Új Magyarország, 1992. november (2. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-02 / 258. szám
II. évfolyam 258. szám 1992. november 2., hétfő Esik az eső. Országos eső. Ólomszürke ég, álomszürke táj. A tócsák sora egybeér, szétterül, kétcentis vízben tocsogsz a járdán. Halottak napja van. Az eső ernyőd alá ver, a tócsa vize felfröccsen. Egy idő után már nem zavar a hűvös, víztől átnedvesedett nadrág. Egy idő után már nem kerülsz ki minden apró tócsát. Nem érdemes. Élvezed, hogy végre esik. Mert iszonyú volt ez az idei aszály, a földeken, a lelkekben. S október utolsóelőtti napján ámulhatsz: a fák sárga-zöld-vörös lombkoronái épek. Hogy bírták ki? Augusztus végnapjaiban, egy reggel egyedül jártam ugyanitt a vörhenyes, koraszülött avarban. Kifordult az idő, gondoltam, s rémlett: nemsokára pőre fák közt járok majd, egy összeaszalódó világ tébolyodott zűrzavarában. Pedig akkor még volt esély. Ki gondolta volna, hogy alattomos csapdák, döglötten is robbanó aknák - régiek s újak várnak. S hogy véglegesen összeaszik a kukorica, a lisztharmatvert szőlő; hogy újra felszárnyalnak a hisztérikus szőlőpusztítók, seregélyek, dögevő bányák fanyalognak maradék, ízetlen kedvünkre. S az álmatlan, túlmeleg éjszakákban a tücsökcirpeléses éjben visító fékek, monoton, csepegő vízcsapok, döngő-kongó liftek tagolják az időt lakótelepi bunkereinkben. S kitámolyogva, szinte sírva a korty vízért a konyhába, könnyebbülve, locsolkodva a fürdőszobában, haraggal s oktalan dühvel esünk vissza ágyainkba, eltelve magunk elleni haraggal, megmagyarázhatatlan bűntudattal. És tápláltuk a düh pislákoló parazsát, hogy ki ne hunyjon, hogy fellobbanhasson - megváltó - másokat elemésztő tűzként. Csoda, hogy átvészeltük ezt az elmúlt két-három hónapot. Hiszen akarva-akaratlan, telihold-ideji farkasemberekké váltunk belül. Kiszikkadt az agyunk, megbüdösödtek az érzelmeink, megkeseredtünk. Izzó búraként feszültek ránk a nappalok, s az éjszakák nem adtak enyhülést. Zuhantunk súlytalanul, akár egy liftben, félelemmel eltelten egy felfoghatatlan ürességbe. Most mégis, ez a „lassúdad országos eső" mint lázbeteg fejére terített nedves ruha ébreszt, megvált. Talán. Talán mégiscsak túljutottunk a nehezén. Lám, az élet nem adta fel. Ára harsogón zöld, a levelek zöme még ott ül ágain, itt-ott apró virágok sárgállanak a fűben. A télre készülve még utoljára rendbe rakja magát a természet, s méltósággal készül a pihenőre. Készül a tavaszra is. Hát kell-e kétségbe esnünk? - tűnődöm. Felúsztunk a mélyből, s lám, nem robbantunk szét. A láz csitul, a szem kitisztul. A hideg eső józanít. Az eső ritmusa idegszálainkat összerendezi: először is keressük meg szeretteinket. És halottainkat. Pete György Lassúdad Főhajtás - halottaink előtt Halottainkról megemlékezni kegyeletteljes gesztus. Különösen akkor, ha a nemzet halottak katonák. Sokan elpusztultak a világháborúkban, névtelenül. A ma nemzedéke jelképes emléktáblák előtt állva gondolkozhat el a múlton. Halottak napja alkalmából második világháborús emlékműveket avattak a hét végén országszerte. Péren Für Lajos honvédelmi miniszter, Miskolcon Boross Péter belügyminiszter, Füzesabonyban Balsai István igazságügy-miniszter, Tokodon Puskás László bíboros és Surján László népjóléti miniszter részvételével. Dr. Raffay Ernő honvédelmi államtitkár ünnepi beszédet mondott a Budapest-Cinkota Ilona-telepi és a karcagi emlékmű avatása alkalmából. A második világháború áldozatairól avattak emlékművet Anarcson, Fegyverneken, Göncön, Karcagon, Kácson, Magosligeten, Nyíradonyban, Nyírmártonfalván, Nyírturán, Regölyben, Tiszabezdéden és Vaján. Budapesten az Újköztemetőben a fővárosban elesett és a közterületeken kihantolt 160 magyar katona sírját koszorúzták meg. Halottak napi megemlékezés volt a két világháború budafoki áldozatainak emlékére a XXII. kerületi Savoyai Jenő téren. A Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetsége szegedi csoportja kopjafát állított a szegedi belvárosi temetőben lévő katonasíroknál. N. E. A hősök emlékezete Vasárnap délután első világháborús emlékművet avattak az elhunytak tiszteletére a több mint nyolcszáz éves Komárom-Esztergom megyei Tát községben. A szentmisével egybekötött eseményen Kátai Ferenc polgármester elmondta: Az emlékmű 1930-ban készült, és most, 1992-ben szenteljük újra. Bizonyítéka ez annak a ténynek, hogy a magyarságot eltiporni nem lehet. Bennünk él a hősök emlékezete. Dr. Habsburg Ottó levélben üdvözölte az eseményt: „Annak a nemzetnek, mely elfelejti múltját, nincs jövője. Ma, amikor a magyar nemzet fiai újult erővel építik az országot, rendkívül fontos, hogy tudatosítsuk mindenkiben: van történelmünk, amelybe gyökereink visszanyúlnak! Ebben az értelemben kívánok sok sikert és kérem Isten bőséges áldását Tát községre." Dr. Dobos László, a Honvédelmi Minisztérium főosztályvezetője példa értékűnek mondta a magyar honvédség hősiességét. Kiemelte, hogy ma is szükség van egy korszerű véderőre, tekintettel a környezetünkben kialakult válsággócokra. Hangsúlyozta a nemzeti érzés fontosságát, melynek szép példája a táti emlékműavatás. Beszéde után dr. Borka Mihály kanonok plébános végezte a megszentelést. (poósz) * / Tőkés László Biharkeresztesen Szeretet és megbocsátás Biharkeresztes százhatvan I. és II. világháborús hősére, illetve polgári áldozatára emlékeztek tegnap a határ menti városban. A református templomban tartott istentiszteleten Tőkés László, Királyhágó-melléki és Kocsis Elemér, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke hirdetett igét, a helyi katolikus templomban pedig Tempfli József nagyváradi római katolikus megyéspüspök celebrált misét. Az istentisztelet, illetve a mise után a város főterén felavatták az áldozatok és hősök nevét felsoroló emlékművet, Bihari Barnabás iparművész alkotását. Az elhunyt katonákra Kozma Sándor polgármester, a holocaust biharkeresztesi áldozataira Gervai Tamás, az Izraelita Hitközség Hajdú-Bihar megyei alelnöke emlékezett. Tőkés László beszédében utalt rá:"sok, egymás szomszédságában élő nép képes arra, hogy egymásnak fájdalmat okozzon. „Éljen bennünk inkább a szeretet és a megbocsátás" - hívott fel a püspök, majd kérte Istent: „óvja meg kisebbségben élő népünket, a sok kisebbségben élő népet, amely mássága miatt veszélyben érzi magát". Tempfli József továbbszőtte e gondolatot: „azon túl, hogy a vallás, vagy a nemzetiség elválaszt minket, lássuk a másikban a segítőt is, mert ez szent kötelességünk" - fogalmazott a nagyváradi katolikus püspök. A jelenlevő egyházi vezetők megáldották, illetve felszentelték a világháborúk áldozatainak biharkeresztesi emlékművét. A durva erőszak áldozataira, a sokszor maguk sem értette célokért háborúba, polgárháborúba hajszolt életekre emlékezünk - mondta Köteles György profeszszor, a Magyar Békeszövetség elnöke tegnap a Farkasréti temetőben a déli szomszédainknál dúló harcok áldozataira emlékező halottak napi gyertyagyújtáson. Kiemelte: gyászolva gondolunk mindazokra, akik a háború és a vele járó nyomorúságba pusztultak bele. Az '56-os Szövetség gyászi napnak nyilvánítja forradalmunk eltiprásának évfordulóját, november 4-én Felkéri tagtársait, valamint az '56 szellemiségével szimpatizáló minden honfitársát: vegyenek részt a Rákoskeresztúri köztemető 301-es parcellájában 15 órakor tartandó ökumenikus istentiszteleten és megemlékezésen. Ott lesznek az '56-os forradalmi nemzeti szövetség és a kormány képviselői. A szövetség kéri a honfitársait, hogy november 4-én este 6 órakor ablakaikba helyezzenek el egy égő gyertyát mártírjaink emlékére. Bármikor ököllel A csolnoki szénbányákban kényszermunkát végző politikai foglyok és az őket segítő bányászok tiszteletére avatott emléktáblát Morvay István belügyi államtitkár és Bérczes József, Csolnok község polgármestere vasárnap. Magas, szikár öregúr áll a szemerkélő esőben: Tobak Tibor nyugállományú repülő alezredes, így emlékezik az évtizedekkel ezelőtti eseményekre: Farkas Mihály honvédelmi minisztert 1951 tavaszán felelősségre vonták, mert két fiatal, kommunista káder Nyugatra szökött két repülőgéppel. Társaimra és rám fogták a szökés sugalmazását, akik régi Puma-pilóták voltunk. Ezért kerültünk bíróság elé. Az első három vádlottat halálra ítélték, Tóth Lajost a kiváló vadászrepülőt kivégezték, a többiek életfogytiglant vagy öttől tíz évig terjedő szabadságvesztést kaptak. A gyűjtőben megvizsgáltak engem is. Megállapították, hogy alkalmas vagyok bányamunkára, így kerültem tiszta véletlenül Csolnokra. A svábok is magyarok - Ön könnyes szemmel emlékezett azokra a bányászokra, akik mint német nemzetiségűek, másodrendű állampolgárai voltak Rákosi Magyarországon. Sajnos, sokan nincsenek már közöttünk. A környékbeli svábok a legjobb magyar emberek voltak! Nem ültek fel a propaganda fasisztázásának, maguk akartak megítélni minket. Ők is üldözött emberek voltak. Svábok lévén, kimondva, ki nem mondva tudták azt, hogy többségüket milyen körülmények között vitték ki az országból. Mindig tudtunkra adták, hogy kiben lehet megbízni. Mi is viszonoztuk a bizalmukat. Elárultuk nekik, hogy közülünk ki súg, hiszen a beszervezett maga mondta el nekünk, hogy beépítették. Engem is besúgtak, mert valaki levelet csempészett be nekem. Voltak dolgok, amelyeket az ember úgy akart megírni, hogy a fegyőrök ne tudják elolvasni. Nagyon fontos volt, hogy ne áruljunk el senkit, mert na miattunk valaki börtönbe került, hát többet szóba sem álltak volna velünk. Úgy kellett vigyáznunk a vájárokra, mint a szermünk fényére. Megint zsíros kenyér - Kire emlékszik vissza? - A Remete Józsi bácsi volt az, aki nekem a legtöbbet segített, és sokáig dolgoztam az öreg Putz Józsi Bácsival. Józsi bácsi már 1954-ben is idős volt. Kétszemélyes csapat voltunk. Az öreg mindig megkérdezte: - Tibor, van megint zsíros kenyér, kérsz? Ilyen ember volt. Keveset keresett, de az ennivalóját is megosztotta velem. Ő és társai voltak a kapcsolataink a külvilággal. Bátrak voltak és mindig segítettek rajtunk. - Ön a beszédében bűntársainak nevezte a csolnoki bányászokat... - Azok is voltak. Két dolog miatt vállalták a veszélyt: mert megszántak minket és mert megbíztak bennünk. Sokat beszéltek arról, hogy mit kell tennünk, ha szökni akarunk, mivel ők jól ismerték az elhagyott részeket. Voltak, akik megpróbálták, de besúgták őket. Ők senkit sem adtak fel. - Egy legendás szökésről is beszélt... - Két dupla drót között vonultunk az aknagépház felé. Tudtuk, hogy egy helyen a bányászok kiszedték a szögeket, mert nagyot kellett volna kerülniük a drót miatt. Bányász praktikum... Igen, ezt használta ki két fiatal. Két méterre álltak tőlem, amikor az egyik megkérdezi, „tetszik neked az ilyen bányamunka ?". Ezzel földhöz vágták a lámpát, neki a bányászlyuknak. Félrehúzták a drótot, és mint az őrült, pucoltak. Az őr nem vett észre semmit, mi persze nem szóltunk, nem láttunk semmit. Úgy két óra múlva derült ki, hogy hiányoznak a létszámból, ennyi előnyük volt, eljutottak a Dunához, átúszták. A másik oldalon mit csináltak, mit nem, nem tudom, de a bányászok mondták: a Szabad Európa bemondta, átértek. - Önökre államvédelmi katonák vigyáztak...- Persze, de volt közöttük olyan őr is, aki segített. Ezek bá- nyászok voltak. De voltak olyan vájárok is akiknek büdös volt a munka. Ezeket az alakokat használták fel ellenünk, ők lesték, fülelték minden mozdulatunkat. Avósok voltak, még arra is ügyeltek, nehogy újságpapírba csomagolják az ennivalót, mert az újság az hír. A rabnak pedig minden százszorosán fontos, ami kinn történik. Persze, azért volt, aki ezek után is az előző napilapba csomagolt, mert tudta: a rab csak a változásban bízhat. Értettek a veréshez - Említette, hogy önt is besúgták egyszer... - Ma sem tudom, ki volt, de talán már nem is lényeges. Sikerült megállnom, hogy nem mondtam ki senkinek a nevét. Ez azért nagy dolog volt, mert értették ám a verést! Nagyon sokat kaptam. Az ember egy bizonyos fokig bírja, és ha a verés elég intenzív, akkor az a jó, hogy egy idő után elveszíti az eszméletét. A lelki kínok nagyobb bajt okoznak. Azok a barmok, akik itt voltak, csak a püföléshez értezőttek. Szörnyű visszagondolni arra, hogy az ember éveken keresztül ki volt téve annak, bármikor az arcába vághassanak ököllel. Szombath László PÁLYÁZATI felHÍVÁS A Kossuth Holding Vagyonkezelő Részvénytársaság - a vállalati kezdeményezésű, második egyszerűsített privatizációs program keretén belül,az Állami Vagyonügynökséggel kötött szerződése alapján, mint az Állami Vagyonügynökség bizományosa -kétfordulós, nyílt pályázatot hirdet az Állami Nyomda Részvénytársaság többségi vagy jelentős tulajdoni hányadának megszerzésére A részvénytársaság tulajdonosi és tőkeszerkezete a következő Tulajdonos: A részvények névértéke, ER: Tulajdonosi részarány, %: Állami Vagyonügynökség A részvénytársaság alkalmazottai Budapest Főváros Önkormányzata Budapest 1. Kerület Önkormányzata Pásztó Város Önkormányzata Siófok Város Önkormányzata 643 130 9 480 45 400 45 400 4 350 8 240 85,07 1,26 6,00 6,00 0,58 1,09 Alaptőke 756 000 100,00 Alaptőkén felüli vagyon 1150 488 Teljes vagyon 906 488 Az ajánlat részletes feltételeit a pályázati dokumentáció tartalmazza. A pályázati dokumentáció devizabelföldiek számára 20 000 Ft + áfa, deviza külföldiek számára 250 USD áron, illetve az ennek megfelelő, a Magyar Nemzeti Bank által jegyzett, konvertibilis valutáért (napi középárfolyamon számolva), november 4-étől megvásárolható a Kossuth Holding Rt. titkárságán (Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 37. 1065). A pályázatok benyújtásának, illetve beérkezésének határideje: december 15-én 13 óra, helye: a Kossuth Holding Rt. székhelye. A pályázatok felbontására december 15-én 14 órakor kerül sor, a Kossuth Holding Rt. székhelyén. A pályázattal kapcsolatban bővebb felvilágosítást ad Glódi Andrea nemzetközi igazgató, telefon: 112-0650.