Új Magyarország, 1992. október (2. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-22 / 250. szám

­ A hét filmje „Bagatell" gyöngyszemek Megemészthetetlen feladatot hagyott hátra barátai, tisztelői - s vakmerő formanyelvi áttöréseinek nyomdokain botladozó, közvetlen és közvetett tanítványai, követői­­ számára az alig negyvenedik életévében, s immár hét esztendeje döbbenetesen drasztikus módon eltávozott Bódy Gábor. „Máig megemészthe­tetlen, maga a mindenki számára érthetetlen, s felszélről néz­vést indokolatlan (?) - de mindenképpen megbocsáthatatlan - öngyilkosság ténye. Amelyről barátai közül Makovecz Imre pél­dául képletesen azt állította, hogy Bódy „gyilkosság áldozata" lett; hasonlóképpen, „mint Latinovits, mint Nagy László (akinek negyed­­szerre szakadt meg végleg a szíve...), vagy Kondor Béla (akinek tönkre­ment a teste)." (Filmvilág, 1990/5. szám.) S ez az ember gyomrát örökké görcsbe rántó fekete névsor, sajnos, folytatható, kiegé­szíthető a kínzó űrt maga után hagyott Huszárik Zoltán, vagy éppen a máig permanensen hiányzó filmkritikus pályatársunk, B. Nagy László fejfájával... Bódy Gábor, a történelem-filozófia szakos bölcsész, a nyug­hatatlan kinematográfus, a tudós szemiotikus, az első nemzet­közi video-folyóirat, az Infermentál megálmodója és létrehozója, szűk két évtizedes alkotói periódusa alatt akkora súlyú életmű­vet hagyott hátra, amely torzó voltában is örökös kihívás - és tápláló szellemi forrás - az új nemzedékek számára. Hogyan verekedett meg Jappé és De Escobar után a világ ?- ez a címe annak a negyvenperces kisjátékfilmjének, amelyet har­madéves főiskolai vizsgadolgozat gyanánt készített 1974-ben. (Istenem, az akkor születettek már maturandusok!...) Bódy Tho­mas Mann novellája nyomán, s régi híradókból és archív néma­játékfilmekből vett részletekhez forgatott, saját képsorokból ál­lította össze ezt az „újnarrativitás" módszerét elsőként megpe­­dző filmet. Amelyben „voltaképpen nem történik semmi",­­ „legfeljebb" az derül ki a figyelmes néző számára, hogy a kol­lektív tudattalanban alig van minőségi különbség - illetve fé­lelmetesen könnyű az „átjárás" - egy diákos kakaskodásból fa­kadó kamaszos pofozkodás -, meg egy tömegpusztító világhá­ború között... Nincs itt terünk arra, hogy fölfejteni, elemezni próbáljuk ennek az agresszíven, provokálóan, szemtelenül fia­talos szellemű filmgyöngyszemnek a későbbi művekben kitel­jesedett ötlet- és gondolatcsíráit; az igényes mozgóképek ked­velőinek csupán szívből ajánlhatjuk. Annál is inkább, mert a legszűkebb - kortárs - szakmabelieken kívül gyakorlatilag alig láthatta bárki is Bódy Gábornak ezt a korai diákremeklését. Szabó Ildikó 1985-ben forgatott, harmincöt perces szürreális játékának főszerepét Jeles András, az utóbbi évtized meghatáro­zó hatású filmrendezője alakítja. A másik oldal című kisfilmben Jeles körül egy jellegzetes pesti szellemi-baráti közösség - töb­bek között az író-költő Dobai Péter, Lukács Andor, Székely B. Mik­lós - kornyadozik otthontalanul egy koszlott és rideg kocsmá­ban, fanyar-keserű képet adva a nyolcvanas évek közepe ifjú értelmiségijeinek mocsaras közérzetéről. A Három bagatell címmel a Mozgókép Innovációs Társulás Stú­dió által egyetlen műsorrá szerkesztett összeállítás harmadik darabja Xantus János 1977-es vizsgafilmje, a Werther és élete.*A Szikora János és Bánfalvi Ági alakította játékos szerelmi kettős af­féle klasszikus főiskolai színészi helyzetgyakorlat, ám annyi fi­nom belső öniróniával, intellektuális áthallásokkal fűszerezve, hogy most, tizenöt év elteltével is üdítően frissnek, elevennek hat.Követésre érdemes értékmentő feladatot vállalt a M.I.T. Stú­dió ezeknek a szakmai ujjgyakorlatokként a főiskolai archí­vumban porosodott kisfilmeknek a láthatóvá tételével. Persze, nem az úgynevezett „nagyközönségnek" készült ez a bemuta­tó. Ahogyan a szórólapjukon is pontosan megfogalmazzák: „A Három bagatell vállaltan rétegfilm. Azoké a nézőké, akik elutasítják a kézenfekvő magyarázatokat, akik a képtől nemcsak meseillusztrációt várnak, akik elviselik a humort és az iróniát, még ha oly fájdalmas is, s akiknek a mű lehet kihívás is, nem csak rágógumi, amit kiköphetünk, ha már nem édes." Zsugán István* II. évfolyam, 250. szám )­ 1992. október 22., csütörtök KULTÚRA Bódy-emlékest A Blue Box Moziklubban 1992. október 24-én megemlékeznek Bódy Gábor halálának hetedik évfordulójáról. Délután 6-kor levetítik Bonta Zoltán: Barátom Bódy Gábor című videofilmjét. Este fél 8-kor bemutatják Bódy Gábor-Szabó Ildikó-Xantus Já­nos: Három bagatell című filmjét. Szeretettel várják Bódy Gábor barátait és tisztelőit! ---------------'fFVciA­ A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) a napok­ban aláírásgyűjtésbe kezdett. Az ok: álláspontjuk szerint a kor­mány 1993. évre benyújtott költ­ségvetési tervezete nem nyújt kellő pénzügyi garanciát a köz­oktatásnak. Az aláírásgyűjtéssel a parlamentre igyekeznek nyo­mást gyakorolni, de ha ezzel sem érnék el céljukat, úgy végső esz­közként a többi pedagógusszak­szervezettel közösen­­ sztrájkot szerveznek. Tegnapi sajtótájékoztatóju­kon Pokorni Zoltán, a PDSZ szó­vivője öt pontban foglalta össze a költségvetési tervezet rájuk vo­natkozó hiányosságait. Ezek a következők: az oktatásban dol­gozók számára nem tartalmaz bérautomatizmust; az intézmé­nyek dologi kiadásainál is 0 szá­zalékos növekedéssel számol, mindeközben az önkormányza­tok szja-hányadát 40 százalékkal csökkenti. Továbbá: a kétkulcsos áfa bevezetése miatt megnöve­kedő intézményi dologi kiadá­sok kompenzálására nem tesz javaslatot; a közalkalmazotti bértarifához való közelítés első lépcsőjére a végkielégítésre, a 13. havi bérre pedig nem jelöl meg forrást, s az 1993-ra ígért közok­tatási törvény életbeléptetésére szintén nem tartalmaz fedezetet. (P-­g­) M­it ír alá a PDSZ? Nagy idők festőkrónikása Százhetven évvel ezelőtt, 1822.­­ október 22-én, a Békés megyei Mezőberényban született Orlai Petrich Soma. Az Orlai előnevet T8M-5K­T vette fel - feltehetően másodunokatestvére, Petrovics (Petőfi) Sándor sugalmazására. Gyakori vándorlásairól, meg­megszakadt stúdiumairól itt nincs hely beszélni, ezért csak a lényeget érintjük: Pápán szer­zett jogvégzettség, majd pesti joggyakorlat után Bécsben Rahl­­nál és Waldmüllernél, München­ben Cornelistól meg Kaulbachtó­l­leste el a számára legfontosabb fogásokat. Nyilván ezért „nehéz valamely stílushoz vagy akadé­miai irányhoz egyértelműen kapcsolni Orlait. Nemcsak azért, mert több forrásból is táplálko­zott ő maga, hanem mert ez a kérdés... számára nem volt kér­dés" - írja monográfusa, Keserű Katalin. Továbbá: „...festészete ezért szinte mindent magában rejt, ami a 19. sz. első felének osztrák-német művészetét jel­lemzi, és ugyanekkor eredeti is." Mindez persze nem azt jelenti, hogy az uralkodó biedermeier és az akadémizmus hatása elkerül­te volna, de épp úgy igaz, hogy kortársai közül elsőként érintet­te meg a kor szellemének megfe­lelő realisztikus látásmód. Orlai Petrich festészetének és grafikáinak témaköre igen gaz­dag. Már csak a szép számú Pető­­fi-portré jogán is arcmásaival kezdhetjük fontosabb művei is­mertetését. Szüleitől kezdve szinte minden rokonát megfes­tette vagy litografálta. Fővárosi társasági hölgyek és urak mellett a forradalom tábornokai s az aradi vértanúk portréi is terebé­­lyesítették életművét. Festői vé­nájának mégis a nemzet históri­ája, azok drámai megfestése fe­elt meg. Talán Eötvös József „jóslata" is inspirálhatta: hogyha lesz valaha magyar festészet, az bizonyára a történelmi festészet lesz. A reformkor lezárásának el­ső nagyszabású festménye a Szent István és a gyilkos (1848). Tisztán érthető allegória, szinte lai­kus jelentésű história is, mint pl. a Coriolanus (1869). Színvilága megválasztásakor alighanem Caravaggio és Tiziano inspirálta. Külön tematikai csoportot ké­peznek életművében a vallásos és a művelődéstörténeti képek. Hely hiányában csak felsoroljuk: III. Jani a szent király felkiáltását. SI .Endre leánya Erzsébet a zárdába lép Deus pro nobis, quis contra nos? (Ha Isten velem, ki ellenem?). A Pe­­rényiné a mohácsi csata után össze­szedi a halottakat (1860-as évek) visszafogott tompa színeivel a nemzet halálát teszi érzékletes­sé. Persze vannak erőteljesen kolorista jelenetei is, pl. Ónodi gyűlés (1950 k.), Attila halála (1867) vagy a remekbeszabott Zách Felicián (1860). Olykor meg­ihlette egy-egy klasszikus, drá­mai töltésű s egyben szimboli­(1867) vagy a kiemelkedő Milton, leányainak az Elveszett Paradicsomot diktálja (1861) feltehetően Mun­kácsy Miltonjára is hatással volt. Orlai Petrich Soma nagy törté­nelmi korok és események átélő­­je és megélője volt: reformkor, forradalom, szabadságharc, Bach-korszaki véres elnyomás, kiegyezés, nemzeti felemelkedés kezdetei. Már csak ezért is érde­mes volt élnie­­ és alkotnia. Ecsery Elemér Szent Erzsébet zárdába vonulása (1867. részlet) M­egjelent az Ökotáj MHB Zenei Fesztivál ’92 „Újabb színfolttal gazdagodott folyóirataink palettája" - kezd­hetnénk beszámolónkat szok­­ványközhelyesen az Ökotáj be­mutatkozó estjéről, amelyet az írók könyvesboltjában tartottak. Azonban ökológiával, ha tetszik, természet- és környezetvédele­­lemmel foglalkozó időszaki kiad­ványaink esetében sajnos még erős túlzás széles skálát, palettát emlegetni. A színfolt kifejezés el­lenben itt helytálló. Az ökológiai folyóiratok, s mostantól az Öko­táj, azért is küzdenek, hogy a ter­mészetes színek - a szó szoros és átvitt értelmében is - ne tűnjenek el környeztünkből, a világból. „Hogyan mozdulhatnánk el egy szabadabb, tisztességesebb, felszabadítóbb kulturális kör­nyezet irányába?..." - olvasható az első szám címlapján a mottó, amely a negyedévenként megje­lenő lap minden borítóján szere­pel. Kulturális környezetet te­remteni - ez a további létünk kér­dése napjainkban. Kultúra és környezet viszonyát akarja újra­fogalmazni, pontosabban értel­mezni a lap is - szólt erről Zelnik József, a lap főszerkesztője -, mert a kettő szorosan összefügg, mindkét területen mély pusztu­lási folyamatok játszódtak le az utóbbi évtizedekben, s ezt az összekapcsolódó szellemi-ter­mészeti eróziós folyamatot, illet­ve ennek mértékét ma még pon­tosan meg sem ítélhetjük... Zelnik József nem borúlátóbb a kelleténél, a világban érez annyi dinamizmust, hogy a modern­izációs csapdákra megfelelő vá­laszt adjon, de tudomásul kell venni: valóban komoly kihívás­ról van szó. Térségünkben pedig az teszi súlyosabbá a helyzetét, hogy még a modernizáció előtt lett a világ egyik legszennyezet­tebb területe... És azt sem szabad elfelednünk, hogy nálunk nem­csak a padlásokat söpörték le, de szellemünket is lesöpörték, meg­határozó alapmunkák, elméletek is csak késve jutottak el hozzánk. A szegénységből is lehet tőkét kovácsolni tehát - szűrhető le a szerkesztőség tagjainak és a be­szélgetőpartnerek eszmecseréjé­ből. Hiszen aki jól kérdez, az töb­bet tehet jövendő életünkért, mint aki biztos receptekkel akar szolgálni. Nem elitlap az Ökotáj - olyan kört szólít meg, intézmé­nyeket és szakembereket, érdek­lődő laikusokat egyaránt, akik sokat tehetnek annak az ökofilo­zófiai szemléletnek a terjesztésé­ért, amely felismerteti: a környe­zet védelme nem szakemberek ügye csupán. Látnunk kell ugyanis azokat a mélyebb össze­függéseket, amelyek mindenna­pi apró-cseprő tevékenységein­ket, döntésünket összekötik az egész emberiség jobb életminő­ségének feltételrendszerével, fi­lozófiájával. S hogy hatásában mennyire a széles közönséget célozza meg az Ökotás, azt az is szemlélteti, hogy együttműködnek a Gaia ökológiai televízióműsorral, ne­gyedévente azonos témákat dol­goznak föl. Minden háztartásba jusson el tehát a modern ökoló­giai szemlélet. Annál is inkább, mivel a görög „oikosz" szó a ha­zán kívül házat, háztartást jelent. A görögök úgy látszik, még pon­tosan érezték a dolgok közti rej­tett, de erős kapcsokat... Megyeri Dávid ŰJTÉNY • Az MTI-Press szerkesztőségé­nek ez évi meghívásos tárcapá­lyázatára a hazai és a határokon kívül élő magyar íróktól 112 pá­lyamű érkezett. A díjakat tegnap osztották ki az MTI székházában. A bíráló bizottság az első díjat nem adta ki. A két II. díjat Béres Attila Októberi találkozás és Oláh István Erdélyi Elektra című mun­kájának ítélte. III. díjban Benedek István Discolpati, Bolya Péter Zacskók, Horváth Péter Bőregér, valamint Szilágyi István Ahol a to­ronyban a halak fészkelnek című írása részesült. • Elina Keijzer és Szilágyi Gyula (Amszerdam) ad négykezes, illet­ve kétorgonás hangversenyt ma este hét órakor Budapesten, a De­ák téri evangélikus templomban. • Kedden pontban éjfélkor meg­nyílt a londoni Charing Cross Roadon levő könyvkereskedés ajtaja és a zuhogó esőben az ut­cán várakozó mintegy 150 ember végre hozzájuthatott a pop­sztár Madonna legújabb, már megje­lenése előtt nagy botrányt kavart könyvéhez, a Sex-hez. Ennek mintegy „kísérőjeként" megjele­nik a boltokban Madonna CD- korongja, az Erotica és a Body of Evidence című, „Csak 17 éven felülieknek!" szóló filmje. Szirtes-tárlat Szirtes János Munkácsy-díjas fes­tő- és grafikusművész Ernst mú­zeumbeli tárlatán nagyméretű táblaképeit mutatja be. A tegnap megnyílt kiállításon a szitanyo­matokhoz hasonló technikával készült festményeit láthatják az érdeklődők. A megnyitó zenei csemegével is szolgált. Szemző Ti­bor: Kvintett vonósnégyesre és asz­tali akrobatára című zeneművé­nek ősbemutatóját is ezen az es­tén tartották. A zeneművet a szerző, illetve Szirtes János, vala­mint a Fekete Zongora Vonósné­gyes szólaltatta meg. — ---------—ír_JL Budapesten, a Zeneakadémia nagytermében október 24-én, no­vember 14-én és november 28-án rendezik meg az idei Magyar Hitel Bank Zenei Fesztivált. Most szomba­ton a Budapesti Filharmóniai Tár­saság zenekara - Molnár László ve­zényletével - Beethoven VII. szim­fóniáját, Chopin Variációk egy Rossini-témára, Massenet Thais meditáció és Smetana Moldva cí­mű művét játssza. Hárfán a bosto­ni születésű, a nyáron végzett, s a szakemberek által igen tehetséges­nek tartott Sipkái Deborah, fuvolán pedig Kovács Imre működik köz-November 14-én három igen eredeti művet - Orbán György Missa Prímáját, Guido Haazen Missa Lubáját és Ariel Ramirez Missa Criolláját - hallhatjuk. Kü­lön érdekesség, hogy az argen­tin eredetű misét Juan Niera és a Lican Antes együttes adja elő. November 28-án a kolozsvári hegedűvirtuóz, Ruha István szó­laltatja meg Beethoven Kreutzer szonátáját, Tartini Ördögtrilla szonátáját és Paganini D-dúr he­gedűversenyét. Az esten Ruha úr barátai működnek közre. I ----------------------------------\üto­ljáJWikló Múzeumi kincs-sorozat Ami még talán sosem, a Nemzeti Múzeumban tegnap rendezett sajtótájékoztató előtt megtör­tént: a nyomda jóvoltából nem­csak a tervezett három kötetet mutathatták be a szervezők. A Magyar Nemzeti Múzeum gyűj­teményeit, a múzeum fegyver­kincseit, illetve a népvándorlás kori aranykincseket bemutató kötetek mellé odatehették Az esztergomi Bazilika, Kincstár és Vármúzeum című könyvet is, mely olyan gyorsan készült el, hogy szerzőjét, Cséfalvy Pált nem is sikerült meghívni a tájékozta­tóra.A Helikon és a világhírű olasz Electa Kiadó most induló közös sorozatáról Berger Mária, a Heli­kon Kiadó új igazgatója adott tá­jékoztatást. A magyar múzeu­mokat bemutató kötetek az olasz cég régi, híres, a világ nagy múzeumait ismertető sorozatá­ba illeszkednek majd be. A part­ner olasz, német és angol nyel­ven külföldön, a magyar kiadó magyar nyelven itthon terjeszti a köteteket. A sorozat első két darabja a Nemzeti Múzeum gyűjtemé­nyeit, illetve a népvándorlás kori aranykincseket mutatja be, s a Fegyverkincsek című művel együtt Fodor István, a múzeum főigazgatója ismertette őket. Lo­vag Zsuzsával, Kovács Tiborral, Tóth Endrével, Kovalovszki Júliával együtt egyébként ő is az első kö­tet szerzői közé tartozik. A nép­­vándorlás kori aranykincsek cí­mű könyv Garam Éva és Kiss At­tila munkája, míg a fegyverkin­cseket a terület legjobb magyar szakértője, Temesváry Ferenc mu­tatja be. A most magyar nyelven megjelent kötetek november vé­gén angol és német nyelven is forgalomba kerülnek. A követ­kező év tervezett kiadványai a Szépművészeti, illetve az Ipar­­művészeti Múzeum remekei kö­zé vezetik el az olvasókat, a vi­lágkiállítás időpontjáig pedig, az elképzelések szerint, a könyvso­rozat minden jelentős magyar gyűjteményanyagát bemutatja majd. P. Sz. E.

Next