Új Magyarország, 1992. május (2. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-21 / 119. szám

II. évfolyam, 119. száma 1992. május 21., csütörtök Szakértő szemmel közhasznú „munkanélkülieket" A munkanélküliség kezelésének klasszikus eszközei a munka­nélküli-segély, a szociális támogatás és az ingyenes vagy ked­vezményes átképzés. Ezek az eszközök az elmúlt évtizedekben a tőlünk nyugatra fekvő gazdaságokban bizonyították be elég­telenségüket. Félő, az elkövetkező évtizedben saját kárunkon fogjuk megtanulni, hogy a munkanélküliség ezen klasszikus gyógyírjai milyen kevéssé segítenek azokon, akiket támogatni akarnak, miközben igen pazarlóan herdálják az egész társada­lom gazdagságát. A hagyományos és immár általunk követett séma szerint a munkanélküliek egy meghatározott ideig (nálunk maximum másfél évig) viszonylag magas - szerencsés esetben a minimál­bér kétszeresét is elérő - munkanélküli-segélyre jogosultak. En­nek lejárta után elveszítik jogosultságukat, és átkerülnek a szo­ciális támogatottak körébe. Ez a rendszer azonban egy igen alattomos csapdát rejt magában. A viszonylag sokáig juttatott magas segélyösszegek ugyanis szinte ösztönzik a munkanélkü­lieket arra, hogy ne is találjanak maguknak megfelelő munkát. A statisztika ugyanakkor azt is tanúsítja, hogy minél hosszabb ideig munkanélküli valaki, annál nehezebben alkalmazák ké­sőbb. Ez is természetes, hiszen a munkanélküliség idején „be­rozsdásodik" szakmai rutinja, elveszíti kapcsolatait, csökken munkafegyelme. A fenti folyamatot még csak erősíti az a mind­inkább hazánkban is terjedő gyakorlat, hogy a munkanélküliek a segély megtartása mellett illegálisan, feketén vállalnak mun­kát. A hagyományos segélyezési rendszer tulajdonképpen a le­gális munkaerőpiacról mindinkább kiszoruló, szakmai ismere­teit és kapcsolatait lassan elveszítő, a rendszeres munkavállalás fegyelméről leszokó és hosszú távon nagy valószínűséggel a társadalom perifériájára, de legalábbis a legalitás határaira sod­ródó emberek tömegeit hozza létre, igen nagy anyagi áldoza­tok révén. Mi a megoldás? Talán a munkanélküli-segély mértékének és juttatási idejének lecsökkentése segítene azáltal, hogy ösztönzi a mielőbbi újbóli munkába állást? De felmerül a kérdés, mit ér a mégoly durva késztetés is, ha egyszerűen nincs munka a kör­nyéken? A megoldást egészen más irányban kell keresni. Ott, ahol sok nyugat-európai országban kisebb vagy nagyobb mértékben már meglelték. A jól szervezett és bőségesen kínált, ámde egyúttal a segélyezés feltételeként is szabott közhasznú munka irányában. Ma hazánkban lehetőség van arra, hogy a munka­erőközpontok alkalomszerűen közhasznú munkát ajánljanak fel rövid időre a munkanélkülieknek. Ám ez egyrészt csak rö­vid időre szólhat, másrészt nem is kötelező elfogadása. Továb­bá senki nem felelős azért, hogy az országban kínálkozó köz­célú munkalehetőségek összehangoltan lehessenek felajánlha­tók a munkanélküliek számára. Bár nem igazán élünk vele, az igazi megoldást mégiscsak a közhasznú munka kínálja. A köz­hasznú munka nem ösztönöz hosszú távú munkanélküliségre, nem szoktat le mesterségesen minden szellemi vagy fizikai munkáról és egyúttal új érték termelését is lehetővé teszi. Ah­hoz azonban, hogy a közhasznú munka mindezeket az előnyö­ket nyújthassa, szükség van olyan törvénymódosításra, amely lehetővé teszi a munkanélküli-segély megvonását közhasznú munka el nem fogadása esetén. Elengedhetetlen továbbá az or­szág különböző részein kínálkozó közhasznú munkáknak a mainál jóval hatékonyabb koordinálására. Ezt a feladatot vagy a ma inkább csak „Munkanélküli-ügyi", semmint Munkaügyi Minisztérium, vagy egy újonnan létrehozandó szerv, mondjuk a Közhasznú Munkák Tanácsa vagy Bizottsága láthatná el. Kár, hogy mi magyarok ritkán tanulunk a más kárán, hanem inkább megvárjuk, amíg a saját fejünk felett ég a tető. Ezért az­tán félek, hogy a közhasznú munkák rendszere is csak több év után fog magának utat vágni a közgondolkodásban. Pedig au­tópálya-építéstől egészen a városi parkok takarításáig vagy ele­mi iskolákban való tanítástól kórházi betegszállításig sok min­den megoldható lenne általa. Talán nem kellene megvárni, amíg egyik oldalon kétmillió munkanélküli, a másik oldalon az elhordatlan szemét, a fel nem épült utak, az összeomlott hidak, egyszóval a meg nem oldott feladatok országává válunk. Árva László GAZDASÁG Vidéki pénzáramlatok A falvak bankjai vonakodnak A Földművelésügyi Minisztérium kezdeményezésére a PHARE- program segítségével 1992. május 18-án 370 banki szakember to­vábbképzése kezdődött meg Budapesten. A szemináriumon az agrárfinanszírozás speciális pénzintézeti ismereteit oktatják az élelmiszergazdasági ágazathoz tartozó vállalkozók korszerűbb kiszolgálása érdekében. A tanfolyam anyagát a görög EPSILON menedzserképző cég szakemberei állították össze, amit a Nemzetközi Bankárképző Központ, a Közgazdaságtudo­mányi Egyetem és több bank - főleg az OKHB Rt. - szakembere­ivel együtt adaptáltak a magyar viszonyokhoz. A kezdeménye­zés csatlakozik a földművelés­­ügyi tárca azon törekvéséhez, hogy a vidék bankhálózatának megteremtésénél a takarékszö­vetkezeteknek kínálja fel a fősze­repet. Az ünnepélyes megnyitón Szerdahelyi Péter földművelés­­ügyi államtitkár-helyettes tartott beszédet. Elmondta, hogy a ha­zai mezőgazdaság átalakításá­hoz szükséges a vidék bankháló­zatának minél előbbi megterem­tése. Ennek a banktípusnak nagymértékben eltér majd a szervezete és működési módja a mai mezőgazdasággal kapcsola­tot tartó kereskedelmi bankoké­hoz képest. A mostani pénzintézeteink mintegy 2500 mezőgazdasági és élelmiszer-ipari nagyüzem szám­lavezetéséhez és más pénzfor­galmi igényéhez igazították szolgáltatásaikat, de nincsenek felkészülve a fokozatosan nö­vekvő mezőgazdasági vállalko­zói réteg banki szükségleteinek kiszolgálására. A vidéki bankhá­lózathoz pedig speciálisan kép­zett szakemberek szükségesek. E téren nincsenek még tapaszta­lataink, hiszen a vidéki kisban­kokat több mint négy évtizede felszámolták, és a kétszintű bankrendszer még alig négy­éves hazánkban, így külföldi tapasztalatokra, szakismeretekre vagyunk szo­rulva, mert néhány éven belül farmergazdaságok ezreinek ki­alakulására kell számítani, és az új vállalkozók olyan széles körű banki szolgáltatást igényelnek majd - a termelés finanszírozá­sától a betétszámlák kezeléséig - , amit már Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban több évtizede megvalósítottak. A vidéki bankhálózat kialakí­tására a kormány is odafigyel. A tervek szerint a PHARE-prog­­ram segítségével és anyagi fe­dezetével először két Mező­bank- és két Agrobank-fiókot alakítanak át modell céljából. Ar­ra vonatkozólag pedig, hogy mi­képpen lesz ezekből az összes megyéinkre kiterjedő bankháló­zat, többféle kormányzati elkép­zelés is született. A Földműve­lésügyi Minisztérium, valamint a pénzügyi tárca elsősorban a ta­karékszövetkezeteket szeretné megnyerni az ügy érdekében, mivel azok már kialakult, s így könnyebben továbbfejleszthető vidéki hálózattal rendelkeznek, és a lakossággal kialakított köz­vetlen kapcsolataik alkalmassá teszik őket erre a feladatra. Ez vi­szont a jelenlegi önállóságuk bi­zonyos mértékű feladásával jár­na (ugyanis a takarékszövetke­zetek jelenleg egymástól teljesen függetlenül működnek), ezért nem mindenütt vállalnák szíve­sen az átszerveződést. Tolna me­gyében például inkább hitelszö­vetkezetté kívánnak alakulni. A vidéki bankhálózat megte­remtéséhez jelentős összegű alaptőke is szükséges. Ennek va­lószínűleg több letéteményese lesz. A hazai tőkerészhez bizo­nyára hozzájárul tőkealappal a PHARE-segélyprogram is, de ar­ra is számítanak, hogy valame­lyik nagyobb európai bank érde­mesnek tartja majd a részvételt, mint ahogy nem, elképzelhető a hálózat működtetése állami tőke részvétele nélkül sem. Sághy Endre Nemzetközi kamarai találkozó „A társulásnak nincs alternatívája” Fokozott érdeklődés előzte meg a Budapesti Nemzetközi Vásár nyitónapján a BNV kong­resszusi termében megrendezett nemzetközi ka­marai találkozót. A tanácskozás jelentőségét to­vább hangsúlyozta, hogy azon a nyugat-európai, az amerikai és a távol-keleti kamarai elnökök, valamint a hazai gazdasági szaktekintélyek kö­zött helyet foglalt Hans Beck, az Európai Közös­ség Bizottságának nagykövete, Martonyi János, a Külügyminisztérium államtitkára és Juhász Endre, az Európai Ügyek Hivatalának igazgatója is. A Magyar Gazdasági Kamara elnöke, Tolnay Lajos megnyitóbeszédét követően elhangzott előadá­sok részletesen foglalkoztak Magyarországnak az Európai Közösséggel folytatott politikájával és az EK-hoz történt csatlakozásunkból fakadó gazda­sági kérdések elemzésével. A külügyminisztériumi államtitkár beszédében aláhúzta: a „visszatérés Európához" gondolat ma már szinte szinonimájává vált Magyarország modernizációs kísérletének és az arra irányuló tö­rekvésnek, hogy sikerrel vigyük véghez ezt a ha­talmas politikai és gazdasági átalakítást. Európa számunkra szimbólum, amely jelképezi az ország visszatérését a dolgok rendes menetéhez, jelképe­zi az ország felvirágzását, modernizációját. Ma­gyarország szilárd elhatározása: véglegesen ki­lépni a 19. századi logikából, a nemzetállamok hatalmi törekvéseiből, amely végső soron terület­szerzési igényekben testesült meg. Országunk célja az, hogy a nemzeti aspirációinkat áttoljuk a hatalmi szférából a gazdaság, a kultúra és a tudo­mány területére, s ott versengjünk szomszédaink­kal és minden további nemzettel. Mindez olyan erkölcsi és politikai értékrend, amelyet Európa már harminc éve próbál megvalósítani. Gyökér és végcél - mondotta a külügyi államtitkár s töb­bet jelent, mint egy gazdasági integráció. Olyan európai uniót céloz meg, amelyben a jelenlegitől teljesen eltérő, új értékrend fog érvényesülni. A társulási szerződés az integráció útján tett el­ső konkrét lépés - kezdte előadását Juhász Endre -, amely kompromisszumok eredménye. Lát­nunk kell azonban, ez nem azonos egy konkrét kereskedelmi egyezménnyel. Ebben az esetben nem érvényesülhet az „adok-veszek" elve, hanem arról van szó, hogy Magyarország egyoldalúan veszi át az Európai Közösség követelményrend­szerét. Ily módon hazánknak végeredményben ugyanazt az utat kell majd bejárnia, amelyet a kö­zösség tagországai már megtettek saját integráci­ójuk létrehozásakor. Ez pedig konkrétan azt je­lenti, hogy nekünk is meg kell valósítanunk azt a „négy szabadságot" (szabad áru-, munkaerő-, szolgáltatás- és tőkemozgás), amire a Római Szer­ződés épül fel. Természetesen tudjuk, hogy a kö­zösség ennél jóval többet jelent majd, ám hazánk nem hagyhat ki egyetlen közbülső lépést sem, így e folyamat esetleges hátrányos hatásait is el kell tudnunk viselni. A társulási szerződés nem más - foglalta össze az EVH igazgatója -, mint kísérlet arra, hogy megvalósítsuk ezeket a szabadságokat, mégpedig olyan mértékben, ahogy azt az ország gazdasági adottságai megengedik. -d­f- A Pécsi Erőmű Részvénytársaság Igazgatósága értesíti tisztelt részvényeseit, hogy a társaság közgyűlését 1992. június 25-én, 8 órára hívja össze. A közgyűlés helye: a Pécsi Erőmű Rt Pécs, Edison u. 1. szám alatti székháza A közgyűlés napirendje: 1. Az alapszerződés (konszernszerződés) elfogadása. 2. Az Igazgatóság és a menedzsment döntési kompetenciájának értékhatárai. 3. A Felügyelő Bizottság ügyrendjének jóváhagyása 4. Személyi kérdések 5. Szervezeti változás (fűtőerőmű) A közgyűlésre a részvényesek névre szóló meghívót is kapnak. A részvényesek szavazati jogukat személyesen vagy képviselőjük útján gyakorolhatják. A meghatalmazást közokirat vagy teljes bizonyító erejű magánokirat formájában kell a közgyűlés megtartására kitűzött időpont előtt legalább 1 órával letétbe helyezni az erre kijelölt igazgatósági tagnál. Pécsi Erőmű Rt Igazgatósága ÉNY • Június elsején indítja a Holland Királyi Légitársaság - a KLM - a magyar utasok részére is új, „Re­pülő Hollandi" néven ismert, úgynevezett „Hűség-program­ját". • A Vállalkozók Országos Szö­vetsége elfogadhatatlannak tart­ja az államháztartásról szóló tör­vényt. Az új jogszabály nem ha­tározza meg az állam szerepét a gazdaságban és a társadalom­ban, azaz ennek alapján nem le­het eldönteni, hogy mit kell és mit lehet finanszíroznia a költ­ségvetésnek - véli a VOSZ. • Az EK-val kötött társulási szer­­­ződés nagyon fontos a hazánkba irányuló tőkebefeketetések szempontjából - mondta Bánki Frigyes, a Nemzetközi Gazdasá­gi Kapcsolatok Minisztériumá­nak főosztályvezetője a Kamarák Nemzetközi Találkozóján, ame­lyet tegnap tartottak a BNV-n. •A Magyar Gazdasági Kamara ügyvezető elnöksége tájékozó­dott a Dimag Rt.-vel kapcsolatos eseményekről, miután a korábbi vezérigazgatót, aki egyben a ka­mara elnöke, szájára vette a sajtó. Megállapították, hogy Tolnay Lajost igaztalan támadások ér­ték. • EurAmerica Capital Corporati­on néven 4 millió dolláros alaptő­kével befektetési társaságot alapí­tott a Magyar-Amerikai Vállalko­zási Alap. A befektetési társaságot azért hozták létre, hogy támogassa a magyarországi kis- és középvál­lalkozások alapítását, a meglévők­nek külföldi befektetőket, tőkés­társakat keressen. Vásárelőzetes Villámtájékoztatón jelentette be Ilona Nasdal, a lipcsei építőipari szakvásár igazgatója, hogy 1992. október 30. és november 4. kö­zött rendezik meg a rendszervál­tás óta a harmadik építőipari szakvásárt, amely nagy jelentő­séggel bír a megújult építőipari szerkezettel rendelkező keletné­met tartományok, valamint a szomszédos kelet-európai álla­mok számára. A szakemberek szerint az új tartományokban minimum 20 százalékos növekedéssel kell számolni az építőipari beruházá­sok terén. A vásár bemutatkozá­si lehetőséget biztosít az új, kö­zépméretű keletnémet építőipa­ri vállalatok számára, de várják az érdeklődőket Kelet-Európá­­ból is. A vásár kísérő programja lesz a műemlékvédelemmel kapcsolatos kongresszus, amely felöleli a volt kelet-európai or­szágok műemlékvédelmével kapcsolatos tennivalókat. A vá­sár szervezői szerint 1500 jelent­kezőre számítanak, a tavalyi 1412 kiállítóval szemben, s eddig 19 ország jelentette be részvétel A Déldunántúli Áramszolgáltató Részvénytársaság Igazgatósága értesíti tisztelt részvényeseit, hogy a társaság közgyűlését 1992. június 25-én, 15 órára hívja össze. A közgyűlés helye: a Déldunántúli Áramszolgáltató Rt Pécs, Rákóczi u. 73/B. földszinti tanácsterme A közgyűlés napirendje: 1. Az alapszerződés (konszernszerződés) elfogadása. 2. Az Igazgatóság és a menedzsment döntési kompetenciájának értékhatárai. 3. A Felügyelő Bizottság ügyrendjének jóváhagyása 4. Személyi kérdések A közgyűlésre a részvényesek névre szóló meghívót is kapnak. A részvényesek szavazati jogukat személyesen vagy képviselőjük útján gyakorolhatják. A meghatalmazást közokirat vagy magánokirat formájában kell a közgyűlés megtartására kitűzött időpont előtt legalább 1 órával letétbe helyezni az erre kijelölt igazgatósági tagnál. Déldunántúli Áramszolgáltató Rt Igazgatósága

Next