Új Magyarország, 1992. június (2. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-05 / 132. szám
Az EST -III. évfolyam, 132. szám , 1992. június 5., péntek BELFÖLD Védelem, végvárak nélkül NYÍRBÁTOR. A határőrlaktanya kerítése mentén, belül frissen gereblyézett földsáv. Kint az országhatáron, a csengeri őrs körzetében nem találok ilyet. Öröm és egyben gond is ennek hiánya. A rendszeresen karbantartott nyomsáv segíti a határőrt. Nélküle nehezebb a nyomkövetés. A határvonal jelzőkövei frissen meszeltek. Rajtuk ugyanaz az évszám: 1922. A kő átellenes oldalain mindkét állam nevének kezdőbetűje. Az országhatár vonalát is jelző határnyiladék a korábbi öt méterről háromra szűkült. Egy ugrás a határ! Seres József alezredes, a Nyírbátori Határőrkerület parancsnoka szerint az államhatár barométerhez hasonlít. Mindenkor jelzi a politikai és gazdasági helyzet változásait. Nyolcvanhéttől kezdték érezni, hogy valami változóban van a határ túlsó oldalán. Míg korábban 300 illegális határátlépő volt évenként, nyolcvannyolcban már több mint háromezer. Nyolcvankilencben volt a csúcs: 7900! - Két éve viszont a harmadik országbeliek sokszorozták meg gondjainkat - folytatja. - Törökök, afgánok, pakisztániak, kínaiak, albánok, afrikaiak, bangladesiek jönnek. Nagy álmuk Nyugat-Európa. Legtöbbjük azonban itt reked. Többnyire elfogy a pénzük,vagy nem jutnak át az osztrák oldalra az ausztriai szigorítások miatt. Ezek az emberek aztán hol alusznak, miből élnek? Legjobb lenne már itt, keleten megszűrni a határt átlépőket! Megkérdezni szándékaikról. Van-e elegendő pénzük az itt-tartózkodáshoz? Van-e munkavállalási engedélyük? És így tovább. A kínaiak vándorlása is érdekes jelenség. Egyes adatok szerint több mint négymillióan dolgoztak az akkori Szovjetunióban. Jó részüknek megszűnt az ottani munkalehetősége. Hazamenni nem akartak. Elindultak tehát Nyugatra, Budapesten és másutt káefték alakultak befogadásukra. Egy-egy úriember elébük jött a határra, így ott mindegyikőjüknek megvolt az ezer dollárja. Mire az ország belsejébe értek, már ismét üres volt a zsebük. Az ezer dollárok visszavándoroltak a határra, az újabb ügyfelek részére. Ma már vízumkényszer van a két állam között. A bejutás más harcmodort kíván... CSENGERSIMA. Határforgalmi kirendeltség. Vezetője Mezőhegyesi László őrnagy tájékoztat: - Ezerkilencszáznyolcvan júniusától szabad az átjárás, megfelelő feltételek mellett. Addig csak a kishatárforgalom számára volt nyitva (1969-től). Kizárólag nappal. A frissen kapott lehetőséggel '80-ban, szinte fél év alatt, 260 ezren éltek. Tavaly már itt bonyolították a legnagyobb forgalmat a határőrkerület 300 kilométeres szakaszán lévő átkelőhelyek közül: négymillió személy és 960 ezer jármű. A világútlevél olcsó. Az embercsempészek tarifája magas. Ötszáz, ezer márkát is elkérnek egy-egy „utastól". Legtöbbjük a zöldhatárt választja. A pár kilométert gyalogosan megtévő külföldieket külön járművek szállítják tovább. A kis és nagy autóbuszok, személygépkocsik gyakori vendégei a vidéknek. Rendszerint a Csenger és Porcsalma közötti szakasz mentén parkolnak, utasaikra várva. A határőrkerület parancsnokának és az őrsök vezetőinek is tudomása van arról, hogy Romániában igen nagy számban, különböző gyülekezési pontokon - a határhoz közeli városokban, falvakban - újabb tömegek várnak az indulásra. A zöldhatár felé. Küzdelem ez a javából. Különösen az éjszaka nehéz. A határsértők legtöbbje ekkor próbálkozik. Egyre kevesebb sikerrrel. A Sorkatonai állomány nem nélkülözhető, de egyre több hivatásos határőr lép már szolgálatba a keleti végeken is. Több kellene! Olyanok, akik jó helyismerettel, nagyobb tudással és főleg több tapasztalattal rendelkeznek. Az átkelőhelyeken szolgálatot teljesítők munkája is hatásosabb és gyorsabb lesz ezáltal. Pláne, ha a modern technikai felszerelés is segíti őket! Amennyire öröm a határok átjárhatósága, annyira gond a kulturált szolgáltatás biztosítása. Az átkelő kinőtte kamaszruháját. Nem erre a forgalomra tervezték. Az 1980-ban készült barakképületen átsüvít a szinte mindig fújó szél. A járművek számára fenntartott sáv is kevés. A vámhivatal munkatársai számára ugyancsak feladják a leckét az átutazók. Egyre furcsább esetek fordulnak elő. Fifikásak az árucsempészek. Nem is anynyira az egyéni célra, vagy kis tételben áthozott cikkek miatt fáj a vámosok feje. Egyre többen próbálkoznak nagy mennyiségű ital, dohányáru, ruhafélék, élelmiszerek csempészésével. Újabban a márkás, nyugati, vagy japán gyártmányú személyautók szintén felkerülnek a csempészlistára. Ez utóbbiakkal természetesen kifelé igyekeznek, és nem Románia a végcél. Sánta János A tűzoltóságot sem hagyta érintetlenül a rendszerváltozás. Nem abból következtetek erre, hogy dr. Prohászka Imre ezredes, a Győr-Sopron-Moson megyei Tűzoltóság parancsnoka keresi, fontosnak tartja a sajtóval a kapcsolatot, noha ez a fogékonyság dicséretes és kölcsönösen hasznos. Még azt sem mondhatni, hogy lényegesen változott volna a tűzoltók megítélése. Legutóbb egyházi személy nyilatkozott rokonszenvel a tűzoltókról, mondván ők is embereken segítenek. S való igaz, amikor a piros autót látjuk száguldani, szorongás tölt el bennünket azokért, akik valahol, valamilyen okból veszélybe sodródtak, de azokért a tűzoltókért is, akik nem egyszer az életüket kockáztatják mentés közben és sajnos időnként az életüket is adják. - Bizonyos szempontból könynyebb lett az életünk - mondja a megyei parancsnok. - Nem kell politizálni. Csökkent a vezetői létszám és nőtt a tűzoltást operatíve irányítók száma. Emelkedtek a fizetések. Ugyanakkor a létszám nem növekedhet, beruházásra nincs pénz, holott kellene. A világstatisztika szerint ezer emberre kell egy tűzoltó. Nálunk 351 a tűzoltó, a megye lakosainak száma négyszázezer felett van, tehát nem érjük el a normát. Ha szükséges, átcsoportosítást végzünk úgy, hogy ne csorbuljon a meglévő tűzbiztonság. A hivatásos tűzoltók mellett nem szabad megfeledkeznünk az önkéntesekről. Háromezren vannak összesen. Önállóak, csupán szakmai segítséget kapnak a hivatásosoktól. Az önkéntes egységek fejlettsége, felszereltsége jónak ítélhető. 1990-ben és 91-ben tizenhárom gépjárműfecskendővel és nyolc mikrobusszal gazdagodtak, mutatósak a szertárak, szebbnél szebbek a klubok. A privatizáció tudvalévően a vállalati szféra csökkenéséhez vezetett. Ez pedig a vállalati tűzoltóegységek arányának csökkenését vonta maga után. Győr-Moson-Sopron megyében az 1990-es 147-ről mára 115-re csökkent a vállalati egységek száma. Dr. Prohászka Imre megyei parancsnokkal egyet lehet érteni abban, hogy a tűzbiztonság fontossága független a tulajdonformáktól. A baj megelőzése mindenkinek mindenkor érdeke és erre még áldozni is érdemes. - A vonulások száma csökkent 1990-ről 1991-re - tájékoztat a parancsnok. - A tűzeseteké nőtt, s ez nem ellentmondás, mert elég sokszor kapunk téves jelzést. A legtöbb tűz a háztartásokban fordul elő elektromos berendezésektől, vigyázatlan hegesztéstől, javítgatástól. A legkevesebb tűz az iparban tapasztalható. A mezőgazdaság a lakossági kár és az ipari között helyezkedik el. Szívesen mentünk el tavaly a vállalkozókhoz, hogy felhívjuk a figyelmet a teendőkre. Gondolván az egyedülálló idős, magatehetetlen emberekre, előadásokon készítjük fel a házigondozókat, a védőnőket. Létszámot bővíteni nem tud momentán a testület, az utánpótlásra azonban gondolnia kell. A tűzoltóság becsülete és talán egy kicsit a munkanélküliség is ott van a háttérben, hogy szép számmal várnak a jelentkezők a bebocsátásra. Még agrármérnök is van köztük. Sopronban tizenkét erdőmérnökjelölt lesz a munkája mellett önkéntes tűzoltó. Az erdő szerelmeseit és ismerőit valószínűleg megnyugtatja ez az előrelátás. Mint ahogy a megyei parancsnokot is, Dr. Prohászka Imre lelkesedéssel beszél a gyerekekről, a tűzoltótáborokról. Főként az általános iskolásokra téved ki a figyelem, de a középiskolásokat is szeretnék megnyerni. A tűzbiztonságból nem maradhat ki egyetlen korosztály, iskolatípus. Pedagógusjelöltek is végeznek tűzoltógyakorlatot. Meghirdették a gyerek tűzoltózenekarok táborát. Nyolc zenekar jelentkezett. A járási tűzoltónapokon szoktak részt venni. Mivel a parancsnok fogékony a sajtóra, szívesen kínál sátrat, részvételi lehetőséget a lapoknak. Köszönjük! Pákovics Miklós mammmmmmmmmmmmm A parancsnok sátrat kínál \ gb f. n 2]. Tűzbiztonság minden korosztálynak Halat s halászt sújtja az aszály Czakó Sándor felvétele Szavazógép Százhalombattán Ahol a pénz nem isten Senkit ne tévesszen meg a cím. Ez az írás nem Jókai 1904-ben írt regényét kívánja taglalni, sőt, ahhoz semmi köze nincs. A kölcsönvett regényeim az egyik leggazdagabb kisvárosban egyre jobban elharapódzó felelőtlenségek egyikét, nevezetesen a bőven csordogáló közpénzek következetes, egyre nagyobb mértéket öltő elherdálását példázza. Ez a kisváros Százhalombatta. Azt hiszem, soha nem fordult még elő a település életében, hogy évi költségvetése elérte volna az 1992. évi - írd és mondd - egymilliárd-kettőszázötvennégymilliós (!) álomszintet. (Csak közbevetőleg: a liberális sajtó ugyanakkor egyre azt szajkózza-sulykolja: az önkormányzatokat tűrhetetlen anyagi helyzetbe hozta a felelőtlen kormányzat!) Nos, ebből az összegből aztán korlátlanul telik mindenre... De még annál is többre... Tavaly karácsony előtt például - gondolom ez már a következő választásokra való sanda előrepillantás jegyében történt - minden nyugdíjas számára megszavazott az önkormányzat - egységesen, a nyugdíj összegének mértékétől függetlenül - ezer forint ajándékot... Hiába érveltek az MDF, MSZP és független képviselők, hogy a kisnyugdíjasok kapjanak többet, a magasabb nyugdíjjal rendelkezők kevesebbet, a nagynyugdíjasok pedig semmit, javaslatuk falra hányt borsó volt. A 19 fős testület 10 SZDSZ-es és 3 fideszes képviselőjének túlsúlyos szavazógépe hengerelt: elképzelésüket lesöpörte az asztalról, maradt a pártállam idejében bevezetett egyenlősdi. A naiv városatyák nem ismerték fel a koncepciót: azt a nyugdíjast, aki kimarad a „szórásból" ugyancsak nehéz lesz „kedvező" szavazásra bírni... SÚlyoZott adó Önkormányzati döntés: minden százhalombattai autótulajdonos visszakapja az általa befizetett súlyadó felét. Azaz: a város - mivel a súlyadó fele őt illeti - lemond az autósok javára a kérdéses összegről. Ügyes, nem? Bizonyára az autósok nagy része méltányolni fogja az „önzetlen" gesztust és 1994-ben maja voksokkal jutalmazza az azt megszavazó városatyákat. Csakhogy van a dolognak egy szépséghibája... A város lakosságának létszáma jelenleg 18 ezer körül van. Namármost... Ha van - mondjuk - háromezer autós a városban, mindegyik részesül eme kedvezményben. És a többi 15 ezer? Nyilván nem. Akkor viszont az ő rovásukra nagyvonalúskodik az önkormányzat, mert a befolyt súlyadó a költségvetés bevételi oldalának szerves részét képezi, a város pénzét gyarapítja, tehát mindenkit egyformán illet! A tiszteletre méltó testület a nagyképűség és a felelőtlenség koronáját azonban csak most fogja feltenni minden eddigi tevékenységére. Szavazógép Tessék megkapaszkodni! A 19 főt számláló képviselői gárda - illetve annak nagyobbik része - megirigyelve a parlamentet - szavazatszámláló berendezést készíttet, potom 280 ezer forintért! Azért, hogy a 19 ember szavazatát meg tudják számlálni! Gyanítom, a kisebbség most sem tudja majd jobb belátásra bírni a város pénzét Csáky szalmájaként kezelő többséget: a szavazóberendezéshez szükséges költségvetés-módosítást keresztülpaszírozzák, határozat meg nem lesz... (Ugyanakkor január óta képtelenek egy másik költségvetés- módosításra, amely lehetővé tenné, hogy az Óváros rászorult 45 nyugdíjasa részére fenntartott napköziben ne csak ebédet és vacsorát, de reggelit is kapjanak az ínséges öregek.) Arra gondolok - valószínű a képviselő urak is - hogy ez a gépezet megkönnyíti majd a voksolást... A TV mindent meglátó kamerája így nem mutatja, ki hogyan szavazott... Lehet anonim szavazni, nem kell vállalni a felelősséget... Akadt városlakó, aki - amikor tudomást szerzett a dologról -, felháborodott, majd elnevette magát és azt javasolta: olcsóbb lenne a szavazatok összeszámlálóját elküldeni tanfolyamra, vagy alkalmazni egy szakembert az ülésekre, aki tud húszig számolni. Netán egy iskolásgyereket... Más úgy gondolta: be kell szerezni egy régi típusú, golyós, ún. tologatható számológépet... El sem tudom képzelni, az ország nagyvárosaiban - mint például Győr, Szeged, Debrecen, Miskolc - ahol az önkormányzati létszám 50,60, vagy éppen 80 fő, hogy tudnak a testületek szavazatszámláló berendezés nélkül működni? Nem is beszélve a főváros közgyűléséről, ahol - legjobb tudomásom szerint - szintén nincs ilyen szerkezet... Valószínű, mire ez az írás nyomdafestéket lát, az önkormányzat már eldönti az ominózus kérdést. Hogy milyen irányban, az nem kérdés. Ezért adom az ország tudtára, hogy az a város ahol a pénz nem isten, Százhalombatta... Horváth László atot Együtt a pedagógusok érdekvédelméért! íri Közelegnek a szakszervezeti választások Milyen taktika lesz eredményes a szakszervezeti választásokon? - vetődik fel mind gyakrabban a kérdés a szakszervezetek háza táján. Azokon a helyeken kell-e tovább szélesíteni a tevékenységi kört, ahol amúgy is ismertek és erős bázissal rendelkeznek, vagy a fehér foltok felszámolására hasznos-e költeni pénzt és energiát. Bármelyik elképzelés valósul meg, egy biztos: a legnagyobb propaganda: az érdekvédelmi munka eredményei. Ezekről a feladatokról Somogy megyében beszélgettem Mendrey Lászlóval és Nagy Erzsébettel, akik a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete országos választmányi tagjai. - Milyen jelentősége van a mostani májusi kaposvári gyűlésnek? Mendrey László, az országos választmány tagja Budapestről érkezett Somogyország fővárosába. Nagy fontosságú egy ilyen megyei szintű szervezet megalakulása, mert így valósulhat meg a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének az elképzelése az országos szintű érdekvédelemről. Minél több helyről érkeznek választmányi tagok, annál inkább képesek leszünk saját kezünkbe venni sorsunk irányítását. Azzal, hogy létrejött a kaposvári városi választmány és létrejött a Somogy megyei választmány, lehetőség nyílt arra, hogy az ország egyik legszebb megyéje sem lesz fehér folt a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének számára. Közelegnek a szakszervezeti választások. Tisztában vagyunk a lehetőségeinkkel, de szeretnénk minél több szavazatot elkönyvelni magunknak. Ezt csak úgy lehet elérni, ha sok helyen vállaljuk a pedagógusok érdekvédelmét. Nagy Erzsébet, a pécsi regionális iroda vezetője, Baranya, Somogy, Tolna és Zala megye országos választmányi tagja. - Azért hívtam össze a Somogy megyei küldöttgyűlést, hogy válasszunk egy állandó Somogy megyei képviselőt, aki a megyét képviseli az országos választmányban, valamint, hogy megalakítsuk a megye önkormányzati szintű szervezetét, amelynek a működési szabályzatáról ezúttal döntöttünk. Tehát lesz egy választmány, melynek tagjai önkormányzati szinten képviselik a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetét. Célunk, hogy a somogyi Ligával a PDSZ olyan kapcsolatot alakítson ki, amelynek során a megyei munkaügyi tanácsban képzésekért, átképzésekért felelős szakértőként képviselhetné a Ligát. Az ilyen jellegű érdekvédelmi munkát ez a szakma tudná a legjobban ellátni. Ezenkívül olyan önkormányzati szintű szervezeteket szeretnénk a megyében létrehozni, amelyek saját helyi önkormányzatukkal tudják a kapcsolatot tartani. Példaként a már megalakult Kaposvár megyei jogú város szervezetét említhetem. Reméljük, hogy a megye többi városában és községében is létrejönnek az ilyen szintű szervezetek. A. T.