Új Magyarország, 1993. március (3. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-13 / 61. szám
tJ TÉNY A Magyar Nemzeti Múzeum hagyományaihoz hűen kiállítással emlékezik az 1848-as forradalom 145. évfordulójára. A Szabadságharc csataképei című tárlaton többek között megtekinthetők a fiatal Than Mór Görgey hadseregének mozdulatait megörökítő akvarelljei és Szerelmey Miklós honvédtiszt tervezte csataképsorozat vázlatai. Az osztrák csataképfestők közül - akik többnyire a császári hadsereg katonáit idealizálták - Bachmann-Hohmann, Katzler és Pettenkofen alkotásai tekinthetők meg. A szabadságharcot idéző képeket egykorú fegyverek és kitüntetések egészítik ki. A kiállítást tegnap délután megnyitó Katona Tamás államtitkár elmondta: „Az 1848-as szabadságharcosok a világ utolsó forradalmi nemzedékét alkották, mert egészen a szabadságharc végéig meg tudtak maradni közkatonának. Éppen ezért köteleségünk - Petőfi gondolata szerint - a negyvennyolcas közkatonák tisztelete" 'í Chí'í ^ Emlékezés a Pesovár Ferencre A néprajzkutató-muzeológus halálának tizedik évfordulóját idén, február 26-án kegyelettel ünnepelhette meg a szakma, barátai és számos tisztelője. A néptánckutatás élvonalába tartozó tudós főként Fejér megye eleddig ismeretlen, feltáratlan népi kultúráját kutatta. Pesovár tudós alkata, emberi nagysága jelképesen is összeforrt a befogadó királyi várossal, a híres István Király Múzeummal, melynek huszonhat évig volt tudományos munkatársa. Nem szobatudósként, hanem a távlatokban gondolkodó, az itt és most hasznosságát, funkcionalitását egyaránt felismerő igaz népművelőként tisztelhettük. Az ő érdeme is, hogy Székesfehérvárt indult először táncház, s a mozgalommá szélesedő Sebő Halmos vezette táncközösségnek tanácsadója, bátorítója volt Martin György mellett. A helybéli Tilinkó zenekar és az Alba Regia Táncegyüttes értő, igényes szaktanácsadója, segítője volt haláláig. Áldásos munkásságának egy része máig kiadatlan, s a tudós személyiségéről szóló monográfia is megírásra vár. Az idei ünnepségsorozaton a Patika Múzeumban rendeztek Pesovár Ferenc-emlékkiállítást, amelyet dr. Andrásfalvy Bertalan néprajztudós, a magyar Néprajzi Társaság elnöke nyitott meg. Ezt követte egy kötetlenebb szakmai-baráti emlékülés, ahol felvillantak az életpálya mozzanatai a herendi gyermekkortól a korai haláláig. Megszólalt dr. Pesovár Ernő, aki öccsének a cserkészettől tanult tömör beszédét és toleráns tartását magyarázta. Andrásfalvy a közös gyűjtési tapasztalatokról szólva kiemelte, hogy az ünnepelt nemcsak a táncokat, hanem az egész népéletet figyelte, a mesélő embereket is. A juhait kereső pásztor története nyomán Kunszentmiklósról elindulva Pesovár Erdélyben, Moldvában (a jelen lévő dr. Faragó József, és az emlékülésen szintén a múltat idéző Kallós Zoltán pártfogásával) folytathatta kutatásait. Dr. Lukács László jó szerkesztői, már-már koreográfusi érzékkel vezette a kötetlen beszélgetést, a „megidézést". Emlékezetes pillanatok szakították meg az értő szót, amint felcsendült a tudós legkedveltebb dala a „Meg kell a búzának érni", a Sebő-Halmos duó tolmácsolásában. Az egybegyűltek tapsolhattak a Tilinkó együttes kíséretében előadott mezőföldi párosnak, ugrásnak, kanásztáncnak, meg a kalotaszegi legényesnek. Az emlékünnepség nyitása nemes gesztussal zárult; az 1988- ban alapított Pesovár Alapítvány kuratóriumának elnöke, dr. Pesovár Ernő átnyújtotta az alapítvány díját Karácsony Zoltánnak, az MTA fiatal néptánckutatójának inaktelki monográfiája szakmai elismeréséért. Olsvai Tamás Margit X @Má S v _ BudaPest Bízom a kormányban Március 3-án a szolgáltatások között olvastam lapjukban a húsárakról. Higgyék el, nagyon edzett vagyok az áremelésekkel szemben. Szemléletem az, hogy a megváltoztathatatlanba bele kell törődni, s bízni abban, hogy jobb lesz! Na, de az, hogy a nyúl kilója 840 forint! Ez meglepett. S hogy miért? Na ez az! Vannak nyulaink. Erről az állatról tudni kell, hogy igen szapora, nem meglepetés a 10-12 utód. Ezek négy hónapos korukra elérik a két és fél kilogrammos súlyt. Ez a nyúl átvételénél az alsó határ, háromkilós már öregecske. Kilogrammonként 100, azaz egyszáz forintért veszik át a nyulakat! Vegyünk egy átlagos, 3 kiló súlyú állatot. Ez, mire konyhakész állapotba kerül, 40 százalékot veszít a súlyából, így 1,80 kiló marad. Ez 1492 forintért eladható. A termelőnek kifizetett ár után marad 1192 forint. Ide-oda szállítási költség, a feldolgozásra kifizetett összeg kb. 500 forint, marad tiszta haszon 692 forint. De ne cifrázzuk, kerekítsük 600- ra. Ez 10 darab nyúl esetében 6000 forint. S most csak egyetlen anyanyúl utódairól van szó! S az átvételkor több száz állat kerül elszállításra! Higgyék el nekem, most már megértem azokat az embereket, akiknek tehenük van, s nem adják le a tejet. Az átvételi és az eladási ár között megmagyarázhatatlan a különbség. Igen jó lenne, ha a mezőgazdasági minisztériumban sürgősen elgondolkoznának azon, hogy Magyarország földrajzi helyzeténél fogva elsősorban agrár- és nem ipari ország. Emlékeznek még? 1988-ban ötven fillérért is lehetett tojást venni. Megoldás: levágatták a tyúkokat. Ma már ott tartunk, hogy 7 forint a tojás darabja. Sertésügyben ugyanez történt. Importból lehet pótolni mindent, mondják. De kinek származik előnye abból, hogy importálunk olyan termékeket, amelyek itthon, a mi kis hazánkban megtermelhetők? Ingyenkonyhák, hajléktalanoknak szállások, a menekültek elhelyezése, ez nagyon sok pénzbe kerül. Segíteni is kell a rászorultakon. De ott ne pazaroljunk, ahol ésszerű átgondolással megtakarítani is lehet! A termelőtől a feldolgozókhoz, a fogyasztókhoz! Ezt meg kell szervezni, ha nem akarják azt, hogy a panelekben lakók éhen haljanak. Én bízom a kormányban, hisz rá adtam a szavazatomat, s közben sem pártoltam át a függetlenekhez. Azzal is tisztában vagyok, hogy ezt a csődtömeget nem lehet egyik napról a másikra megoldani. Hiszen az ellenzék úgy áll a kormánnyal szemben, mintha egy újszülöttől várnánk el, hogy egy év alatt járjon, beszéljen, s mi több, ha már ilyen ügyes lássa is el magát. Sokkal több segítőkészséget és okos bírálatot megoldási javaslattal. Csak összefogva haladhatunk Európa felé. Németh Andrásné Dunavarsány LEVÉLTUKÖR 1993. március 13., szombat Nem kell a kapun belüli munkanélküliség! Egyik február végi Aktuális című televíziós műsorban a nyugdíjasok helyzetével foglalkoztak. Vajon kinek a nevében nyilatkozott a meghívott? Én is nyugdíjas vagyok (1983 óta), de nem hatalmaztam fel, és még sokan mások sem. A KSH adatai szerint 1992. december 31-én 640 ezer munkanélküli volt. A műsorban miért mondtak 800 ezret? Javaslom a jövőben, ha adatokat közölnek, azok legalább megközelítően legyenek pontosak. Az is elhangzott a műsorban, hogy a nyugdíjak régen is kicsik voltak, de akkor beruháztak és gépeket vettek rajta, amin termelni lehetett és embereket foglalkoztatni. Közlöm: régen a kommunista kormányok két százalékkal emelték évente a nyugdíjakat, csak az új kormány emeli 14-22 százalékkal évente, holott 1983 előtt is volt bőven (!) infláció. A műsorban említett gépek, amiket beruháztak, zömében elavult, rosszul kiválasztott berendezések voltak, amikkel nem tudtak mit kezdeni, illetve a gyártmányok csak veszteséggel (vagy úgy sem!) voltak eladhatók. De ma már a gyárak sem. Megemlítették a mezőgazdaság, élelmiszer- és könnyűipar területén történő foglalkoztatást. Én csak a könnyűiparról írok,mivel ott kezdtem „kismérnökként" és ott fejeztem be vezetőként 38 év után a munkát. Ha nem eladhatók a gyártmányaink, miért járassuk a gépeket? Az sok pénzbe kerül, és megint egymillió munkanélküli lesz a kapukon belül, úgy, ahogy a szocializmusban volt. Ezt nem kell újra megismételni! Az tény, hogy más gazdaságpolitika kellene, de én (a nyilatkozóval ellentétben) nem tudom megmondani, hogy milyen. Ez nehéz kérdés, ami abból is látható, hogy a többi „baráti" állam sem tudja, mert még nehezebb helyzetben vannak, mint mi, pedig - tudomásom szerint - az egy főre eső adósság sehol sem volt több, mint nálunk. Befejezésül felajánlom részvételemet egy televíziós vitához, hogy személyesen győzzem meg a nyilatkozat tévedéseiről. Egry Tamás Budapest