Új Magyarország, 1993. március (3. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-13 / 61. szám
X "Tb ^ l*V 18 III. évfolyam 61. szám 64// 1993. március 13., szombat Volt egyszer egy Március Akik magyar földön verekedtek értünk, s hazájukért A szabadságharc segédcsapatai Az új rend, a polgári társadalom megvalósítását Olaszországtól Magyarországon át Lengyelországig az állami és nemzeti függetlenség megszerzése és biztosítása révén látták elérhetőnek a reformok szolgálatába szegődött hazafiak. A közös sors, a hasonló feladatok államhatárokon átívelő, sajátos kapcsolatba hozták egymással az idegen hatalmak uralma alatt szenvedő nemzetek haladó polgárait, akik közül számosan minden alkalmat megragadtak arra, hogy felvegyék a harcot a szabadság szent ügyéért akár más népek oldalán is. A legkifejezőbb talán a lengyel szabadságharcosok jelszava: A ti és a mi szabadságunkért! hímezték lobogóikra már a napóleoni háborúk óta. Ennek a gondolatnak a jegyében fogtak fegyvert a magyar forradalom oldalán is, a külföldi segédcsapatok legnépesebb táborát alkotva. Kossuth Pesti Hírlapja már 1848 augusztusában arról tudósít, hogy a Felvidéken mintegy 200 lengyel menekült gyűlt össze, akik csatlakozni kívánnak a magyar ügyhöz. Első két századuk Józef Wysocki vezetésével Pesten alakult meg, s mindjárt Arad alá vonult. Később kiegészült a csapat két gyalogszázaddal és Wladyslaw Poninski ulánusszázadával. Ez az egység Damjanich III. hadtestében szolgált Buda visszafoglalásáig. Időközben újabb lengyel csapattestek alakulnak. Pesten Jerzy Bulharyn gyalogságot és ulánusezredet szervez, s ugyanezt teszi Észak-Magyarországon Wladyslaw Tchórznicki alezredes. Végül az összes lengyel csapatot az erdélyi lengyel légió kivételével egyesítették és Henryk Dembinski altábornagy IX. hadtestéhez csatolták. Az itt öszegyűjtött lengyel csapatok a legnagyobb létszámot 1849 nyarán érték el, amikor is 3 gyalogoszászlóalj, 2 ezrednyi ulánusosztály, egy-egy 3 fontos és 6 fontos félütegnyi tüzérség, valamint egy utászosztag képezte az állományt. Az erdélyi lengyel légiót nem állította fel. E csapat amelybe a cári hadseregből származó lengyel és ruszin hadifoglyok is jelentkeztek önkéntesen legnagyobb létszáma 900 fő volt: két zászlóaljnyi gyalogságból, két lovasszázadból egy tüzérségi félütegből és egy szerény vadászcsapatból állott. A magyar szabadságért tehát közel három és félezer lengyel harcolt 1848-49- ben. A lengyelek harctéri bravúrjai és helytállása gyakran lelkesítette a közvéleményt, azt sugallva, hogy harcunkban nem állunk egyedül, vannak szövetségeseink, s nem is akármilyenek. A magyar szabadságharc más nemzetiségű idegenlégiósai is a legkeményebb alakulatok közé tartoztak a honvédseregben. Peter Giron még a bécsi forradalomban állított föl egy csoportot Rajna-vidéki németekből, s a felkelés bukása után emberei egy részével Magyarországra szökött. Itt alakította újra további bécsi menekültek jelentkezésével csapatát, a német légiót. A Honvédelmi Bizottmány 1848 novemberében vette magyar szolgálatba az egységet, állampolgárságot, díjazást és felszerelést biztosítva számukra. A megegyezés szerint, ha az ellenféltől fegyvereket szereztek, azok értékét a kormány megváltotta tőlük. A német légió előbb Nagyváradra, majd tavasszal három százada Erdélybe került, ahol Hatvany őrnagy sikertelen akciójában 410-en lelték halálukat, közülük maga Giron Szegednél esett fogságba, s Haynau 1849. október 20-án kivégeztette. A bécsi akadémiai légió 1848 szeptemberében érkezett Pestre mintegy 1100 fővel. Néhányan beálltak a Zrínyi-csapatba és a Giron-féle német légióba, a többiek különböző csapattesteknél, így például Perczel seregében illetve Miskolcon szolgáltak. Ez utóbbiak a város hölgyeitől zászlót is kaptak ajándékba. 1849 januárjában Bem seregében közel 600-an forgatták a fegyvert, ám alig egy hónap múltán a véres harcok következtében létszámuk mindössze 32-re apadt. Ez a megdöbbentő szám is mutatja, hogy mindig és mindenütt halált megvető bátorsággal verekedtek. Ellenállhatatlan szuronyrohamaikról legendák jártak; a szigorú Bem maradékuk javát tisztnek neveztette ki. Az osztrák hadsereg olasz katonái közül elsősorban a Zanini és a Ceccopieri sorezredek állományából is több százan álltak magyar zászlók alá. Kezdetben zártan együtt szolgáltak, a kápolnai csata után kisebb csapatokra bontva hátországi feladatokat teljesítettek. 1849 májusában Debrecenben megalakult az olasz légió, amelynek vezetését Monti Sándor, a piemonti kormány kiküldöttje vette át, s immár egybegyűjtve vezényelte honfitársait. A légióban egyébként a szökevények mellett az összes hadifogoly olasz is szívesen és azonnal vállalta a szolgálatot. A Báró Karl Kress lombardiai könnyűlovas ezredet Jellachhoz vezényelte az osztrák parancsnokság, de 11 katonájuk visszamaradt és felajánlotta szolgálatát a magyar kormánynak. Később a Nagyvárad közelében elfogott ötvenhat lovasuk is belépett a honvédseregbe. Parancsnokuk Pretzl Mihály őrmester és főkovács lett, aki hamarosan Pereczire magyarosította a nevét. Ezredesként fejezte be a háborút Bem seregében 18 évi, nehéz vasban töltendő várfogságot kapott érte Haynautól. A Kress-huszárok közül egyébként sokakat előléptettek tisztté. Emléküket Jókai Mór is megörökítette Egy az Isten című regényében. Román és francia légió megalakulásának terveiről is maradtak fenn nyomok, de a valóságban mindkettő csak elképzelés maradt. Szalai Attila Somogyi Győző grafikái A négyszögletes konföderatía sapka fémjelvénye, amely a napóleoni időktől napjainkig szinte változatlanul fennmaradt a lengyel hadseregben A bécsi akadémiai légió zászlaja, amelyet Miskolcon adományozott az egységnek Constantinné Kurucz Erzsébet A lengyel légió Erdélyben alakult ulánusezredének katonái Bem József egyszerű honvédbe- A bécsi akadémiai légió egy kakecsben tonája A német légió katonája és tisztje Henryk Dembinski altábornagy Kress-lovas menetöltözetben Lengyel légionista gyalogosok Olasz légionista menetöltözetben