Új Magyarország, 1992. július (2. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-01 / 154. szám
ImENY • Antall József miniszterelnök tegnap délután hivatalában fogadta Kamal Abu Dzsabert, a Jordán Hasemita Királyság külügyminiszterét-közölte a Kormányszóvivői Iroda. A látogatás egyik célja a kapcsolatok, az együttműködés megerősítése, egy átfogó együttműködési szerződés előkészítése volt. A jordán külügyminiszter a gazdasági, műszaki és kulturális együttműködés lehetőségeinek felvázolása után ismertette a közel-keleti helyzettel és a békefolyamattal kapcsolatos jordán álláspontot. • Ismeretlen fegyveresek tegnap a dél-libanoni Szidonban meggyilkolták a legnagyobb PFSZ- frakció, a Fatah libanoni milíciájának parancsnokát. A 43 éves Anvar Mardi ezredes testőreivel együtt éppen Szidon egyik főutcáján hajtott át BMW-jével, amikor a támadók géppisztolyokkal tüzet nyitottak rájuk. Mardi a kórházba szállítás után belehalt sérüléseibe, s három testőre is megsebesült. A támadók egy gépkocsival elmenekültek, de a libanoni hadsereg nagyszabású kutatásba kezdett kézrekerítésükre. • A kormány hívei és az iszlám fundamentalista erők között Dél-Tadzsikisztánban kirobbant véres villongások elől hivatalos keddi jelentések szerint több mint harmincezer ember menekült el. Az Izvesztyija azt közölte, hogy a hétvégi összecsapásokban harmincöt ember életét vesztette, ötvenhatan pedig megsebesültek. II. évfolyam, 154. szám 1992. július 1., szerda Az első nyugodt éjszaka Négy új gép érkezett Szarajevóba A zágrábi rádió jelentése szerint Szarajevó lakói a háború kitörése óta a legnyugodtabb éjszakát töltötték. Ejub Ganic, a boszniai elnökség tagja kijelentette, hogy a szarajevói repülőtér blokádjának feloldása és az ENSZ-katonák megérkezése csak a világszervezet béketervének első szakasza. A másodikban a muzulmán politikus szerint meg kellene szüntetni egész Szarajevó zárlatát és ki kell vonulnia Boszniából a volt jugoszláv néphadsereg mintegy 80 ezer katonájának, akik fegyverzetükkel együtt itt maradtak. Tegnap délelőtt négy újabb francia gép szállt le a szarajevói repülőtéren. A katonai szállítógépek - amelyek közül kettő a horvátországi Splitből, a másik kettő pedig egyenesen Franciaországból érkezett - humanitárius segélyt, valamint a repülőtér működéséhez szükséges berendezéseket és technikai személyzetet szállítottak a bosnyák fővárosba. A gépek egy része a helyszínen marad és az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága által Splitben összegyűjtött segélyszállítmányokat viszi majd át (naponta esetleg több fordulóban is) Szarajevóba. A párizsi védelmi minisztérium egyébként tegnap azt is bejelentette, hogy a mai napon 120 francia tengerészgyalogost vezényelnek Szarajevóba, a repülőtér biztonságának és működésének biztosítására. A francia egység az ENSZ-parancsnokság ellenőrzése alá kerül, s egyidejűleg francia személyzet érkezik a helyszínre a repülésirányítási feladatok ellátására is. Ugyancsak ma érkezik meg a Horvátországból átirányított kanadai zászlóalj is. Lapzárta után kaptuk a hírt, hogy Lewis MacKenzie tábornok, a boszniai ENSZ-erők parancsnoka kedd este biztonsági okokból bezáratta a szarajevói repülőteret, így az további segélyszállítmányokat nem fogad - jelentette a szarajevói rádió. MacKenzie ezt megelőzően tiltakozott mind a boszniai muzulmánoknál, mind pedig a szerbeknél amiatt, hogy a kiújuló lövöldözések során négy ENSZ-katona megsebesült. Leszámolásra készül a Fekete Kéz Újvidéki telefonjelentésünk. Nyíltan fenyegetik és üldözik a Vajdaságban a kisebbségeket, sőt azokat a szerbeket is, akik az üldözötteket védelmükbe veszik - áll abban a közleményben, amelyet kedden adott ki a Vajdasági-Jugoszláv Szociáldemokrata Liga, azt állítván, hogy a szerémségi Ruma városban röplapokon terjesztik azoknak a horvátoknak a nevét, akiknek ajánlják, hogy haladéktalanul hagyják el lakóhelyüket, költözködjenek Horvátországba, ellenkező esetben likvidálni fogják őket. A közkézen forgó röplapot a Fekete Kéz nevű szervezet írta alá. A magyarok által is lakott Herkóca faluban nyilvános nagygyűlésen olvasták fel azt a listát, amelyen mindazoknak a nem szerb nemzetiségűeknek a neve szerepel, akiknek 24 órát adtak, hogy elhagyják otthonukat A listán két olyan szerb család neve is szerepel, akik védelmükre keltek az üldözötteknek. A szocdem Liga az esetekkel kapcsolatban javasolja, hogy az általa szóvátett területen azonnal vezessenek be rendkívüli állapotot, a belügyi szervek azonnal akadályozzák meg a lakosság üldözését, az igazságügyi szervek indítsanak eljárást mindazok ellen, akik ilyen nyílt fajüldözést hirdetnek és folytatnak, és végül a Liga felteszi a kérdést- Szlobodan Milosevics szerb elnöknek tudomása van-e mindezekről, vajon az ő jóváhagyásával történik-e mindez, s ha nem, módjában áll-e a fajgyűlölet és népüldözés ellen valamit tenni. Matuska Márton Újabb harcok a Dnyeszter mentén Lemondott a moldáviai kormány Benderiben két rendőr vesztette életét az éjszakai összecsapásokban. Chisinaui közlés szerint a Dnyeszter menti gárdisták a sötétedés után nem sokkal valóságos golyózáport zúdítottak a moldovai rendőrség helyi őrseire. A moldovai belügyminisztérium kedd délelőtt arról adott tájékoztatást, hogy Benderi közelében a Dnyeszter menti erők új, eddig nem használt, nagy rombolóerejű rakétákat vetettek be, amelyeket nyilvánvalóan a 14. számú hadseregtől kaptak. Tyiraszpolból ezzel szemben olyan értesüléseket közöltek, amelyek szerint Benderiben a moldovai erők ágyúkkal és aknavetőkkel vették tűz alá a város több negyedét. A moldovai parlament tegnap elfogadta a kormány lemondását. A kabinet a hivatalos közlés szerint hibás gazdaságpolitikája miatt távozott. Az ülésen nem vett részt Mircea Snegur elnök, aki állítólag a kiéleződött Dnyeszter menti helyzet miatt maradt távol az üléstől. Az új kormányfő személyéről várhatóan ma döntenek. Tyiraszpolból tegnap Moszkvába utazott az ENSZ tényfeltáró küldöttsége, amely hétfőn a harcok övezetében is járt. A küldöttség nem tudott találkozni a Dnyeszter menti vezetőkkel Benderiben - jelentette az orosz tévé híradója. A tárgyalást a Dnyeszter menti közlésekre hivatkozó jelentés szerint állítólag a moldovai kormányzat hiúsította meg. A találkozóra feltehetőleg ma kerül sor Moszkvában. Autonómiát kapott a Krím Az ukrán parlament tegnap elismerte a Krím-félsziget autonómiáját. A példamutató döntés kimondja: a Krími Köztársaság Ukrajna elválaszthatatlan, ám autonóm része. A kijevi döntés válasz arra a moszkvai lépésre, amely nemrégiben érvénytelenítette a szovjet Legfelsőbb Tanács 1954-es, a Krímről szóló határozatát. Ebben az akkori szovjet vezetés Oroszországtól Ukrajnához csatolta a területet. Az ukrajnai és krími jogkörök elosztását rögzítő törvény egyebek között kimondja: a félsziget területe csak az ukrán és a krími parlament hozzájárulásával változtatható meg, adható át más államnak. A Krími Köztársaság jogi státusát Ukrajna szavatolja. A Krím alkotmánya és törvényei nem állhatnak ellentétben az ukrán alaptörvény tartalmával. A Krími Köztársaság valamennyi állampolgára Ukrajna állampolgára is. A Krím hovatartozásának megkérdőjelezése, a félsziget zömmel orosz lakosságának önállósodási törekvései az utóbbi időben árnyékot vetettek az ukrán-orosz viszonyra. A téma azonban nem szerpelt a két államfő látványos megbékélésével zárult múlt heti dagomiszi találkozó napirendjén. Ukrajna ugyanis, mint ezt Leonyid Kravcsuk nyomatékosan leszögezte, belügyének tekinti a Krím kérdését. A mato karcsúsított kormánya Rendhagyó helyzethez illően rendhagyó kormány alakult Rómában. Senki nem vitathatja: ilyen súlyos belpolitikai válság még nem rázkódtatta meg Itáliát, mint a jelenlegi. Az áprilisi választások olyan számarányokat teremtettek a törvényhozásban, hogy a legtapasztaltabb parlamenti matematikusok sem ajánlhattak könnyű megoldást. A négypárti koalíció - a kereszténydemokraták, szocialisták, szociáldemokraták és liberálisok - fölött eljárt az idő, a választók voksai legalább is erről tanúskodtak. Új arcokat és főleg új politikát, friss szellemet szeretnének az olaszok csempészni a kormányzati munkába: az irdatlan mérleghiány, a recessziós jelek baljós terjedése, az intézményi reformok elhúzódása és a közbiztonság áldatlan állapota megsokszorozta a politikusok felelősségét az 51. kormány megalakításában. Amikor Giuliano Amato szocialista politikus, Craxi helyettese feltételesen elvállalta a miniszterelnöki megbízást, sokan reménytelennek minősítették vállalkozását. Hogyisne, amikor a republikánusok nevében La Massa főtitkár némi huzavona után bejelentette: pártja nem tér vissza a koalícióba. Hasonlóképpen megtagadta a támogatást Amato leendő kabinetjétől Occhetto, az exkommunista PDS vezére. Tehát Amato lényegében a volt koalíciós partnerekre hagyatkozhat. Ilyenformán a vasárnap este Goma késése miatt negyven perccel a kitűzött időpont után esküt tett kormány rendkívül csekély többségre számíthat a törvényhozásban, s aligha bizonyulunk rossz jósnak, ha a római kabinetet átmenetinek, kérészéletűnek minősítjük. Pedig a tapasztalt alkotmányjogász miniszterelnökként máris jelét adta annak, hogy fogékony a rendhagyó helyzet követelményei iránt. Kormányában például egyetlen olyan politikus sem kapott helyet, aki valamilyen okból a múltban kompromittálódott. Hosszú idő után hiányzik például a kormánylistáról Giulio Andreotti neve. Amíg tartottak a találgatások, ő tűnt a legesélyesebbnek a külügyi tárca élére. Azt mondják, rosszkedvűen, nem titkolt szomorúsággal távozott a kereszténydemokraták székházából, amikor megtudta: Amato nem tart igényt szolgálataira. Bizonyára Carlo Bernini, a korábbi szállításügyi miniszter is hasonlóképpen érezhetett. Ő is elköszönhetett miniszteri címétől, talán éppen azért, mert egykori titkárát nemrég őrizetbe vették Veneto tartomány más volt funkcionáriusaival egyetemben - vesztegetés alapos gyanúja miatt. Az új olasz kormánylista elkészült, a startpisztoly eldördült, s az „Agyafúrt Giuliano" (Giuliano il Sottile - így becézik Rómában a miniszterelnököt) csapatának megmérettetése már a szenátusra, illetve a képviselőházra tartozik. Nem lesz könnyű dolguk, de a jelekből ítélve az első akadály nem okoz még fejtörést a miniszterelnöknek. Kérdés azonban, hogy milyen sietséggel látnak hozzá a deficit gyökeres visszaszorításához, az ebből adódó népszerűtlen döntések meghozatalához, az intézményi reformok kidolgozásához. S az sem mellékes, hogy Mancino a belügyminisztérium élén fölveszi-e a kesztyűt, amelyet a szervezett alvilág, elsősorban a maffia dobott arcátlan garázdálkodásával, újabb és újabb véres merényleteivel a végrehajtó hatalomnak. Az sem közömbös, hogy az új külügyminiszter, az ötvenkilenc éves Vincenzo Scotti miként tudja átvenni Gianni De Michelis dinamizmusát az olasz diplomácia irányításában. Annál is inkább, mert Róma jelentős szerepet vállalat a Közép-európai Kezdeményezésben, s tagadhatatlanul fontos számunkra is, hogy kitart-e korábbi lendülete. Miután az Amato-kormány csak parányi többségre támaszkodhat a törvényhozásban, jövője attól függ, képes lesz-e olyan döntések meghozatalára, amelyek az ellenzék köreiben is támogatókra találnak. Ha igen, akkor tartósan kormányozhat. Ha azonban nyomban nem születnek gyökeres változást ígérő elhatározások, akkor a minden eddiginél erősebb ellenzék a legtisztesebb szándékkal föllépő miniszterelnököt is legyűrheti. Igaz, ez a fordulat beláthatatlan következményekkel járhat a kormányozhatatlan hírétől nehezen szabaduló Itáliában. Győry Dénes Életben maradt az elnök gyilkosa Gyászhét Algériában Életben van Mohamed Budiaf algériai elnök merénylője: az algériai televízió tegnap este azt közölte, hogy a helyszínen elfogták. A legfelsőbb államtanács elnöke ellen Annabában egy gyűlésen követtek el gyilkos merényletet. Az elnököt ma helyezik örök nyugalomra. Algériában egyhetes nemzeti gyászt rendeltek el, s a függetlenség 30. évfordulójának ünnepségei elmaradnak. Egyes szemtanúk szerint nem egy, hanem két tettese volt a gyilkos merényletnek. Több újságíró úgy látta, hogy a gyűlés résztvevői közül egy polgári ruhás férfi is tüzet nyitott az elnökre, amikor tettestársa hátulról géppisztolyból két sorozatot lőtt rá. A hatóságok egyelőre nem közöltek újabb részleteket a vizsgálat állásáról. A televízió jelentése szerint az ülésteremben két kisebb bomba is felrobbant, s 41 személy sérült meg, köztük az ország ipari minisztere, Abdemur Keraman is. A várost változatlanul katonai egységek zárják körül. Egy nappal az államfő meggyilkolása után nem volt látható jele esetleges katonai hatalomátvételi kísérletnek, még a merénylet színhelyén, Annabában is kinyitottak az üzletek, a hivatalok, az utcák a szokott képet mutatták. Az elnöki tisztség várományosaként elsősorban a kormányfő, Szid Ahmed Gozali és a védelmi miniszter, Haled Nezzar nevét emlegetik az afrikai országban. Az algériai sajtó politikai irányzattól függetlenül katasztrófának minősítette az elnök elleni merényletet. Több iszlám árt is nagy veszteségként értéelte Budiaf halálát, bár az ország tekintélyes fundamentalista szervezete, az Iszlám Népfront, amelyet Budiaf néhány hónapja törvénytelennek minősített, még nem foglalt állást a merénylettel kapcsolatban. A teheráni rádió kedden élesen bírálta az előző nap meggyilkolt Budiaf algériai elnököt, amiért az általa vezetett rendszer erőteljesen fellépett a muzulmán fundamentalisták ellen. A rádió egyúttal óva intette attól az algériai kormányt, hogy a merényletet ürügyként használja fel az iszlám elnyomására. A teheráni állásfoglalás hangoztatta, hogy Budiaf egy „államcsínnyel hatalomra került rezsimet," vezetett. Az iráni vélemény szerint Budiaf 27 évi száműzetés után hazatérve nem rendelkezett kellő ismeretekkel az ország társadalmi és politikai valóságáról. Az Algír merényletnek csak egy halálos áldozata volt,de annál több a sebesült. A támadók nem végeztek félmunkát,a géppisztolysorozaton kívül két bomba is robbant a teremben. Fotó: MTI Külföldi Képszerkesztőség A francia példa A törvényesített nyelvédelemnek Franciaországban immár hagyománya van. A minap például az alkotmányba iktatták: „A Francia Köztársaság nyelve a francia." A képviselőház és a szenátus együttes ülése ezzel együtt mondta ki az ország csatlakozását az Európai Közösség maastrichti egyezményéhez. Látszólag ugyan két különböző dologról van szó, ám a politikusok többsége nem így vélekedik. Szerintük az alkotmánymódosítás egyáltalán nem formálisan tette le a garast a nyelvvédelem mellett, ennek ugyanis akkor van különös jelentősége, ha az Európai Közösség netán valamiféle nyelvi egységesülés mellett határozna. Mindez pillanatnyilag, persze, csupán föltételezés, hiszen kontinensünk „hivatalos" nyelve egyelőre - pestiesen szólva - a távoli jövő zenéje. Annál jelen idejűbb gond viszont az angol „invázió": „Több angol szó van forgalomban Párizsban, mint amennyi német volt a náci megszállás idején" - idézi a Reuter brit hírügynökség Michel Serres francia filozófus szavait. Ugyanezt, persze, mi is elmondhatnánk, csak végig kell sétálni bármely forgalmasabb pesti utcán, s máris nyilvánvalóvá válik, hogy jószerivel több a shop, mint az üzlet, valóságos boutique-túltengésben szenvedünk, idestova a pidgin-english után divatba jön a pidgin-magyar, ez a primitív hazai „közvetítő" nyelv a budapesti bennszülöttek és a külföldiek között. A franciákat már régóta aggasztja nyelvük fölhígulása: mindenekelőtt angol kifejezések törnek utat maguknak, korántsem csak a számítógépiparban (ez még többé-kevésbé érthető volna), de az üzleti életben éppúgy szembetűnő az elangolosodás, mint a leghétköznapibb szóbeszédben (főleg az amerikai tévésorozatok egyeduralmának köszönhetően). Pedig annak idején még hivatalos listát is összeállítottak mindazokról a nemkívánatos idegen szavakról, amelyek helyett a pontos francia megfelelőt kell használni - máskülönben szigorú büntetés jár érte. Akadémikusok, írók, költők, nyelvészek kaptak megbízást: fejtsék ki tanulmányaikban, miként óvható meg Victor Hugo, Baudelaire, Appolinaire nyelve századunk elsekélyesítő hatásaitól. Aztán bebizonyosodott: a tanulmányok ugyan megszülettek, de az angol „invázió" csöppet sem hagyott alább; megfékezése talán még időszerűbb, mint azelőtt bármikor. Most a törvénytől remélnek változást. Paragrafussal azonban fölöttébb bajos a nyelv tisztaságát megóvni, bárha csakugyan tiszteletre méltó megnyilvánulás: a francia állam a magáénak tekinti az anyanyelv ügyét. Veszprémi Miklós