Új Magyarország, 1993. január (3. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-25 / 20. szám
22 III. évfolyam 20. szám 1993. január 25., hétfő SPORT Pólósiker ligában Két magyar vízilabdacsapat is érdekelt volt az európai kupák hét végi elődöntő-visszavágó mérkőzésein. A mérleg 50 százalékosra sikeredett, az UTE LEN Kupa-döntőt játszhat, míg a Vasas-Plaket búcsúra kényszerült a KEK-ben. Az újpestiek eleve esélyesebbként kelhettek útra, hiszen két hete a budapesti első összecsapáson 8-5-re legyőzték a Duisburgot. A visszavágón sem volt gondjuk, ezúttal is három góllal verték német riválisukat (9-6). Az UTE ellenfele a LEN Kupa fináléjában a két olasz csapat, a Pro Recco és a Canottieri Napoli összecsapásának győztese lesz. Kevésnek bizonyult viszont a Vasas-Plaket hazai egygólos előnye a Pescara ellen. Az olasz gárda lelépte az angyalföldieket a visszavágón (13-6). Örvendjetek, győztünk! A hét végén Dzsakartában tartotta ülését a Nemzetközi Amatőr Atlétikai Szövetség (IAAF) tanácsa. Az IAAF győzött több téren is, bár nem biztos, hogy a testület győzelmének minden érintett egyformán örül. A háromnapos tanácskozás egyik legfontosabb témája a szabadtéri és a fedett pályás világbajnokságokon osztott pénzdíjak kérdése volt. Az IAAF ugyanakkor hallani sem akar pénzdíjak bevezetéséről. Kompromisszumos megoldásként a nemzeti szövetségeknek világbajnoki felkészülési támogatást juttatnak, amit azok saját belátásuk szerint használhatnak fel. Az IAAF 7,5 millió dollárt oszt szét az egyes szövetségek között, versenyzőik nemzetközi szinten elfoglalt helye alapján - És itthon... Tegnapelőtt a Magyar Testnevelési Egyetem dísztermében rendezték meg az atléták éves küldöttközgyűlését. Schulek Ágostonnak, a szövetség elnökének beszámolóját a közgyűlés egyhangúlag elfogadta. Németh Miklós alelnök más elfoglaltságra hivatkozva lemondott. Ezek után kitüntetésekre és jutalmazásokra került sor, majd új tagok megválasztásával és néhány alapszabálymódosító javaslat megtárgyalásával és elfogadásával ért véget a közgyűlés. magyarázta Gyulai István, az IAAF főtitkára. - Ebből díjazhatják versenyzőiket. Az IAAF ezzel még nem tekintette megoldottnak a bojkottal fenyegetőző atléták ügyét. Amennyiben valamelyik indulásra jogosult versenyző „elfogadható indok" nélkül távolmarad a világbajnokságoktól, a nemzetközi szövetség eltilthatja a következő olimpián való részvételtől is. A zárónapon még egy fontos döntés született: bevezetik a vérdoppingot. Esma/Westel A támadó-kapus felállás Moldova után szabadon - Légbőlkapott túrák Ehhez Moldova is elégedetten csettintett volna. Borongás szombat délelőtt, sáros, - igar csak a szakadó esőtől, s nem „vértől" - síkos pálya a Lőrinctől Rákosfalváig jó hírnévnek örvendő kispesti Gránit kies otthonában. Ráadásul két nagymúltú futballcsapat összecsapása. Igaz, pusztán edzőmeccs a szomszéd Kispest és a Tatabánya között, s hol van ez a Törökőr pályán lejátszott Új pesti Vakok-Kispesti Vakok esti mérkőzéshez, de mégis... Focira éhesen akár csemegének is számíthat manapság egy hasonló felkészülési találkozó. Ha másra nem, egy kis borongásra - időjárástól függetlenül - kiválóan alkalmas. Mert mi más csábíthat becsületben és a mainál sokkal jobb magyar futballt látva megőszült szurkolókat arra, hogy a Gránit pálya szélén toporogva, s enyhén szólva elégedetlenül igyekezzenek meccshangulatot teremteni saját maguknak. Tudniillik ők hétközben végignézték Mártonék teljesítményét egy hasonló mérkőzésen, s szavaikból ítélve, láttak már színvonalasabb találkozót. Ahhoz persze egy gyengécske teljesítmény nem elég, hogy a hozzájuk hasonló öreg futballrókák ne álldogálnának a következő alkalommal is a pálya szélén. Végülis igazuk van. Az is program, ha az ember legalább „kibezzegezheti” magát, hogy, hja kérem, az Öcsiék idejében, de még a Kozma Misiék korában valahogy másként mentek itt a dolgok. Ugyanakkor van ebben egy kis rizikó is. Mert ki számíthatott arra, hogy ezen a kutyának való délelőttön a Kispest jól átveri közönségét. A megszeppent bányászokat már rögtön a kezdősípszó után még jobban megijesztették, jól futballoztak. Pisont, Halmai és Márton a pálya közepén kénye-kedve szerint rejtegette el a labdát a nem túl nagy önbizalommal keresgélő tatabányaiak elől. A korlát mellett a „régiek" közül többen is emlegetni kezdték a legendás Steinitz-Jascsák-Podhola fedezetsort, amelyet H. Kovács elbeszéléseiből talán a fiatalabbak is ismerhetnek. Amikor pedig az első kispesti szögletnél - s majd az összes többinél - az addig kapujában tétlenkedő Brockhauser előrement fejelni, már mindenki előtt világossá válhatott: no igen, az egykor jól bevált támadó kapus felállás. Voltak akik, még arra is emlékeztek, hogyha ezt a taktikát választja a nagyreményű börtönválogatott, akkor a még a Prix des Prisonniers döntőjében sem vallott volna kudarcot. Moldova ek kor csettinthetett volna másodszor: „Ez a Kuusela mester nemcsak a futballhoz ért bitangul, de még az élő klasszikusok lapozgatására is jut ideje..." Potyogtak a gólok, csoda hogy Markó kapus dereka nem fájdult meg a hajolgatástól, annyiszor kellett maga mögül kikotornia a labdát. Arról igazán nem Duró tehetett, hogy a közönség mégis fennhangon kutyaütőnek titulálta őt. Sokkal inkább maga az áldozat, „aki" minden előzetes bejelentkezés nélkül jelentkezett játékra, s a Kispest-szurkolók újabb megelégedésére mind a négy lábával remekül kezelte a labdát, kígyózott át a védősoron, s vélhetően a góllövésben is csupán az akadályozta meg, hogy Duró kellő határozottsággal lépett föl „csapattársával" szemben, és az oldalvonalon kívülre tessékelte. Még sértődjön meg ezek után bármelyik labdarúgó, ha a lelátóról kutyának titulálják. A Kispestet mindez nem zökkentette ki a maga diktálta tempóból, az első félidőben már egy hatossal terhelte meg a Bányászt, a másodikban pedig még egyet hozzátett. (Ezen a hétvégén csupán az UTE és az MTK közelítette meg ezt a góltermést, előbbi az Oroszlányt verve 5-0-ra, utóbbi a Pénzügyőrt 5-1-re, míg a többi eredmény így alakult: ZTE-Siófok 0- 2, Csepel-MTK tartalék 3-0, Veszprém-Herend 2-0, Füzesabony-Diósgyőr 3-2). Mi több, a Gránit pályáján szemre is tetszetősen futballoztak a piros-feketék. Hogy erőnlétileg mit tudnak, ez ugyan nem derült, nem derülhetett ki, de előbb utóbb, feltéve, ha találnak erre alkalmas ellenfelet, ezt is megtudjuk. S igaz, arról nincs információnk hogy, Kuusela úr bőröndjében lapulnak-e megfelelő eszközök, úgy mint kutyakorbács, ólommellény és kobaltparóka, de ha, ezek használata nélkül sem fognak lihegni tavasszal a fiúk, úgy nincs kizárva, hogy Moldova akár harmadszor is csettintene. I mTv Ifi Nagy Béla felvétele Na, de most aztán - bármennyire is parádésan sikerültek - elég volt ezekből a kispesti, meg egyéb hazai játszadozásokból, ideje lenne gyorsan nekilátni a csomagolásnak és útra kelni. Igen, kérem tisztelettel: sürget az idő! Talán még nem felejtették el (sem az érintettek, sem az olvasók), hogy valamikor december közepén a mindenható NB I-es liga - egyebek között, de elsősorban - azzal fúrta meg Jenei Imre tervezett belgiumi edzőtáborozását, amit én most, már elnézést, de reklamálnék... Mert, ugye, a belgiumi túrát a január 18-30. közötti időszakra képzelte el a kapitány, s akkor a klubok dirigensei kategorikusan mondtak nemet, hangoztatván: mire mennének ők, ha a Jenei-jelölt „sztárok" nélkül kéne épp akkor részt venniük külföldi túráikon?! Mire mennének?... Ha mennének! De nem mennek! Mondom ezt ma, január 25-én... Amióta Belgiumban kéne lenni, amióta a klubcsapatoknak azokon az ominózus, szuperfontos külföldi túrákon kellene játszaniuk, a szokottnál is figyelmesebben olvasom a Nemzeti Sport idevonatkozó híradásait Még jegyzeteket is csináltam... Január 18- án (az elmaradt belgiumi edzőtábor első napja lett volna) megtudtam, hogy a Vác elment két hétre Fonyódra, az FTC változatlanul a Népligetben gyakorol, viszont a Videoton (azóta is egyke!) tényleg a határokon túl tartózkodik (Rovinjban). Két nappal később az MTK-t (itthon ám!) 3-2-re megverte a Dunaferr, míg a Kispest-Honvédról kiderült, hogy február elején két mérkőzésre Belgiumba utazik és szó volt egy londoni játékról is, de az nem jött össze. Ellenben a Békéscsaba számára: irány Németország (ami, kell-e mondani, a válogatott belgiumi útja szempontjából abszolút érdektelen...). És a legfrissebb hírek... Csupa hazai edzőmeccs, sehol egy árva, s főleg fix túra. Amelyeken - talán emlékeznek - mily kínos lett volna megjelenni a Jenei-legények nélkül! Velük meg, a jelek szerint, elmenni sem érdemes! Csupa derbi, csupa veretes ellenféllel szemben, s tényleg ki tudja, hogy mi lett volna, ha az UTE válogatottjelöltjei nélkül játszik Tatán az Oroszlány, az MTK Pesten a Pénzügyőrök ellen, nem is beszélve a Vasas vendégszerepléséről az egzotikus Solymáron. Fogadnék: ez utóbbit a derék vendéglátók bizton lemondják, ha netán az angyalföldiek egy-két legjobbjukat nélkülözve akarnak csak náluk pályára lépni... (Lehet, hogy le is mondták?! Nyomát nem leltem sehol az eredménynek...) De hoppán, van itt a tegnapelőtti sportlapban egy biztató információ, jelezve, hogy a szuperprofi kispestiek háza táján minden(?) rendben, legfeljebb a naptárt nézik el néha. Olvasom, idézem: „Eldőlt viszont a csapat túraprogramja. Február 8-án hétfőn reggel indul a társaság a Ferihegyről Londonba és még aznap este lejátssza az első mérkőzést a negyedosztályú Woking csapata ellen." így már minden tökéletesen érthető. Kedves Jenei Imre, azt hiszem, a legjobb, ha te meg én feltesszük a kezünket, megadjuk magunkat, mi több, még fejet is hajtunk... A kispesti válogatottaknak ugyanis mindössze egyetlen hetük lett volna visszaakklimatizálódni a belgiumi táborozás után, beilleszkedni az itthonmaradt csillagok közé, hogy aztán helytálljanak (épphogy leszállva a repülőről...) nagynevű ellenfelükkel szemben! Kérem szépen... Ezeket a sorokat most szépen „befagyasztom", s majd előveszem, mondjuk, március 30- án, a görögök elleni vb-selejtező előestéjén, meg később, két év múlva, amikor túl lesz a világ (nem velünk együtt!) az amerikai vb-n, s megint kezdődik az Eb-selejtezők sorozata... Tudják, a Woking várt a legprofibb honi klubcsapatra... Remélem ez majd akkor is hatásos érv, a magyar futballt mélységeiben érintő, sokatmondó megállapítás lesz. Pont, mint ma! (Utóirat, zárójelben: ha a fél NB I ma, holnap, vagy holnapután útra kel, akkor ugyanilyen terjedelemben közöljük a helyreigazítást és a bocsánatkérést. De csak akkor! - A szerk.) Nagy Imre - Serényi Péter Tolna szekértolói Tegnapelőtt a szekszárdi sportcsarnokban átadták Tolna megye 1992. évi legjobb sportolóinak a szponzorok által felajánlott díjakat. A 15. alkalommal rendezett ünnepi eseményen részt vett Schmitt Pál, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke is. A csapatok közül - a közönség és a szakemberek szavazatai alapján - a Szekszárdi Húsipari SE súlyemelői kerültek az első helyre. A legjobb női sportoló Hermész Anita lett, aki a Paksi SE válogatott versenyzője ritmikus sportgimnasztikában. A férfiak közül a legkiemelkedőbb teljesítményt Kovács Antal cselgáncsozó nyújtotta, aki olimpiai bajnok lett Barcelonában. Miniszterelnöki gondok Fő a feje John Major brit miniszterelnöknek, csak ezúttal nem Irak, vagy Bosznia, vagy éppen az égető brit problémák, hanem a tulajdon fia miatt, aki hovatovább Anglia egyik legszabálytalanabb labdarúgója. A sportkörökben „Kis Nagyként" (Major Minor) ismert 18 éves James Major ebben a szezonban már négy piros lapot gyűjtött be, és most várható, hogy az Angol Labdarúgó Szövetség, a Football Association (F. A.) 35 napra eltiltja a játéktól. A futballrajongó miniszterelnök aktív futballista fia iskolája színeiben és az Eynesbury ificsapatában játszik balhátvédet. Belemenős, azaz inkább agresszív és mások szerint durva játékos - utolsó piros lapját azért kapta, mert a Cambridge grófsági bajnokságon megütötte egyik ellenfelét. Pénzbüntetésre nem ítélik, mert még tanul, és a szülei tartják el, bár van felállása is: polcokat pakol az egyik szupermarketben. Csalódtunk a bécsiekben Budapesti Sólymok: Öt perc szárnyalás a győzelemért Jó fejek ezek az osztrákok, csak ne kosárlabdáznának ilyen jól, állapította meg két szurkoló tegnapelőtt délután a Tungsram- Honvéd-Basket Flyers Wien Szuper Liga-mérkőzésre menet. Ugyanők aligha summázhatták így a vendégekről alkotott tapasztalataikat a találkozót követően. Mert másfél óra alatt oly sok minden történt, ami homlokegyenest ellentmondott a fentieknek. Hogy például az osztrákok erőszakosak, szerfölött idegesek, és nagyon is hajlamosak a hibázásra. De kezdjük inkább az elején. A Szuper Liga-védő osztrákoknál apró változás történt csak a tavalyi gárdához képest: négy külföldi helyett már öt tagja a keretüknek. Ez persze fölöttébb nagy luxus, elvégre csupán négy játszhat. Taktikázni mindenesetre lehet. Ennek levét, olybá tűnt föl ezúttal tényleg megisszák a hazaiak, gondolta negyedóra elteltével az ezres publikum. Mert amíg Bécsben négy feketétől sötét lett a Flyers kezdőötöse, addig Pesten kissé világosabb lett, lévén az orosz Ohotnyikovot küldték pályára. S ő hálából szorgalmasan dobálta a kosarakat. Azaz, helyesebb, ha úgy emlékezünk meg játékáról, hogy a labdát betette a kosárba. Könnyen tehette, mert a mieink nemigen akadályozták meg ebben. Hiába szórta Kuzmin a hárompontosokat, a vendégek hol lassan, hol gyorsan növelték előnyüket, 38-32-re vezettek tíz perc elteltével, s a félidőt is kilencpontos előnnyel (62-53) zárták. A Sólymok mentségére szóljon, hogy a fiatal és tehetséges center, Dávid Kornél ezúttal farmerben és pulóverben nézte a mérkőzést, mert megsérült a bokája. A hálás szurkolók azért egy pillanatig sem feledkeztek el róla, amikor éppen nem ment kedvenceiknek (s ez így volt harminc-harmincöt percen keresztül), akkor hol őt éltették, hol - már persze csak képletesen - a földön fekvőbe rugdostak. Jelesül, a zalaegerszegieket szapulták. No igen, gondolhatták, ennyi elégtétel igazán jár nekik, végtére is Zalában háromezren anyázták Dávidot, most háromszázan istenítették. Harmincöt perc elteltével aztán mégis fölcsillant a remény, hogy ezen a mérkőzésen más is történik azon kívül, hogy Dávidot ünnepük és a Sólymokat tönkreverik. Igaz, előtte még a 33. percben a bécsi játékos-edző Payton belegázolt a lelkünkbe és Krasovecz combjába. Előbbi két pontot ért oda, utóbbi büntetőt ide. Meg pár perces kakaskodást, két-három apró pofont, fel-A Szuper Liga alsóházában, a 9-13. helyért is pályára léptek a csapatok. Szombaton a ZTE (91-79), vasárnap pedig a Kaposvár győzte le (104-87) a szlovén Triglav Kranjt. A 18. helyért vívott Körmend-Postojna találkozóról lapzártáig nem érkezett jelentés, hergelt drukkereket. Jósok és optimisták már ekkor megsejtették, hogy hiába öt pont a Flyers előnye, fordítanak a vendéglátók. A 35. percben aztán Boros triplájával a hazaiak átvették a vezetést (88-86). Ohotnyikov ugyan még beejtette a kosarunkba a labdát egyszer-kétszer, ám idegekkel a mieink bírták jobban, fél perccel a vége előtt Krasovecz büntetett, a szó minden értelmében, s a publikum hatalmas örömére és ugyanekkora meglepetésre 97-95-re győzött a Tungsram-Honvéd. (volly) Krasovecz (14) idegei rendben voltak Nagy Béla felvétele