Új Magyarország, 1992. június (2. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-01 / 128. szám
Interjú Duray Miklóssal Macskajáték Szlovákiában Az elmúlt héten a Rákóczi Szövetség politikai fórumon mutatta be a koalícióra lépett felvidéki magyar pártok képviselőit. Munkatársunk interjút készített Duray Miklóssal, aki a koalícióra lépett szlovákiai magyar pártok közül az Együttélés Politikai Mozgalmat képviselte. A politikus szól olyan fontos kérdésekről is, mint a magyar lakosság autonómiájának az ügye. - Lelkesedünk a választás előtti cás, vagy a kevésbé rossz koalíció koalícióért - tartja a kisegér a macska elé a feliratot a Národna Obroda egyik karikatúrájában. Nem érzi magát egy kissé mártírnak, nem érez belső feszültséget? - Ha arra gondol, hogy illene félnem, akkor nem. Ha félnék, akkor abbahagynám a politikát. -Én viszont már az elemzésétől is megijedek néha. Az együttmaradó Csehszlovákia olyan gyógyíthatatlan betegnek tűnik, aminek életben tartása túl sok pénzbe kerül, szétesése esetén pedig egy soha nem létezett állam születését jelentené. Most a geológust kérdezem, számolhatunk egy újabb vulkánkitöréssel? - Erre inkább politikusként válaszolok. A szuverén Szlovákia egész Közép-Európa számára átrajzolja az itteni államok között kialakult és már megszokott viszonyokat. Ami a magyar kisebbséget illeti, Csehszlovákia megmaradása vagy eltűnése nem sokat változtat alapcéljainkon. - Tehát a cél a kulturális és közigazgatási autonómia ? - Igen, mi a régiókra épülő Európa hívei vagyunk. A délszlovákiai 13 vegyes lakosságú járás olyan földrajzilag és gazdaságilag jól kirajzolódó tájakra oszlik, mint amilyen a Csallóköz vagy a Palócföld. Van, aki modern terminológiát használ és Dunamenti Régióról beszél, ám mindez nem változtat a lényegen, az önigazgatáson alapuló autonómián. Ezek a gondolatok már a két világháború közötti csehszlovákiai magyar közéletben megfogalmazódtak, akkor Szvatkó Pál elegánsan kantont mondott régió helyett. Hogy-hogy ezek a követelések olyan idegenek rivális pártjuk, a Magyar Polgári Párt gyakorlatától, amely szinte mindent a kisebbik rosszra hivatkozva igazol? - Nem értek egyet a kisebbik rossz hangoztatásával. A nyelvtörvénynél sem úgy merült föl először, hogy vagy a rossz mafios javaslat közt választhatunk. Csak amikor az Egyetértés nyelvtörvényét félretették, lehetett beszélni a rossz megoldás kétféle változatáról. De létezik egy harmadik rossz is. - Erre kíváncsi vagyok, hiszen az ember lassan alig tudja megállapítani, hol az igazság? - A harmadik rossz, ha magyar képviselők támogatnak olyan parlamenti javaslatokat, amelyek egyértelműen hátrányosak a kisebbségek számára. A számunkra diszkriminatív választási cezúra két szavazattal ment át, s négyen a Polgári Pártból erre voksoltak. Ahogy olvasom a felvidéki magyar sajtót, a földtörvény is diszkriminatív jellegű? - Formálisan nem az. Egy szó sincs arról, hogy a magyar és német nemzetiségű csehszlovák állampolgárok kevesebb földet igényelhetnek vissza, mint a szlovákok, ám olyan bonyolultan és annyi előzményre hivatkozással fogalmaz, hogy a gyakorlati eredménye mégis a megkülönböztetés. Magyarok és németek számára a felső határ szigorúan csak 50 hektár. Ha már a németekről esik szó, rossz nyelvek szerint önök nemcsak nacionalisták, hanem internacionalisták is. Nacionalisták, ha a magyar, internacionalisták, ha a többi kisebbséget védik. - Jó, hogy erről is beszélünk. Mit szól a támogatóink széles köréhez? Német, ukrán, lengyel, cseh, cigány, sőt szlovák aktivistáink vannak, erről akár száz rossz viccet is lehetne faragni. - A magyarországi közvélemény a legutolsót önmagában is viccnek foghatja föl. Hol vannak szlovák támogatóik? - Csehországban majdnem 400 ezer szlovák él, iskoláik egy kivétellel nicsenek és az utóbbi két év tapasztalatai rádöbbentették őket, hogy hozzánk hasonlóan nekik is meg kell tanulniuk a kisebbségi létet. Ebben mi professzorok vagyunk: már az előző választásokon is 30 ezer szavazatot kaptunk cseh földön. - Érzelmileg mi fűti az önökre szavazó ukránokat? - Komikus módon, a szlovákok túlfűtött hazafisága. A svidniki, vagy magyarul vízközi Ukrán Múzeumot fel akarják számolni, nehogy mi is hasonló intézményt követelhessünk magunknak. Az ukránok számára így barikádot jelent az Együttélés és Sopoliga, a múzeum igazgatója az egyik legharcosabb képviselőnk. - Nemcsak az ukrán kultúra, de a kuponos privatizáció sem tetszik sok szlovák pártvezérnek. Miért? - A cseh és a szlovák privatizáció között eddig is érezhető különbség volt. Az utóbbi jóval visszafogottabb volt és a parlamentben is rendkívül meghatározóvá vált baloldal sok mindent vissza szeretne forgatni. A kuponokkal egyedülálló kísérlet kezdődött, ha beválik, Csehszlovákia lesz az az ország, ahol a legtöbb kisember is részvényessé válik. Sikerül-e vagy sem, ezt csak az évek dönthetik el. - És sikerül-e Bős? - A magyar felmondó nyilatkozat logikus következménye annak, hogy a szlovák és a magyar álláspont nemhogy közeledett, hanem távolodott egymástól. A felmondással a szlovák oldal került lépéskényszerbe, Csehországban pedig - pénzügyi megfontolásból is - erősödnek az erőműellenes hangok. A gazdaságossági számítások szerint az üzemeltetés gazdaságtalan lesz, értéket nem, csak áramot termelne. Köszönöm a beszélgetést. Tamáska Péter II. évfolyam, 128. szám Jf/J 1992. június 1., hétfő TUDÓSÍTÁS Román népszámlálás (wd ** ) Az adatok nem véglegesek Csíkszeredai telexjelentésünk. Romániában még nincs jelentős visszhangja a népszámlálási adatok közzétételének. Az írott sajtó közül egyelőre még csak a nagyobb példányszámú bukaresti román nyelvű napilapok szombati lapszámaiban találjuk. Lényegesebb véleménynyilvánításra is csak az elkövetkezendő napokban számíthatunk. Nádudvary György jogász, a Kovászna megyei Statisztikai Hivatal aligazgatóját, az év eleji népszámlálás területi munkálatainak irányítóját kérdeztük az adatok hitelességéről. - Egymillió-hatszázhúszezer magyart jeleznek az idei népszámlálási adatok. Mi van akkor, ha valaki az elején valóban székelynek, csángónak vallotta magát, mint ahogy erre a kérdőívek szerkezete irányíthatta? Ők benne vannak az összlétszámban? - A Központi Statisztikai Hivatal alelnöke, Rdocea Alexandru mondotta annak idején, hogy a székelyeket, csángókat is a magyarokhoz lehet írni. Aztán, hogy hol történt így és hol nem, ezt nem tudom. De szerintem ez nem befolyásolta lényegesen az összeredményt, annyira kevesen vallották magukat székelyeknek. - Ön szerint hitelesnek mondható a magyarok összlétszáma? Mivel és hogyan lehet ezt ellenőrizni? - Minden földi műveletben elméletileg benne lehet a csalás, a tévedés lehetősége. De nem lehet előre feketének mondani, amiről még nem tudjuk biztosan, hogy fekete. Szerintem az egyházfelekezetek ellenőrizhetik legjobban a népszámlálás adatait. A római katolikusok, a reformátusok, unitáriusok, evangélikusok száma adhatja a magyarság számát. Habár vannak kivételek, vannak római katolikus románok, és ortodox magyarok is. Az RMDSZ helyi, területi szervezetei is felülvizsgálhatják az adatokat. A népszámlálás adatai egyébként nem véglegesek. Még tart, és év végéig is eltarthat az adatlapok számítógépes kódolása. Az igazi meglepetés majd az iskolázottságban ugorhat ki. 1977-ben még nem szabadott létezniük az analfabétáknak, most valószínűleg felszínre kerülnek jó néhányan. A magyarság száma? Én is sok véleményt hallottam, hogy kétmillió fölött van. Ezért kevésnek tűnik az 1,6 millió. De nem tudnám azt mondani biztosra, hogy csalás történt. Én Kovászna megyében ismerem aprólékosabban a számlálói munkát, nálunk aligha történt csalás. A cigányok létszáma? Ezt tényleg nehéz hitelesen meghatározni, ha közülük sokan valamelyik nemzetiséghez csatlakoznak. Tudunk „román cigányokról", de ugyanígy tudunk „magyar cigányokról". Mondom, az elkövetkezendőkben meg lehet vétózni, lehet ellenőrizni az eredmények hitelességét. Ezt az 1977-es népszámlálás után nem lehetett volna. És ismétlem: az egyháznak lehet nagy szerepe... Botos László Parlamenti delegációnk Törökországban Tisztelet a hősök emlékének (Folytatás az 1. oldalról) Tudva tudták, hogy a magyarság nem marad el Európa legjobb nemzeteitől abban, hogy rövid távú sikerekért az elcsábulók rövid távra érvényes jutalmazásáért föladja azt, amit hosszú nemzedékeken át magáévá tett és amit 1848-49-ben kiküzdött magának. A nemzet megérdemli, hogy maga döntsön sorsáról - folytatta Szabad György - és nem engedi, hogy örökre mások játékszere legyen, és hogy hatalompolitikai érdekek szabjanak számára életkeretet és életlehetőséget. Azt reméljük, hogy a nehéz feltételek között nemcsak azt érzi át, hogy mit nem akar a vereséget szenvedett múltból, hanem megérti azt is, hogy mit akar: önrendelkezést, függetlenséget, hagyományainak megőrzését és összeötvözését minden modern gondolatnak. Szabad György megemlékező szavait követően Hajdú Zoltán SZDSZ-es képviselő - református lelkész - szólt az egybegyűltekhez. Azokra emlékezünk, akik nem érhették meg a szabadságot szülőföldjükön, drága hazánkban, Európának azon a kicsiny pontján. Mégis úgy gondolunk áldott emlékükre, mint akik a szabadságnak zászlóvivői, e zászló magasra emelői voltak és évszázad elmúltával is az ő ékes példájuk lehet megvalósításra érdemes - mondotta Hajdú Zoltán. A küldöttség ezután a szomszédos katolikus temetőben Széchenyi Ödönnek, Széchenyi István fogadott fiának, az isztambuli tűzoltóság megalapítójának sírjánál rótta le kegyeletét. Történelmi érdekesség, hogy Széchenyi Ödön úgy lehetett pasa - Szabad György szavaival: „Idegen földön, ahol nem nevével mérték a stallumot" -, hogy nem vette fel a mohamedán vallást. Az isztambuli megemlékezésen több mint félszázan vettek részt, jelen voltak a magyar-török baráti társaság képviselői, köztük a mosonmagyaróváriak, akik egyébként Barbarossal kívánnak a közeljövőben testvérvárosi kapcsolatra lépni. Az ő nevükben is szólt Molnár Imre a miniszterelnöki hivatal főtanácsosa. A magyar parlamenti küldöttség programja tegnap Rodostóban II. Rákóczi Ferenc emlékházának megkoszorúzásával zárult. Megható ünnepség keretében Senol Engin megyei kormányzó látta vendégül a magyar képviselőket. A magyar parlamenti küdöttség látogatásával egy időben Isztambulban tárgyalt dr. Tátrai Miklós rendőr őrnagy, az Országos Rendőr-főkapitányság megbízottja, aki a magyar és a török rendőrség közötti jövőbeni együttműködést készítette elő, főként az illegális kábítószer-kereskedelem, a menekültügy és a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelemben. Erdélyi András A maffia és a politika A Frankfurter Allgemeine Zeitung így látja Olaszországban a helyzetet. Szlovák-magyar újságíró-találkozó Választási esélylatolgatás soron Kisebbség - többség - sajtó: ezzel a címmel rendeztek eszmecserét a hét végén a tihanyi újságíró-üdülőben. A vitapartnerek magyar és szlovák, illetve magyarországi szlovák és szlovákiai magyar újságírók voltak. A kisebbségek helyzetéről, a készülőben lévő nemzetiségi törvényről, a sajtó szerepéről volt szó. A vita tulajdonképpen folytatása volt az egy évvel ezelőtti pozsonyi találkozón megkezdettnek, amely elsősorban a szlovákiai helyzet megismertetését szolgálta. Most a magyarországi helyzet megismertetése állt a középpontban, bár a közelgő cseh és szlovák parlamenti választásokról, Csehország és Szlovákia szétválásának a lehetőségeiről is sok szó esett. Csipka Rozália és Fretyán István, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal két főtanácsosa ismertette a közeljövőben a parlament elé kerülő nemzetiségi törvényt. Természetesen csak vázlatosan, hiszen a törvényjavaslat kidolgozása még tart. Alapelvei azonban világosak: az emberi jogok tiszteletben tartásából indulnak ki, vagyis mindenki saját maga dönti el, melyik nemzetiséghez (ez esetben a magyarhoz vagy a szlovákhoz) kíván-e tartozni. A döntésbe belejátszik a múlt és jelen. A két éve hivatalban lévő kormány sem képes csodát tenni. Neki eltökélt szándéka olyan nemzetiségi politikát kialakítani, amely példa gyanánt szolgál mindenekelőtt a határainkon túl élő magyar kisebbség számára: anyaországuk ezzel kívánja ösztönözni az őket körülfogó többséget egészséges nemzetiségi politikára. A vitából kiderült: ez bizony elég nehéz. A sajtó sokkal többet tehetne érte. Nálunk például a határon túli magyarság gondjairól igen sok írás lát napvilágot, ám annál kevesebb a hazánkban élő nemzetiségekről. Kevés az anyanyelvű iskolájuk, egyébként is több pénzre volna szükségük. Az állam szegény, ám még így is 80 milliót adott az idén a nemzetiségi sajtó támogatására. Arra már nem futja, hogy magára vállalja újabb szlovákiai pedagógusok magyarországi alkalmazásának a költségeit (holott a nemzetiségi iskolák pedagógushiánya csakugyan fojtogató, a jelenlegi nyolc szlovák vendégoktatónál több kellene). Egy életrevaló ötlet is fölmerült: érdemes volna megszervezni, főleg gyermekek számára, szlovákiai, illetve magyarországi csereüdülést, ez sokat segítene anyanyelvük elsajátításában. Hasonlóképp megfontolásra érdemes: a különféle lapszemlékben ismertetni kellene a nemzetiségi sajtó figyelemre méltó cikkeit. A következő hét végén Csehországban és Szlovákiában választások lesznek. A négy felvidéki magyar párt esélyeit szerénynek ítélték a tanácskozáson részt vevő szlovákiai újságírók. Kérdéses, hogy az egyedül induló Magyar Polgári Párt szavazóinak aránya eléri-e az ötszázalékos parlamenti küszöböt. A másik három (az Együttélés, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom, a Magyar Néppárt) koalíciót alkot, ezért nekik a szavazatok hét százalékát kell megszerezniük, hogy parlamenti képviselőjük legyen. Sajnos, a magyarok között népszerű Dubcek a szociáldemokratákhoz pártolt, s attól tartanak, hogy sok magyar nemzetiségű szavazót is magával visz. A megosztottság azzal járhat, hogy ha egyik párt sem éri el a küszöböt, szavazataikat - a választási törvény előírásai szerint - szétosztják a parlamentbe bejutó pártok között, és a felvidéki magyarok képviselő nélkül maradnak. A legfrissebb közvéleménykutatások szerint Szlovákiában Meciar pártja a szavazatok 35-37 százalékára esélyes, a régi rendszer kommunistáit tömörítő Szlovák Demokratikus Unió nem veszélyes rá a várható 15-16 százalékával. Csehországban Klaus pénzügyminiszter jobboldalibb beállítottságú pártja minden bizonnyal utcahosszal megelőzi vetélytársait. Kérdéses, hogy Meciar hozzá képest jóval baloldalibb pártjával sikerül-e a választások után valamiféle politikai összhangot kialakítani, máskülönben Csehország és Szlovákia kettéválása fenyeget. Igaz, az ellen sok más mellett egy statisztikai tény is szól: mintegy 900 ezerre becsülik az úgynevezett vegyes családok számát, ahol a férj-feleség egyike szlovák vagy cseh. Veszprémi Miklós