Új Magyarország, 1993. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-29 / 24. szám

Emlékeztünk egy megindítóan szuggesztív, lenyűgözően mag­­netikus költői szellemidézésen a huszadik századi magyar líra modern vers-sámánjára. Abból az alkalommal gyűltünk össze a Bem téri székház MDF-akadé­­miáján, hogy fölidézzük Nagy László személyiségének angya­li kisugárzását, életművének váteszi intenzitását és fároszi lángolását. Holnap lesz hirtelen halálának tizenötödik évfordu­lója. Hű vezetőink, ciceroneink voltak e misztikus túrán költő­társai, Buda Ferenc, Nagy Gás­pár, Csoóri Sándor. És kiváló irodalomtörténész monográfu­­sa, Görömbeli András. Mit mondhatunk mi most, a napi politikától naponta lelki megtisz­tulásra, szellemi forró fürdőre, zuhanyra kényszerülők erről az arkangyalian tiszta és gyémánt­kemény líráról, e kimagasló hamleti vívódó, eposzi hős és mi­tológiateremtő alkotó ethoszáról - Csoóri Sándor szavaira utal­ván. Ebben a világban, hol­­ Bu­da Ferencet idézve „Krisztus he­lyett a gilátusok váltanak meg". Ahol nemcsak a napi történelem fiskáliskodássá sorvadt harcaitól habos és iszamos minden, ha­nem ráadásul a nyegleség, a fele­lőtlenség is tort ül magában az irodalomban is. Amikor már egy évtizede halljuk a lírán élőskö­dők szájából a líra halálának frá­zisait. Amikor a korszerűség, az európaiság, a posztmodern ürü­gyén - melyek önmagukban ma­gasztos, sőt, szent szavak is lehet­nének - besároznánk azokat, akik archaikus, mágikus, miszti­kus, ősi gyökereinkből táplálko­zó életművet teremtettek. Akik nem átallják­­ kicsinyes kufár­­szellemek régi, jól bevált mód­szereit adaptálván a keresztény­humanista szintézisteremtő Pi­­linszkyt, a játékosság és a metafi­zika egyetemességében fogant kézlegyintéssel intézik el Ratkót, Budát, Nagy Gáspárt, Csoórit, Ágh Istvánt - a magyar líra egyik jelentős, hegyormokat, csúcso­kat teremtő vonulatának képvi­selőit. De amit a felsorolt élők, jó­részt e szent ünnepen is jelenlé­vők, s a lélektestében nyilván köztünk lévő Ratkó Józsefet is sze­mélyében sérti, megalázza, jajga­tásra kényszeríti az, hogy Nagy Lászlót sem kímélnék a felelőt­lenség rendjének fekete lovagjai. Félnünk mégis azért nem kell, mert - Görömbei András csodá­latos előadásából idézve: a vers­ben bujdosó költő hatalmas erőt hagyott reánk. Akkor zengte az erkölcs és az esztétikum harmó­niájának himnuszait, amikor a mostaninál is sötétebb, mélyebb poklok bugyrában fuldokolt a nemzet. Erősítsen hát most is a szennyező idő ellen a versben másossá, metaforikussá szubli­málta a paraszti élet, a leghét­köznapibb munka képeit. Ez a mítoszteremtő őserő nemcsak hogy képes leszámolni saját, új­világhitéből fakadó sematikus korszakával, arra is futja neki, hogy szembenézzen keserű ön­váddal lelkén belül, s műveiben, leírt szavaiban is saját, egyen-lí­­rai periódusával. Oly korban, amikor ez a szó szoros értelmé­ben is életveszélyes volt. „Dal hamis húron pendülni ne mer­jen" - kiáltja. Ekkor már ez a ke­resztény és pogány kultúra leg­nemesebb forrásaiból táplálkozó költészet ellentétekben, örökös küzdelmekben, harmonikus és diszharmonikus elemek ütköz­tetéséből fakadó szintézisben teljesedett ki. A Rege a tűzről és a jácintról című 1956-ban kelet­kezett, archaikus műformákba öntött eposza már teljes fegyver­tárában láttatja az autonóm, szu­verén nyelvezetet teremtő köl­tőt, kinek eredetiségéhez fogha­tót legfeljebb a fénykorabeli Ju­hász Ferenc költészetében olvas­hattunk. Az 1956-os forradalom bukását követő években érez­hették kortársai - s mi, ifjabbak is rekonstruálhatjuk utólag, mily súlyos volt e géniusz hallgatása. Kifejezte a költő lesújtottságát a rövid remény-villanás, majd a nagy temetővé tett ország kont­rasztja nyomán. S azt is, hogy ő nem hajlandó a hamis konszoli­dációt igazolni kívánó, árnyal­tan sematikus lírával közösséget vállalni. Ám a hallgatás gátjának fölszakadása után eposzi remek­lések: a természet meggyilkolá­sáért vádló Búcsúzik a lovacska, a bulgáriai esküvői képből apo­kaliptikus haláltáncot teremtő Mennyegző, a sámáni erővel, gi­gászokkal perelőn szóló Zöldan­gyal egyetemes félelme és csak „csak azért is" hite már fölemelő kinyilatkoztatás és vigasz. Aho­gyan lelkileg vértez bennünket a Versben bujdosó (1973) időszak dacos fenegyereksége, a képver­sek, a portrék hallatlan invenci­­ozitása. (Ez utóbbiak bizonyít­ják, hogy a groteszkre, s a forma­bontásra érzékeny kor kihívásai elől sem tért ki.) „S mi felszalagozva és megko­szorúzva a dörgő időben, arccal a tengernek itt feszülünk öntve szoborrá" - hirdette az est befe­jezéseként a zseniális versmon­dóvá érett Hegedűs D. Géza, imá­dott költeménye, a Mennyegző végmondataival. Szentként só­várogva idézték szellemét nép­dalai megszólaltatásával Fábián Éva, Juhász Zoltán, Scharnyik Kál­mán, az Egyszólamú együttes tagjai. Együtt rendültünk meg Csoóri Sándorral a szörnyű, '78- as január harmincadika, a halál napja megidézésekor. S vele együtt reméljük: ő egyike azok­nak, akik átviszik a szerelmet, a hitet, ember voltunkat helyet­tünk is „a túlsó partra". Pósa Zoltán mágus-haramia Weöres-életművet kijátszani bujdosó sámán, betyár, haramia nagy sámánjaink ellen. Kik avitt­ szavainak katartikus ereje. C­sak kiáltják ki azokat, kiknek köz­joggal mondhatta ki, saját sze­­penye szegélyéig sem érnek el, a mélyiségét is, mintegy giganti­­másik géniusz köpenye alól kussá nagyítván:. „Versemben ádázkodva és acsarkodva. Kik hatalom van". Ez a hatalom látó­ Molnár Edit MTI - Fotó JUWMW Műholdas köldökzsinór - Úgy kell a magyar adás megmara­dásunkhoz, mint a levegő. A hatá­ron túliaknak olyan ez, mint egy köldökzsinór-jellemezte Beder Ti­bor a székelyek igényét a magyar műholdas adásra, a Duna TV és az Antenna Hungária közös sajtó­­tájékoztatóján. Ez volt az első olyan tájékozta­tó, amin egy teljes műsorszóró rendszer, azaz a műsorkészítés, a műsorszórás technikai lebonyo­lítása és a vételi technika előállí­tói együtt mutatkoztak be. Barta József elmondta, hogy februártól széles nyalábbal történik a sugár­zás, ami a tévénézők számára azt jelenti, hogy megfelelő antenná­val az egész magyarlakta térség­ben február 12-től jól tudják fog­ni az adást. Kőhalmi Ferenc azt re­méli, hogy őszre kialakul a Duna TV teljes műsorstruktúrája. En­nek lehetőségei igen szélesek, mivel technikailag akár a nap 24 óráját is kitölthetné a magyar műholdas sugárzás. A jó tévézéshez jó műsoron és jó sugárzáson kívül tökéletes vé­teli technikára is szükség van. A bajorországi Kathrein cég speciá­lis antennát kísérletezett ki, ami elsősorban a Duna TV adását fog­ja tökéletesen. A műszer olcsósá­ga attól függ, milyen nagyság­rendben lehet gyártani. A ma­gyar műholdas adás szervezői egyébként minden olyan cég je­lentkezését várják, amelyik az adást legalkalmasabban vevő műszert tud előállítani. A minta­­példányokból nyilvános szemlét fognak rendezni, hogy a fo­gyasztók tájékozódhassanak, melyik berendezés szolgálja leg­inkább elvárásaikat. III. évfolyam 24. szám 1993. január 29., péntek KULTÚRA ... —­­ ■ TW U­r Világbemutató Párizsban Hétfőn este a Magyar Intézet nagytermében játszotta el elő­ször közönség előtt Petrovics Emil új vonósnégyesét a Bartók Quartett - Komlós Péter, Hargitai Géza, Németh Géza és Mező László. Kétségkívül kiemelkedő állomá­sa volt ez a világ legjobb vonós­négyesei között számon tartott együttes idei koncertsorozatá­nak, hiszen e művet éppen az ő kérésükre komponálta a Liszt Fe­renc Zeneművészeti Főiskola professzora, aki maga is jelen volt a bemutatón, és igen elra­gadtatottan nyilatkozott a nagy virtuozitást igénylő kvartett elő­adásáról. Maga a mű Petrovics Emil má­sodik vonósnégyese - ahogy a zenei szakírók jellemezték: „Bar­tók és Kodály tevékenységének és gondolkodásmódjának szelle­mében fogant, de magán viseli a szerző kizárólagos stílusjegyeit. Az első tétel lassú bevezetéssel indul, amely beletorkollik abba a gyors, mozgalmas szakaszba, amelynek fő jellemzője a tág és szűk hangközök drámai válta­kozása, a rendkívül kihegyezett ritmika. A II. tétel nosztalgiával idézi meg a már-már wagneri kromatikát, hogy aztán a közép­ső szakaszban a mai élet szágul­dó, szinte extatikus hangzásvilá­gába forduljon. A III. tétel első perceiben a vonósnégyes hang­szerei szolisztikusan, szinte rög­­tönzésszerűen haladnak az Al­legro fejé, amely táncos, dinami­kus hangvétellel zárja a művet." A Bartók Vonósnégyes és Sze­gedi Anikó zongoraművész ked­den nagysikerű Schumann-est­­tel örvendeztette meg a párizsi magyar nagykövetségen össze­gyűlt közönséget. Felszabadult, igen jó hangulatú előadás volt, fogékony hallgatóság előtt. Szerdán húszperces élő zenei közvetítés a France Musique rá­dióállomás stúdiójában, majd este Haydn-, Sosztakovics- és Dvorák-művekből álló hangver­seny zárta a Bartók Vonósné­gyes párizsi programját a Les Halles auditóriumában. -havasi­----------------­------------------------------­ Gálaest az Operában Február 1-én este 7 órakor a Nemzeti Társas Kör Alapítványa javára gálaestet rendeznek a Magyar Állami Operaházban. Az est célja az, hogy a bevételből a művészetek és az irodalom területén a fiatalokat és pályakezdőket támogatásban részesítsék. A műsorban Erkel-, Ko­dály- és Liszt-művek hangzanak el. Többek között közreműködik Pászthy Júlia és Melis György. A gálaest díszvendége Tőkés László, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület püspöke. Végre­k­ épp sikerült... „Szavazási malőr történt. Nem volt elegendő számú liberális képviselő a teremben, ezért az ügy nem is került napirendre"-mondta a Fővárosi Közgyűlés tavaly december 18-i ülése után az illetékes főpolgármester­helyettes a Magyar Hírlapnak (idézi a Népszabadság december 21-i száma), arról az „ügy"-ről, amelynek tárgya Szinetár Miklósnak az Operett Színház igazgatói székébe történő kinevezése lett volna. A klasz­­szikus pszichológiában az elszólások példatárában előkelő helyet kaphat­na a fent idézett két mondat: ha nincs jelen elegendő számú szavazat­készséges liberális képviselő, egyszerűen nem szavazunk, illetve majd akkor szavazunk, ha elegendően jelen lesznek. Ez most, azaz tegnap, a Közgyűlés ülésén végre sikerült. Minősített többséggel úgy határoztak, hogy 1993. augusztus 1-től négy évre, Szine­tár Einóst bízzák meg az Operett Színház igazgatásával. Tehát a sajtóban dokumentumok alapján megszellőztetett véd- és dacszövetség most már létrejöhet, minden akadály elhárult a hírhedett Pesti Broadway terv útjáral, megalakulhat a Pesti Broadway Kft. fővárosi önkormányzatostul, CineArtostul. A hídfő - híven Szinetár korábbi tervezeteihez - elfoglal­tatott. Hogy milyen eszközökkel, milyen áron, az most már lényegtelen. Fő, hogy most nem történt „szavazási malőr". A többi meg kit érdekel? (t­i.) i­­­uuuaptou­­­ajcxvuz,falu és Kulturális Központ tegnapi sajtótájékoztatóján Rafal Wis­niewski igazgató ismertette az intézet ezévi programjának leg­érdekesebb eseményeit. Ezt kö­vetően Piotr Szymanowski, a Lengyel Külügyminisztérium kultúrpolitikai és tudományos főosztályának vezetője szólt a lengyel-magyar kulturális együttműködés jelenlegi helyze­téről. A Nagymező utcai lengyel kultúrközpont idei programja jelentős mértékben a lengyel filmművészet bemutatása köré csoportosul. A márciusban kez­dődő lengyel filmtavasz című rendezvénysorozatban szerepel a hazánkban is jól ismert világ­hírű rendező, Krzysztof Zanussi hét filmjének bemutatása, köz­tük legutóbbi alkotásának az Érintésnek magyarországi pre­mierje. A holland-angol-lengyel kooprodukcióban készült film­ben, amely egy zsidó származá­sú lengyel zeneszerző drámai életét mutatja be a második vi­lágháborútól napjainkig, Max von Sydow játssza a főszerepet francia színészek társaságában. Április folyamán az elmúlt esz­tendő élvonalbeli alkotásaiból­­ lengyel filmet láthatnak az ér­deklődők a Bem moziban, köz­tük Wajda, Glinski és Kieslowsk filmjeit. A filmheteket az intézet­ben lengyel film­ plakátkiállító kíséri. Ugyancsak áprilisban tervezik az 1943-as varsói gettófelkelés 50. évfordulójának emlékére ki­állítás és történésztalálkozó szer­vezése mellett a filmvásznon­­ bemutatni mindazt, ami a len­gyel zsidóság kultúrájába visszavonhatatlanul elveszett Látható lesz többek között né­hány, a harmincas években ké­szült jiddis tematikájú és nyelvi lengyel filmalkotás is. Az intéző vendégül látja Wajda egykor asszisztensét, a ma Párizsban élt Agnieszka Holland rendezőt, aki­nek Európa, Európa című világ­hírű filmjét kívánják bemutatn ez alkalommal. Ugyancsak meg­ismerkedhetünk idén a Kalinfor­niában élő, Oscar-díjas lengye rövidfilmrendező, Zbigniew Rybczynskivel és néhány művé­vel, köztük a Franz Kafka élete feldolgozó alkotással. Ősszel a Goethe Intézet és Szlovák Kultu­rális Központ együttműködésé­nek köszönhetően, filmtörténé­szek előadásaival kísért rendez­vénysorozat indul, amelyen a volt szocialista országokban a cenzúra által letiltott filmeket mutatják be. Várhatóan két lengyel színház vendégjátékát szervezi meg az intézet az év folyamán, a Szkéné színházzal közösen. A lengyel­magyar dzsesszmuzsika nemes összefonódását jelenti az a húsz fellépésre tervezett tavaszi kon­certsorozat, amelyen Malecz Attila Bob-Art zenekarával lép fel a zse­niális lengyel szaxofonista, Zbigni­ew Namyschowski és Krzysztof Scie­­ranski. Az intézet havonta új kiállítás­sal várja vendégeit. Az idén, veze­tő lengyel képzőművészek bemu­tatása mellett olyan tárlatot is ter­veznek, mint a világ számos or­szágát már sikerrel megjárt, Witold Gombrowicz életművéhez kapcso­lódó kiállítás. A lengyel irodalom élő klasszikusai közül legalább ketten látogatnak az intézet köz­vetítésével hazánkba, így például Czeslaw Milosz és Stanislaw Lem. Folytatódnak a lengyel politikai és gazdasági életet bemutató találko­zók is vezető politológusok, szo­ciológusok és közgazdászok rész­vételével. Szalai Attila 7 1. KAIT A Lengyel Kultúra 1993-as programja 11 A­ rádiós mellett Mese egy magánvallásról Közhely, hogy az ember társas­lény (társadalmi lény), s hiába legszemélyesebb (magán-) ügye a vallás, magánvallás nem létezik. Többek közt még azért sem, mert a vallás közösséget is felté­telez: szűkebb vagy tágabb, szo­rosabb vagy lazább, gyakorlati vagy virtuális közösséget. A val­lás­szervező és megtartó erő is­­ számtalan példát sorolhatnánk. Egy, a Popper Péterrel folytatott rádióbeszélgetés idézte fel ben­nem a fenti néhány gondolatot. Popper napjaink divatos pszi­chológusa (mondhatnánk: di­vat-pszichológusa), lépten-nyo­­mon őt hallhatjuk, olvashatjuk. (Mint régebben Ranschburg Jenőt. A tömegkommunikáció szeszé­lyesen villantja dicsfényét a ki­­választottakra.) Popper a vallás reneszánszát azzal magyarázza, hogy összeomlott egy nagy mí­tosz: a tudomány mindenható­ságába vetett hit. A tudomány nem tudott választ adni a három legfontosabb (s talán legegysze­rűbb) kérdésre: a szexualitásra, az agresszióra és a halálra. Ez különö­sen a mostani társadalmi-erköl­csi válság idején nyilvánvaló. Bár, mint Popper mondja: a vi­lág létezési módja a válság­­ a Neandervölgy óta, így csak a transzcendencia tényével ma­gyarázható sok minden. Popper gondosan sorrendbe szedve há­rom - meglehetősen szubjektív - érvet is felsorol a szellemi szubsztancia igazolására. Máso­dik érve egyenesen mosolyogta­­tó: „Az ember lelke nem öreg­szik." Példának hozza rá Goethét, aki hetvennégy éves korában olthatatlan szerelemre gyulladt a tizenkilenc éves Ulrike iránt. De amikor futott utána a hegyol­dalon, hasraesett. Az esetből ki­indulva én rálicitálnék Popper­re: Goethe szelleme nemcsak nem öregedett, hanem egyene­sen fiatalodott - közeledett az infantilizmus felé. Popper maga is érzi, hogy valláselmélete nem komoly, vidáman nevetgél, szel­­lemeskedik. (Vannak emberek, akiknek a vallás ennél sokkal többet jelent.) Popper nem is tagadja, hogy azért van szüksége vallásra, mert azzal izgalmasabb, mint nélküle. Valójában világmagya­rázata túlságosan is racionális, ezt vonja be - játékos álcázással - transzcendens mázzal. Azon a vulgármarxista állításon, hogy a vallás a nép ópiuma, már a leg­­megátalkodottabb materialista is túl van. Popper azonban­­ el­vont, magas szellemi szinten - mintha a marxi tételt igazolná: különböző vallásokból ilyen ópi­umot mixel magának. Persze ki­zárólag házi használatra. (Példá­ul este, tévé mellé, teába kever­ve.) Nem kell benne új Mohame­det tisztelnünk. Kábítószer-ke­reskedésért - ópium á la carte - szintén nem kell elítélni. Egysze­rűen csak arról van szó, hogy a vallás kérdésével minden ember szembesül, és a választ (sőt a vá­lasztást) nem kerülheti el. Még a pszichológus sem. Fazekas László Csütörtök dr­c délelőtt a Hadtör­­téneti Múzeumban tudományos emlékülést rendeztek Görgey Artúr születésének 175. évfordu­lója alkalmából. Az ülést Rázsó Gyula, főigazgató nyitotta meg. Előadást tartott Kosáry Domokos, az MTA elnöke, A Görgey-kér­­dés története 1945 után címmel. Urbán Aladár, egyetemi tanár Görgey és Kossuth viszonyát elemezte 1848 szeptember-októ­berében. Katona Tamás, állam­titkár a Vág menti hadjáratról beszélt. Elmondta, hogy négy évvel ezelőtt vetődött fel a Gör­­gey-kérdés tisztázásának gon­dolata, a budai ostrom 160. év­fordulóján. Véleménye szerint nem feltétlenül kell arra töre­kednünk, hogy kedvező színben tüntessük fel Görgey Artúrt, mert ez esetben megismétel­nénk az előző rendszer hibáit, csupán a tényeket kell felsora­koztatnunk. Hallhattunk előa­dást Görgey, mint politikus cím­mel Hermann Róberttől, a Hadtör­téneti Intézet tudományos mun­katársától, Bóna Gábor, a Hadtör­ténelmi Közlemények főszer­kesztője a világosi fegyverletétel hátterét vizsgálta. Végül Cenner­­né Wilhelm Gizella, a Magyar Nemzeti Múzeum tudományos főmunkatársa diavetítéssel egy­bekötött ikonográfiatörténeti el­őadást tartott. Görgey Artúr ér­demei természetesen nem csök­kentik a szabadságharc többi meghatározó egyéniségének tet­teit, akikről itt nem esett szó, hangzott el a zárszóban. (V. S. Cs.) . . . --------­ T ft f you Görgey-emlékülés

Next