Új Magyarország, 1993. január (3. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-19 / 15. szám
III. évfolyam 15. szám Il/jm 1993. január 19., kedd KULTÚRA A rádió m mellett Határok nélkül Több, mint egy éve megy a rádióban a Határok nélkül című műsor. Már a címével is azt hirdeti, hogy a határon túli magyarokkal igyekszik a kapcsolatot tartani. De kifejeződik benne az az óhaj is, hogy szomszédainkkal, távolabbi országokkal is szűnjenek meg az egymást elválasztó, éles határok, s inkább az erősödjön, ami bennünket - minden embert - összeköt. Jámbor óhaj! Ha körülnézünk közelebbi tájainkon, nem is kell túl figyelmesen szemlélődnünk, hogy lássuk: mostanában inkább az ellenkezője megy végbe. Évtizedekig békésen - legalábbis látszólag békésen - együtt éldegélő testvérnemzetek ugranak egymás torkának, a tévében csak síró vagy gyűlölettől eltorzult arcokat láthatunk, a háttérben díszletként (csúflatként?) szétlőtt, füstölgő városok, falvak. S a boldogabb nemzetek, ahol a határok már valóban csak jelképesek, értetlenül nézik a második évezred végi horror sapienst. Mindez nem azt jelenti, hogy nincs szükség az ilyen műsorra, sokkal inkább azt, hogy milyen nagy szükség van rá. Persze, a heti szűk félórás műsor igencsak szerény eszköz a határok nélküli világ megteremtésére. De legalább megkísérli - és most ehhez a kísérlethez keresi a helyét és a formáját. Például nagyon érdekesek a szomszéd népek megismertetését célzó részek. Legutóbb Bohémiáról (Csehországról) hallhattunk érdekes elbeszélést - zavaróan rövid részletekre szabdalva. A szokásos hír-összefoglaló is többnyire a máshol hallható nemzetiségi híreket ismétli meg - néha kicsit kibővítve, esetleg részletesebben kommentálva. A műsor legélőbb része, úgy vélem, Miska bácsi (Padisák Mihály) levelesládája. Részben azért, mert a legfogékonyabb, legérzékenyebb korosztállyal áll kapcsolatban, másrészt pedig ez a kapcsolattartás nagyon aktív, egyáltalán nem „hallgatók" a hallgatók! Inkább ők szerepelnek - levelekkel, pályázatokon való részvétellel -, s kitárulkoznak, ahogy csak egy igaz barát előtt lehet. Megható az az őszinte ragaszkodás, ahogy a kisebbségi sorsban élő magyarok - főleg gyermekek - kötődnek az anyaországhoz. (Még akkor is, ha ez az anya sokszor mostohának bizonyult.) Tanulhatunk tőlük átérzett, szinte velük született hazaszeretetet, és gyakran szégyellhetjük is magunkat irántuk tanúsított közönyünkért, önzésünkért. Rájöhetünk, hogy mit jelent számukra a jó szó. Kívánjuk nekik: minél több reményük váljon valóra abból, amit az Álmaim, vágyaim, kívánságaim című pályázatra oly őszinte, jószándékú naivitással írtak. Fazekas László Néptánc vagy pénz kutató ^ TÉKA-kesergő Azt mindenki tudja, hogy a népzene, a néptánc soha sem volt a „Show Business" aranybányája, de mint esetünkből kiderül, azért egy-egy táncház nem feltétlenül ráfizetéses. A TÉKA Népzenei Együttes immár 10 éve tartja, minden hét péntekén, nagy sikerű táncházait az Almássy Téri Szabadidő Központban. 10 év alatt ez hol jobban, hol rosszabbul ment, de itt korántsem a zene színvonaláról, sokkal inkább a látogatottságról van szó. A virágkornak ilyen értelemben a '89-es, '90-es esztendő számított, amikor esténként több százan is összezsúfolódtak a nagyteremben, és ropták a táncot, a magyar népi kultúra legnemesebb hagyományaiból építkező zene hangjaira. Bár az utóbbi időben a nagyok táncházának látogatottsága csökkent, ezt mégis feledtetni tudta, hogy ugrásszerűen nőtt azon fiatal házaspárok száma, akik szeretnék, ha gyermekük már piciny korától megismerkedik a hazai folklór kincseivel, s elsajátítja a régi magyar táncok alaplépéseit. Egyáltalán, ha a főváros panelokba szorított gyermekeinek lehetősége nyílik elsajátítania abból a világból valamit, amelyet szüleikkel a kisdobos- és úttörő indulókkal manipuláló zenei nevelés feledtetni igyekezett. A legutóbbi hétvégén azonban szomorú szövegű plakát fogadta a táncházra érkező szülőket. A „művelődési" kp. tudatta: a TÉKA együttes nem húzza továbbiakban a táncházhoz elengedhetetlen talpalávalót, annak ellenére, hogy a Kp. vezetése mindent elkövetett marasztalásukra. Hogy mi is rejlik valójában a történések, s a TÉKA távozásának hátterében, arról az együttes egyik tagját, Lányi Györgyöt kérdeztük. - Hát igen, nemcsak a plakát szövege volt szomorú, hanem mi is szomorúan konstatáltuk azt az erkölcsileg nehezen minősíthető gesztust, amelyet a központ vezetői irányunkban megengedtek maguknak. Szinte ez volt az egyetlen plakát, amit műsoraink „népszerűsítésére" közszemlére tettek a 10 év alatt. Mondom ezt akkor is, ha el kell ismernem, a ház korábbi vezetői segítették munkánkat. A tavaly szeptember óta hivatalában lévő új vezetés, noha nagy tervekkel vágott neki az útnak, az utóbbi időben keresztbe szervez. - Felmondták a szerződést? - Nem erről van szó, sőt retorikájuk - persze kifelé - inkább az volt, mintha megtartani akarnának. Ennek ellenére szomorú szívvel fel kell adnunk azt a helyet, ami már 10 éve összeforrt nevünkkel. Közölte velünk az igazgató, hogy nem kell minden pénteken TÉKA táncházat tartani, s kezdetben elveszi tőlünk az egyik pénteket, mert minden hónapban e napon cigányestet tartanak, amely állítólag 80 ezer forintos többletbevételt jelent számukra. Nincs előítéletünk a cigányesttel szemben, sőt.... E 10 éve tartó folyamatot megszakítani azonban, pillanatnyi előnyökért, számunkra elfogadhatatlan. Mi minden programunkat ezekhez a pénteki napokhoz igazítottuk, a turnéktól kezdve a meghívásokig. Lehet, hogy most legfeljebb 5 ezer forintot hozunk a háznak, de ez nem mindig volt így, és nem mindig lesz így. A jelek szerint egy Clark Ádám térhez közeli helyiségben újraindíthatjuk a táncházat, amelyről levélben értesítjük törzsvendégeinket. S újságokban is olvashatnak erről. Oké Identitás és haladás Terézváros múltja, jelene és jövője „Terézváros a századfordulóra Pest legnagyobb külvárosából a főváros gazdag kultúrájú, vonzóan nagyvárosias kerületévé épült ki. Története a magyarországi modernizálódás nekilendülésének s egyben elakadásának története." E sorok indítják útjára a Goethe Intézetben pénteken megnyitott kiállítás látogatóját, aki mintegy háromszáz archív dokumentum, régi és új fénykép, képeslap, grafika, fantáziarajz és építészeti terv avat be a városrész fejlődéstörténetébe, építészetének formanyelvébe és hétköznapjainak hangulatába. A kiállítást a Branczik Márta, Saád József, Fogarasi Gyula vezette rendezőcsoport a Kelet- és Közép-európai Regionális Központ anyagi támogatásával valósította meg. Az érdeklődők „végigsétálhatnak" a kerület fellendülését meghatározó, s a korszak eklektikus és szecessziós stílusát tükröző Andrássy úton az épületek sorrendiségét követő, egymás mellett elhelyezett korabeli homlokzatfelvételek, valamint a hajdani Sugár úton megörökített életképek segítenek a múlt emlékeinek felidézésében. Megjelenik Buda és Pest legzsúfoltabb utcája a Király utca, bepillanthatunk bérházak aládúcolt belső udvarába, melyeknek kopott dísze az elhanyagolt márvány vagy öntöttvas kút, s nem hiányzik a városrész vérkeringésébe szervesen beépült kávéházak, nagyvárosi mulatóhelyek bemutatása sem. A Századvég Terem, az Orfeum (Operettszínház), az Arizona, az Opera Kávéház, a Kovács Kávéház, a művészeti élet fő találkozóhelyéül szolgáló Japán Kávéház (ma írók Könyvesboltja) fénykorát idézi fel, melynek hangulatát a megnyitón e szórakozóhelyek kedvelt zongoramuzsikája tette színesebbé. A múltat felvillantó impreszszionisztikus képek mellett a városrész rehabilitációjának egyes állomásait mutatják be a közelmúlt foghíjbeépítései, a felújított Divatcsarnok, Anker palota és Arany János Színház. A mostani rendezvényhez kapcsolódik a kiállítás ideje alatt, február 22- 23-án a Goethe Intézetben Óvatos városfelújítás címmel megrendezendő szakmai konferencia, valamint az Urbanizáció - Identitás és haladás címmel március 26-27-ére meghirdetett (Új Városháza) nemzetközi szimpózium. A meghívott előadók és szakemberek mindkét alkalommal a napjainkban oly sok vitát okozó városfelújítás és városfejlesztés témakörben cserélik ki véleményeiket, tapasztalataikat. (péch) RMWHMMNH A Himnusz születésnapja - január 22-én - immár harmadik éve a Magyar Kultúra Napja. Az ünnep alkalmából, január 20-án délelőtt 11 órakor, Andrásfalvy Bertalan művelődési miniszter Budapesten, a Néprajzi Múzeumban átadja az 1993. évi oktatási díjakat. Az Operaházban január 21- én, este fél 8-tól ünnepi hangversenyt rendeznek. Erkel ünnepi nyitányát követően Kodály Galántai táncok című műve, majd Bartók Táncszvitje csendül fel. A műsor további részében Liszt: Hungária szimfonikus költeménye szerepel. Kölcsey Himnuszát Raksányi Gellért színművész mondja el. A Nemzeti Színház ez évi első premierjét tette a Magyar Kultúra Napjára. A teátrum várszínházi Refektóriumában, Sík Ferenc rendezésében, január 22-én este Illyés Gyula: Különc című drámáját adják elő. Budapesten, az Árpádházi Szent Erzsébet Plébániatemplomban, január 22-én este 7 órától ünnepi kórushangverseny lesz. A műsoron Szokolay Sándor, Kodály Zoltán, Bárdos Lajos, Eszterházy Pál, Lajtha László, Gárdonyi Zoltán művei szerepelnek. Az Országos Széchényi Könyvtárban László Gyula Széchenyi-díjas régészprofesszor, festőművész életművéből rendez kiállítást a Budavári Zeneművészeti Alapítvány január 22- től. A 83 éves tudós a kiállítás megnyitását megelőző napon, január 21-én 16 órától dedikálja műveit az írók Boltjában, Budapesten. A Himnusz születésének 170. évfordulóján egy másik kamarakiállítás is nyílik a nemzet könyvtárában. Az Országos Széchényi Könyvtár tárlata korabeli dokumentumok segítségével mutatja be Kölcsey Ferenc írói munkásságát, nemzeti költeményünk születésének körülményeit. A féltett bibliotéka-kincsek között a Himnusz szövegének és kottájának eredeti kéziratát is megtekinthetik az érdeklődők. (MTI) A Himnusz születésnapján • 'itStroof X A gyűlölet reklámfogásai Létezhet színház anélkül, hogy műsorait és előadásait ne hirdetné? A kérdés költői és aligha szorul megválaszolásra. A kassai Thália Színház a város területén tíz reklámszekrényt bérelt, amelyeket az évek során gyakran vertek szét. A Szlovák Nemzeti Párt plakátjait is elhelyezték már bennük, bizonyítandó, kiknek vannak kifogásai a magyar kultúra ellen Szlovákiában. A városban a házakat privatizálták. Három háztulajdonos már bejelentette, nem óhajtja, hogy az ő tulajdonát képező épületen a Thália hirdesse programjait. A kassai vasútállomás reklámfelületeit a helyi Reppley-cég bérli és gondozza. A Thália szerződést kötött ezzel az ügynökséggel, hogy a társulat hirdetményeit reklámozza. A tárló üvegfelületét már számtalanszor látták el ismeretlen személyek trágár feliratokkal. A cég munkatársnője csak annyit közölt ezekről a magyaroknak szóló „üzenetekről", hogy megalázó szövegekről van szó. A városban egyébként már több helyütt olvasható a felirat: Madari do plym! Azaz: Gázba a magyarokkal! A festegető személyek bizonyára nem kéjgázra gondoltak, de arra sem, mennyi tragédiát okoztak már a történelemben a provokáló jelszavak mindkét fél számára. Január elején ismét lefújták a színház reklámfelületét. Amikor az ügynökség munkatársai a helyszínre érkeztek, hogy eltávolítsák a feliratot, erre már nem volt szükség. Azt valaki teljesen széttörte. Talán azért tette volna, mert szégyenkezett nemzettársai üzenete miatt? Ezek a festegető személyek egyáltalán nem akarják észrevenni, hogy ők is Szlovákia összképének alakítói. Mert árulkodnak lelkiviláguk betegségéről. De ezek a firkák a kormány és a tömegtájékoztatás eredményes munkájának fokmérői. A felbujtók elégedettek lehetnek önmagukkal. Szlovákia lakosságának egy része balkáni viszonyok után áhítozik. Balassa Zoltán Versben A Magyar Demokrata Fórum Bem téri székházában az MDF- akadémia idei első előadását Jeszenszky Géza külügyminiszter tartotta Hírünk a a világban címmel. A második januári műsor egy tizenöt esztendeje elhunyt költő emlékét idézi. A Versben bujdosó című irodalmi estre január 26-án, kedden kerül sor, hat órai kezdettel. A költészet rajongói már e címből tudják, hogy Nagy Lászlóról, a népi-nemzeti bujdosó elkötelezettségben fogant magyar líra meghatározó személyiségéről van szó. A költőtársai közül Buda Ferenc, Csoóri Sándor, Nagy Gáspár vall a pályatársról, a barátról. Görömbei András irodalomtörténész tart előadást. A verseit Hegedűs D. Géza színművész szólaltatja meg. Közreműködik még az egyszólam együttes is, Fábián Éva, Juhász Zoltán, Sáringer Kálmán közreműködésével. LaRock Gitármánia A gitár sokrétű hangszer. Elsősorban lehet (zenei) önkifejezésünk adekvát eszköze. Lehet tökéletes alakú nő, melyért „gazdái" megőrülnek, becézgetik, simogatják, s érzékeny pontjainak érintése után gyönyörködnek diszkrét sikolyában. S nem utolsósorban lehet fallosz, melyet a magasba emelve férfiúi exhibicionizmusunkat élhetjük ki. A gitáros a rockzene prímása. Még akkor is, ha korunk technicizált, chipek által vezérelt popzenéje a rock jórészét is bekebelezte, így e hathúros hangszer is egyre jobban a háttérbe szorult. A hatvanas évek nemzedéki forradalmának egyik jelképét azonban korántsem szabad még temetni. Újra és újra felbukkan a szappanhabban, s még a legnagyobb szintetizátorok zajongását is képes túlüvölteni. Ha megnézzük napjaink progresszív vonulatait, azt kell tapasztalnunk, hogy a gitár újra az érdeklődés középpontjába került. Persze azért a gitárosok is változnak, a korábbi egy szál akusztikus korszakot itt is a technikai újítások kora váltotta fel. Itt van például az egyik legtehetségesebb dzsessz-rock gitáros, Pat Metheny, aki legújabb, hetvenhét perces lemezén is bőven hint a „vívmányok" sokaságából. Gitárszintetizátorja segítségével akár szaxofon- és hegedűfutamokat is képes „élethűen" megszólaltatni. Becsületére legyen azonban mondva, a minél tökéletesebb nagyzenekari hangzás elérése érdekében nem a legújabb komputercsodákat, hanem a londoni filharmonikusokat invitálta a stúdióba. Secret story című albumát egyébként at meg átszövik a népzenei motívumok, sőt az album indítószáma nem más, mint egy tradicionális kambodzsai himnusz, a Buong suong Metheng-átirata. Szekeres Tamás Pattel ellentétben a gitár kezelésének hagyományosabb és divatosabb módját választotta. Karácsony táján megjelent Gitármánia 2. című albuma hangulatok, érzések és szenvedélyek tárháza. Mindez azonban a kotta - és a jó modor - kicsit szűkre szabott korlátai között tartva. Szép melódiák, tetszetős hangfonatok, gyönyörűen kivitelezett futamok, megkérdőjelezhetetlenül tökéletes zenészi hozzáértés és magabiztonság jellemzi. Ha kell, Tamás lágy, ha kell, „édes", ha kell, kemény és ha kell, fémes. Még a metálos „virgákat" kedvelők sem panaszkodhatnak. Mégis, amikor felkelünk a fotelből, nem tudunk igazán jólesően sóhajtani. Ez az anyag olyan precízen kidolgozott, hogy az már szinte bántó a fülnek. Halvány nyomokban fedezhető csak fel benne a (például Methenyre olyannyira jellemző) könnyed, légies játék. Nem görcsös, de nem is felszabadult. Szekeres mindent tud, amit csak a hat húrból és a hozzá kapcsolódó erősítő- és effektrendszerekből ki lehet hozni, de ezt túlzott mérnöki alapossággal végzi. Szellemes és ötletes, de mivel „kotta szerint éli az életét", kicsit kiszámítható. (Jávorszky) 11