Új Magyarország, 1992. május (2. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-21 / 119. szám

„Zsarnok uralma nem időtlen...” /C Tollas Tibor szerzői estje Pécsett Alighanem épelméjűségét is erő­sen kétségbe vonták volna an­nak, aki mondjuk öt esztendővel ezelőtt arról ábrándozik, hogy Tollas Tibor költőnek, az 1956-os forradalom és szabadságharc eszményeit, szellemiségét szívó­san és megvesztegethetetlenül őrző legendás Nemzetőr főszer­kesztőjének szerzői estjét rende­zi belátható időn belül a Baranya Megyei Könyvtár. Csakhogy idő­közben történt hazánkban egy s más, így aztán a Nemzetőr He­gyeshalomnál átcsempészett, majd fénymásolatban kézről kézre adogatott számai után Tol­las Tibor személyesen is hazatért. A családias hangulatú rendez­vényen vendégünk nem kis büszkeséggel említette, hogy amitől a sors oly kíméletlenül megfosztotta a Rákóczi-, illető­leg a Kossuth-emigrációt, az ne­ki hál' Istennek megadatott: Ro­dostó helyett a bajor fővárosban több mint három évtizeden át példamutató hűséggel, követke­zetesen és önzetlenül szolgált tö­rekvései, céljai életében megvaló­sultak. Mostani helyzetünkről szólva nem rejtette véka alá aggályait sem. Inkább elgondolkodtató, megszívlelendő jótanácsként hangzott, mintsem bírálatként, hogy szerinte a magyarországi rendszerváltás üteme lassú, a társa­dalom középső és alsó szférái­ban különösen vontatottan ha­lad, a nemzet morális állapota enyhén szólva kívánnivalókat hagy maga után, és nem történt meg a közelmúltban égbekiáltó bűnöket elkövetők, valamint az országot gazdaságilag és erköl­csileg a tönk szélére juttatók fele­lősségre vonása. Beszélt arról is, hogy a Nem­zetőr a számítógépes szöveg­szerkesztés korában elavult, „kőkorszaki" körülmények kö­zött készül; bár eljut a szomszéd országok magyarságához is, de a postai terjesztése - főleg ha­zánkban - minősíthetetlen. Je­gyezzük meg, a kommunista Szabadságot és a Kacsa Maga­zint - nem is beszélve a nyilván szexuálisan aberráltaknak ké­szülő színes „pajzánságokról" - mindegyik pécsi újságosbódé­ban látjuk - a Nemzetőrt nem... Különös, borzongató élmény Tollas Tibor verseit hallgatni. Háborús sebesülés, Rákosi bör­töneinek pokla, s az ember útjá­nak felét kitöltő számkivetettség után megrendítő az a bölcs opti­mizmus, harmóniaigény, elmé­lyült hazaszeretet, mely a nép­dalok tisztaságát, az otthon fe­lejthetetlen ízeit idéző költemé­nyek írására ihlette. Aranyi László Kárpótlás Szabolcsban A kárpótlás végrehajtásában Szabolcs- Szatmár-Bereg megye helyzete a legkriti­kusabb. Ez a megállapítás az országos hi­vatal főnökétől származik. A Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal megyei vezetője sze­rint a kedvezőtlen helyzet elsősorban az elhelyezésükre vonatkozik. A kis létszá­mú hivatalnak kezdetben elegendőnek bizonyult a bérelt hat irodahelyiség. A beérkezett igények nagy számai miatt munkatársi létszámnövelésre volt szükség. A gondok ellenére a határoza­tok kiadása folyamatosan történik. Ápri­lis végéig 1109 kárpótlási határozatot postáztak. Ezek összértéke húszmillió­­kilencszázhúszezer forint. Most az érdemi kárpótlási munka fo­kozása érdekében (május 4-től) változ­tattak az ügyfélfogadás rendjén. A Sza­­bolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kárrende­zési Hivatal csak hétfői és szerdai munka­napokon reggel 8-tól déli 12 óráig várja a hozzájuk forduló ügyfeleket. Ami pedig a földkijelöléseket illeti. Nos, a 135 mezőgazdasági nagyüzem közül csupán 8 késlekedik a földkijelölé­si kérelmek benyújtásával. Végezetül még egy adat: jelenleg heti 150-200 kárpótlási határozatot készíte­nek. A hivatal vezetője szerint ez hete­ken belül a kétszeresére emelkedik. (sánta) II. évfolyam, 119. szám 1992. május 21., csütörtök --------------------­ □ Kicsinek bizonyult Pécsett az MTA Regionális Kutatá­sok Központjának nagyterme, ami­kor a Stanford Research Institute (SRI) kutatói hívták találkozóra az érdeklődőket Dél-Dunántúl­­ról, megyei és települési önkor­mányzatokat, a gazdasági kama­rák, bankok és több nagyvállalat képviselőit, melyek éppen fel­számolás alatt vannak. A kezde­ményezők Pap András (MDF) or­szággyűlési képviselő, Trombitás Zoltán (Fidesz) országgyűlési képviselő és dr. Horváth Gyula, az intézet igazgatója figyelemre méltónak tartották a jónevű amerikai cég javaslatát, azt, hogy átfogó területfejlesztési stratégiát dolgoznak ki a dél-dunántúli régió számára. Ez az integrált fejlesztési elképzelés Zala, Somogy, Tolna és Baranya minden gazdálkodó egységére számít, önkéntes ala­pon kapcsolódhatnak be a közös szerveződésbe. Az amerikai módszer lényege, mint megtud­tuk, két fő elven működik, az egyik a fürt elv, azaz egyedül sen­ki sem tudja magát kihúzni a baj­ból, közös cselekvésre van szük­ség, a másik elv az identifikáció, a gazdasági kulcsszereplők azo­nosulása a régióval, az a felisme­rés, hogy az ő szerepük függ a ré­giótól. Miután az SRI 4000 alkalma­zottja - mely a világ különböző országaiban dolgozik - felismer­te, hogy az adott régiónak vonzó telephelyként kell megjelennie a beruházók előtt, úgy gondolják, három lépésre van szükség az átalakuláshoz. Szükség van koa­lícióra a régión belül, világos jövő­képpel; a központi kormányzat legyen partner kezdeményezé­seikben, olyan törvénykezés kell, mely megteremti a jogi feltétele­ket; a koalíciónak össze kell kap­csolódnia az Európa Bankkal és más külföldi szervezetekkel. Nem titok, hogy már a tervezéshez is pénz kell, először helyi pénz, melyet aztán amerikai alapítvá­nyi összegekkel egészítenek ki. Ezen a tanácskozáson a jelenlé­vő cégek sorra bemutatkoztak egymásnak, ezzel is jelezve, hogy a jövőben fontosnak tart­ják a kapcsolatok kiépítését és az együttműködést. A bemutatko­zók között volt Dévényi Sándor építész is, aki jól átgondolt és nagyszabású tervet mutatott be a jelenlévőknek. A terv a Dunán­túl Autópálya. Az előtervezés fázisában lévő munka szorosan illeszkedik mindabba, amit településfejlesz­tésnek nevezünk. Ugyanis az or­szágos közúthálózat fejlesztési elképzelései nem számolnak a dél-dunántúli megyékkel, így fennáll a veszély, hogy ez a régió a fokozatos elmaradás és elszegénye­dés Bermuda-háromszögévé válik. Ha csak a területen található üdülőközpontokat vesszük fi­gyelembe, hosszú a lista: Igar, Gunaras, Magyarhertefersd, Abali­­get-Orfű, Sikonda, Harkány, Vil­lány. De a többi kisebb-nagyobb településnek is nyilvánvalóan felemelkedést, munkalehetősé­get, idegenforgalmat, iparoso­dást jelentene ez az autópálya, mely Belgrád, Újvidék, Szentta­más, Zombor, Mohács, Pécs, Dom­bóvár, Zamárdi útvonal lenne. Összesen 151 települést kapcsol­na be a hazai és külföldi gyors­­forgalomba ez az út, melyet pé­csi építészek: Pécsi Építész Iroda, Dévényi és Társa Építész Kft., Tí­már és Társa Bt. kezdeményez­nek addig, míg el nem indulhat az engedélyezési terv készítése. Akkorra elkészülnek a környe­zetvédelmi és egyéb felmérések is. A hazai már meglévő autópá­lyákkal kapcsolatot teremtő Du­nántúl Autópálya megépítését koncessziós alapon képzelik a ter­vezők, mert a költségek igen ma­gasak lesznek. Alagút és hídépí­tés is szerepel a tervekben. A 173 kilométer hosszú út tervezői Dé­vényi Sándor, Tímár Lajos és Skrobák László szerint május közepére sikerül megalakítani a korlátolt felelősségű társaságot. Fontosnak ítélik, hogy ez a terv utólag bekerüljön az országos gyorsforgalmi úthálózat fejlesz­tési tervébe. Az építészek eddig Mohácson, Komlón, Igason, Dombóváron, Kaposváron, Sze­derkényben, Hercegszőlősön, Sásdon és Szakoson jártak, min­denütt lelkes támogatókra talál­tak. Hárságyi Margit Az elszegényedés Bermuda-háromszöge? Dunántúl Autópálya? A GYORSFORGALMI ÚTHÁLÓZAT MEGVALÓSÍTÁSI ÜTEMEZÉSE MAGYARORSZÁG SLO CRO­SDUNÁNTÚL AUTÓPÁLYA Európa-bajnok. A szombathelyi Ungaresca táncegyüttes több mint há­rom és fél évtizedes fennál­lása alatt szép sikereket ért el számos hazai és nemzetközi táncfesztiválon. Európa or­szágai mellett Ázsiában is felléptek már. A napokban a szombathelyi táncosok újabb szép nemzetközi si­kert értek el. Az Ungurescu táncegyüt­tes 1955-ben alakult Kősze­gen a Jurisics Gimnázium diákjai részvételével és Nagy Árpád tanár szakmai irányítá­sával. Az együttes országo­san ismertté a középiskolai kulturális fesztiválon, vala­mint a keszthelyi Helikon Ün­nepségeken való részvétele után lett. A kiugró szakmai sikert Pesovár Ernő művészeti munkája eredményezte, aki két évtizeden át, 1979-ig irá­nyította a művész-együttest. Időközben az Ungaresca át­költözött Kőszegről Szom­ az Ungaresca hathelyre és a megye vezető együttese lett. A táncegyüttes alakulása óta hivatásának tekinti a ma­gyar nyelvterület tánckultú­rájának bemutatását, a ma embere érzésvilágának meg­jelenítését a magyar nép­tánckincs felhasználásával, egyben feladatául tűzte ki a történeti tánchagyomány ápolá­sát. Munkájuk eredményé­nek szép visszaigazolását je­lentette az április végén Münchenben rendezett táncverseny eredménye: a folklór kategóriában az Un­guresca táncegyüttes Euró­pa-bajnok lett, Horváth Já­nosnak, az együttes művé­szeti vezetőjének rábaközi táncokra készített koreográ­fiájával. A szombathelyiek szlovén, osztrák és olasz cso­portok előtt szerezték meg az első helyet. - evező - BELFÖLD Ünnep) Mohácsion Kétnapos ünnepség keretében emlékeztek meg Mohácson az el­múlt napokban a vízen járók vé­dőszentjének, Nepomuki Szent Já­nosnak ünnepéről. Régi szokást elevenített fel a Művelődési Ház, amikor e jeles napot újra vissza­helyezte a népi ünnepkörbe. Közművelődési konferencia nyitotta meg a rendezvénysoro­zatot. „Népünnepélyek - jeles na­pok" címszó alatt négy előadó szólt az ünnepről. Kiemelkedő volt Molnár V. József „Létöröm egykor és ma" című előadása, melyben soha nem hallott mó­don hozta kapcsolatba a népszo­kásokat, népi ünnepeket, a ter­mészetet és Istent. Hernádi Mik­lós szociológus a közösségi ün­neplés jövőjéről szólt, majd Pap Gábor, az Örökség Népfőiskola kutatója „Asztrálmítoszi nyomok az egyházi évkörben" címmel tar­tott érdekfeszítő előadást. Dr. Sólymos Ede* Tavasz-ünnepek a Dunán című összefoglalója zárta a művelődési konferenciát. Végül igazi népünnepéllyé vált a megemlékezés. A Nepo­muki Szent János-szobornál tér­zene fogadta a város lakosságát. A helyi zeneiskola nemzetközi­leg is ismert fúvószenekara adta meg az ünnep alaphangulatát. Csősz István plébános szabadtéri liturgia keretében méltatta a szent kultuszát. Az egyházköz­ség fiatal kántora, Nagy István pedig egy 18. századi liturgikus ének keretében tudatta a hallga­tósággal a szent élettörténetét. Az egyházi szertartás végén a plébános úr megáldotta azt a ko­szorút, melyet majd a Duna hul­lámaira helyez minden vízbefúlt emlékére. A szépszámú közönség tekin­télyes része a hatalmas, feldíszí­tett kompra szállt, s elindult a Dunán északi irányba, majd a város teljes hosszában végigha­józva visszatértek a kikötőbe. A fúvószenekar a kompon is meg­adta az ünnepség kellemes han­gulatát. Közben a művelődési ház ud­varán negyven bográcsban főtt a halászlé, s a hűtőtáskákból és demizsonokból előkerült jóféle borocskák szabadtéri majálissá varázsolták a tragikus emlékű Szent János-napot. Lajdi Klára Jöjjön a honi tőke! M­átra-vigyázó Tátra, Mátra, Mátra... A hagyo­mány szerint e három hegységet jelképezi a nemzeti címerünk­ben lévő három domborulat. A Mátra tehát már Trianon előtt is fontos hegy volt a történelmi Ma­gyarországon. Még inkább fon­tos lett 1920 után! Az összezsugo­rodott hazában ez a hegy nyúlik a legmagasabbra, belőle emelke­dik ki az 1015 méter magas Kékes­tető, „az ország teteje"... Óvnunk kell e természeti kin­cset a jövőben is. Az a bizonyos négy évtized ugyanis jelenté­keny károkat okozott az erdő szépségében, gazdagságában. Irtások, betonmonstrumok, csúf építmények őrzik a „tervgazdál­kodás" emlékét. Magán Kékestetőn például mozgalmi betonszörny emelkedik a csúcs fölé: itt gyújtottak hála­­tüzet az idegen megszállóknak az ifjúgárdisták... Galyatetőn a gyönyörű Nagyszállóval szem­ben ízléstelen üzletek össze­visszasága áll, erre adott enge­délyt - ki tudja, milyen okból - annak idején a mátraszentistvá­­ni „tanács"... Mátrafüreden kar­csú fahíd helyett ormótlan vas­beton híd nyúlik át a finom erdei patakon... És hosszan lehetne sorolni. „Még" fahidak nyúlnak át az ország legmagasabban fekvő ta­va, a Sós-tó kis szigetei között. Ám az „állóvizet" itt is az igény­telen megoldások kezdik „fod­rozni", az ellenőrizetlen vállalkozá­sok révén. S ez inti óvatosságra azokat, akik szívügyüknek érzik a Mátra jövőjét. Fontos, hogy azok dönthessenek a hegy fej­lesztéséről, akiknek nem a gyors meggazdagodás a céljuk, hanem az erdőséges táj „lelkének" meg­őrzése. A négy évtizedben a távoli megyeszékhelyen, Egerben hoz­tak döntéseket a pártbürokraták. Természetesen a Bükköt részesí­tették előnyben, a Mátrát elha­nyagolták. Ezt a rendszert is meg kell változtatni, erre tesz erőfe­szítéseket a gyöngyösi önkormány­zat. A Mátra kapujaként is emle­getett hetedfél évszázados múl­tú város elszántan küzd a volt MSZMP-vezetők uralta megyei közgyűléssel. Azzal a testülettel, amely sok szocialista előjogot - például a költekezés, a rokon­utaztatás előjogát - igyekszik át­menteni a demokráciába... Gyöngyös legalább a Mátrát sze­retné megmenteni az egri fele­lőtlenségtől. Kékestetőt például egy svájci magyar üzletembernek, a por­lasztót feltaláló Csonka János le­származottjának bevonásával fejlesztenék. Mint emlékezetes, a két világháború között Csonka építette föl a ma szanatórium­ként használt kékesi épület­­együttest. Az ízlésesség már a nagy előd révén is szavatolva van előre. Mind sürgetőbb azonban, hogy honi tőkéből, magyar vál­lalkozók varázsolják turistapara­dicsommá a hegy vadregényes tájait, hogy egyre több kül- és belföldi polgár gyűjthessen erőt a Mátrában. M. P. Fahidak, de műanyag csónakok az ország legmagasabban lévő „ál­lóvizén", a Sás-tavon... Molnár Pál felvétele Agronómusi intelem írásomat a Békés megyei agronó­­musoknak szánom, hivatkozva majd két évtizedes ismeretsé­günkre, aligai, kecskeméti, szo­­boszlói tanácskozásokon kötött barátságunkra. A Magyar Rádió legagresszí­­vebb, legellenségesebb, legtöb­bet foglalkoztatott tudósítójától olyan híreket hallottam, hogy az általam mindig irigyelt, mező­­gazdaságára mindig büszke, mert sikeres megyétek jelenkori állapotában - éppen az irányítá­sotok alatt álló mezőgazdaság helyzete - látszik kilátástalan­nak, kétségbeejtőnek. A bizo­nyára „független" tudósító leg­szomorúbb szakmai prognózisa szerint még azt a kis elvetett bú­zát sem fogjátok tudni learatni, mert akkorra úgy felveri a gaz, hogy nincs olyan Dominátor, mely azt learassa. Mit gondoljak felőletek mikor azt hallom, hogy Békésben marad parlagon a leg­több föld! Mi szabolcsiak mindig irigyel­tünk benneteket az újkígyósi, orosházi, meg a többi békési te­lepülés kitűnő földje miatt, me­lyeken Ti irigylésre méltó gaz­dálkodást folytattatok. Most pe­dig azt kell hallani, hogy tétlenül nézitek az idő múlását, valami olyan csodára várva, mely még soha senkinek nem jött el. Én már láttam 1945,53,57 me­zőgazdaságát, amikor a semmi­ből kellett újrakezdeni - állami milliók, milliárdok nélkül - kizá­rólag kezünk és józan paraszti eszünk segítségével, meg időn­ként saját zsebünkbe nyúlva, hogy kifizessük a gépállomási bérmunkát. És 1945 után a letartóztatott „népnyúzó" gazdatisztek nél­kül, 53-ban 1 millió hektár par­lagföld hagyatékával, és 57 újra­kezdésében anti-agrárpolitiká­­val körülvéve, mindig bekövet­kezett a magyar mezőgazdaság önregenerálódása, paraszti ön­­tevékenység eredőjeként. Első alkalom, hogy aktív szak­emberek vigyék át - az idézett állapotoktól sokkal kedvezőbb körülmények között levő -1991- es mezőgazdaságot a kétségtele­nül nagy krízisen. Barátaim! Óva intelek benneteket az olyan taktikától, melynek elve: Mennél jobban sírunk, annál koldusabbnak látszunk, annál több ajándékpénzt kapunk! Ez már nem megy! Ha pedig nem igaz, hogy a megyék között Békésben marad a legtöbb parlag, ha nem igaz, hogy gazos búzát fogtok (nem) aratni, akkor arra kérlek Benne­teket, ne engedjétek megyétek mezőgazdaságát ország-világ előtt lejáratni egy destruktív hangú tudósítótól! Dr. Kerekes Béla ny. főagronómus Tiszavasvári

Next