Új Magyarország, 1993. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-02 / 1. szám

Parlamenti napló Nem fogadták el a médiatörvényt (Folytatása az 1. oldalon) A kormánykoalíció képviselőcsoportjainak veze­tői, Kónya Imre, Szabó János és Csépe Béla csütörtökre virradó éjjel a következő, általuk aláírt közleményt juttatták el a Magyar Távirati Irodához: A Magyar Rádió és a Magyar Televízió politikai befolyástól mentes, közszolgálati feladatainak megfelelő működését biztosító törvény kétharma­dos többséget igénylő rendelkezéseinek elfogadá­sát az ellenzék megakadályozta. Azokat a javaslatokat - köztük saját indítványa­ikat - szavazták le az ellenzéki képviselők, ame­lyekről a két évig tartott egyeztetés eredménye­ként az Országgyűlés kulturális bizottságában végre teljes egyetértés alakult ki. Önleleplező az a magatartásuk, amellyel a pár­tatlan tájékoztatás garanciáit biztosító és az alkot­mányellenes helyzet megszüntetésére irányuló törvény megszavazását a Magyar Rádió és a Ma­gyar Televízió vezető pozícióinak megszerzésétől tették függővé. A koalíció képviselői nem vállalhatták annak az önellentmondásoktól terhes jogi torzónak a meg­szavazását, amely az ellenzék magatartásának kö­vetkeztében létrejöhetett volna. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy az ellen­zéki képviselők - demokratákhoz méltatlan mó­don - szűk csoportérdekeket leplezetlenül érvé­nyesítve, megakadályozták a demokratikus átala­kulás egyik igen fontos törvényének a megszüle­tését. A három ellenzéki frakcióvezető is közös nyilat­kozatot juttatott el a csütörtökön hajnalban az MTI parlamenti szerkesztőségéhez. A december 31-re virradó éjszakán a parlament határozathozatalt kísérelt meg a rádióról és a tele­vízióról szóló törvényjavaslatról. A határozatho­zatal során, minthogy 2/3-os többséget igénylő rendelkezések egész sora nem született meg, torz, ezért alkalmazhatatlan törvényszöveg alakult ki, így a törvény éppen arra alkalmatlan, ami miatt az alkotmány „megrendelte", hogy a mindenkori ha­talomtól független legyen a rádiózás és a televízi­ózás. Ennek a sajnálatos eredménynek az volt az oka, hogy a kormánykoalíció most első ízben terjesztett be a Ház elé olyan törvényjavaslatot, amelynek 2/3-os részeire nézve nem alakult ki konszenzus a szavazás megkezdése előtt. Az ellenzéki pártok mindent megtettek a meg­állapodás érdekében. Október 27-én kormánypár­ti képviselők szakították meg a tárgyalásokat, majd a kormány folyamodott olyan törvénysértő lépésekhez, amelyek a tv átalakítását célozták meg a törvény elfogadása előtt. Az ellenzéki pártok ennek ellenére a kulturális bizottságban keresték a megegyezést a kormány­pártokkal. Sőt, december 23-án még egy kísérletet tettek arra, hogy tárgyalások induljanak meg kor­mánypártok és ellenzéki pártok között. Ezt azon­ban a kormánypártok elutasították, így a törvény­­szöveg a lehető legrosszabb állapotba került. A kialakult helyzetért a kormányt és a kormány­­koalíció pártjait terheli a felelősség. A médiatör­vény kérdését erőből megoldani nem lehetséges, csak a tárgyalás útja járható. Az ellenzéki pártok erre továbbra is készen állnak. Ma mind a választók, mind a sajtó munkatársai, mind az ellenzék megállapodást akar, és a megál­lapodás útjában csak a kormány és a kormánypár­tok állnak. Minthogy a médiatörvény végszavazásását megelőzően ügyrendi vita alakult ki, egyáltalán érdemes-e megkísérelni a koherenciazavarok ki­küszöbölését, vagy a létrehozott jogalkotás eleve alkalmatlan a végszavazásra, az előterjesztő időt kért, addig, majd a végszavazás után, más témákat tárgyalt a Ház, így sikerült törvényt alkotni azokról a feladatok­ról, amelyeket a megyei, illetve fővárosi földműve­lésügyi hivatalok látnak el a szövetkezetek átala­kulásának ellenőrzésével kapcsolatban. A mind­össze három paragrafusból álló jogszabály célja, hogy az átalakuló szövetkezetek maradéktalanul betartsák az átmenetre vonatkozó rendelkezése­ket. Ennek érdekében a megyei, illetve fővárosi földművelésügyi hivatal közreműködik a cégbíró­sági törvényességi felügyelet ellátásában. A hiva­tal a jövő év szeptember végéig gyakorolhatja a január 1-jén hatályba lépő törvényben biztosított hatáskörét. Az Országgyűlés éjfélkor határozatot fogadott el a Magyar Televízió zárolt költségvetési támoga­tásának feloldásáról, s egyúttal ilyen értelemben módosította a költségvetési törvényt. A határozat alapján a zárolt összegből legkésőbb február 28-ig 889,6 millió forintot megkap az intézmény, azzal a megkötéssel, hogy abból kiegyenlítse különböző tartozásait. A fennmaradó 110,4 millió forintot pe­dig átmenetileg - az Állami Számvevőszék utó­­vizsgálatát követő kormánydöntésig - letéti szám­lán helyezik el. Évbúcsúztató a tengeren A világ tengereit, óceánjait járó magyar hajók legénysége jó han­gulatban köszöntötte az 1993-as esztendőt - közölte a Mahart tengerhajózási ügyeletese. A flotta zászlóshajója, a Vörösmarty matrózai az Újvilágban, az ame­rikai Nolan kikötőjében töltötték el az év utolsó perceit. A Petőfi óceánjáró személyzete a német­­országi Hamburgban szilveszte­rezett, és hamarosan útnak indul rakományával. A Radnóti „uta­sai" a kongói Pointe Noire-ban horgonyon szilvesztereztek, a Csokonai és az Ady nevű hajó le­génysége tengeren ünnepelt. Az Ady néhány nap múlva fut be a magyar hajók északi anyakikötő­jébe, Amszterdamba. A Bodrog a spanyolországi Avillés felé hajó­zik, a Körös az algériai Annaba ki­kötőjében várakozik. Legtávo­labb otthonuktól, a családtagja­iktól a Mexikói-öbölben hajózó Balaton és Vörösmarty tengeré­szei búcsúztatták-köszöntötték az ó- és újévet, kétszer is koccin­tottak a többórás időeltolódás miatt. (MTI) Ezután a T. Ház megkezdte a földművelésügyi alapokról szóló törvényjavaslat részletes vitáját. Részben derültséget, részben bíráló megjegyzése­ket váltott ki, hogy a késői órán a szakértők részle­tes, aprólékos elméleti kérdéseket fejtegettek, de a hajnali órákban megszületett a jogszabály. A leg­vitatottabb pontot - az Erdészeti és Vadgazdálko­dási Alap kapcsolódjon egybe - elvetették a kép­viselők, így mindkettő külön, de egymással össz­hangban működik majd. A szövetkezeti átalakulási törvény módosításá­ról szóló törvény részletes vitájával fejezték be utolsó tavalyi ülésüket a képviselők de - kellő lét­szám hiányában - határozathozatalra már nem ke­rült sor. (MTI) 1993. január 1-jén 0 óra és 1 óra között 13 baba - négy lány és ki­lenc fiú - született. Az ÁB Aegon Általános Biztosító Rt. budapesti ügyfélszolgálati irodájában köz­jegyző jelenlétében közülük sor­solták ki az egy budapesti és négy vidéki ÁB-bébit. A budapesti nyertes egy kis­lány, Csangity Naida lett, a vidé­kiek pedig a következők: a pécsi Miklós Kristóf, a debreceni Korok­­ nai Nikolett, a hódmezővásárhe­lyi Paku József és az esztergomi Juhász Gergely Gyula. Vala­mennyien 100-100 ezer forintos életbiztosítást, édesanyjuk CSÉB-M biztosítást kapott. Ezen kívül a Johnson and Johnson cég egy babaápolási termékekkel teli Johnson's babatáskát ajándéko­zott az újszülötteknek, és vállal­ja, hogy egy esztendőn keresztül folyamatosan pótolja az elfo­gyott babaápolási termékeket. Mind a babák, mind a mamák kitűnő egészségnek örvende­nek. (MTI) Göncz Árpád újévi köszöntője Kedves barátaim, hát vége ennek az évnek is. Bizo­nyára akad közöttünk, aki azzal zárja, hogy ez élete legsikeresebb, ha nem is legkönnyebb éve volt. De azt hiszem jóval többen, akik szemében 1992 a létért foly­tatott szakadatlan küzdelem, az elhalasztott álmok, a beteljesületlen vágyak, a sikeres vagy épp sikertelen újrakezdések esztendeje. Az ország egésze számára keservesen nehéz közbül­ső szakasz, a legutóbbi lépés egy félig sejtett jövőbe vezető úton. Kilométerkő, amelyet magunk mögött kell hagynunk, mert visszatérnünk nincs hová, s mert az utat, bármilyen rögös is, végig kell járnunk. Hisz helyettünk senki se fogja. És végső soron rajtunk mú­lik, hogy képesek leszünk-e végigjárni. Ma éjjel hát arra ürítsük poharunkat, hogy megint csak sikerült megőriznünk értékeink javát, az ember­ségünket és önmagunkat, s ne firtassuk, hogy milyen áron. Arra, hogy győzzük az évet kitartással, türelem­mel és ötletekkel. Hogy lassacskán, tetszik, nem tet­szik, de megtanuljuk: csak együtt, egymással szót ért­ve juthatunk egyről kettőre. Kormány és nép. Párt és párt. Munkaadó és munkavállaló. Család és család. Férfi és nő. Szomszéd és szomszéd. Mert ebben van az erőnk. Az ország ereje. És semmi másban. Tudjuk, megtanultuk: „Szívére veszi terhünk, gondunk. Vál­lára venni nem bolond"... Se Nyugattól, se Kelettől, senki emberfiától jó szónál, biztatásnál többet okkal nem várhatunk. Barátaim, parázslik körülöttünk a világ, át-át csap határainkon egy és más gonosz szél, de elmondhatjuk: a mi fedelünk alatt még mindig jutott és jut menedék a hadak űzte menekülőnek. S megtanultuk, hogy jó, ha az emberi élet, a szellemi érték védelmében kinek mire van - pénze, ereje, szakértelme - azt a másokéval összedobja. Hogy az egyérdekűek okosan teszik, ha összefognak közös és jogos érdekeik védelmére és érvé­nyesítésére. Hogy az azonos gondokkal küszködő kö­zösségek könnyűenek terhükön, ha hangot adnak a gondjaiknak, és egyeztetik a tennivalóikat. Ha a hívők nem mondanak le az együttes Istenközelség, a sorsver­te kisközösségek az emberközelség melegéről. Mert ha fagyot lehet körülöttünk a világ, egymást kell melen­getnünk. S helyet kell szorítanunk magunk között a gyöngébbnek, a meleget áhítónak. Aki, meglehet, épp a gyűlölet, a magány vagy a nyomorúság teléből ké­­redzkedik közénk. Barátaim, ma éjszakára mégis feledjük a gondjain­kat: jó lelkiismerettel és nyugodt lélekkel ürítsük po­harunkat a jövendőnkre. Akinek pezsgő jutott, pezs­gővel, akinek csak bor, az borral, akinek az se, bizakodó szóval köszöntse az új esztendőt. Ami könnyű biztos hogy nem lesz. De egymás számára könnyebbé tehet­jük. Igyunk az asszonyaink egészségére, akik jövőre is háromszázhatvanötször vívják meg csatájukat a min­dennapokkal, s a férjeinkére, akik az övéik és az ország betevő falatjáról gondoskodnak. És igyunk a gyereke­inkére, a lányokéra és fiúkéra, pályásokéra és kamaszo­kéra, mert ők a mi jövőnk, mindannyiunké, s a világ rendje az, hogy legyen kinek átadnunk a terhet, amit ma mi hordunk a magunk vállán. És igyunk az apá­­inkéra-anyáinkéra, akiknek a terhét csak részben vet­tük át, mert maradt az ő vállukon több mint elegendő. S közben gondoljunk azokra is, akik az éjjel nem ünnepelnek: akik hazánk határát, az utcán az éjszaka békéjét őrzik, a határőrökre, a rendőrökre. A mentőkre. A tűzoltókra. A kórházakban a súlyos betegekre, s akik velük maradtak, az ügyeletesekre. A mozdonyvezetők­re. Meg mindazokra, akik épp minket szolgálnak ki, hogy vidáman várjuk a hajnalt. A ránk virradó új esz­tendőt. S végezetül hadd köszöntsem Önöket én­­ minden magyart a határon innen és a határon túl, és vala­mennyi más anyanyelvű honfitársamat- József Attila öt sorával: ...„az ember él, kenyeret eszik és remél, várja, hogy elmúljon a tél, hogy egy padon a napba üljön és fölpiruljon még a vér". (MTI) Megújul a járművezető-képzés és -vizsgáztatás A járművezető-képzés és -vizs­gáztatás rendszerét január 1-től megváltoztatja a Hírközlési és Vízügyi Minisztérium. Az elmúlt időszak romló bal­eseti statisztikái miatt az oktatás­ban nagyobb hangsúlyt kap a közlekedési szabályok ismerete és a gyakorlati tudnivalók, így a vizsgán 25-ről 50 kérdésre emel­kedik a KRESZ- és vezetéselmé­let számonkérése, míg a megfele­lési arány változatlan marad. A műszaki (szerkezeti és üzemelte­tési) ismeretek helyett a tantár­gyanként eddig is szereplő, ám elhanyagolt biztonsági ellenőr­zés és üzemeltetés tárgyból kell majd gyakorlati vizsgát tenni. A vezetés során a jelöltnek meg kell ismerkednie a lehetséges közle­kedési helyszínekkel is, így 14 órát kell sűrű városi forgalom­ban, 4 órát országúton és 2 órát éjszaka vezetni. A vezetési gyakorlati vizsga két részből áll majd, a járműkeze­lési és a forgalmi vizsgából, ame­lyeket külön-külön értékelnek. A 10 perces rutin vizsga egyszerűbb és könnyebb feladatokból áll majd mint jelenleg, a 40 perces forgalmi vizsga viszont alapo­sabb lesz. Az 1992. december 31- éig levezetett órák, elért vizsga­­eredmények az új évben is érvé­nyesek lesznek, ám januártól csak az új rendszerben és az új díjjal lehet vizsgázni. A befizetett vizsgadíjak pótbefizetéssel egé­szíthetők majd ki. Az „elsősegélynyújtás és köz­lekedési egészségtan" tárgy for­málisan elkülönül a járműveze­tő-képzéstől és a Magyar Vörös­­keresztnél tett sikeres vizsga iga­zolása lesz az elméleti vizsgára bocsátás feltétele. A népjóléti miniszter 31/1992. (XII. 19.) NM rendelete értelmé­ben 1993. január 1-jétől a közúti járművezetői jogosítvány meg­szerzésének feltétele: a jelentke­ző az Országos Mentőszolgálat által előírt közúti elsősegély­nyújtási ismeretekből sikeres vizsgát tegyen. Az erről szóló igazolást a Magyar Vöröskereszt fővárosi, megyei szervezetei ad­ják ki - tudatta a Magyar Vörös­­kereszt. A Magyar Vöröskereszt Buda­pesti Vezetősége a főváros terü­letén nyolc oktatási kabinetet ho­zott létre; itt működnek a vizsga­­bizottságok is. Ezek a következők: II., Moszk­va tér 3.I. em., XI., Keveháza u. 6., XI. Váci út 67. I. em., IV., Templom u. 9., VIII., Rákóczi tér 2. I. em., XIX., Báthory u. 39., XVII., Pesti u. 113., XXI., Ady E. u. 61-63. A vizsgára való sikeres felké­szülés érdekében ugyanitt köz­úti elsősegély-nyújtási tanfolya­mokat is indítanak, melyeket a Budapesti Mentőszervezet és a Vöröskereszt oktatói tartanak. A tanfolyam és a vizsga anyagát a Magyar Vöröskereszt kiadásá­ban megjelent, dr. An­dics László: Alapfokú és közúti elsősegély cí­mű tankönyv tartalmazza. A közúti gépjárművezetők képzé­sével foglalkozó iskolák, taninté­zetek, munkaközösségek kérésére a vöröskeresztes oktatási kabine­tek kihelyezett tanfolyamokat és vizsgákat is szerveznek. (MTI) Corvin-mérleg Kereskedők meglepetése A korábbi évekhez képest, mi­lyen forgalommal zár a Corvin Áruház? - kérdeztem Tamás András kereskedelmi igazgatóhelyettest. - Még pontos statisztika nem áll rendelkezésemre, de máris mondhatom, hogy az utolsó ne­gyedév a korábbi évek távlatá­ból nézve is kimagasló forgalom­mal zárult. Az egész éves bázis­forgalmunkat kb. 6-8%-kal, a no­vembert, decembert pedig mint­egy 30-40%-kal haladtuk meg. - Minek köszönhető ez a meglepő eredményt? - Egyrészt a vásárlóközönség kellő információk hiányában félt a bevezetendő kétkulcsos áfától, s ezért igyekezett elvásárolni a még mobilizálható tőkéjét. Más­részt a bérszabályozás megszün­tetésével a különböző cégek elég nagy összegeket adtak ki a dol­gozóknak. - Milyen termékeket vásároltak elsősorban? - A hagyományos karácsonyi ajándékokon - így a férfi-női fe­hérneműk, gyermekjátékok kí­vül nem kis meglepetésünkre hí­radástechnikai- és háztartási gé­pekből adtunk el a legtöbbet. Most a családi ajándékok kerül­tek előtérbe. - Tehát belső fejlesztésre is lesz pénz? - Igen. Ez nálunk állandó fel­adat. Az idén a legnagyobb be­ruházásunk a régi mozgólép­csők kicserélése volt, s a jövő évben tervezünk egy hiper­market osztályt. Továbbá a fő­városban az első olyan Puma­­shopot, ahol a zoknitól a sap­káig mindent egy helyen lehet megvásárolni. - Változik-e az üzletpolitiká­juk? - Mindamellett, hogy a tehe­tősebb vásárlók részére márká­­sabb termékeket is forgalma­zunk, változatlanul a tömegek áruháza akarunk maradni. B.J.

Next