Új Magyarország, 1992. augusztus (2. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-27 / 202. szám
II. évfolyam, 202. szám 1992. augusztus 27., csütörtök A héten megkezdődött Esztergomban a próbagyártás, néhány nap múlva legördül a szerelőszalagról az első magyar Suzuki. A tegnapi sajtótájékoztatón Lepsényi István vezérigazgató megerősítette: a terveknek megfelelően októberben megkezdődik a sorozatgyártás. Az 1000 köbcentiméteres alaptípus ára várhatóan hétszázezer forinton belül lesz. Sáfár Tibor felvétele Szoborpark Olvasom, hogy szoborpark létesül. Ötvenmillióért. Ötvenmillió nem kis pénz, még értelmes célokra sem. Ráadásul a főváros állja - én, te, ő, mi, ti, ők, akik azt a négyszázezret is fizettük, amibe a gellérthegyi emlékmű becsomagolása került. Szóval, töprengek a szoborparkon. Vajon, kik szervezik? Kiknek fontos? Kik lesznek majd a látogatók? Hányan távoznak majd onnan kisírt szemmel? Megannyi kérdés... Aztán rájövök, hogy megválaszolásuk nem ér ötvenmilliót. Az igencsak becsvágyó városvédő honatya a Clark Ádám téri címeravatás kapcsán arra buzdít, hogy lehetőleg őrizzük meg a frissen letűnt kor jelképeit. Fel sem merül benne, hogy ami neki - remélhetőleg - csak kortörténeti dokumentum, az sokunknak gyűlöletes szimbólum. Megőrzésük a visszatérés állandó lehetőségét sugallná. Csaknem három évvel a köztársaság kikiáltása után naponta milliók fizetnek a letűnt rendszer szimbólumát hordozó bankjegyekkel, érmékkel, naponta meg-megújítva mindenkiben az érzést: még nem dőlt el a meccs, még minden visszafordulhat! A fővárosban a helyhatósági választások óta eltelt két évben úgyszólván csak erőszakos szimbólumeltávolítások történtek, időnként megkísérelve köztörvényes bűnténynek feltüntetni az egyre jogosabb türelmetlenséget. Az időhúzás annál is inkább feltűnő, mert köztudott, hogy a fővárost a tettek embere kormányozza.. Hát még ha tudná a tisztelt közvélemény, hogy például csak a Kun Bél-emlékmű eltávolítására hány önkéntes és ingyenes felajánlás érkezett vállalkozóktól, diákoktól, egyszerű kerületi polgároktól! De senki sem tartott rá igényt... Ugyancsak eléggé egyértelműen értékelhető, hogy a Lánchidat, ami önmagában is nemzeti szimbólum, s ami még szuperliberális szempontból sem tekinthető kommunista alkotásnak, ma is négy „kortörténeti dokumentum" csúfítja. A múlt rendszer szimbólumainak dédelgetése pompásan beleillik abba az eszköztárba, ahogyan megpróbálják sanda erők belénk szuggerálni a rendszerváltás hiábavalóságát, átmenetiségét. Ezt szolgálná a szoborpark is ötvenmillióért. Ahogy idáig jutok gondolataimban, meglepetten döbbenek rá, hogy nem zavar a szoborpark. Nosztalgiázzon szabadon ó- és újbolsevik, szociál és liberál! Viszont előre tisztázni illik, kinek a zsebére. Jobb körökben az fizet, aki rendel. Pászti Mihály Közvélemény-kutatás A rádió 168 óra egyik műsorában elhangzott, hogy Antall József és Jeszenszky Géza a népszerűségi lista végén „kullog". Meglepett ez a felmérés, miután az elmúlt években a magyar külpolitika fényes sikereket aratott. A nagyhatalmakkal kivétel nélkül jó a kapcsolatunk, csaknem minden európai országba megszűnt a vízumkényszer és a legkülönbözőbb külföldi lapok őszinte elismeréssel írnak a miniszterelnökről és külügyminiszteréről. Kik sorolják őket a népszerűtlen politikusok közé? Röviden elmondom. Mindnyájan ismerjük a közelmúltban kirobbant Ybl Bank botrányát. A rádióban különböző „szakértőket" szólaltattak meg és közöttük szép számban akadtak, akik „Ybli"bankról beszéltek, éppen úgy, ahogy az egykori bolti kiszolgáló „Meinlit" mondott, a tanulatlan ember pedig ma is „inekciót", „regényt" és infolenziát". Hát ha ezeket kérdezték meg, ne várják el, hogy lelkesedjenek a miniszterelnökért, akinek beszédeire alig figyelnek, nem vesznek könyvet a kezükbe, de még csak nem is olvasnak újságot, csak a tévé előtt bóbiskolnak. Mégse legyünk borúlátók! Az én generációmban (70 felett) még tekintélyes számban élnek pártatlan, elfogulatlan emberek, akik emlékeznek a múltra, tisztában vannak azzal: Antall József tudásban, ítélőképességben és humanizmusban századunk miniszterelnökei közül Teleki Pállal egyírású politikus. Lexikális tudása mellett - Kosztolányi szavaival - „még mondatainak rendjére és csengésére is ügyel", noha beszédeit sok esetben improvizálja. Hogyan kerülhet a népszerűségi index végére? Talán, mert mellőzi a szónoki fogásokat és a humorizálást? Nem! Azért, mert a megkérdezettek zömmel az „Ybli''-bankosok és az „inekciósok" szellemi szintjén mozognak. A közelmúltban ötven év után újra megjelent Németh László A minőség forradalma című nagy horderejű munkája Püski Sándor kiadásában. Készítsenek egyszer egy olyan közvélemény-kutatást, amelyben csak azok vehetnek részt, akik legalább hallottak erről a műről. Nyomban azt tapasztaljuk, hogy Antall József miniszterelnök népszerűségi indexe egész magasra szökött. Adjunk hálát a jó Istennek, hogy 1990 tavasza óta az Antallok kormányozzák az országot és az „inekciósok" már csak mérgesen ugatnak! Dr. Vámosi Nagy István kultúrtörténész,Budapest A szó és tett ugyanaz Nagy örömet okozott nekem, az Új Magyarország július 18-i száma, amelyben közzétették a miniszterelnöknek az Alkotmánybíróság elnökéhez intézett levelét. Azon állampolgárok közé tartozom, akik a Zétényi-Takács-féle törvénytervezet sorsának alakulásától megkülönböztetett figyelemmel kísérik az alkotmányosságunk felett őrködő legfelsőbb testület működését, és próbálják megfejteni: mit ért igazából ez a szakértői testület jogállamiságon? Hogyan tud fölébe emelkedni annak a gyanúnak, hogy jogászi csűrés-csavarással port hint az e téren tájékozatlan, csakis igazságérzetére apelláló magyar közvélemény szemébe? Kizárt dolog-e - elvileg is - olyan Alkotmánybíróság létezése, amely nem cáfolná, hanem megerősítené József Attila szavait: „a lét dadog, csak a törvény a tiszta beszéd?". Megvallom, sosem hittem volna, hogy egy jogállam alkotmányértelmezéséhez hozzátartozik, hogy az Alkotmánybíróság „dodonai" szavakat mondjon róla. Márpedig, ha az Alkotmánybíróság döntését kormány és ellenzék teljesen másféleképpen értelmezi, bizonyos ellenzéki (sajtó) körök dodonainak nevezik, miközben a kormány a döntésének nem tud érvényt szerezni, akkor jogos a föltevés: ezen ellenzéki körök állítása megfelel-e a valóságnak? Pedig tiszta szót szólni még akkor is maradhat lehetőség, ha a cselekvésre már nem marad. Egy szuverén jogállam alkotmánybírósága számára azonban nem választható külön a kettő: a szó és a tett ugyanaz. Az ő szavai: tettek. Kiss István Budapest Ürömben az üröm sége az olimpiai játékoknak. Büszkék lehetünk eredményeinkre. Hiszen világviszonylatban nem kis teljesítménnyel a nyolcadik, illetve az összértéket tekintve a hetedik helyen állunk. Az első olimpiai aranyat nemcsak nekünk, magyaroknak, hanem egész Európának szerezte egy nagyon szerény, de kiváló tehetséggel megáldott kislány, Egerszegi Krisztina. Majd csatlakozott hozzá Darnyi Tamás, aki nemcsak az első helyen végzett, fölényesen lehagyva ellenfeleit, de nem kis meglepetésünkre - olimpiai csúccsal a legkiemelkedőbb eredményt érte el. Ez az első két szám hatott meg igazán. Ezt a megható jelenetet, örömöt azonban Himnuszunk játszása ürömmé változtatta. A világ legszebb, legdallamosabb himnuszát, melyben annyi, de annyi az érzés: a jókedvtől, a harcokon át a bűnhődésig, mely nemzetünket évezreden át Istenben bízva felemelte, majd bűnei miatt sújtotta is, a zenekar átérzés, átélés nélkül játszotta oly pontatlanul és annyi hibával, hogy az elsőt még úgy-ahogy elszenvedtem, de a másodikat már nem tudtam végighallgatni. Ez egyszerűen zenei analfabetizmus volt! Felvetődik a kérdése: élőben adták-e, vagy lemezről forgatták? Mindkét esetben elfogadhatatlan. Nem ismerik a kottát!? Szörnyű! E lap hasábjain - hasonló eset elkerülése érdekében - arra kérem az illetékes vezetőket, hogy a jövőben vigyék magukkal a Mátyás-templomban felvett zenei lemezt csodálatos Himnuszunkról és azt forgassák le! Ne kelljen könnyek helyett összeszorított fogakkal hallgatni nemzeti imádságunkat. Szabó Miklós Budapest _ __ I M LEVÉLTÜKÖR Rosszkedvcsinálás ! Felháborítónak tartom, hogy reggeltől estig folyik a rosszkedvcsinálás a rádióban! Reggel 5-kor műsort hallunk a munkanélküliségről, 3/4 6-kor nagy siránkozást a mezőgazdaság helyzetéről. Délelőtt megtudhatjuk, ki a felelős a falvak állapotáért: nincs csatornázás, a turizmus helyzete is aggasztó. Délután a Kossuth klubnak a Magyarországról jövök című műsora is hasonló hangú. És persze, mindezekért a bajokért, gondokért az Antflír-kormányt hibáztatják. Hiszen 45 évig minden rendben volt: nagy keresetek, nagy nyugdíjak, nem volt munkanélküliség sem, csak a gyárkapukon belül (bármit számít ez!). A téeszek gondoskodtak a tagságról, még nyugdíjat is folyósítottak (csak mellette halálra dolgozták magukat a tagok a háztájiban), mivel a téeszfizetésből, nyugdíjból máskülönben éhen halhattak volna. Arról is hallhatunk a különböző műsorokban, hogy milyen szerencsétlenek az emberek, mert nem tudnak elmenni külföldre, sőt még a Balatonra sem nyaralni. Jobb lenne azt propagálni, hogy otthon, vidéken, a tanyán is lehet nyaralni, vagy azt, hogy családostól kirándulni, múzeumokat látogatni is lehet. Mödlagl Mária Neustadt (Ausztria)