Új Magyarország, 1993. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-25 / 20. szám

22 III. évfolyam 20. szám 1993. január 25., hétfő SPORT Pólósiker ligában Két magyar vízilabdacsapat is ér­dekelt volt az európai kupák hét végi elődöntő-visszavágó mér­kőzésein. A mérleg 50 százalé­kosra sikeredett, az UTE LEN Kupa-döntőt játszhat, míg a Va­­sas-Plaket búcsúra kényszerült a KEK-ben. Az újpestiek eleve esélyesebb­ként kelhettek útra, hiszen két hete a budapesti első összecsa­páson 8-5-re legyőzték a Duis­­burgot. A visszavágón sem volt gondjuk, ezúttal is három góllal ver­ték német riválisukat (9-6). Az UTE ellenfele a LEN Kupa fináléjában a két olasz csapat, a­ Pro Recco és a Ca­­nottieri Napoli összecsapásának győztese lesz. Kevésnek bizonyult viszont a Vasas-Plaket hazai egygólos előnye a Pescara ellen. Az olasz gárda lelépte az angyal­földieket a visszavágón (13-6). Örvendjetek, győztünk! A hét végén Dzsakartában tar­totta ülését a Nemzetközi Ama­tőr Atlétikai Szövetség (IAAF) tanácsa. Az IAAF győzött több téren is, bár nem biztos, hogy a testület győzelmének minden érintett egyformán örül. A háromnapos tanácskozás egyik legfontosabb témája a sza­badtéri és a fedett pályás világ­­bajnokságokon osztott pénzdí­jak kérdése volt. Az IAAF ugyan­akkor hallani sem akar pénzdíjak bevezetéséről. Kompromisszumos megoldásként a nemzeti szövet­ségeknek világbajnoki felkészü­lési támogatást juttatnak, amit azok saját belátásuk szerint használhatnak fel.­­ Az IAAF 7,5 millió dollárt oszt szét az egyes szövetségek között, versenyzőik nemzetközi szinten elfoglalt helye alapján - És itthon... Tegnapelőtt a Magyar Test­­nevelési Egyetem dísztermé­ben rendezték meg az atlé­ták éves küldöttközgyűlését. Schulek Ágostonnak, a szövet­ség elnökének beszámolóját a közgyűlés egyhangúlag el­fogadta. Németh Miklós al­­elnök más elfoglaltságra hi­vatkozva lemondott. Ezek után kitüntetésekre és jutal­mazásokra került sor, majd új tagok megválasztásával és néhány alapszabálymódosí­tó javaslat megtárgyalásával és elfogadásával ért véget a közgyűlés. magyarázta Gyulai István, az IA­AF főtitkára. - Ebből díjazhatják versenyzőiket. Az IAAF ezzel még nem tekin­tette megoldottnak a bojkottal fe­nyegetőző atléták ügyét. Amennyiben valamelyik indu­lásra jogosult versenyző „elfogad­ható indok" nélkül távolmarad a vi­lágbajnokságoktól, a nemzetkö­zi szövetség eltilthatja a következő olimpián való részvételtől is. A zá­rónapon még egy fontos döntés született: bevezetik a vérdoppin­got. Esma/Westel A támadó-kapus felállás Moldova után szabadon - Légbőlkapott túrák Ehhez Moldova is elégedetten cset­­tintett volna. Borongás szombat dél­előtt, sáros, - iga­r csak a szakadó esőtől, s nem „vértől" - síkos pálya a Lőrinctől Rákosfalváig jó hírnév­nek örvendő kispesti Gránit kies ott­honában. Ráadásul két nagymúltú futballcsapat összecsapása. Igaz, pusztán edzőmeccs a szomszéd Kis­pest és a Tatabánya között, s hol van ez a Törökőr pályán lejátszott Új­­ pesti Vakok-Kispesti Vakok esti mérkőzéshez, de mégis... Focira éhe­sen akár csemegének is számíthat manapság egy hasonló felkészülési találkozó. Ha másra nem, egy kis bo­rongásra - időjárástól függetlenül - kiválóan alkalmas. Mert mi más csá­bíthat becsületben és a mainál sokkal jobb magyar futballt látva meg­őszült szurkolókat arra, hogy a Grá­nit pálya szélén toporogva, s enyhén szólva elégedetlenül igyekezzenek meccshangulatot teremteni saját maguknak. Tudniillik ők hétközben végignézték Mártonék teljesítmé­nyét egy hasonló mérkőzésen, s sza­vaikból ítélve, láttak már színvona­lasabb találkozót. Ahhoz persze egy gyengécske teljesítmény nem elég, hogy a hozzájuk hasonló öreg fut­ballrókák ne álldogálnának a követ­kező alkalommal is a pálya szélén. Végülis igazuk van. Az is program, ha az ember legalább „kibezzegezhe­­ti” magát, hogy, hja kérem, az Öcsi­ék idejében, de még a Kozma Misiék korában valahogy másként mentek itt a dolgok. Ugyanakkor van ebben egy kis ri­zikó is. Mert ki számíthatott arra, hogy ezen a kutyának való délelőt­­tön a Kispest jól átveri közönségét. A megszeppent bányászokat már rögtön a kezdősípszó után még job­ban megijesztették, jól futballoztak. Pisont, Halmai és Márton a pálya közepén kénye-kedve szerint rejte­gette el a labdát a nem túl nagy ön­bizalommal keresgélő tatabányaiak elől. A korlát mellett a „régiek" kö­zül többen is emlegetni kezdték a le­gendás S­teini­tz-Jascsák-Podhola fe­dezetsort, amelyet H. Kovács elbe­széléseiből talán a fiatalabbak is is­merhetnek. Amikor pedig az első kis­pesti szögletnél - s majd az összes többinél - az addig kapujában tét­lenkedő Brockhauser előrement fejel­ni, már mindenki előtt világossá válhatott: no igen, az egykor jól be­vált támadó­ kapus felállás. Voltak akik, még arra is emlékeztek, hogyha ezt a taktikát választja a nagyremé­nyű börtönválogatott, akkor a még a Prix des Prisonniers döntőjében sem vallott volna kudarcot. Moldova ek­ kor csettinthetett volna másodszor: „Ez a Kuusela mester nemcsak a fut­ballhoz ért bitangul, de még az élő klasszikusok lapozgatására is jut ideje..." Potyogtak a gólok, csoda hogy Markó kapus dereka nem fájdult meg a hajolgatástól, annyiszor kel­lett maga mögül kikotornia a labdát. Arról igazán nem Duró tehetett, hogy a közönség mégis fennhangon kutyaütőnek titulálta őt. Sokkal in­kább maga az áldozat, „aki" minden előzetes bejelentkezés nélkül jelent­kezett játékra, s a Kispest-szurkolók újabb megelégedésére mind a négy lábával remekül kezelte a labdát, kí­gyózott át a védősoron, s vélhetően a góllövésben is csupán az akadá­lyozta meg, hogy Duró kellő határo­zottsággal lépett föl „csapattársá­val" szemben, és az oldalvonalon kívülre tessékelte. Még sértődjön meg ezek után bármelyik labdarú­gó, ha a lelátóról kutyának titulál­ják. A Kispestet mindez nem zök­kentette ki a maga diktálta tempó­ból, az első félidőben már egy ha­tossal terhelte meg a Bányászt, a másodikban pedig még egyet hoz­zátett. (Ezen a hétvégén csupán az UTE és az MTK közelítette meg ezt a góltermést, előbbi az Orosz­lányt verve 5-0-ra, utóbbi a Pénz­ügyőrt 5-1-re, míg a többi ered­mény így alakult: ZTE-Siófok 0- 2, Csepel-MTK tartalék 3-0, Veszprém-Herend 2-0, Füzesa­­bony-Diósgyőr 3-2). Mi több, a Gránit pályáján szemre is tetsze­tősen futballoztak a piros-feketék. Hogy erőnlétileg mit tudnak, ez ugyan nem derült, nem derülhetett ki, de előbb utóbb, feltéve, ha talál­nak erre alkalmas ellenfelet, ezt is megtudjuk. S igaz, arról nincs infor­mációnk hogy, Kuusela úr bőröndjé­ben lapulnak-e megfelelő eszközök, úgy mint kutyakorbács, ólommel­lény és kobaltparóka, de ha, ezek használata nélkül sem fognak liheg­ni tavasszal a fiúk, úgy nincs kizár­va, hogy Moldova akár harmadszor is csettintene. I mTv I­fi Nagy Béla felvétele Na, de most aztán - bármennyire is parádésan sike­rültek - elég volt ezekből a kispesti, meg egyéb hazai játszadozásokból, ideje lenne gyorsan nekilátni a csomagolásnak és útra kelni. Igen, kérem tisztelettel: sürget az idő! Talán még nem felejtették el (sem az érintettek, sem az olvasók), hogy valamikor decem­ber közepén a mindenható NB I-es liga - egyebek között, de elsősorban - azzal fúrta meg Jenei Imre tervezett belgiumi edzőtáborozását, amit én most, már elnézést, de reklamálnék... Mert, ugye, a belgiu­mi túrát a január 18-30. közötti időszakra képzelte el a kapitány, s akkor a klubok dirigensei kategoriku­san mondtak nemet, hangoztatván: mire mennének ők, ha a Jenei-jelölt „sztárok" nélkül kéne épp akkor részt venniük külföldi túráikon?! Mire mennének?... Ha mennének! De nem mennek! Mondom ezt ma, január 25-én... Amióta Belgiumban kéne lenni, amióta a klubcsa­patoknak azokon az ominózus, szuperfontos külföl­di túrákon kellene játszaniuk, a szokottnál is figyel­mesebben olvasom a Nemzeti Sport idevonatkozó híradásait Még jegyzeteket is csináltam... Január 18- án (az elmaradt belgiumi edzőtábor első napja lett volna) megtudtam, hogy a Vác elment két hétre Fo­nyódra, az FTC változatlanul a Népligetben gyako­rol, viszont a Videoton (azóta is egyke!) tényleg a ha­tárokon túl tartózkodik (Rovinjban). Két nappal ké­sőbb az MTK-t (itthon ám!) 3-2-re megverte a Duna­­ferr, míg a Kispest-Honvédról kiderült, hogy február elején két mérkőzésre Belgiumba utazik és szó volt egy londoni játékról is, de az nem jött össze. Ellen­ben a Békéscsaba számára: irány Németország (ami, kell-e mondani, a válogatott belgiumi útja szem­pontjából abszolút érdektelen...). És a legfrissebb hírek... Csupa hazai edzőmeccs, sehol egy árva, s főleg fix túra. Amelyeken - talán emlékeznek - mily kínos lett volna megjelenni a Je­­nei-legények nélkül! Velük meg, a jelek szerint, el­menni sem érdemes! Csupa derbi, csupa veretes el­lenféllel szemben, s tényleg ki tudja, hogy mi lett volna, ha az UTE válogatottjelöltjei nélkül játszik Ta­tán az Oroszlány, az MTK Pesten a Pénzügyőrök el­len, nem is beszélve a Vasas vendégszerepléséről az egzotikus Solymáron. Fogadnék: ez utóbbit a derék vendéglátók bizton lemondják, ha netán az angyal­földiek egy-két legjobbjukat nélkülözve akarnak csak náluk pályára lépni... (Lehet, hogy le is mond­ták?! Nyomát nem leltem sehol az eredménynek...) De hoppán, van itt a tegnapelőtti sportlapban egy biztató információ, jelezve, hogy a szuperprofi kis­pestiek háza táján minden(?) rendben, legfeljebb a naptárt nézik el néha. Olvasom, idézem: „Eldőlt vi­szont a csapat túraprogramja. Február 8-án hétfőn reggel indul a társaság a Ferihegyről Londonba és még aznap este lejátssza az első mérkőzést a negyed­­osztályú Woking csapata ellen." így már minden tö­kéletesen érthető. Kedves Jenei Imre, azt hiszem, a legjobb, ha te meg én feltesszük a kezünket, megad­juk magunkat, mi több, még fejet is hajtunk... A kis­pesti válogatottaknak ugyanis mindössze egyetlen hetük lett volna visszaakklimatizálódni a belgiumi táborozás után, beilleszkedni az itthonmaradt csilla­­­gok közé, hogy aztán helytálljanak (épphogy le­­szállva a repülőről...) nagynevű ellenfelükkel szem­ben! Kérem szépen... Ezeket a sorokat most szépen „be­fagyasztom", s majd előveszem, mondjuk, március 30- án, a görögök elleni vb-selejtező előestéjén, meg ké­sőbb, két év múlva, amikor túl lesz a világ (nem velünk együtt!) az amerikai vb-n, s megint kezdődik az Eb-se­lejtezők sorozata... Tudják, a Woking várt a legprofibb honi klubcsapatra... Remélem ez majd akkor is hatásos érv, a magyar futballt mélységeiben érintő, sokatmon­dó megállapítás lesz. Pont, mint ma! (Utóirat, zárójelben: ha a fél NB I ma, holnap, vagy holnapután útra kel, akkor ugyanilyen terjede­lemben közöljük a helyreigazítást és a bocsánatké­rést. De csak akkor! - A szerk.) Nagy Imre - Serényi Péter Tolna szekértolói Tegnapelőtt a szekszárdi sport­­csarnokban átadták Tolna me­gye 1992. évi legjobb sportolói­nak a szponzorok által felaj­ánlott díjakat. A 15. alkalommal rende­zett ünnepi eseményen részt vett Schmitt Pál, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke is. A csapatok közül - a közönség és a szakem­berek szavazatai alapján - a Szekszárdi Húsipari SE súlyeme­lői kerültek az első helyre. A leg­jobb női sportoló Hermész Anita lett, aki a Paksi SE válogatott ver­senyzője ritmikus sportgimnasz­tikában. A férfiak közül a legki­emelkedőbb teljesítményt Kovács Antal cselgáncsozó nyújtotta, aki olimpiai bajnok lett Barceloná­ban. Miniszterelnöki gondok Fő a feje John Major brit miniszterelnöknek, csak ezúttal nem Irak, vagy Bosznia, vagy éppen az égető brit problémák, hanem a tulajdon fia miatt, aki hovatovább Anglia egyik legszabálytalanabb labda­rúgója. A sportkörökben „Kis Nagyként" (Major Minor) ismert 18 éves Ja­mes Major ebben a szezonban már négy piros lapot gyűjtött be, és most várható, hogy az Angol Labdarúgó Szövetség, a Football Association (F. A.) 35 napra eltiltja a játéktól. A futballrajongó miniszterelnök aktív futballista fia iskolája színei­ben és az Eynesbury ificsapatában játszik balhátvédet. Belemenős, azaz inkább agresszív és mások szerint durva játékos - utolsó piros lapját azért kapta, mert a Cambridge grófsági bajnokságon megütötte egyik ellenfelét. Pénzbüntetésre nem ítélik, mert még tanul, és a szülei tart­ják el, bár van felállása is: polcokat pakol az egyik szupermarketben. Csalódtunk a bécsiekben Budapesti Sólymok: Öt perc szárnyalás a győzelemért Jó fejek ezek az osztrákok, csak ne kosárlabdáznának ilyen jól, állapította meg két szurkoló tegnapelőtt délután a Tungsram- Honvéd-Basket Flyers Wien Szuper Liga-mérkőzésre menet. Ugyanők aligha summázhatták így a vendégekről alkotott tapasz­talataikat a találkozót követően. Mert másfél óra alatt oly sok minden történt, ami homlokegyenest ellentmondott a fentieknek. Hogy például az osztrákok erőszakosak, szerfölött idegesek, és nagyon is hajlamosak a hibázásra. De kezdjük inkább az elején. A Szuper Liga-védő osztrákoknál apró változás történt csak a tava­lyi gárdához képest: négy külföl­di helyett már öt tagja a keretük­nek. Ez persze fölöttébb nagy lu­xus, elvégre csupán négy játsz­hat. Taktikázni mindenesetre le­het. Ennek levét, olybá tűnt föl ezúttal tényleg megisszák a hazai­ak, gondolta negyedóra elteltével az ezres publikum. Mert amíg Bécsben négy feketétől sötét lett a Flyers kezdőötöse, addig Pesten kissé világosabb lett, lévén az orosz Ohotnyikovot küldték pá­lyára. S ő hálából szorgalmasan dobálta a kosarakat. Azaz, helye­sebb, ha úgy emlékezünk meg já­tékáról, hogy a labdát betette a kosárba. Könnyen tehette, mert a mieink nemigen akadályozták meg ebben. Hiába szórta Kuzmin a három­pontosokat, a vendégek hol las­san, hol gyorsan növelték elő­nyüket, 38-32-re vezettek tíz perc elteltével, s a félidőt is ki­lencpontos előnnyel (62-53) zár­ták. A Sólymok mentségére szól­jon, hogy a fiatal és tehetséges center, Dávid Kornél ezúttal far­merben és pulóverben nézte a mérkőzést, mert megsérült a bo­kája. A hálás szurkolók azért egy pillanatig sem feledkeztek el ró­la, amikor éppen nem ment ked­venceiknek (s ez így volt har­minc-harmincöt percen keresz­tül), akkor hol őt éltették, hol - már persze csak képletesen - a földön fekvőbe rugdostak. Jele­sül, a zalaegerszegieket szapul­­ták. No igen, gondolhatták, ennyi elégtétel igazán jár nekik, végtére is Zalában háromezren anyázták Dávidot, most három­százan istenítették. Harmincöt perc elteltével az­tán mégis fölcsillant a remény, hogy ezen a mérkőzésen más is történik azon kívül, hogy Dávi­dot ünnepük és a Sólymokat tönkreverik. Igaz, előtte még a 33. percben a bécsi játékos-edző Payton belegázolt a lelkünkbe és Krasovecz combjába. Előbbi két pontot ért oda, utóbbi büntetőt ide. Meg pár perces kakasko­dást, két-három apró pofont, fel-A Szuper Liga alsóházában, a 9-13. helyért is pályára léptek a csapatok. Szombaton a ZTE (91-79), vasárnap pedig a Kapos­vár győzte le (104-87) a szlovén Triglav Kranjt. A 1­8. helyért ví­vott Körmend-Postojna találko­zóról lapzártáig nem érkezett je­lentés, hergelt drukkereket. Jó­sok és optimisták már ekkor megsejtették, hogy hiába öt pont a Flyers előnye, fordíta­nak a vendéglátók. A 35. percben aztán Boros triplájával a hazai­ak átvették a vezetést (88-86). Ohotnyikov ugyan még beejtette a kosarunkba a labdát egyszer-kétszer, ám ide­gekkel a mieink bírták jobban, fél perccel a vé­ge előtt Krasovecz bün­tetett, a szó minden ér­telmében, s a publikum hatalmas örömére és ugyanekkora meglepe­tésre 97-95-re győzött a Tungsram-Honvéd. (volly) Krasovecz (14) idegei rendben voltak Nagy Béla felvétele

Next