitónapján a BNV kongresszusi termében megrendezett nemzetközi kamarai találkozót. A tanácskozás jelentőségét tovább hangsúlyozta, hogy azon a nyugat-európai, az amerikai és a távol-keleti kamarai elnökök, valamint a hazai gazdasági szaktekintélyek között helyet foglalt Hans Beck, az Európai Közösség Bizottságának nagykövete, Martonyi János, a Külügyminisztérium államtitkára és Juhász Endre, az Európai Ügyek Hivatalának igazgatója is. A Magyar Gazdasági Kamara elnöke, Tolnay Lajos megnyitóbeszédét követően elhangzott előadások részletesen foglalkoztak Magyarországnak az Európai Közösséggel folytatott politikájával és az EK-hoz történt csatlakozásunkból fakadó gazdasági kérdések elemzésével. A külügyminisztériumi államtitkár beszédében aláhúzta: a „visszatérés Európához" gondolat ma már szinte szinonimájává vált Magyarország modernizációs kísérletének és az arra irányuló törekvésnek, hogy sikerrel vigyük véghez ezt a hatalmas politikai és gazdasági átalakítást. Európa számunkra szimbólum, amely jelképezi az ország visszatérését a dolgok rendes menetéhez, jelképezi az ország felvirágzását, modernizációját. Magyarország szilárd elhatározása: véglegesen kilépni a 19. századi logikából, a nemzetállamok hatalmi törekvéseiből, amely végső soron területszerzési igényekben testesült meg. Országunk célja az, hogy a nemzeti aspirációinkat áttoljuk a hatalmi szférából a gazdaság, a kultúra és a tudomány területére, s ott versengjünk szomszédainkkal és minden további nemzettel. Mindez olyan erkölcsi és politikai értékrend, amelyet Európa már harminc éve próbál megvalósítani. Gyökér és végcél - mondotta a külügyi államtitkár s többet jelent, mint egy gazdasági integráció. Olyan európai uniót céloz meg, amelyben a jelenlegitől teljesen eltérő, új értékrend fog érvényesülni. A társulási szerződés az integráció útján tett első konkrét lépés - kezdte előadását Juhász Endre -, amely kompromisszumok eredménye. Látnunk kell azonban, ez nem azonos egy konkrét kereskedelmi egyezménnyel. Ebben az esetben nem érvényesülhet az „adok-veszek" elve, hanem arról van szó, hogy Magyarország egyoldalúan veszi át az Európai Közösség követelményrendszerét. Ily módon hazánknak végeredményben ugyanazt az utat kell majd bejárnia, amelyet a közösség tagországai már megtettek saját integrációjuk létrehozásakor. Ez pedig konkrétan azt jelenti, hogy nekünk is meg kell valósítanunk azt a „négy szabadságot" (szabad áru-, munkaerő-, szolgáltatás- és tőkemozgás), amire a Római Szerződés épül fel. Természetesen tudjuk, hogy a közösség ennél jóval többet jelent majd, ám hazánk nem hagyhat ki egyetlen közbülső lépést sem, így e folyamat esetleges hátrányos hatásait is el kell tudnunk viselni. A társulási szerződés nem más - foglalta össze az EVH igazgatója -, mint kísérlet arra, hogy megvalósítsuk ezeket a szabadságokat, mégpedig olyan mértékben, ahogy azt az ország gazdasági adottságai megengedik. -df- A Pécsi Erőmű Részvénytársaság Igazgatósága értesíti tisztelt részvényeseit, hogy a társaság közgyűlését 1992. június 25-én, 8 órára hívja össze. A közgyűlés helye: a Pécsi Erőmű Rt Pécs, Edison u. 1. szám alatti székháza A közgyűlés napirendje: 1. Az alapszerződés (konszernszerződés) elfogadása. 2. Az Igazgatóság és a menedzsment döntési kompetenciájának értékhatárai. 3. A Felügyelő Bizottság ügyrendjének jóváhagyása 4. Személyi kérdések 5. Szervezeti változás (fűtőerőmű) A közgyűlésre a részvényesek névre szóló meghívót is kapnak. A részvényesek szavazati jogukat személyesen vagy képviselőjük útján gyakorolhatják. A meghatalmazást közokirat vagy teljes bizonyító erejű magánokirat formájában kell a közgyűlés megtartására kitűzött időpont előtt legalább 1 órával letétbe helyezni az erre kijelölt igazgatósági tagnál. Pécsi Erőmű Rt Igazgatósága ÉNY • Június elsején indítja a Holland Királyi Légitársaság - a KLM - a magyar utasok részére is új, „Repülő Hollandi" néven ismert, úgynevezett „Hűség-programját". • A Vállalkozók Országos Szövetsége elfogadhatatlannak tartja az államháztartásról szóló törvényt. Az új jogszabály nem határozza meg az állam szerepét a gazdaságban és a társadalomban, azaz ennek alapján nem lehet eldönteni, hogy mit kell és mit lehet finanszíroznia a költségvetésnek - véli a VOSZ. • Az EK-val kötött társulási szerződés nagyon fontos a hazánkba irányuló tőkebefeketetések szempontjából - mondta Bánki Frigyes, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának főosztályvezetője a Kamarák Nemzetközi Találkozóján, amelyet tegnap tartottak a BNV-n. •A Magyar Gazdasági Kamara ügyvezető elnöksége tájékozódott a Dimag Rt.-vel kapcsolatos eseményekről, miután a korábbi vezérigazgatót, aki egyben a kamara elnöke, szájára vette a sajtó. Megállapították, hogy Tolnay Lajost igaztalan támadások érték. • EurAmerica Capital Corporation néven 4 millió dolláros alaptőkével befektetési társaságot alapított a Magyar-Amerikai Vállalkozási Alap. A befektetési társaságot azért hozták létre, hogy támogassa a magyarországi kis- és középvállalkozások alapítását, a meglévőknek külföldi befektetőket, tőkéstársakat keressen. Vásárelőzetes Villámtájékoztatón jelentette be Ilona Nasdal, a lipcsei építőipari szakvásár igazgatója, hogy 1992. október 30. és november 4. között rendezik meg a rendszerváltás óta a harmadik építőipari szakvásárt, amely nagy jelentőséggel bír a megújult építőipari szerkezettel rendelkező keletnémet tartományok, valamint a szomszédos kelet-európai államok számára. A szakemberek szerint az új tartományokban minimum 20 százalékos növekedéssel kell számolni az építőipari beruházások terén. A vásár bemutatkozási lehetőséget biztosít az új, középméretű keletnémet építőipari vállalatok számára, de várják az érdeklődőket Kelet-Európából is. A vásár kísérő programja lesz a műemlékvédelemmel kapcsolatos kongresszus, amely felöleli a volt kelet-európai országok műemlékvédelmével kapcsolatos tennivalókat. A vásár szervezői szerint 1500 jelentkezőre számítanak, a tavalyi 1412 kiállítóval szemben, s eddig 19 ország jelentette be részvétel A Déldunántúli Áramszolgáltató Részvénytársaság Igazgatósága értesíti tisztelt részvényeseit, hogy a társaság közgyűlését 1992. június 25-én, 15 órára hívja össze. A közgyűlés helye: a Déldunántúli Áramszolgáltató Rt Pécs, Rákóczi u. 73/B. földszinti tanácsterme A közgyűlés napirendje: 1. Az alapszerződés (konszernszerződés) elfogadása. 2. Az Igazgatóság és a menedzsment döntési kompetenciájának értékhatárai. 3. A Felügyelő Bizottság ügyrendjének jóváhagyása 4. Személyi kérdések A közgyűlésre a részvényesek névre szóló meghívót is kapnak. A részvényesek szavazati jogukat személyesen vagy képviselőjük útján gyakorolhatják. A meghatalmazást közokirat vagy magánokirat formájában kell a közgyűlés megtartására kitűzött időpont előtt legalább 1 órával letétbe helyezni az erre kijelölt igazgatósági tagnál. Déldunántúli Áramszolgáltató Rt Igazgatósága