Új Magyarország, 1993. március (3. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-16 / 62. szám

( ^3^2.)3 Jeszenszky: Minden forradalmunk törvényes volt Szomszédainkkal együtt a stabilitásért A makói Petőfi-szobornál az egy­begyűltekhez először Gyulay Endre szeged-csanádi megyés­püspök szólt, hangsúlyozva, hogy 1848 a magyar történelem tanítómestere. Ezt követően Jeszenszky Géza külügyminiszter mondott ünne­pi beszédet. 1848 - ahogy az Amerikában élő Deák István talá­lóan megfogalmazta - törvényes forradalom volt. A történész­­külügyminiszter ehhez hozzá­tette, hogy Bocskaitól 1956-ig és 1989-90-ig minden forradal­munk, nagy nemzeti megmoz­dulásunk törvényes keretek kö­zött ment végbe, még a radika­lizmusra hajló márciusi ifjak is keresték a kompromisszumot, tiszteletben tartották a Pozsony­ban habozva haladó országgyű­lés döntéseit, tudták, hogy a pil­lanat hevéért nem szabad koc­káztatni a kisebb, de biztosabb eredményeket. Különösen fontos annak tu­datosítása, hogy a magyar sza­badság mindig összefüggött Eu­rópa szabadságával. • Ezt az el­múlt évek eseményei is tökélete­sen igazolták. Az „Új Európa" szabadsága és demokratikus be­­ráció, a közép-európai megbéke­­rendezkedése még nem szilárd, lés gondolatával. Ahogy egyetlen ember sem szi- 1848-ban született meg a mo­­get, úgy egyetlen volt kommo­­dern Magyarország és akkor nista ország sem lehet a stabilitás születtek meg azok a külpoliti­­szigete, a növekvő jólét oázisa, kai koncepciók iS­ amelyek a sza­ha szomszédságában háború van, ha a demokrácia nem érvé­nyesül kellően, ha az egyszerű emberek számára a diktatúra megszűnése egybeesik az árak megugrásával és a munkahelyek bizonytalanná válásával. Ezért Magyarország nagy jelentőséget tulajdonít az olyan kormányközi regionális együttműködések­nek, mint a Közép-európai Kez­deményezés, vagy az ezzel rész­ben egybevágó visegrádi cso­port. Ugyancsak Közép-Európa jobb jövőjét szolgálja a megyék, tartományok önálló kezdemé­nyezésén alapuló Alpok-Adria Együttműködés és a nemrég Debrecenben létrehozott Kárpá­tok Eurorégió. Ezek nem zártak senki előtt, nyugodtan mond­hatjuk, hogy összhangban van­nak térségünk legjobb gondol­kodói és művészei sok formában megnyilvánuló régi vágyaival és reményeivel, a Dunai Konföde­bnddá és függetlenné vált Ma­gyar Köztársaság külpolitikájá­nak is alapját képezik. A Bat­­thyány-kormány külpolitikája a nyitások, a kezdeményezések egész sorát mutatta fel. E külpo­litika egyik formálója volt Kos­suth Lajos. 1848. július 11-i beszé­dének elvei ma is érvényesek. Megállapította, hogy egyszerre kell építeni a külszövetségekre, ezen belül az egységesülő Né­metországra, a szabadságeszmét megszemélyesítő Franciaország­ra, az európai egyensúly szüksé­gességét mindig hűvösen mérle­gelő Angliára, a nagyvonalú po­litikával megnyert szomszéd né­pekre, mindenekelőtt azonban a szilárd belső viszonyokra, s ve­szély esetén az erős hadseregre - emlékeztetett ünnepi beszédé­ben Jeszenszky Géza. ,L, X” Az ereje Tudósítónktól: Szlovákiában szinte valamennyi magyarlakta településen meg­emlékeztek a 145 évvel ezelőtti eseményekről. Léván Boros Jenő, a Magyar Köztársaság pozsonyi nagykövetségének ideiglenes ügyvivője, a Csemadok és az Együttélés Politikai Mozgalom helyi képviselői koszorút helyez­tek el a temetőben lévő 1848-as emlékműnél. Zselizen vasárnap este ünnepélyes, gyertyás felvo­nulást szerveztek a Csemadok, az Együttélés Politikai Mozga­lom, valamint a Magyar Keresz­ténydemokrata Mozgalom helyi alapszervezetei. A város főterén a rövid kulturális műsor után Csáky Pál, a MKDM parlamenti képviselője méltatta nemzeti ün­nepünk jelentőségét és a mának szóló üzenetét. Tegnap a délutáni és az esti órákban Nyugat- és Dél-Szlová­­kia valamennyi járási székhe­lyén megemlékeztek az 1848-as eseményekről. Szlovákia főváro­sában a Csemadok Pozsony Vá­rosi Választmánya és a Pozsonyi Magyar Kulturális Központ szer­vezett ünnepi megemlékezést. Délután 14 órakor kezdődött az emlékműsor a Ligetfalusi Petőfi Sándor szobornál, ahol dr. Sur­ján László, a Magyar Köztársaság népjóléti minisztere tartott ün­nepi beszédet. Hangsúlyozta: a demokrácia erőinek össze kell fogniuk határokon innen és ha­tárokon túl, mert a demokrácia nélkül csak rövid távon lehet eredményt felmutatni. Nagy a felelőssége az elszlovákosodott magyar családoknak és az elma­­gyarosodott szlovák családok­nak. Az ő szerepük a szlovák­magyar megbékélésben nem a fal, hanem a híd szerepe. Surján László a szabadságharc mának szóló üzenetét a következőkép­pen foglalta össze: „a magyarok istenére esküszünk, hogy ma­gunk alá rabságba más nemzetet nem nyomunk, hiszen magun­kat elnyomásba nem engedjük hajtani. Isten minket úgy segél­­jen!" Az ünnepi beszéd után egy szavalat következett, majd a Híd vegyeskar énekével egyidőben helyezték el koszorúikat a Petőfi szobornál a vendégek. Surján László és Boros Jenő a Magyar Köztársaság, Duka-Zólyomi Ár­pád, az Együttélés Politikai Moz­galom alelnöke a Mozgalom, Pa­­uer Győző a Csemadok, Á. Nagy László és Tóth Károly pedig a Ma­gyar Polgári Párt nevében. To­vábbá koszorút helyeztek el a nagy költő szobránál a szlováki­ai magyar cserkészek és Csémy Tamás, a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének elnö­ke. Este hat órakor a pozsonyi Magyar Kulturális Központban emlékeztek meg az 1848-as sza­badságharcról. Kamoncza Márta III. évfolyam 62. szám , 1993. március 16., kedd TUDÓSÍTÁS Születés és feltámadás Kassai tudósítónktól: 1848 decemberében az első kas­sai csatában sebtiben felállított honvédegységek Budamérnél szembekerültek a jól felszerelt és kiképzett, gróf Franz Schlick tá­bornok vezette császári sereggel. Az ütközet kimenetele így nem lehetett kétséges. Az elesett két­száz honvédet Kassán nem lehe­tett eltemetni, a császári tábor­nok ezt nem engedélyezte. e­ngedélyezte. A Bálla József ma- ,a méltó szertartást Bálla József ma­­gyarbődi lelkipásztor vállalta. Két évvel ezelőtt a honvédek sír­ja fölé faragott fejfa került, és már hagyománnyá vált, hogy a bődi­­ek a kassaiakkal és a környék la­kosságával együtt ünnepüik már­cius 15-ét Magyarbődön. Az ünnepség a bődi reformá­tus templomban kezdődött, ahol az igét Mészáros István tiszánin­­neni református püspök hirdet­te. A temetőben, a kopjafánál folytatódott az ünnepség, a ve­zérszónok, Czine Mihály egyete­mi tanár volt, aki március idusát a születés és a feltámadás ünne­peként méltatta. Hangsúlyozta: olyan ünnep ez, amelyet a ma­­arság New Yorktól a Székelf­­öldig együtt ünnepel meg. Taba Lajos a Magyar Köztársaság kon­zulja rövid beszédében a sírok fölött álló kopjafát a békés együttélés mementójának ne­vezte, hiszen a szabadságharc honvédei között számtalan szlo­vák is vitézül küzdött. Balassa Zoltán Szabad György, az Országgyűlés elnöke mondott beszédet va­sárnap este a bécsi Collegium Hungáriáimban az ausztriai ma­gyarság március 15-i megemlékezésén. Az ünnepségen meg­jelent sok száz vendéget üdvözölte Deák Ernő, az ausztriai ma­gyar egyesületek és szervezetek központi szövetségének elnö­ke is. Elismeréssel szólt az osztrák kormány legutóbbi intéz­kedéséről, amellyel a bécsi magyarságot népcsoporttá minősí­tette. A magyarok, a magyarság történelme iránti megbecsülés jeleként értékelte, hogy a március 15-i ünnepség védnökségét Heinz Fischer, az osztrák parlament elnöke és Erhard Busek al­­kancellár vállalta. Az ausztriai magyarság szempontjából az idei március 15-i ünnepség fontos állomás: az egymással sok kérdésben vitázó egyesületek és szervezetek vezetői most első ízben ünnepeltek együtt Tudósítónktól: Erdélyben az idén is Hargita, Ko­­vászna és - részben - Maros me­gye magyarsága fejezhette ki nyíltabban, szabadabban a nem­zeti ünnepe és az 1848-es szabad­ságharc eszméi iránti érzelmeit. A bánsági, partiumi vagy akár a nyugati határmenti városok, községek magyar lakossága többnyire a múlt hét végi emlék­műsorok, kulturális rendezvé­nyek résztvevőjeként és legtöbb helyen csak művelődési házak­ban, iskolák dísztermeiben, RMDSZ-székhelyeken érezhette a nemzeti ünnep közösségi han­gulatát. A legnagyobb tömeg Csíksze­reda, Sepsiszentgyörgy, Szé­kelyudvarhely, Gyergyószent­­miklós, Székelykeresztúr és Ma­rosvásárhely emléműveinél gyűlt össze. Csíkszeredán 8-10 ezren találkoztak a helyi Mikó vár előtti területen, Petőfi és Bal­­cescu szobránál. Mindkét szobor­alakon nagyméretű magyar és román nemzeti zászlókat lenge­tett a szél. A diákok Petőfi Sán­dor alkalomhoz illő verseiből szavaltak. Több tucatnyi csíki vállalat, szervezet és oktatási in­tézmény helyezett el koszorút a Petőfi-szobor talapzatánál. A Magyar Köztársaság nevében Rudas Ernő bukaresti nagykövet koszorúzott. Koszorút helyezett el a FIDESZ is. A csíkiakhoz hasonló nyíltság­gal fejezhették ki érzéseiket a sepsiszentgyörgyiek is, egy olyan vidék központjában, amely a Székelyföldön talán leg­jobban összefonódik az 1848-as forradalom történéseivel. A vá­ros több emlékművénél is koszo­rúztak, a tömeg pedig a város­­központban gyűlt össze. A fú­vószenekar eljátszotta a „Gábor Áron rézágyúját" majd a jelen­lévők elénekelték a székely és a magyar himnuszt, valamint a Magyarok Világszövetségének himnuszát is. Elhangzott a szó­zat. Gábor Áron, a nagy székely szabadságharcos szülőföldjén, Felsőháromszéken helyi, régi hagyományokat követve vonul­tak be a falvak lakói Kézdivásár­­helyre. Koszorúzás volt Gábor Áron eresztvényi sírjánál. Kézdi­­vásárhely meghívottja volt Mar­kó Béla RMDSZ-elnök. Évek óta az egyik legszíne­sebb, legsajátosabb emlékező­hely a Hargita és Kovászna me­­g határa közelében fekvő gergestető. Itt a falusi legé­nyek magyar zászlót tűztek ki gy­űr egy óriási fenyőfa csúcsára és le­­jöttükben lenyesték a fenyő ága­it. A fát „valakik" kivágták, de másnapra egy másik fenyőre ke­rült a lobogó... Székelyudvarhelyen és kör­nyékén négy helyen volt na­gyobb méretű emlékműsor és koszorúzás, köztük az agyagfal­vi emlékműnél és a székelyke­resztúri Gyárfás-kúriánál. Ma­rosvásárhelyen a Vártemplom­­nál gyűlt össze több ezernyi em­ber. Koszorúzás volt a Maros megyei Fehéregyházán és Se­­gesvárott is. Székelyföld peremén, illetve attól távolabbra már jóval „csen­desebb" volt a március 15-ei ma­gyar ünnep. Több erdélyi nagy- és kisvárosban már 13-án vagy 14-én megtartották az emlékmű­sorokat és a koszorúzást is. Ko­lozsvárott például élt a Funar-in­telem, nem lehetett magyar zászlót lobogtatni, himnuszt énekelni, mint Székelyföldön. Aradon 14-én tartottak emlék­műsort (akárcsak Nagyváradon) és 15-én koszorúztak az 1848-49- es vértanúk vesztőhelyén. Szat­­máron és környékén is koszo­­rúzták az emlékműveket, sírhe­lyeket. Botos László ■msTw tk­i­x Megemlékezések a Székelyföldön Magyar Szó helyett szórólapok A Vajdaság önfegyelme Tudósítónktól: A Vajdaságban már vasárnap megkezdődött az ünnepségso­rozat, Omoravicán hálaadást és megemlékezést tartottak, ame­lyen számos magas rangú hazai és külföldi vendég jelenlétében jelképesen megkoszorúzták Kossuth Lajos mellszobrát. Szabadkán, a Népkörben a Vajdasági Magyar Ifjúsági Szö­vetség szervezésében rangos magyarországi és hazai vendé­gek részvételével ünnepelték március 15-ét. Martonyi János magyar külügyi államtitkár a magyar kormány és Antall József miniszterelnök jókívánságait, Dornbach Alajos, a parlament al­­elnöke pedig az Országgyűlés üdvözletét adta át.­­ Ezekben a nehéz időkben a vajdasági magyarság az egész világ csodálatát és elismerését váltotta ki azzal a kötődéssel, amellyel szülőföldjéhez ragasz­kodik, a fegyelemmel, ahogy sorsát viseli, de különösen azzal a higgadt kitartással és politikai öntudattal, ahogy céljai elérésé­ért küzd - mondta egyebek kö­zött Martonyi János. Zentán, a VMDK zentai és csókai szervezete emlékezett meg az 1848-49-es események­ről a szabadságharc áldozatai­nak síremlékének Az ünnepség­­sorozat a magyarittabéi Kos­­suth-szobor megkoszorúzásával fejeződött be. Ezekről az eseményekről a vajdasági magyarok alig értesül­tek. Napilapjuk, az Újvidéki Ma­gyar Szó harmadnapja nem jele­nik meg, mert alapítója, a Tarto­mányi Képviselőház és kiadója, a Fórum képtelen kinyomtatni a szerkesztőség által gondosan, nyomtatásra előkészített újsá­got. A vajdasági magyarok nem tudják, mit írt (volna) dr. Ágoston Mihály egyetemi tanár március 15-i vezércikkében, talán utólag, ha megjelenik az újság, elolvas­hatják a Történelmében (is) él a nemzet című cikket, a kisebbségi szabadságjogokról szólót, továb­bá a Feledésre ítélve című kom­mentárt, amely azzal foglalko­zik, hogyan tárgyalja az itteni ál­talános iskolai tanterv a magyar szabadságharcot. Magyar Szó helyett az olvasók két napon át egy szórólapot kap­tak. A szinte folyamatosan ülése­ző szerkesztőbizottság így tájé­koztatja a olvasóit a lap meg­mentésére irányuló törekvései­ről. A kétoldalas nyomtatvány csak címszavakban számolhat be a lap eseményeiről. Csak ar­ról tájékoztat részletesen, hogy a szerkesztőség hónapok óta ne­hézségekkel küszködő lap és ki­adója helyzetének tartós megol­dását szorgalmazza, az egyetlen megoldást abban látja, ha a Ma­gyar Szó átalakul részvénytársa­sággá. A szerkesztőbizottság ál­láspontja szerint a lap katasztro­fális anyagi helyzetét nem lehet gazdasági okokkal és a nemzet­közi szankciókkal leplezni. A gyors átalakulás érdekében a szerkesztőség szakértői csopor­tot bízott meg, hogy végezze el a vagyonelosztást és dolgozza ki az Rt. alapokmányait. Amennyi­ben az alapító elutasítja ezt az egyetlen lehetséges megoldást, gyakorlatilag megszünteti a fél évszázados Magyar Szót. Az ala­kítótól olyan jelzések érkeznek, úgy a követelésnek nem tesz­nek eleget. I.F. : Bonn: szerénység, józan hangvétel Tudósítónktól: A múlt hasonló rendezvényeitől alap­­gondolatában elütő március 15-ei ün­nepségre tekint vissza a Rajna-vidék ma­gyarsága. Puritán szerénység, józan hangvétel, a történelmi múlt és gondter­helt jelen közötti hídverés jellemezte a bonni magyar nagykövetség épületében lezajlott ünnepélyt. 1848 örökségének hangját a jövőbe vetett bizalom érzése hatotta át, már csak azért is, mert Petőfi Sándor és Kisfaludi Károly költeményeit ezúttal nem kiforrott művészek, hanem fiatal gyerekek adták elő - friss természe­tességgel, alátámasztva az új generáció­ba vetett hitet, hiszen az új magyar sza­badság pillanatnyilag még oly gyenge palántáját csak ők nevelhetik fel mély gyökerű fává. A Berlinben élő énekesnő, Rózsa Márta Kodály­ dalai illő zenei kere­tet adtak az ünnepségnek, amelynek po­litikai mondanivalóját dr. Kelemen András a Külügyminisztérium államtitkára fo­galmazta meg higgadt tárgyilagosság­gal, lemondva az érzelmi hangulatkeltés módszeréről, keresve az utat az európai egység és a nemzeti összefogás között, abból a meggyőződésből, hogy csak az érzelem és az értelem közössége hozhat sikert. „A magyarokkal szembeni előítéletek egyike a szalmalángtermészetünket rója meg" - mondotta dr. Kelemen, ennek el­lene vetve, hogy elvitathatatlan törté­nelmi tények bizonyítják: az 1848-as sza­badságharc kirobbanása nem szalma­láng fellobbanása, hanem majd három évtizedes előkészítés eredménye volt. „Széchenyi István és Kossuth Lajos érlelő vitájához hasonló szellemi előkészület­tel a mai rendszer nem vérteződhetett föl" - szögezte le a Külügyminisztérium politikai államtitkára, utalva a fegyverek nélkül kivívott új magyar szabadság alapvető problémájára, a demokratikus pártok felkészületlenségére, az idő rö­vidségére.­­ „A fejekben a közelmúlt káros öröksé­ge kísért, holott a szabadság szelleme nem szalmalángnak, hanem magnak bi­zonyult, hiszen működik az országgyű­lés, megvalósult a sajtószabadság, dol­gozik a nemzeti bank, kialakulóban a demokratikus környezet." 1848 követe­léseinek 12 pontja a megvalósulás útján halad - „Istenem, csak adj időt a ma­gyarnak!" - mondotta dr. Kelemen And­rás, majd így nyilatkozott az Új Magyar­­országnak: „Nagyon bízom abban, hogy nem kizárólag azok számára vannak hallgató fülek, akik a szélső érzelmek­nek a húrján játszanak. Keveset ér, ha az érzelmeket nem tudjuk energiaforrás­ként használni, amikor logikusan és ér­telmesen oldunk meg dolgokat. Retten­tő indulatok vannak mindennel kapcso­latban, ami rosszul működik Magyaror­szágon és ami rosszul működik a ma­gyar és a külföldi kapcsolatokban is. Mindez érthető. De meg kellett értet­nem a hallgatósággal azt is, hogy az 1848-as fellángolást nagyon hosszú és szívós politikai, nevelő élőmunka előzte meg - olyan indulatokkal, mint ezúttal. Csak nekünk sokkal rövidebb idő állt rendelkezésünkre." Stefan Lázár Kárpátalján is koszorúztak Kárpátalján is számos ünnepsé­get tartottak március 15-e, a ma­gyar szabadságharc ünnepe al­kalmából. Beregszászon vasár­nap este a járási kultúrházban tartottak ünnepi estet, melynek Tóth Mihály, az ukrán elnök járási megbízottja és Dalmay Árpád, a Magyar Kulturális Szövetség he­lyi szervezetének elnöke volt a szónoka. Hétfőn koszorúzási ün­nepséget tartottak a Petőfi szo­bornál és Kossuth Lajos mell­szobránál. A koszorúzási ünnep­ségen Szűrös Mátyás, a magyar Országgyűlés alelnöke mondott beszédet. Az ünnepet megelőzően tar­tották meg egyébként Nagyszöl­­lősön a Kárpátaljai Magyar Kul­turális Szövetség IV. közgyűlé­sét. A KMKSZ alapvető feladata a kárpátaljai magyarság érdeke­inek védelme - hangoztatja a programnyilatkozat. Elősegíti a béke megőrzését, a nemzetközi együttműködést, és a nemzeti­ségi viszonyok tökéletesítésére vonatkozó kormányhatározatok megvalósítását. Külkapcsolatai­­nak súlypontját az anyaország­gal való együttműködés képezi, de nem kötelezi el magát egyet­len párt, mozgalom mellett sem. (MTI) A New York-i magyarok március 15-e alkalmá­ból ünnepségen emlékeztek meg a szabadság­­harc évfordulójáról, míg a washingtoni magya­rok ünnepségét a rendkívüli időjárás miatt egy héttel el kellett halasztani. Beszédet mondott László Balázs New York-i főkonzul, aki a nem­zeti ünnep alkalmából vasárnap megkoszorúz­ta Kossuth Lajos New York-i szobrát. A New Yorkban szintén felszólaló ifjabb Horthy István, az egykori kormányzó unokája egyebek közt ar­ról szólt, hogy milyen károkat okoz a magyar­ságnak a nacionalizmus. (MTI) Méltóságot az ünnepnek Müncheni tudósítónktól: Münchenben a Bajorországi Magyar Tartományi Szövetség és a Magyar Főkonzulátus közös rende­zésében március 13-án ünnepelték az 1848/49-es for­radalom és szabadságharc évfordulóját. A Hotel Bu­dapest zsúfolásig megtelt Liszt-termében Katona Ta­más mondott beszédet. A Miniszterelnöki Hivatal ál­lamtitkára a forradalom eseményeként megalakult, Batthyány Lajos vezette első felelős magyar kormányt minden idők legnagyszerűbbikének minősítette. Feladatunk - hangsúlyozta az államtitkár -, hogy visszaadjuk e legnemzetibb ünnepünk méltóságát, s megakadályozzuk, hogy azt bármilyen politikai rendszer valaha is még egyszer kisajátíthassa ma­gának. Legyen március 15. ezentúl a fiatalság ün­nepe, a Nemzeti Múzeum lépcsőjén meg a Petőfi­­szobornál ne politikusok, hanem lelkes egyetemis­ták mondjanak majd ünnepi beszédet. Az ünnepség keretében Katona Tamás a Magyar Köztársaság Érdemrend Tiszti Keresztje kitüntetést adta át dr. Buzády Tibornak, a bajor fővárosban mű­ködő Széchenyi Kör vezetőjének a magyarság ér­dekében kifejtett több évtizedes tevékenységéért. Udvardy Jenő müncheni magyar főkonzul szavai szerint Buzádyt mintegy hétmillió márka értékű se­gélyakció megszervezéséért is elismerés illeti. B. Sz. L.

Next