Új Magyarország, 1992. május (2. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-14 / 113. szám
II. évfolyam, 113. szám ) 1992. május 14., csütörtök KULTÚRA Klasszikusok és vendégrendezők a Nemzetiben Schillertől Páskándiig Kellemes meglepetéseket tartogat a Nemzeti Színház jövő évi repertoárja. Hogy egyebet ne mondjak, olyan nagyságrendű rendezőket hívott meg a vezetőség, mint Andrej Wajda, Jirzy Menzel, Alain Timar, Vlad Mugur. Műsorrendjüket - meghirdetett elveiknek megfelelően - drámák és vígjátékok egyensúlyát biztosítva, az egyetemes és magyar klasszikusok és néhány kortárs színműírónk darabjaiból állították össze. Az évadot Páskándi Géza (a Harag György rendezte, kolozsvári ősbemutatón zajos sikert aratott) Apáczai-drámája nyitja (Tornyot választok). Ezt követi, a tartalmas szórakoztatás jegyében, Mikszáth Kálmántól A Noszty-fiú esete Tóth Marival, majd egy Sütő-darab, Az ugató madár. Schiller Don Carlosa után kerül sor Vlad Mugur Shakespeare-rendezésére (Vízkereszt, vagy amit akartok). Az évadot Wyspianski-mű zárja Andrej Wajda színrevitelében. A Várszínház repertoárja a következőképpen fest: Moliére-tői az Amphytrion és a Nevetséges kényeskedők. Pártos Géza rendezi vendégként Papp Károly darabját, A szent színpadot, Jizzy Menzel pedig O'Neztől az Utazás a Hosszú éjszakába című drámát. Törőcsik Marival és Darvas Ivánnal a főszerepben. A Warrenné mestersége (G. B. Shaw) után Novarina-művel zárul az évad (Repülő műhely) A. Timar rendezésében. A Várszínház Refektóriuma sem marad kihasználatlan, továbbra is irodalmi estek, kortárs remekek bemutatását célozzák. Köztük Mensáros László Aranyestjére, s a jelek szerint Sándor György szerzői estjére kerül majd sor, valamint egy Pilinszkymeg egy Weöres-programra. Tervezik Határ Győző Elefántcsordájának és Ottlik Géza Valencia-rejtélyének bemutatását. Figyelemre méltó ötlettel szolgált Páskándi Géza, a színház dramaturgiai tanácsosa. Az új évadban megkezdi működését a Nemzeti Breviárium Színpada az oktatói munka megkönnyítésére. A tervezet szerint „a maga sajátos eszközeivel kívánja pótolni a valami okból kihagyott leckéket, mégpedig vonzó, hol mulatságos, hol drámai s egyéb látványos utakon s módokon". A legjobb színészek bevonásával játszanák tehát el „tarka-barka antológiájukat", mely vásári kikiáltó közreműködésével irodalmi vagy tudománytörténeti szemelvényekből, krónikákból stb. állna össze. (Pl. Állatkerti karnevál - fabulák, Alkémiások rémisztő tettei - anekdotikus tudománytörténeti utalások; A bánkódó férj - Kisfaludytól kezdődően drámaíró életmű-keresztmetszetek; Boszorkányok és borbélydoktorok - régi boszorkányperek; Honfoglalás - krónikák és feltevések alapján megidézett történelem.) A Nemzeti tájékoztatóján szó esett a színházhoz szerződött új tagokról (egyesek közülük már az idei évadban is föl-fölléptek): Bartall Zsuzsa, Sajgál Erika, Barta Mária, Moór Marianna, Varga Mária, Farkas Andrea, Juhász Judit, Csömör Csilla, Kozák András, Rékasi Károly, Kőmíves Sándor, Szélyes Imre, Szakácsi Sándor, Keresztes Sándor, ifj. Jászai László, Tóth Sándor, valamint két új díszlettervező, Varga Mátyás és Kemény Árpád, zenei vezetőnek Kemény Gábor, aki új zenei programot indít Gulyás Dénessel karöltve. Nem szünetel az évad a nyár folyamán sem. A Karmelita udvarban kerül sor Gulyás Dénessel a címszerepben, s az ő rendezésében a Kacsóh Pongrácz-féle János vitéz bemutatására, a Duna Művészegyüttes közreműködésével. Bejelentettetett egy havonként megjelenő színházi lap terve (olcsó áron) a színház életéről, kitekintéssel az egész magyar színjátszásra. Végül, a Nemzeti négy bérletsorozatot indít 4-4 előadásra, a legmagasabb ár 800 Ft lesz, a középiskolás és egyetemi bérlet viszont jóval alacsonyabb, akárcsak a nyugdíjasoké is. Újdonság a szombat délutáni illetve vasárnap délelőtti családi bérlet. A találkozó végeztével ajándék könyvutalvánnyal kedveskedtek azoknak a tanároknak, akik népszerűsítő, diákszervező munkájukkal szívükön viselték a Nemzeti ügyét. (m. k.) TVélemény Röntgenfelvételekkel beragasztott ablak A kritikus, ha nem dicsér, hanem bírál, óhatatlanul ellenségeket szerez, s mivel a kritika alapvetően szubjektív műfaj, tárgyilagosságra csak törekedni lehet, elérni ritkán, hiszen ahány ember, annyi ízlés, és akkor még nem is említettem a mostanában oly sok érdekcsoportot megosztó, gyanúba vonó politikát. Ezért hát csak nagyon halkan és óvatosan jegyzem meg: mintha tovább gyengült volna a televízió műsora, a fáradtság jelei még az új műsorokon is rögtön megjelennek. Baló György Krétakör című vitaórája egyetlen újítása, hogy a „peres felek", a vitatkozók csoportjai szabott idővel gazdálkodnak, ami a tömörség szempontjából bizonyára üdvös, de azt a pszichózist kelti, hogy aki kevesebbet beszél, az a nyerő, függetlenül mondandójától. A közoktatási törvénytervezet, s ezen belül az egyházi iskolák témája konkrét példa alapján érdekes véleményeket hozott pró és kontra, de lényegében semmi újat. Reméljük, a továbbiakban élő adásban közvetített Krétakör jobb lesz, mint a vele egy időben sugárzott Napzárta előtt - egyelőre azonban csak a képernyőn látható óra különbözteti meg egyiket a másiktól. A műsor értékelése a néző mindenkori hangulatának, ráhangolódási képességének függvénye is: ez a kritikust is érinti. Az álmos és rosszkedvű kritikus például aligha bájolódott el az 1943-as Majális című film habkönnyű történetétől, pedig hát most is május van, csak négy évtizeddel később, s állítólag manapság is előfordult, hogy a gimnazisták szerelmesek lesznek. 1946-os német filmmel emlékezett a televízió a második világháború végére. A gyilkosok köztünk vannak - mely aktuális cím! Még ma is jó volt, bevallott irányzatossága ellenére. Mertens doktort is a szerelem menti meg attól, hogy kezébe vegye a törvényt, és gyilkosa legyen egy háborús gyilkosnak. A doktor lakásának ablakát régi műtéteinek röntgenfelvételeivel ragasztotta be, s ez a sokféle képzettársítást kiváltó jelkép valahogyan korunk televíziójára is jellemző: röntgenfelvételekkel ragasztja be világra néző ablakunkat, s tetszése szerint válogat régi felvételekben. De hát, amint a Közjáték kis sóhajaiban a nagy filozófus, Ludwig Wittgenstein mondta: „ami gondolható, az lehetséges is. „A valóság olyan, mintha fikció lenne, a kitalált történet pedig döbbenetesen hasonlít a valóságra, szinte összekeverhető. Ahogyan Hitchcock 1930-as filmje az ír terrorizmusról ma is készülhetett volna, O'Casey darabja, a Juno és a páva nem évült el... sajnos. A röntgenfelvétel jól sikerült. Ernyőképszűrés? Képernyőszűrés? Mindegy. Most lett volna nyolcvan esztendős Ottlik Géza, századunk magyar prózájának egyik nagy és kevés művű mestere. A modern magyar regényirodalom egyik irányzata őt tartja ősének, erkölcsi etalonjának, s aki olvasta Ottlik regényét, az Iskola a határont, az tudja, hogy a tisztelet jogos. Ottlik érthető módon nem volt kedvelt szerzője az elmúlt rendszernek, realizmusában nem volt semmi szocialista, csak egy ürge volt, saját szavával élve, aki megválogatta a szavait. És ha nem lett volna néhány szerény műsor, melyben még életében felvették volna néhány mondatát, gesztusait, akkor most csak barátai emlékezhettek volna róla és nélküle. Ez is a televízió felelőssége: az ürgéket többször kellene megszólaltatniuk haláluk előtt, akár beruházásként is. A kosztümös, történelmi és szerelmi kalandos történet, a Kockán nyert szerelem bizonyára sokakat, sokunkat nyugtatott meg térben és időben távoli, romantikus párbajaival. A mai párbajok már nyugtalanítóbbak. A gyilkosok köztünk vannak, ezt mondja Simon Wiesenthal is, aki az elévüléssel kapcsolatban beszélgetett Zétényi Zsolt képviselővel A Hét-ben. Figyelmeztetni kell a holnap gyilkosait, jelentette ki a legendás hírű zsidó „számonkérő", a fasiszta háborús bűnösök makacs üldözője és felderítője, mert a kommunista gyilkosok semmivel sem veszélytelenebbek a fasisztáknál. Az ártatlan emberek gyilkosait meg kell büntetnünk - mondta Simon Wiesenthal, s reményét fejezte ki, hogy a magyar nép ellen elkövetett bűnök elkövetőit felelősségre vonják. Kíváncsi vagyok, ezt a véleményt miként értelmezi a szabad sajtó. Félek, Simon Wiesenthalt egyértelműen antiszemitának és fasisztának fogják nevezni. Pedig a tények röntgenképei ott vannak minden ablakon. Szentmihályi Szabó Péter Bernát András kiállítása Ismét egy fiatal magyar művész kapott lehetőséget párizsi bemutatkozásra: a híres latin negyed szívében levő Saint-Michel Kulturális Központ kiállítótermében Bernát András képei láthatók egy hónapon át. Premier Budapesten és Berlinben... A Tabán mozitól az Arsenal Kinóig Kőniger Miklóst nem kell bemutatni szakmai berkekben. Sokoldalú ember, korábban pantomimes, később tánckritikus, amióta pedig - immár másfél évtizede - Nyugat-Berlinben él, a filmmel foglalkozik legintenzívebben. De változatlanul gyakran hazajár Magyarországra és szakmai kapcsolatai is ekként alakulnak. Főszerepet játszott Bódy Gábor: Démon Berlinben című, 1982-es kísérleti videofilmjében, majd Michael Barrett amerikai rendező Jobbkezes koncertjében (1986-os játékfilm) is közreműködött, és a mű még ugyanabban az évben különdíjat kapott Mannheimban. Újabban maga rendezi saját ötleteit! 1990- es portréfilmjét magyar főszereplővel forgatta - Illúziók piros esernyővel címen - és tavaly februárban, a késő esti órákban műsorára tűzte a Magyar Televízió is. Legújabb, német-magyar koprodukcióban forgatott egyórás alkotásának is Budapesten volt az ősbemutatója - április 10- én a Tabán moziban vetítették - egyetlen alkalommal, szűk szakmai közönség előtt - a Haláltáncot. Majd Nyugat-Berlinben a W 'TT mondottan művészmozi jellegű Arsenal Kino négy estén tartotta műsorán április végén. A premieren teljesen megtelt a százötven férőhelyes terem, ami ottani viszonylatban szép eredménynek számít. (Az exkluzív intézmény ugyanis kizárólag a magas nívóra törekszik és nem a széles közönségsikerre pályázik, műsorán olyan világhírű alkotókat tart, mint Tarkovszkij vagy éppen a magyar Bódy Gábor.) Ma Berlin keleti felén is bemutatják a Haláltáncot, mégpedig a Liebknecht Strassén, a Magyar Házban. Nem véletlenül, hiszen a szereplőgárda rendkívül népes és többségében magyar. Lőcsei Jenő koreografálta a saját maga számára a főszerepet, de ő a halált nem a szokványos fekete, testhez álló trikóban, reáfestett fehér csontvázzal alakítja, hanem mai, modern utcai ruhában és ennek megfelelően szerepfelfogása is korszerű. Oldalán sorra a halálba táncol valamennyi jól ismert, legendás figura - a középkori misztériumjátékok tipikus alakjai; a király, a nemesember és a papi főméltóság éppúgy nem számíthat kegyelemre, akárcsak az agg koldus, vagy a gyermek, a kapzsi kereskedő és a kuruzsló orvos, a bátor tengerész, az elszánt zsoldoskatona, a csuhás barát vagy az egyszerű paraszt, a zsenge szűz és a sokat próbált nagyasszony. Jürgen Schäfer (Kőniger Miklós mellett társrendező és Árva Jolán oldalán társproducer is egyben) szintén játszik a filmben, akárcsak Cornel Hédi, ezenkívül pedig Helge Leiberg nyugat-berlini festőművész szemünk (illetve a kamera) előtt festi sorra vászonra jelképes pálcaalakjait. És ezzel véget is ér a német részvétel! Annál hosszabb viszont a magyar lista: Horváth Tivadar, Kishonti Ildikó, Kolozsi Béla, Magasházi István és Pintér Gyula, Regős Pál, valamint Zsolnay Hédi. A német verzió kísérőszövegét Mécs Károly olvassa alá, háttérzenének pedig a két világháború között élt és alkotott lübecki komponista - Hugo Diestler - szerzeményeit használták fel. A színes, ötvenperces „dokumentáris játékfilm" - ahogyan Kőniger Miklós nevezi - német részről az ARGE MAN FILM, magyar oldalról pedig az MTV FMS Stúdiójának koprodukciója. Gyártásvezető: Major István, vágó: Losonczi Teri, az operatőr - mint már korábban is, Kőniger Miklós előző filmjeinél - Jancsó Nyika volt. És mielőtt felmerülne az olvasóban a jogos kérdés, hogy mikor láthatja a közös filmalkotást a szélesebb közönség, máris elmondhatjuk: a Magyar Televízió - igen stílusosan - halottak napjára tervezi a műsor sugárzását. " (r-r) ENY • Fodor András Kossuth- és Puskin-díjas költő „Szentivánéji út" című szerzői estjére kerül sor ma este hat óra harminc perckor az Orosz Kulturális Központban. Közreműködik: Hegedűs D. Géza érdemes művész és Havas Judit előadóművész. Házigazda: Csűrös Miklós. • Ingmar Bergman: Rítus című darabjának előadásával vizsgázik csütörtökön este 7-kor, a Színház- és Filmművészeti Főiskolán négy növendék: Vasvári Csaba, Kerekes Viktória, Mihályfi Balázs és Molnár Csaba. ■jMMBBIMM 1 Meghal Akác István . Hallom, meghalt Akác István, a miskolci költő. És hogy ma temetik. Ezt én sose fogom elhinni. Ott lakott a belvárosban... Istenem, az a miskolci belváros, ahogy sötétedés után besüt oda a hold! Szegény Akác Pista, te sem megy ott most már végig éjszakánként, vitatkozva a többi vidéken élőkkel. Említésre érdemes ehelyütt az életművedet gyűjtő Észak-Magyarország soksok hét végi száma, kék keretek közé szedve benne a helyi próza és a helyi vers. A Te verseiddel is Pista, amelyek olyanok, mint a vasárnapi húsleves, vagy egy délutáni beszélgetés a világról a régi Roráriusz cukrászdában. Mit tudja ezt egy pesti, netán budai poéta, még na ezek a vidéki dolgok példányszámban elérik is az országot, a nemzetet, vagy az országos hírlopott Lám, olyan kényszerűség most a Te korai halálod ott a messzi északon (milyen irdatlanul nagy ilyenkor ez az ország!), mint a százéves gyárkapuk befalazása reménytelenséggel, s a régi ambíciók elhamvadása ugyanott. Te is meghaltál hirtelen, Miskolc ettől egészen más, kicsit félszeg lesz. És sokáig ilyen hiányos marad. (de) Az európai iparművészet stíluskorszakai A Historizmus és eklektika című kiállítás az Iparművészeti Múzeumban látható. Tapéta. Tervezte: Hauszmann Alajos. Készült a Philipp Haas and Schöne cég aranyosmaróti gyárában, 1890 után.1 Hegedűs Géza nyolcvanéves Teljességgel hihetetlen, hogy a magyar irodalom s a legkülönbözőbb szellemi tudományok mindenese, a főiskolai tanár, a regényíró, s még ki tudja, mi egyéb területek hangyaszorgalmú, lenyűgöző, elképesztő anyagismeretű művelője, Hegedűs Géza ma tölti be nyolcvanadik életévét. Akik ismerik - és ki nem ismeri őt, aki könyvet olvas, rádiót hallgat, színházba jár, televíziót néz? - kortalannak ismerik. Elmaradhatatlan szivarjával, kedvesen raccsoló szapora beszédével (figyelem, kedves sokat és nyilvánosan beszélő honfitársaim, nyomdakészen fogalmazva beszél!) törékeny alakjával sok évtized óta jelenlévő abban az olykor örömre okot adó, olykor kusza, olykor hadakozásoktól feldúlt közegben, amit magyar irodalmi életnek szokás nevezni. Vitákba, veszekedésekbe, sárdobálásokba sosem keveredett. A szekértáborokat csacskaságnak tartja, fontosabb a számára, hogy dolgozzon, íróembernek épp elég elfoglaltságot ad, ha ír. Ő pedig ír, már majdnem hatvan esztendeje. Hatalmas vállalkozásba is fogott Európa közepén című regényciklusa a balzaci Emberi színjáték példájára épült s épül, történelmi regényeket (Az írástudó) és ifjúsági könyveket (Az erdőntúli veszedelem) írt tucatjával, színdarabok (Mátyás király Debrecenben) és a Biblia világát feldolgozó rádiójátékok kerültek ki a tolla alól. írt poétikát és drámatörténetet, megjelentek verseskötetei és tanulmánygyűjteményei. Mikor jutott ideje a körülbelül száz kötet anyagát összegyűjteni s a köteteket megírni - rejtély. Rejtély maga Hegedűs Géza is. Egyedi példány. Nincs több belőle nekünk - pedig de elkelne akár egy tucat Hegedűs Géza is! Adják az istenek, hogy még nagyon sokáig dolgozzon, a maga örömére, s a mi nagy-nagy hasznunkra. (takács)