Új Magyarország, 1992. november (2. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-02 / 258. szám
• Az ausztriai Kismartonban szombatra virradóra meggyalázták a város új zsidó temetőjét. Ismeretlenek a sírkövek több mint felére antiszemita és neonáci jelszavakat firkáltak. A rendőrség a temető előtt szombaton egy papírdarabot talált, amelyen a tettesek magukat a „rasszista-szocialista árja ellenállási mozgalom" tagjainak mondták, s hősként éltették Jörg Haidert, az ország harmadik legnagyobb pártja, a jobboldali Szabadságpárt vezetőjét. (Mint a UPS megjegyzi, a bevándorlás korlátozását követelő Haidert magában Ausztriában is sokan a neonáci érzelmek szításával vádolják.) • Legalább 150 személy vesztette életét vagy sérült meg vasárnapra virradóra egy pakisztáni vonatbalesetben. A katasztrófa - egy személy- és egy teherszállító szerelvény ütközött egymásnak - Szukkúr városától 120 kilométerre északra történt. A baleset körülményei egyelőre nem ismertek, a rendőrség nem zárja ki a szabotázs lehetőségét. • Több mint kétszázan vesztették életüket szombaton este Luandában azt követően, hogy harcok robbantak ki az UNITA ellenzéki szervezet és a kormány fegyveresei között. A jelentés szerint lángokban áll az UNITA luandai központja, a Turismo nevű szálloda, miután az éjszaka a biztonsági erők lövették az épületet, és elfoglalták alsó szintjét. • A török hadsereg egységei harckocsik és repülőgépek segítségével szombat reggel Irak északi részén elfoglalták az ankarai kormány ellen küzdő Kurd Munkapárt egyik jelentős támaszpontját, s legalább ezer gerillát megöltek. Ezt a török televízió jelentette, hozzátéve: a támadás idején 2000-2500 fegyveres volt a táborban. A halálos áldozatokról szóló adatot egyelőre más forrásból nem erősítették meg. • Meggyőződésem, hogy a Gabcikovóval kapcsolatos magyar külpolitikai kezdeményezések kudarccal végződnek - nyilatkozta Vladimir Meciar szlovák miniszterelnök szombat éjjel a szlovák rádiónak, miután hazatért háromnapos ausztriai látogatásáról. Tűzszünet Észak-Oszétiában? A RIA orosz hírügynökség közlése szerint azonnali tűzszünetben állapodtak meg az Észak-Oszétiában szemben álló felek. A megállapodás a fegyvernyugvásról Georgij Hizsa orosz miniszterelnök-helyettes közvetítésével jött létre az oszétok és az ingusok között. A két szemben álló fél képviselői egy Vlagyikavkáz közeli településen találkoztak. A létrejött egyezség értelmében a fegyverek délután 16 órától hallgattak el. Az ingusok késznek nyilvánították magukat arra, hogy fegyveres egységeiket Észak-Oszétiából a szomszédos Ingusföldre vonják vissza. A térségben lévő orosz ejtőernyősöket a két köztársaság határára vezénylik. II. évfolyam 258. szám 1992. november 2., hétfő A győzelem forró vonalán Holnap választ Amerika / Ohio (Folytatás az 1. oldalról)hiotól Michiganig bejárta az egész országot és elmondta, hogy milyen rettenetes lenne az amerikaiak számára, ha november 4-én az újságok azzal a címmel jelennének meg „Ismét négy évre megválasztva". Ez utóbbi arra vonatkozik, hogy ma már egyáltalán nem tartják lehetetlennek, hogy Bush ismét a Fehér Ház lakója lesz az elkövetkezendő négy évben. Igaz, hogy a közvélemény-kutatások szerint még mindig Clinton vezet néhány százalékkal a hivatalben lévő elnök előtt, de ki tudja, mit hoz a november 3-i választás? „A győzelem forró vonalán vagyunk" - jelentette ki Bush elnök. A Fehér Ház lakója már múlt szombaton elhagyta a mindenkori amerikai elnök rezidenciáját, hogy országos kampányon vegyen részt. Tegnap Tenessee-ben és Missouriban állt hívei elé. Az Egyesült Államok légierejének egyes számú gépe mellett külön kampányvonat áll az elnök rendelkezésére. Bush, aki választási kampánya középpontjában Clinton tapasztalatlanságát és hozzá nem értését állította, az egyik legutóbbi választási nagygyűlésén kijelentette: Az én kutyám, Millie, többet tud a külpolitikáról, mint az a két fickó. A két fickó kifejezés alatt természetesen Clinton és alelnökjelöltje értendő. Bush kampányát némileg megzavarta, hogy házi fotósa és a Fehér Ház szóvivője megbetegedett. Állítólag napok óta gyomorrontásban szenvednek. Egyébként is mindkét elnökjelöltön látszik a fáradtság jele. Clinton egyik választási nagygyűlésén bizonytalan kezekkel nyúlt egy, a tömeg soraiból fölemelt kisgyerek után. Szerencsére segítőtársai, akik szorosan mellette tartózkodtak visszajuttatták a gyermeket szüleihez. Ami a választási kampány utolsó szakaszát illeti, ez egyáltalán nem mentes a politikai övön aluli ütésektől, sőt mondhatni rúgásoktól. Nemrégiben került elő Caspar Weinberger kézzel írott naplója, amelyben beszámol az 1986. január 7-i Fehér Ház-i találkozóról. Ekkor Ronald Reagan volt az Egyesült Államok elnöke és Bush az alelnök. Állítólag ekkor határozták el, hogy négyezer darab rakétát adnak el Iránnak azért, hogy Libanonban Teherán-barát iszlám csoportok öt amerikai túszt engedjenek szabadon. Weinberger szerint csak ő és az akkori külügyminiszter ellenezték az ügyletet. Ez meglehetősen kínos Bush számára, hiszen Weinbergernek január 5-én bíróság elé kell állnia, mert a képviselőház illetékes bizottsága előtt állítólag 1987. június 17-én hamis tanúvallomást tett. Természetesen Clinton maximálisan kihasználja az ebből származó előnyt, nevezetesen azt, hogy Weinberger és Bush abban az időben szoros politikai kapcsolatban állt egymással. De Clintonnak is szembe kell néznie azzal, hogy szemére vetik a vietnami háború idején tanúsított magatartását, vagyis azt, hogy a sokak szemében hazafias katonai cselekedetek alól a demokraták elnökjelöltje kibújt. Szinte minden jelentősebb lap és tévétársaság közli felméréseit az esélyekről. A legszélesebb „szakadék" szerint tíz százalék van a két elnökjelölt népszerűsége között. A legszűkebb megítélés pedig mindössze egy százalékról szól. Most már szinte biztos, hogy nagyon szoros eredmény várható az elnökválasztáson. A felmérések szerint a felnőtt lakosság középosztályának a fele még ma sem döntötte el, hogy kire adja szavazatát. A bizonytalankodók elhatározása fogja eldönteni, hogy ki lesz az Egyesült Államok leendő elnöke a következő négy évben. G. Fehér Péter A The Economist karikatúrája Boszniai szerb javaslat Etnikai alapon öt kanton A szerbek kezére került Jajce városából mintegy huszonötezer menekült érkezett a közeli Travnik városába, és vasárnapra virradó éjszaka még további 10-15 ezer embert várnak. Eközben Genfben a Jugoszlávia-konferencia két társelnöke nyilatkozatban ítélte el a jajcei menekültek elleni támadásokat. (Mint jelentettük, állítólag a szerbek tüzérséggel lőtték a menekülőket.) Cyrus Vance és Lord Owen felszólította a szembenálló feleket, hogy adjanak utasítást az ártatlan polgári lakosság és a segélyszervezetek emberei elleni támadások leállítására. Hasonló dokumentumot tett közzé vasárnapra virradóra az amerikai külügyminisztérium is. A Tanjug egyébként arról számolt be, hogy Radovan Karadzsics, a boszniai szerbek vezetője a boszniai „szerb köztársaság" parlamentjének szombati ülésén felvetette: Boszniát etnikai alapon vágják szét öt kantonra. Ebből egy horvát, egy szerb, három pedig muzulmán lenne, de ez utóbbiak lényegében csak egyegy várost jelentenének, s az esetleg létrejövő közös politikai testületekben a muzulmánoknak mindenképpen csak egy szavazatuk lenne. Lövik a menekülteket A Jajce környéki hegyes vidéken még mindig csaknem húszezer menekült bolyong, s előrejutásukat az erdőkben rejtőző orvlövészek időről időre ismétlődő támadásai szinte kilátástalanná teszik. Szarajevóban vasárnapra virradóra is folytatódtak a harcok. A fővárosban egész éjszaka lövöldözés hallatszott: a helyi szerb milicisták a köztársasági erők óvárosi állásait támadták. Dél-Hercegovinában horvát katonai előkészületekről számoltak be: szerb források szerint a horvát gárda csapatösszevonásokat hajt végre, s előretolja állásait. Közös államban a szerbek? Közös állam megalakításáról döntöttek szombaton este a boszniai, illetőleg a horvátországi szerbek önhatalmúlag létrehozott parlamentjei. Az erről szóló nyilatkozatot a boszniai Prijedorban fogadták el. „Szerb Krajina" és a „Boszniai Szerb Köztársaság" a dokumentum értelmében közös védelmi politikát folytat majd, vám- és pénzügyi unióban áll egymással, valamint egységes törvényhozást tart fenn, sőt címereit is egységesíti. A végső egyesítésről a két köztársaságban rövidesen népszavazás útján döntenek. A tervek szerint a népszavazást követően pedig felszólítják az egykori Jugoszlávia területén élő szerbeket, hogy csatlakozzanak az új államhoz. Halottak napján a zágrábi temetőben. A fiát vesztette el a háborúban... MTI - Külföldi képszerkesztőség MUháttér Fordulat vagy vergődés? A csatazaj még nem csitult el, de az elnökjelöltek szinte teljesen kiürítették tölténytárukat, s most már következhet a „nagy leszámolás" utolsó mozzanata. A kérdések kérdése azonban továbbra is ott lebeg a lőporfüstös küzdőtér fölött. Vajon mit hoz a győzelem: nagy fordulatot, vagy további vergődést? A gazdasági recesszió folytatódását, vagy az annyira óhajtott felpezsdülést? Bush az utolsó pillanatig arról igyekezett meggyőzni a választókat, hogy az a bizonyos jelképes pohár, amelynek szintjéből lemérhető a gazdaság állapota, nem félig üres, hanem félig tele van. Ezt alátámasztandó, az amerikai kormány október végi jelentése arról adott diadalittas hírt, hogy a nyár folyamán a gazdaság váratlanul nagy növekedést produkált. Az elnök ebből természetesen nyomban tőkét kovácsolt, s kijelentette: sorozatban immár a hatodik negyedév ez a mostani, amely az amerikai növekedést mutatja, és ez folytatódni is fog, hiába erősítgetik váltig a demokraták, hogy rosszul áll a szénánk. Szó ami szó, júliustól szeptemberig az Egyesült Államok GDP- növekedése 2,7 százalékos volt, csaknem a kétszerese a tavaszi 1,5 százaléknak, s az infláció is 2,1 százalékra esett. Ennek ellenére a közgazdász-szakértők továbbra is roppant óvatosan fogalmaznak, mert szerintük a nyári felfutás csak idényjellegű volt - a továbbiakban 1,5 százaléknál többre aligha lehet számítani. Márpedig ez nem elegendő ahhoz, hogy a munkanélküliek száma lényegesen csökkenhessen. Hogy a helyzet korántsem olyan rózsás, ahogy azt Bush láttatni szeretné, bizonyítják azok az adatok, amelyekről az elnök természetesen bölcsen hallgatott. A nyári „váratlan" növekedés ugyanis annak köszönhető, hogy a vásárlók kénytelen-kelletlen hozzányúltak megtakarított pénzükhöz - a takarékossági ráta 5,3 százalékról nyomban 4,5 százalékra csökkent -, és jórészt ebből fedezték a bevásárlásaikat, hiszen a lakosság bevétele ebben az időszakban alig 2 százalékkal növekedett, kiadásai viszont jóval meghaladták a 3 százalékot. De az sem mellékes, hogy a nyár folyamán a katonai kiadásokat hirtelen 6,4 milliárd dollárral megnövelték, arra is gondolva, hogy valamelyest ez is feléleszti a gazdaság lankadó tüzét. A Pentagon ugyanis sietett elkölteni mindazt, ami még megmaradt a költségvetéséből, mert október 1-jével megkezdődött az új fiskális év - erre viszont az elnökjelöltek egybehangzóan kilátásba helyezték a védelmi kiadások megnyirbálását. Clinton, a főesélyes ugyanis cseppet sem titkolta azon szándékát, hogy a Pentagon pénzéből is lefaragva az oktatás, az infrastruktúra és a telekommunikáció felé irányítsa az államkincstári kiadásokat - ettől reméli ugyanis a hosszabb távú előnyöket és az egészséges alapú fellendülést, egyszóval a képzett munkaerő segítségével kívánja újjáéleszteni a hanyatló országot. Hogy jó helyen tapogatózik, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy az elmúlt két évben a felére csökkent az új diplomásoknak fölkínált munkahelyek száma, s manapság már diplomával a zsebben is hónapokon át kell kilincselni állásért. Arról nem is szólva, hogy a 7,5 százalékos munkanélküliségi ráta valójában 11 százalékos, mert rengetegen feladták a reményt, hogy munkát kaphatnak, és nem is tartják őket nyilván. Mindenesetre Amerika „titkos" fegyvere továbbra is a termelékenység, amelyben változatlanul első helyen áll a világon. Ezt azonban, a közhiedelem ellenére nem a nagyvállalatoknak, a termelés robotizálásának vagy a hozzáértő vezetésnek köszönheti, hanem elsősorban annak, hogy a kormányzat sokkal kevésbé védelmezi a cégeket a belföldi és külföldi konkurenciától, mint teszik azt Európában vagy Japánban. Ha a verseny valóban ennyire éltető, akkor nyilván azoknak lesz igazuk, akik azt jósolják, hogy győzhet Clinton, Bush vagy Perrot - az amerikai gazdaság végezetül úgyis csak saját erejéből fog leszámolni a pangással. Korpa Béla Új román bankjegyek ! Tudósítónktól: A Román Nemzeti Bank új bankjegyek és pénzérmék kibocsátását tervezi. 1992 végéig új egylejes és ötletes érméket hoznak forgalomba. Olyan típusúakat, mint az utóbbi időszakban megjelent húsz- és ötvenlejes érmék. Ugyancsak ez év végéig a Román Nemzeti Bank új ötszáz lejes bankjegyet is forgalomba hoz a már létező - és szintén nagyon „fiatal" - ötszázas helyett. Ez utóbbinál ugyanis a kivitelezés miatt komoly nézeteltérsek voltak a tervező és a Nemzeti Bank között. Az új ötszázas az ezreshez és az ötezreshez hasonló grafikai kivitelezésben készül és egy ideig elődjével párhuzamosan lesz forgalomban, míg a régit sikerül teljesen kivonni. Ugyanígy kivonják és helyettesítik a jelenlegi - és talán külföldön is legismertebb - kék színű százlejes bankjegyet, a Balcescu-t, ahogyan Romániában „becézik". Az igazi újdonság azonban a kétszáz lejes bankjegy lesz. A Román Nemzeti Bank közlése szerint egyelőre nem várható az ötezer lejnél nagyobb bankjegy kiadása. (Botos) Trieszt népszavazást akar Osimbil '96 Triesztben több ezren vettek részt egy fáklyás tüntetésen és azt követelik, hogy a kormány ne ismerje el automatikusan a trieszti határ kérdéséről Jugoszláviával kötött osimói szerződést, hanem kezdeményezze Szlovéniával annak újratárgyalását. Giulio Staffieri trieszti polgármeter bejelentette, hogy népszavazást rendeznek a városban, a szerződés felülvizsgálatát követelve. Emilio Colombo, olasz külügyminiszter, miután fogadta a város képviselőit, kijelentette: az olasz kormány tudomásul vette Szlovénia július 31-i nyilatkozatát, amelyben Jugoszlávia jogutódjaként a szerződés érvényességét szögezte le. „Ez nem jelenti azt - tette hozzá a miniszter -, hogy nem lehetséges a szerződés néhány pontjának módosítása kölcsönös egyetértéssel, kivéve a határkérdést, amelyet e szerződésen kívül olyan nemzetközi okmányok is szentesítenek, mint a helsinki és párizsi záróokmány." Triesztben a háború befejezése óta él az a mozgalom, amely visszaköveteli a Jugoszláviához került övezetet. Ezt a határt az 1976-ban Olaszország és Jugoszlávia által aláírt szerződés véglegesítette. Triesztben 1976-ban is mozgalom indult, tüntetések zajlottak a szerződés ellen.