Új Magyarország, 1993. május (3. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-17 / 113. szám
9tv N-Hsfi/Mi. Függönyrojt Mászkálok Annyi újabb keletű színházi rossz szokás honosodott meg nálunk az utóbbi években, hogy lassan már annak kell szégyenkeznie, aki ezeket szóvá teszi. A rossz szokások azonban naponta hoznak újabb termést. Mint a kiirthatatlangyomnövények, a legváratlanabb helyen és időben ütik föl a fejüket. Addig még szűz területeket vesznek birtokba, s a gyomnövények természete szerint még agresszívak is. A legeslegújabb (vagy csak újra tapasztalható?) rossz szokás: a mászkálás. Elhangzik a nézőket a nézőtérre szólító utolsó csengetés is. Az ültető nénik behúzzák az ajtók függönyeit. Fölmegy a fény a rivaldán. A színpadi nagyfüggönyön is megjelennek a reflektorok kerek fénycsóvái. S akkor elkezdődik a csörtetés. Nyitogatják újra az ajtókat, hangosan vitatkoznak a jegyszedőkkel, befurakodnak a sorok közepére (mert valami ördögi komputer mindig a sor közepére szóló jegyeket ad a csörtetőknek), letaposnak lábakat, levernek retikülöket, a jobb oldalra szóló jegygyel a bal oldali székekhez akarnak beülni, mert nem nézik meg, hová is szól a biléta, nagyképűsködnek és pöffeszkednek, mint egy kocsmában. Eközben pedig már rég megy az előadás - de a nézőtér nem arra figyel, ami a színpadon történik, mert a mászkálók, a csörtetők magánszámokat adnak elő, zavarva ezzel a színészt és a nézőt egyaránt. A színészt jobban is, mint a nézőt, mert, minden ellenkező híreszteléssel ellentétben, a színész a színpadon mindig nagyon pontosan érzékeli, mi történik a nézőtéren. Észreveszi a legapróbb rezdüléseket is, nemhogy az ilyen elefántcsörtetést. Ez a zsibvásár prózai színházakban is alig elviselhető. Zenés színházban meg, különösen az Operában, egyenesen fölháborító. A szituációt tovább rontja, ha a többi néző rápisszeg a rendbontókra, vagy megjegyzéseket tesz. Akkor már szinte senki nem azt figyeli, hogyan imádkozik Desdemona, milyen levelet ír Tatjana, vagy hogyan bontakozik ki Mimi és Rodolphe szerelme. Mellesleg: az egész tünetegyüttes eléggé érthetetlen. Valaha a későn jövőket - érkezzenek bár az első felvonás kezdésére megkésetten, vagy a felvonás közi szünetben késsenek el a túl hosszúra nyúlt büfélátogatás miatt - egyszerűen nem engedték be a nézőtérre. Jobb helyeken ez külön ki is volt írva, s a jegyszedők és a nézőtéri felügyelő érvényt szereztek a nem öncélú, hanem az előadás, a művészek és a közönség érdekében bevezetett kérlelhetetlen rendelkezésnek. Persze elkésők lehetnek olyanok is, akik önhibájukon kívül nem jutottak el időben a színházba. A mai közlekedési viszonyok mellett ez eléggé mindennapos. Őket helytelen lenne büntetni ezért. így született az a megoldás, amelyet szerte a világon alkalmaznak már, dalszínházakban és prózai színházakban egyaránt: nagy tévémonitorokat szerelnek fel a foyerban, a büfében, s ezeken az épület zárt láncú saját tévéjén közvetítik az előadást. Ezáltal senki nem marad le teljesen az előadásról, bár, ez világos, az effajta tévézés korántsem nyújt olyan élményt, mintha bent ülünk a nézőtéren. No és arra is jó ez a technikai ötlet, hogy a megrögzött mászkálok, a „helyből elkésők" kizárhatók legyenek a nézőtéri ajtóknál zajló mérkőzésekből. Nem kellene nálunk is meghonosítani ezt a módszert? (takács) III. évfolyam, 113. szám 1993. május 17., hétfő MM'P'PY WMP -----------------------Milyen álmot ígér/Bánffy György? 'mmmmmmmmmmmmmMMmmmmmm Nem tudom, készült-e mostanában arról statisztika, hogy a közelmúltban Kelet- és Kelet-Közép-Európában hány kiváló művész adta a fejét politikára? Elég csupán saját házunk táján, vagyis parlamentünkben körülpillantani. Művészvilágunkból Bánffy Györgyöt is jó ideje - a világot jelentő deszkák helyett - honatyáink padsoraiban láthatjuk viszont. ■ A képviselői munka mellett, gondolom, kevés ideje marad eredeti hivatására. Kibújik-e egyáltalán, illetve mikor bújik ki a színész a politikusból? - Mindig. Elég baj, hogy nagyon sokan nem tudatosítják magukban: a politikus és a színész eszköztára, mesterségbeli tudása között rengeteg hasonlóság van. Nekem például a színpadon eltöltött negyven év óriási segítséget jelent politikusi munkámban. Ha létezne egy politikusképző akadémia, ott nemcsak beszédtechnikát és szónoklattant - ezek csupán az alapokat jelentik a politikusnál -, hanem öltözködéstant, viselkedéstant, mozgástant és mindazt tanítani kellene, ami a színész számára is elengedhetetlen. - Nem vágyik-e vissza a színpadra? - Képviselői elfoglaltságom miatt ritkán léphetek színpadra, éppen ezért minden előadás egyfajta lelki megújulást, felüdülést, pihenést jelent. Ennek a parlamentnek a működése óta első ízben a József Attila Színházban nemrégiben bemutatott Tévedések vígjátéka című Shakespeare-komédia adott nekem alkalmat a társulati munkára. Ezt is csak azért tudtam elvállalni, mert a darab elején és a végén is van egy-egy nagy jelenet, s a próbaidő lényegesen lerövidíthető. -Ha a színészi és a politikai pályája között választóvonalat kellene húznia, hol húzná meg? - Nem lehet mezsgyét vonni negyven év és hét év között. Egy jó színész hitem szerint mindig, minden körülmények között valamilyen eszmét szolgál. A szolgálat pedig egyfajta politikusi hittvallás is. Ha valaki emlékezik az 1990-es választások éjszakájára, amikor bizonyossá vált a mandátumom, és a tévé riportere megkérdezte tőlem, hogyan értékelem az emberek bizalmát, s egyáltalán mit érzek, a következőt válaszoltam: „Ez lehetőség, ami mérhetetlen erőt, kitartást és szorgalmat igényel ahhoz, hogy szolgálni tudjam a nemzet érdekeit." Ehhez tartom magam most is. - A színházi élet tele van problémákkal és ellentmondásokkal, sokan már a vészharangot is megkongatták. Mit tud ön tenni a parlamentben a szakma védelméért? - Nemrégiben olvastam a kritikában egy nyilatkozatot, abban az interjúalany elmondta, hogy a színházak jelenlegi helyzetével még semmi baj nincs. Ezzel szemben azt hangsúlyozta: mindenki tele van szorongással az iránt, hogy mit hoz a jövő. Erre a népmesékből ismert tréfás megjegyzés jutott eszembe, hogy mi lesz, ha a pincelejáróban függő kisbabta leesik. A kormányzat eddig is biztosította azt az összeget, amit az önkormányzatok szétoszthattak a színházak között. Másrészt az önkormányzatok saját belátásuk szerint külön is adhatnak dotációt az éppen rászoruló szakterületeknek. Az a szlogen, amit a közelmúltban oly gyakran lehetett hallani - hogy „szegény" önkormányzatok -, lassan eltűnik. Hiszen ha valaki meghallgatja egy-egy ülésüket, akkor rádöbben arra, milyen hatalmas összegek fölött rendelkeznek. Nagyon sok olyan önkormányzatunk van, amelyik az elmúlt évek óta új iskolával, orvosi rendelővel, uszodával stb. büszkélkedhet. Én hiszek abban, hogy ez a fajta támogatási rendszer biztosítani fogja a jól működő színházak életét is. Természetesen lehetne tovább boncolgatni, melyik színház működik jól, milyen színházi struktúrát örököltünk, milyen létszámmal lehet egy színházat jól és hathatósan működtetni stb. Ezekre a kérdésekre azonban az idő majd megadja a választ. - Színészként és színdarabíróként hogyan látja a magyar dráma helyzetét? - A kelleténél kevesebb jó darab születik. Fontosnak tartom a Radnóti Színház új magyar drámákat sorjázó felolvasó estjeit, ezek igazi vizsgák a szerzőknek... Vészharangot mégsem kongatnék, mert tudomásom szerint azért ma is vannak biztató jelek. - Ön a Szép magyar nyelv mozgalom egyik élharcosa. Jelenleg az Anyanyelvápolók szövetségének az elnöke is... - Boldog vagyok, mert az iskolákban nemhogy nem halt ki ez az irányzat, hanem tapasztalataim szerint egyre jobban erősödik. Nemrégiben a Kazinczyverseny döntőjén nem egy olyan tanárral beszélgettem, csak annak idején diákként, most pedig felkészítő-tanári minőségben vettek részt ezen a mindannyiunk számára fontos eseményen. - Legutóbb az - 1981 óta színpadon lévő - Anyám könnyű álmot ígér című önálló estjén találkoztunk. Ön milyen álmot ígér? - Mint képviselő belülről látom azt a mérhetetlen erőfeszítést, ami minden látszat ellenére egyre jobban viszi előre az országot. Ma már mértékadó ellenzéki politikusoktól is egyre gyakrabban hallani, hogy ők sem tudták volna másképpen csinálni. Neveltetésemből, családi hagyományaimból és színészi munkám diktálta gondolkodásmódomból következően hiszek a magyarság energiájában, tehetségében. Eddig is nehéz történelemi helyzetekből állt talpra úgy, ahogy a történelem során keveseknek sikerült. Nem követtünk olyan népcsoportokat sem, amelyek nyomtalanul beolvadtak Európa kohójába. Ezenkívül mélyen vallásos ember vagyok, aki hisz abban, hogy Isten nem engedheti meg egy ilyen tehetséges, jóakaratú nép további tragédiáit. Ahogy a Himnuszban írva vagyon: „Megbűnhődte már e nép es múltat s jövendőt." Barcsami Gábor XIJJl ha?) VVJA dA Túlvilági beszélő Müncheni tudósítónktól: AS3^~ A bajor fővárosban, a magyar főkonzulátuson néhány napja tartották a Túlvilági beszélő című dokumentumfilm nyugat-európai ősbemutatóját. A Történelmi Dokumentumfilmek Kuratóriumának támogatásával, a Dialóg Filmstúdió, a Dániel Film és a Videográfia produkciójában készült alkotás az immár világszerte ismert börtönvers, a Bebádogoztak minden ablakot költőjének, a Münchenben élő Kecskési Tollas Tibornak a szenvedélyes életútját mutatja be. Az eredeti helyszíneken szülőfalujában, Nagybarcán, a budapesti Gyűjtőfogházban, a váci börtönben - felelevenedik századunk második felének tragikus magyar történelme. A kopott müncheni nyomdában készített felvételeken megismerhetjük Tollas Tibort, a fáradhatatlan irodalmi szervezőt, a legendás emigrációs újság, a Nemzetőr felelős szerkesztőjét és kiadóját, aki 1947-56 között kilenc esztendőn át ártatlanul raboskodott. Kár hogy e megrázó, lelkiismeret-ébresztő portré-dokumentumfilm készítői -e műfaj és a filmszociográfia első rangú hazai művelői -, Gulyás Gyula és Gulyás János nem lehettek jelen ezen a bensőséges hangulatú ünnepi eseményen... j(pt JSarla-Szabó László .X . Doktor Zsivágó Bécsben Sok ezer néző előtt nyílt meg az ez évi ünnepi hetek rendezvénysorozata Bécsben. A városháza előtti pénteki nyitó előadáson ezúttal Ausztria büszkesége, a lipicai ménes volt a főszereplő. Az idei több hetes rendezvénysorozaton, mely az antik kultúra jegyében áll, Bécs minden arra alkalmas szögletében színházi előadások, irodalmi délutánok, kulturális találkozók lesznek, az utcák, a terek éppúgy helyszínül szolgálnak, mint a vásárközpont egyes pavilonjaiban kialakított ideiglenes színpadok, vagy az udvaron felvont fesztiválsátor. Minden jel szerint elhárult az akadály az egyik parádés előadás, Jurij Ljubimov és a Taganka fellépése, a Doktor Zsivágó elől. Ha igaz, a produkciót Bécsben néhány előadás erejéig színre vivő müncheni Arts Büro képviselőinek sikerült megegyezniük a milánói Feltrinelli Kiadó ügyvédeivel arról, van-e joguk Ljubimovéknak a szóban forgó előadásra. A Nobel-díjas Borisz Paszternák műveinek valamennyi joga fölött ez az olasz kiadó rendkezik, s a müncheni produkciós iroda az ő megkerülésükkel szervezte az ünnepi hetekre a Doktor Zsivágó színrevitelét. Az olaszok, művészetpártolói mivoltukat bizonyítandó, nem egyszerűen az előadás betiltásához folyamodtak, hanem választási lehetőséget adtak a riválisnak: fizeti, ami ilyenkor dukál, vagy az utolsó pillanatban lemond az előadásról. Nos, Klaus Bachler, a Bécsi Ünnepi Hetek intendánsa az ünnepélyes megnyitó előtt boldogan közölhette: megtartják a kedd esti bemutatót. Ugyancsak pénteken este nyílt meg a burgenlandi Frakno (Korchtenstein) várában a tartomány idei kiállítása, amely elsősorban az Esterházy család történetét mutatja be, azt, hogy milyen mértékben határozta meg a nagy hagyományú magyar nemesi család Burgenland életét, fejlődését. Bár Esterházy Melinda hercegnő, Eszterházy Pál özvegye ma Zürichben él, időről időre ellátogat Burgenlandba, ahol sok birtok, kastély (például a kismartoni), s a Fertő-tó igen kiterjedt része ma is a család tulajdonában van. M. I. KULTÚRA A Varázsfuvola győztesei A Magyar Állami Operaházban az elmúlt héten első ízben rendeztek nemzetközi énekversenyt. A világ minden tájáról érkező hatvankilenc fiatal énekes közül a szombat esti döntőbe bekerült tizenhat olyan teljesítményt nyújtott, amely a világ bármely operaszínpadán megállná a helyét. A szervezők dicséretére legyen mondva, hogy Mozart A varázsfuvola című művével olyan darabot sikerült választaniuk, amelynek legjellemzőbb sajátossága, hogy egyszerűségével, közérthetőségével minden emberi szívre egyformán tud hatni, ugyanakkor páratlan formagazdagságával és dallambőségével a versenyzők igazi megmérettetésére is kiválóan alkalmas. A verseny színvonalát, illetve azt, hogy a versenyzők nem akármilyen megmérettetésen vettek részt, jelzi a rangos zsűri is: olyan neves szakemberekből állt, mint elnöke, Peter Maag- aki az est karmestere is volt -, Geszty Szilvia, Giuseppe Taddei, Halász Gábor, Ütő Endre, Bozay Attila, Lukács Ervin és Gonzálezné Horváth Veronika. A győztesek- Alexander Kaiser, Miklós Erika, Sudár Gyönygyvér Emese, Christoph Wendel, Walter Ferenc, Ürmössy Imre, Cyril Assaf, Moon He-Ok és Ferdinand Plettenberg - október 1-jén, 3-án és 5-én léphetnek újból az Operaház közönsége elé, a Varázsfuvola főszerepeiben. Abban viszont csak reménykedhetünk, hogy Trubin Beátát - aki az Éj királynőjének szerepében második helyezést ért el, a Nemzeti Filharmónia különdíjasát is láthatjuk még az Operaház világot jelentő deszkáin. (P-g-) A távközlés-fejlesztési program megvalósításának keretében 1993. május 15-én 0 órától az 5 jegyű vidéki telefonszámokaz egész ország területén 6 jegyűre változnak. r 3 (O fPcto\o o) A változás mindössze annyi, hogy az eddigi ötjegyű hívószámok elé egy 3-ast is kell tárcsázni! Felhívjuk a telefonálók szíves figyelmét arra is, hogy • a telefaxszámok és a Westel rádiótelefon hálózatának hívószámai ugyancsak 6 jegyűek lesznek; • nem változnak meg a telefonszámok azokban a helységekben, ahol már jelenleg is 6 számjegy van; • a 6 számjegyre való áttérés nem érinti a 0-val kezdődő speciális hívószámokat (01,02,03,04,05,07,080,09) sem; • a telexszámok ugyancsak változatlanok; • Pécsett és a hozzá tartozó körzetben - kivételesen -a 3-as előtétszám mellett a 4-es is felhasználásra kerül, így a Pécs II. (és kihelyezett fokozatai: Kökény, Keszü, Mecseknádasd, Komló, Kaposvár II., valamint Barcs telefonközpontokba bekapcsolt előfizetők 4-es előtét számot kapnak. Megértésüket és együttműködésüket köszönjük! MAGYAR TÁVKÖZLÉSI RÉSZVÉNYTÁRSASÁG » PIP