Új Magyarország, 1993. május (3. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-17 / 113. szám

9tv N-Hsfi/M­i. Függönyrojt Mászkálok Annyi újabb keletű színházi rossz szokás honosodott meg ná­lunk az utóbbi években, hogy lassan már annak kell szégyen­keznie, aki ezeket szóvá teszi. A rossz szokások azonban naponta hoznak újabb termést. Mint a ki­­irthatatlan­­gyomnövények, a legváratlanabb helyen és időben ütik föl a fejüket. Addig még szűz területeket vesznek birtokba, s a gyomnövények természete sze­rint még agresszívak is. A legeslegújabb (vagy csak új­ra tapasztalható?) rossz szokás: a mászkálás. Elhangzik a nézőket a néző­térre szólító utolsó csengetés is. Az ültető nénik behúzzák az aj­tók függönyeit. Fölmegy a fény a rivaldán. A színpadi nagyfüg­gönyön is megjelennek a reflek­torok kerek fénycsóvái. S akkor elkezdődik a csörtetés. Nyito­­gatják újra az ajtókat, hangosan vitatkoznak a jegyszedőkkel, be­furakodnak a sorok közepére (mert valami ördögi komputer mindig a sor közepére szóló je­gyeket ad a csörtetőknek), leta­posnak lábakat, levernek retikü­­löket, a jobb oldalra szóló jegy­gyel a bal oldali székekhez akar­nak beülni, mert nem nézik meg, hová is szól a biléta, nagy­­képűsködnek és pöffeszkednek, mint egy kocsmában. Eközben pedig már rég megy az előadás - de a nézőtér nem arra figyel, ami a színpadon történik, mert a mászkálók, a csörtetők magán­számokat adnak elő, zavarva ez­zel a színészt és a nézőt egy­aránt. A színészt jobban is, mint a nézőt, mert, minden ellenkező híreszteléssel ellentétben, a szí­nész a színpadon mindig na­gyon pontosan érzékeli, mi tör­ténik a nézőtéren. Észreveszi a legapróbb rezdüléseket is, nem­hogy az ilyen elefántcsörtetést. Ez a zsibvásár prózai színhá­zakban is alig elviselhető. Zenés színházban meg, különösen az Operában, egyenesen fölháborí­­tó. A szituációt tovább rontja, ha a többi néző rápisszeg a rend­bontókra, vagy megjegyzéseket tesz. Akkor már szinte senki nem azt figyeli, hogyan imádko­zik Desdemona, milyen levelet ír Tatjana, vagy hogyan bontako­zik ki Mimi és Rodolphe szerel­me. Mellesleg: az egész tünet­együttes eléggé érthetetlen. Va­laha a későn jövőket - érkezze­nek bár az első felvonás kezdé­sére megkésetten, vagy a felvo­nás közi szünetben késsenek el a túl hosszúra nyúlt büfélátoga­tás miatt - egyszerűen nem en­gedték be a nézőtérre. Jobb he­lyeken ez külön ki is volt írva, s a jegy­szedők és a nézőtéri fel­ügyelő érvényt szereztek a nem öncélú, hanem az előadás, a mű­vészek és a közönség érdekében bevezetett kérlelhetetlen rendel­kezésnek. Persze elkésők lehet­nek olyanok is, akik önhibáju­kon kívül nem jutottak el időben a színházba. A mai közlekedési viszonyok mellett ez eléggé mindennapos. Őket helytelen lenne büntetni ezért. így szüle­tett az a megoldás, amelyet szer­te a világon alkalmaznak már, dalszínházakban és prózai szín­házakban egyaránt: nagy tévémo­nitorokat szerelnek fel a foyerban, a büfében, s ezeken az épület zárt láncú saját tévéjén közvetítik az előadást. Ezáltal senki nem ma­rad le teljesen az előadásról, bár, ez világos, az effajta tévézés ko­rántsem nyújt olyan élményt, mintha bent ülünk a nézőtéren. No és arra is jó ez a technikai öt­let, hogy a megrögzött mászká­lok, a „helyből elkésők" kizárhatók legyenek a nézőtéri ajtóknál zaj­ló mérkőzésekből. Nem kellene nálunk is meg­honosítani ezt a módszert? (takács) III. évfolyam, 113. szám 1993. május 17., hétfő MM'P'PY WMP -----------------------­Milyen álmot ígér/Bánffy György? 'mmmmmmmmmmmmmMMmmmmmm Nem tudom, készült-e mostanában arról statisztika, hogy a közel­múltban Kelet- és Kelet-Közép-Európában hány kiváló művész adta a fejét politikára? Elég csupán saját házunk táján, vagyis par­lamentünkben körülpillantani. Művészvilágunkból Bánffy Györ­gyöt is jó ideje - a világot jelentő deszkák helyett - honatyáink padsoraiban láthatjuk viszont. ■ A képviselői munka mellett, gon­dolom, kevés ideje marad eredeti hi­vatására. Kibújik-e egyáltalán, illet­ve mikor bújik ki a színész a politi­kusból? - Mindig. Elég baj, hogy na­gyon sokan nem tudatosítják magukban: a politikus és a szí­nész eszköztára, mesterségbeli tudása között rengeteg hasonló­ság van. Nekem például a szín­padon eltöltött negyven év óriá­si segítséget jelent politikusi munkámban. Ha létezne egy po­litikusképző akadémia, ott nem­csak beszédtechnikát és szónok­lattant - ezek csupán az alapo­kat jelentik a politikusnál -, ha­nem öltözködéstant, viselkedés­tant, mozgástant és mindazt ta­nítani kellene, ami a színész szá­mára is elengedhetetlen. - Nem vágyik-e vissza a színpad­ra? - Képviselői elfoglaltságom miatt ritkán léphetek színpadra, éppen ezért minden előadás egyfajta lelki megújulást, fel­üdülést, pihenést jelent. Ennek a parlamentnek a működése óta első ízben a József Attila Szín­házban nemrégiben bemutatott Tévedések vígjátéka című Shakespeare-komédia adott ne­kem alkalmat a társulati munká­ra. Ezt is csak azért tudtam elvál­lalni, mert a darab elején és a vé­gén is van egy-egy nagy jelenet, s a próbaidő lényegesen lerövi­díthető. -Ha a színészi és a politikai pá­­lyája között választóvonalat kellene húznia, hol húzná meg? - Nem lehet mezsgyét vonni negyven év és hét év között. Egy jó színész hitem szerint mindig, minden körülmények között va­lamilyen eszmét szolgál. A szol­gálat pedig egyfajta politikusi hittvallás is. Ha valaki emlékezik az 1990-es választások éjszakájá­ra, amikor bizonyossá vált a mandátumom, és a tévé riporte­re megkérdezte tőlem, hogyan értékelem az emberek bizalmát, s egyáltalán mit érzek, a követ­kezőt válaszoltam: „Ez lehető­ség, ami mérhetetlen erőt, kitar­tást és szorgalmat igényel ah­hoz, hogy szolgálni tudjam a nemzet érdekeit." Ehhez tartom magam most is. - A színházi élet tele van prob­lémákkal és ellentmondásokkal, so­kan már a vészharangot is megkon­gatták. Mit tud ön tenni a parla­mentben a szakma védelméért? - Nemrégiben olvastam a kri­tikában egy nyilatkozatot, abban az interjúalany elmondta, hogy a színházak jelenlegi helyzetével még semmi baj nincs. Ezzel szemben azt hangsúlyozta: min­denki tele van szorongással az iránt, hogy mit hoz a jövő. Erre a népmesékből ismert tréfás megjegyzés jutott eszembe, hogy mi lesz, ha a pincelejáró­ban függő kisbabta leesik. A kor­mányzat eddig is biztosította azt az összeget, amit az önkormány­zatok szétoszthattak a színházak között. Másrészt az önkormány­zatok saját belátásuk szerint kü­lön is adhatnak dotációt az ép­pen rászoruló szakterületeknek. Az a szlogen, amit a közelmúlt­ban oly gyakran lehetett hallani - hogy „szegény" önkormány­zatok -, lassan eltűnik. Hiszen ha valaki meghallgatja egy-egy ülésüket, akkor rádöbben arra, milyen hatalmas összegek fölött rendelkeznek. Nagyon sok olyan önkormányzatunk van, amelyik az elmúlt évek óta új is­kolával, orvosi rendelővel, uszo­dával stb. büszkélkedhet. Én hi­szek abban, hogy ez a fajta tá­mogatási rendszer biztosítani fogja a jól működő színházak életét is. Természetesen lehetne tovább boncolgatni, melyik szín­ház működik jól, milyen színhá­zi struktúrát örököltünk, milyen létszámmal lehet egy színházat jól és hathatósan működtetni stb. Ezekre a kérdésekre azon­ban az idő majd megadja a vá­laszt. - Színészként és színdarabíróként hogyan látja a magyar dráma hely­zetét? - A kelleténél kevesebb jó da­rab születik. Fontosnak tartom a Radnóti Színház új magyar drá­mákat sorjázó felolvasó estjeit, ezek igazi vizsgák a szerzők­nek... Vészharangot mégsem kongatnék, mert tudomásom szerint azért ma is vannak bizta­tó jelek. - Ön a Szép magyar nyelv moz­galom egyik élharcosa. Jelenleg az Anyanyelvápolók szövetségének az elnöke is... - Boldog vagyok, mert az is­kolákban nemhogy nem halt ki ez az irányzat, hanem tapaszta­lataim szerint egyre jobban erő­södik. Nemrégiben a Kazinczy­­verseny döntőjén nem egy olyan tanárral beszélgettem, csak annak idején diákként, most pedig felkészítő-tanári mi­nőségben vettek részt ezen a mindannyiunk számára fontos eseményen. - Legutóbb az - 1981 óta színpa­don lévő - Anyám könnyű álmot ígér című önálló estjén találkoztunk. Ön milyen álmot ígér? - Mint képviselő belülről lá­tom azt a mérhetetlen erőfeszí­tést, ami minden látszat ellenére egyre jobban viszi előre az or­szágot. Ma már mértékadó el­lenzéki politikusoktól is egyre gyakrabban hallani, hogy ők sem tudták volna másképpen csinálni. Neveltetésemből, csalá­di hagyományaimból és színészi munkám diktálta gondolkodás­­módomból következően hiszek a magyarság energiájában, te­hetségében. Eddig is nehéz tör­ténelemi helyzetekből állt talpra úgy, ahogy a történelem során keveseknek sikerült. Nem kö­vettünk olyan népcsoportokat sem, amelyek nyomtalanul beol­vadtak Európa kohójába. Ezen­kívül mélyen vallásos ember va­gyok, aki hisz abban, hogy Isten nem engedheti meg egy ilyen te­hetséges, jóakaratú nép további tragédiáit. Ahogy a Himnuszban írva vagyon: „Megbűnhődte már e nép es múltat s jövendőt." Barcsami Gábor XIJJl ha?) V­VJA d­A Túlvilági beszélő Müncheni tudósítónktól: AS3^~ A bajor fővárosban, a magyar főkonzulátuson néhány napja tartot­ták a Túlvilági beszélő című dokumentumfilm nyugat-európai ősbe­­mutatóját. A Történelmi Dokumentumfilmek Kuratóriumának tá­mogatásával, a Dialóg Filmstúdió, a Dániel Film és a Videográfia produkciójában készült alkotás az immár világszerte ismert börtön­vers, a Bebádogoztak minden ablakot költőjének, a Münchenben élő Kecskési Tollas Tibornak a szenvedélyes életútját mutatja be. Az eredeti helyszíneken­­ szülőfalujában, Nagybarcán, a budapesti Gyűjtőfogházban, a váci börtönben - felelevenedik századunk má­sodik felének tragikus magyar történelme. A kopott müncheni nyomdában készített felvételeken megismerhetjük Tollas Tibort, a fáradhatatlan irodalmi szervezőt, a legendás emigrációs újság, a Nemzetőr felelős szerkesztőjét és kiadóját, aki 1947-56 között kilenc esztendőn át ártatlanul raboskodott. Kár hogy e megrázó, lelkiisme­­ret-ébresztő portré-dokumentumfilm készítői -e műfaj és a filmszo­ciográfia első rangú hazai művelői -, Gulyás Gyula és Gulyás János nem lehettek jelen ezen a bensőséges hangulatú ünnepi esemé­nyen... j(p­t JSarla-Szabó László .X . Doktor Zsivágó Bécsben Sok ezer néző előtt nyílt meg az ez évi ünnepi hetek rendezvény­­sorozata Bécsben. A városháza előtti pénteki nyitó előadáson ezúttal Ausztria büszkesége, a li­picai ménes volt a főszereplő. Az idei több hetes rendezvénysoro­zaton, mely az antik kultúra je­gyében áll, Bécs minden arra al­kalmas szögletében színházi elő­adások, irodalmi délutánok, kul­turális találkozók lesznek, az ut­cák, a terek éppúgy helyszínül szolgálnak, mint a vásárközpont egyes pavilonjaiban kialakított ideiglenes színpadok, vagy az udvaron felvont fesztiválsátor. Minden jel szerint elhárult az akadály az egyik parádés elő­adás, Jurij Ljubimov és a Taganka fellépése, a Doktor Zsivágó elől. Ha igaz, a produkciót Bécsben néhány előadás erejéig színre vi­vő müncheni Arts Büro képvise­lőinek sikerült megegyezniük a milánói Feltrinelli Kiadó ügyvé­deivel arról, van-e joguk Ljubi­­movéknak a szóban forgó elő­adásra. A Nobel-díjas Borisz Paszternák műveinek vala­mennyi joga fölött ez az olasz ki­adó rendkezik, s a müncheni produkciós iroda az ő megkerü­lésükkel szervezte az ünnepi he­tekre a Doktor Zsivágó színrevi­­telét. Az olaszok, művészetpár­tolói mivoltukat bizonyítandó, nem egyszerűen az előadás be­tiltásához folyamodtak, hanem választási lehetőséget adtak a ri­válisnak: fizeti, ami ilyenkor du­kál, vagy az utolsó pillanatban lemond az előadásról. Nos, Kla­us Bachler, a Bécsi Ünnepi Hetek intendánsa az ünnepélyes meg­nyitó előtt boldogan közölhette: megtartják a kedd esti bemuta­tót. Ugyancsak pénteken este nyílt meg a burgenlandi Frakno (Korchtenstein) várában a tarto­mány idei kiállítása, amely első­sorban az Esterházy család törté­netét mutatja be, azt, hogy mi­lyen mértékben határozta meg a nagy hagyományú magyar ne­mesi család Burgenland életét, fejlődését. Bár Esterházy Melinda hercegnő, Eszterházy Pál özve­gye ma Zürichben él, időről idő­re ellátogat Burgenlandba, ahol sok birtok, kastély (például a kis­martoni), s a Fertő-tó igen kiter­jedt része ma is a család tulajdo­nában van. M. I. KULTÚRA A Varázsfuvola győztesei A Magyar Állami Operaházban az elmúlt héten első ízben ren­deztek nemzetközi énekver­senyt. A világ minden tájáról ér­kező hatvankilenc fiatal énekes közül a szombat esti döntőbe be­került tizenhat olyan teljesít­ményt nyújtott, amely a világ bármely operaszínpadán meg­állná a helyét. A szervezők dicsé­retére legyen mondva, hogy Mo­zart A varázsfuvola című művé­vel olyan darabot sikerült válasz­taniuk, amelynek legjellemzőbb sajátossága, hogy egyszerűségé­vel, közérthetőségével minden emberi szívre egyformán tud hatni, ugyanakkor páratlan for­magazdagságával és dallambő­ségével a versenyzők igazi meg­mérettetésére is kiválóan alkal­mas. A verseny színvonalát, illet­ve azt, hogy a versenyzők nem akármilyen megmérettetésen vettek részt, jelzi a rangos zsűri is: olyan neves szakemberekből állt, mint elnöke, Peter Maag- aki az est karmestere is volt -, Geszty Szilvia, Giuseppe Taddei, Halász Gábor, Ütő Endre, Bozay Attila, Lu­kács Ervin és Gonzálezné Horváth Veronika. A győztesek- Alexander Kaiser, Miklós Erika, Sudár Gyönygyvér Emese, Christoph Wendel, Walter Ferenc, Ürmössy Imre, Cyril Assaf, Moon He-Ok és Ferdinand Plettenberg - október 1-jén, 3-án és 5-én léphetnek új­ból az Operaház közönsége elé, a Varázsfuvola főszerepeiben. Abban viszont csak reményked­hetünk, hogy Trubin Beátát - aki az Éj királynőjének szerepében második helyezést ért el­­, a Nemzeti Filharmónia különdíja­sát is láthatjuk még az Operaház világot jelentő deszkáin. (P-­g-) A távközlés-fejlesztési program megvalósításának keretében 1993. május 15-én 0 órától az 5 jegyű vidéki telefonszámok­­az egész ország területén 6 jegyűre változnak. r­ 3 (O fPct­­o\­o o) A változás mindössze annyi, hogy az eddigi ötjegyű hívószámok elé egy 3-ast is kell tárcsázni! Felhívjuk a telefonálók szíves figyelmét arra is, hogy • a telefaxszámok és a Westel rádiótelefon hálózatának hívószámai ugyancsak 6 jegyűek lesznek; • nem változnak meg a telefonszámok azokban a hely­ségekben, ahol már jelenleg is 6 számjegy van; • a 6 számjegyre való áttérés nem érinti a 0-val kezdődő­ speciális hívószámokat (01,02,03,04,05,07,080,09) sem; • a telexszámok ugyancsak változatlanok; • Pécsett és a hozzá tartozó körzetben - kivételesen -a 3-as előtétszám mellett a 4-es is felhasználásra kerül, így a Pécs II. (és kihelyezett fokozatai: Kökény, Keszü, Mecseknádasd­, Komló, Kaposvár II., valamint Barcs telefonközpontokba bekapcsolt előfizetők 4-es előtét számot kapnak. Megértésüket és együttműködésüket köszönjük! MAGYAR TÁVKÖZLÉSI RÉSZVÉNYTÁRSASÁG » PIP

Next