Új Magyarország, 1992. június (2. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-05 / 132. szám

Az EST -III. évfolyam, 132. szám , 1992. június 5., péntek BELFÖLD Védelem, végvárak nélkül NYÍRBÁTOR. A határőrlaktanya kerítése mentén, belül frissen ge­reblyézett földsáv. Kint az or­szághatáron, a csengeri őrs kör­zetében nem találok ilyet. Öröm és egyben gond is ennek hiánya. A rendszeresen karbantartott nyomsáv segíti a határőrt. Nél­küle nehezebb a nyomkövetés. A határvonal jelzőkövei frissen meszeltek. Rajtuk ugyanaz az évszám: 1922. A kő átellenes ol­dalain mindkét állam nevének kezdőbetűje. Az országhatár vo­nalát is jelző határnyiladék a ko­rábbi öt méterről háromra szű­kült. Egy ugrás a határ! Seres József alezredes, a Nyír­bátori Határőrkerület parancs­noka szerint az államhatár baro­méterhez hasonlít. Mindenkor jelzi a politikai és gazdasági helyzet változásait. Nyolcvan­héttől kezdték érezni, hogy vala­mi változóban van a határ túlsó oldalán. Míg korábban 3­00 il­legális határátlépő volt éven­ként, nyolcvannyolcban már több mint háromezer. Nyolcvan­kilencben volt a csúcs: 7900! - Két éve viszont a harmadik országbeliek sokszorozták meg gondjainkat - folytatja. - Törö­kök, afgánok, pakisztániak, kí­naiak, albánok, afrikaiak, bang­ladesiek jönnek. Nagy álmuk Nyugat-Európa. Legtöbbjük azonban itt reked. Többnyire el­fogy a pénzük,­vagy nem jutnak át az osztrák oldalra az ausztriai szigorítások miatt. Ezek az em­berek aztán hol alusznak, miből élnek? Legjobb lenne már itt, ke­leten megszűrni a határt átlépő­ket! Megkérdezni szándékaik­ról. Van-e elegendő pénzük az itt-tartózkodáshoz? Van-e mun­kavállalási engedélyük? És így tovább. A kínaiak vándorlása is érde­kes jelenség. Egyes adatok sze­rint több mint négymillióan dol­goztak az akkori Szovjetunió­ban. Jó részüknek megszűnt az ottani munkalehetősége. Haza­menni nem akartak. Elindultak tehát Nyugatra, Budapesten és másutt káefték alakultak befogadá­sukra. Egy-egy úriember elébük jött a határra, így ott mindegyi­kőjüknek megvolt az ezer dol­lárja. Mire az ország belsejébe értek, már ismét üres volt a zse­bük. Az ezer dollárok visszaván­doroltak a határra, az újabb ügy­felek részére. Ma már vízum­­kényszer van a két állam között. A bejutás más harcmodort kí­ván... CSENGERSIMA. Határforgal­mi kirendeltség. Vezetője Mező­hegyesi László őrnagy tájékoztat: - Ezerkilencszáznyolcvan jú­niusától szabad az átjárás, meg­felelő feltételek mellett. Addig csak a kishatárforgalom számára volt nyitva (1969-től). Kizárólag nappal. A frissen kapott lehető­séggel '80-ban, szinte fél év alatt, 260 ezren éltek. Tavaly már itt bonyolították a legnagyobb for­galmat a határőrkerület 300 kilo­méteres szakaszán lévő átkelő­helyek közül: négymillió személy és 960 ezer jármű. A világútlevél olcsó. Az em­bercsempészek tarifája magas. Ötszáz, ezer márkát is elkérnek egy-egy „utastól". Legtöbbjük a zöldhatárt választja. A pár kilomé­tert gyalogosan megtévő külföl­dieket külön járművek szállítják tovább. A kis és nagy autóbu­szok, személygépkocsik gyakori vendégei a vidéknek. Rendsze­rint a Csenger és Porcsalma kö­zötti szakasz mentén parkolnak, utasaikra várva. A határőrkerü­let parancsnokának és az őrsök vezetőinek is tudomása van ar­ról, hogy Romániában igen nagy számban, különböző gyülekezé­si pontokon - a határhoz közeli városokban, falvakban - újabb tömegek várnak az indulásra. A zöldhatár felé. Küzdelem ez a javából. Különö­sen az éjszaka nehéz. A határsértők legtöbbje ekkor próbálkozik. Egyre kevesebb sikerrrel. A Sorkatonai állomány nem nélkülözhető, de egyre több hi­vatásos határőr lép már szolgá­latba a keleti végeken is. Több kellene! Olyanok, akik jó helyis­merettel, nagyobb tudással és főleg több tapasztalattal rendelkeznek. Az átkelőhelyeken szolgálatot telje­sítők munkája is hatásosabb és gyorsabb lesz ezáltal. Pláne, ha a modern technikai felszerelés is segíti őket! Amennyire öröm a határok át­járhatósága, annyira gond a kul­turált szolgáltatás biztosítása. Az átkelő kinőtte kamaszruháját. Nem erre a forgalomra tervez­ték. Az 1980-ban készült barakk­­épületen átsüvít a szinte mindig fújó szél. A járművek számára fenntartott sáv is kevés. A vámhivatal munkatársai számára ugyancsak feladják a leckét az átutazók. Egyre furcsább esetek fordulnak elő. Fifikásak az árucsempészek. Nem is any­­nyira az egyéni célra, vagy kis té­telben áthozott cikkek miatt fáj a vámosok feje. Egyre többen pró­bálkoznak nagy mennyiségű ital, dohányáru, ruhafélék, élel­miszerek csempészésével. Újab­ban a márkás, nyugati, vagy ja­pán gyártmányú személyautók szintén felkerülnek a csempész­listára. Ez utóbbiakkal természe­tesen kifelé igyekeznek, és nem Románia a végcél. Sánta János A tűzoltóságot sem hagyta érin­tetlenül a rendszerváltozás. Nem abból következtetek erre, hogy dr. Prohászka Imre ezredes, a Győr-Sopron-Moson megyei Tűzoltóság parancsnoka keresi, fontosnak tartja a sajtóval a kap­csolatot, noha ez a fogékonyság dicséretes és kölcsönösen hasz­nos. Még azt sem mondhatni, hogy lényegesen változott volna a tűzoltók megítélése. Legutóbb egyházi személy nyilatkozott ro­­konszenvel a tűzoltókról, mondván ők is embereken segí­tenek. S való igaz, amikor a piros autót látjuk száguldani, szoron­gás tölt el bennünket azokért, akik valahol, valamilyen okból veszélybe sodródtak, de azokért a tűzoltókért is, akik nem egyszer az életüket kockáztatják mentés közben és sajnos időnként az éle­tüket is adják. - Bizonyos szempontból köny­­nyebb lett az életünk - mondja a megyei parancsnok. - Nem kell politizálni. Csökkent a vezetői létszám és nőtt a tűzoltást opera­tíve irányítók száma. Emelkedtek a fizetések. Ugyanakkor a létszám nem növekedhet, beruházásra nincs pénz, holott kellene. A vi­lágstatisztika szerint ezer ember­re kell egy tűzoltó. Nálunk 351 a tűzoltó, a megye lakosainak szá­ma négyszázezer felett van, te­hát nem érjük el a normát. Ha szükséges, átcsoportosítást vég­zünk úgy, hogy ne csorbuljon a meglévő tűzbiztonság. A hivatásos tűzoltók mellett nem szabad megfeledkeznünk az önkéntesekről. Háromezren vannak összesen. Önállóak, csu­pán szakmai segítséget kapnak a hivatásosoktól. Az önkéntes egységek fejlettsége, felszerelt­sége jónak ítélhető. 1990-ben és 91-ben tizenhárom gépjármű­fecskendővel és nyolc mikro­­busszal gazdagodtak, mutatósak a szertárak, szebbnél szebbek a klubok. A privatizáció tudvalé­vően a vállalati szféra csökkené­séhez vezetett. Ez pedig a válla­lati tűzoltóegységek arányának csökkenését vonta maga után. Győr-Moson-Sopron megyében az 1990-es 147-ről mára 115-re csökkent a vállalati egységek száma. Dr. Prohászka Imre me­gyei parancsnokkal egyet lehet érteni abban, hogy a tűzbizton­ság fontossága független a tulaj­donformáktól. A baj megelőzése mindenkinek mindenkor érde­ke és erre még áldozni is érde­mes. - A vonulások száma csök­kent 1990-ről 1991-re - tájékoztat a parancsnok. - A tűzeseteké nőtt, s ez nem ellentmondás, mert elég sokszor kapunk téves jelzést. A legtöbb tűz a háztartások­ban fordul elő elektromos berendezé­sektől, vigyázatlan hegesztéstől, ja­vítgatástól. A legkevesebb tűz az iparban tapasztalható. A mező­­gazdaság a lakossági kár és az ipari között helyezkedik el. Szí­vesen mentünk el tavaly a vállal­kozókhoz, hogy felhívjuk a fi­gyelmet a teendőkre. Gondol­ván az egyedülálló idős, magate­hetetlen emberekre, előadáso­kon készítjük fel a házigondozó­kat, a védőnőket. Létszámot bővíteni nem tud momentán a testület, az után­pótlásra azonban gondolnia kell. A tűzoltóság becsülete és talán egy kicsit a munkanélküliség is ott van a háttérben, hogy szép számmal várnak a jelentkezők a bebocsátásra. Még agrármérnök is van köztük. Sopronban tizenkét erdőmérnökjelölt lesz a munkája mellett önkéntes tűzoltó. Az erdő szerelmeseit és ismerőit valószí­nűleg megnyugtatja ez az előre­látás. Mint ahogy a megyei pa­rancsnokot is, Dr. Prohászka Imre lelkesedés­sel beszél a gyerekekről, a tűzol­tótáborokról. Főként az általános is­kolásokra téved ki a figyelem, de a középiskolásokat is szeretnék megnyerni. A tűzbiztonságból nem maradhat ki egyetlen kor­osztály, iskolatípus. Pedagógusje­löltek is végeznek tűzoltógyakor­­latot. Meghirdették a gyerek tű­zoltózenekarok táborát. Nyolc ze­nekar jelentkezett. A járási tűzol­tónapokon szoktak részt venni. Mivel a parancsnok fogékony a sajtóra, szívesen kínál sátrat, rész­vételi lehetőséget a lapoknak. Kö­szönjük! Pákovics Miklós mammmmmmmmmmmmm A parancsnok sátrat kínál \ gb f. n 2]. Tűzbiztonság minden korosztálynak ­ Halat s halászt sújtja az aszály Czakó Sándor felvétele Szavazógép Százhalombattán Ahol a pénz nem isten Senkit ne tévesszen meg a cím. Ez az írás nem Jókai 1904-ben írt regényét kívánja taglalni, sőt, ahhoz semmi köze nincs. A kölcsönvett regényeim az egyik leggazdagabb kisvárosban egyre jobban elharapódzó felelőtlenségek egyikét, nevezetesen a bőven csordogáló közpénzek következetes, egyre nagyobb mértéket öltő elherdálását példázza. Ez a kisváros Százhalombatta. Azt hiszem, soha nem fordult még elő a település életében, hogy évi költségvetése elérte volna az 1992. évi - írd és mondd - egymil­­liárd-kettőszázötvennégymilliós (!) álomszintet. (Csak közbevetőleg: a li­berális sajtó ugyanakkor egyre azt szajkózza-sulykolja: az önkormányza­tokat tűrhetetlen anyagi helyzetbe hozta a felelőtlen kormányzat!) Nos, ebből az összegből aztán korlátlanul telik mindenre... De még annál is többre... Tavaly karácsony előtt például - gondolom ez már a következő választásokra való sanda előrepillantás jegyében történt - minden nyugdíjas számára megszavazott az önkormányzat - egységesen, a nyugdíj összegének mértékétől függetlenül - ezer forint ajándé­kot... Hiába érveltek az MDF, MSZP és független képviselők, hogy a kisnyugdíjasok kapjanak többet, a magasabb nyugdíjjal rendel­kezők kevesebbet, a nagynyugdíjasok pedig semmit, javaslatuk fal­ra hányt borsó volt. A 19 fős testület 10 SZDSZ-es és 3 fideszes kép­viselőjének túlsúlyos szavazógépe hengerelt: elképzelésüket lesöpörte az asztalról, maradt a pártállam idejében bevezetett egyenlősdi. A naiv városatyák nem ismerték fel a koncepciót: azt a nyugdíjast, aki kimarad a „szórásból" ugyancsak nehéz lesz „kedvező" szavazásra bírni... SÚlyoZott adó­ Önkormányzati döntés: minden százhalombattai autótulajdo­nos visszakapja az általa befizetett súlyadó felét. Azaz: a város - mivel a súlyadó fele őt illeti - lemond az autósok javára a kérdéses összegről. Ügyes, nem? Bizonyára az autósok nagy része méltá­nyolni fogja az „önzetlen" gesztust és 1994-ben maja voksokkal ju­talmazza az azt megszavazó városatyákat. Csakhogy van a dolog­nak egy szépséghibája... A város lakosságának létszáma jelenleg 18 ezer körül van. Namármost... Ha van - mondjuk - háromezer autós a városban, mindegyik részesül eme kedvezményben. És a többi 15 ezer? Nyilván nem. Akkor viszont az ő rovásukra nagyvonalús­­kodik az önkormányzat, mert a befolyt súlyadó a költségvetés be­vételi oldalának szerves részét képezi, a város pénzét gyarapítja, tehát mindenkit egyformán illet! A tiszteletre méltó testület a nagyképűség és a felelőtlenség ko­ronáját azonban csak most fogja feltenni minden eddigi tevékeny­ségére. Szavazógép Tessék megkapaszkodni! A 19 főt számláló képviselői gárda - il­letve annak nagyobbik része - megirigyelve a parlamentet - szava­zatszámláló berendezést készíttet, potom 280 ezer forintért! Azért, hogy a 19 ember szavazatát meg tudják számlálni! Gyanítom, a ki­sebbség most sem tudja majd jobb belátásra bírni a város pénzét Csáky­ szalmájaként kezelő többséget: a szavazóberendezéshez szükséges költségvetés-módosítást keresztülpaszírozzák, határozat meg nem lesz... (Ugyanakkor január óta képtelenek egy másik költ­ségvetés- módosításra, amely lehetővé tenné, hogy az Óváros rá­szorult 45 nyugdíjasa részére fenntartott napköziben ne csak ebé­det és vacsorát, de reggelit is kapjanak az ínséges öregek.) Arra gondolok - valószínű a képviselő urak is - hogy ez a gépe­zet megkönnyíti majd a voksolást... A TV mindent meglátó kame­rája így nem mutatja, ki hogyan szavazott... Lehet anonim szavazni, nem kell vállalni a felelősséget... Akadt városlakó, aki - amikor tudomást szerzett a dologról -, fel­háborodott, majd elnevette magát és azt javasolta: olcsóbb lenne a szavazatok összeszámlálóját elküldeni tanfolyamra, vagy alkal­mazni egy szakembert az ülésekre, aki tud húszig számolni. Netán egy iskolásgyereket... Más úgy gondolta: be kell szerezni egy régi típusú, golyós, ún. tologatható számológépet... El sem tudom képzelni, az ország nagyvárosaiban - mint például Győr, Szeged, Debrecen, Miskolc - ahol az önkormányzati létszám 50,60, vagy éppen 80 fő, hogy tudnak a testületek szavazatszámláló berendezés nélkül működni? Nem is beszélve a főváros közgyűlésé­ről, ahol - legjobb tudomásom szerint - szintén nincs ilyen szerke­zet... Valószínű, mire ez az írás nyomdafestéket lát, az önkormányzat már eldönti az ominózus kérdést. Hogy milyen irányban, az nem kérdés. Ezért adom az ország tudtára, hogy az a város ahol a pénz nem isten, Százhalombatta... Horváth László a­tot Együtt a pedagógusok érdekvédelméért! íri Közelegnek a szakszervezeti választások Milyen taktika lesz eredményes a szakszervezeti választásokon? - vetődik fel mind gyakrabban a kérdés a szakszervezetek háza táján. Azokon a helyeken kell-e tovább szélesíteni a tevékenységi kört, ahol amúgy is ismertek és erős bázissal rendelkeznek, vagy a fehér foltok felszámolására hasznos-e költeni pénzt és energiát. Bármelyik elképzelés valósul meg, egy biztos: a legnagyobb pro­paganda: az érdekvédelmi munka eredményei. Ezekről a feladatokról Somogy megyében beszélgettem Mend­­rey Lászlóval és Nagy Erzsébettel, akik a Pedagógusok Demokrati­kus Szakszervezete országos vá­lasztmányi tagjai. - Milyen jelentősége van a mos­tani májusi kaposvári gyűlésnek? Mendrey László, az országos választmány tagja Budapestről érkezett Somogyország főváro­sába.­­ Nagy fontosságú egy ilyen megyei szintű szervezet megala­kulása, mert így valósulhat meg a Pedagógusok Demokratikus Szak­­szervezetének az elképzelése az országos szintű érdek­védelem­­ről. Minél több helyről érkeznek választmányi tagok, annál in­kább képesek leszünk saját ke­zünkbe venni sorsunk irányítá­sát. Azzal, hogy létrejött a ka­posvári városi választmány és létrejött a Somogy megyei vá­lasztmány, lehetőség nyílt arra, hogy az ország egyik legszebb megyéje sem lesz fehér folt a Pe­dagógusok Demokratikus Szak­­szervezetének számára. Köze­legnek a szakszervezeti választá­sok. Tisztában vagyunk a lehető­ségeinkkel, de szeretnénk minél több szavazatot elkönyvelni ma­gunknak. Ezt csak úgy lehet el­érni, ha sok helyen vállaljuk a pedagógusok érdekvédelmét. Nagy Erzsébet, a pécsi regio­nális iroda vezetője, Baranya, So­mogy, Tolna és Zala megye orszá­gos választmányi tagja. - Azért hívtam össze a So­mogy megyei küldöttgyűlést, hogy válasszunk egy állandó So­mogy megyei képviselőt, aki a megyét képviseli az országos vá­lasztmányban, valamint, hogy megalakítsuk a megye önkor­mányzati szintű szervezetét, amelynek a működési szabály­zatáról ezúttal döntöttünk. Te­hát lesz egy választmány, mely­nek tagjai önkormányzati szin­ten képviselik a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetét. Célunk, hogy a somogyi Ligával a PDSZ olyan kapcsolatot alakít­son ki, amelynek során a megyei munkaügyi tanácsban képzése­kért, átképzésekért felelős szakér­tőként képviselhetné a Ligát. Az ilyen jellegű érdekvédelmi mun­kát ez a szakma tudná a legjob­ban ellátni. Ezenkívül olyan ön­­kormányzati szintű szervezete­ket szeretnénk a megyében lét­rehozni, amelyek saját helyi ön­­kormányzatukkal tudják a kap­csolatot tartani. Példaként a már megalakult Kaposvár megyei jo­gú város szervezetét említhe­tem. Reméljük, hogy a megye többi városában és községében is létrejönnek az ilyen szintű szervezetek. A. T.

Next