Új Magyarország, 1993. június (3. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-01 / 125. szám

III. évfolyam, 125. szám )­ TUDÓSÍTÁS 1993. június 1., kedd­e­n Bosznia - mindenkol mindenki ellen (Folytatás az 1. oldalról) A boszniai és a horvátországi szerb vezetők hét végi tanácsko­zásán Radovan Karadzsics bosz­niai szerb vezér közölte, hogy formális egyesülés nélkül is tár­gyalniuk kell az együttműködés bővítéséről, nehogy a következő események felkészületlenül ér­jék őket. A boszniai és a szerbiai vezetők között a Vance-Owen­­terv megítélésében komoly né­zeteltérések voltak, s jelentkez­tek problémák a szerbiai és a horvátországi vezetők között is, mivel Kninben attól tartanak, hogy Belgrád a horvátországi szerbek háta mögött kiegyezik Zágrábbal. Tegnap váratlanul Skopjébe utazott Szlobodan Milosevics szerb elnök, hogy a macedón ve­zetőket lebeszélje az amerikai csapatok fogadásáról, amelyeket Clinton amerikai elnök azért kül­dene Macedóniába, hogy meg­akadályozza a délszláv háború átterjedését, s lezárja a szerb­macedón határt. Cserébe Milo­sevics felajánlotta közvetítését a görög-macedón vitában. Belgrádban a jugoszláv parla­ment tegnap megkezdte Vojislav Seselj vajda, radikális pártvezető javaslatára annak vitáját, hogy hazaáruló tevékenységet folyta­tott-e Dobrica Cosic jugoszláv el­nök. Seselj már hosszú ideje tá­madja Cosicot, most főként azért, mert tudomása szerint tit­kos tárgyalást folytatott horvát vezetőkkel. Boszniában mindez alatt to­vább folytak a harcok. A szerb erők szombaton áttörték a Bosz­nia keleti részén lévő Gorazsde muzulmán város védelmi vona­lát, és a környéken 15 falut gyúj­tottak fel. A szerb fegyveresek folytatták támadásukat az észak-boszniai Maglaj és Brcsko térségében is. Heves összecsapások voltak szombatra virradóra a Bosznia- Hercegovina középső részén fekvő Vitéz környékén a muzul­mán és horvát erők között. Nagyszabású hadműveleteket indítottak a boszniai muzulmán erők Szarajevónál is, megpróbál­ják átvágni a szerb erők utánpót­lási vonalait. Szrebrenicában a szerbek megakadályozták a víz­vezeték kijavítását, járványve­szély fenyeget. Mostarban a szakadatlan hor­vát támadások miatt reményte­lenné vált a városban rekedt muzulmánok helyzete, fogytán az élelmiszer, és nincs víz. A boszniai horvát erők vezetése vasárnap figyelmeztette korábbi szövetségesét, a muzulmánokat: a két fél közötti harcok átterjed­hetnek Szarajevóra is, amelyet pedig eddig közösen védtek a szerbekkel szemben. Bosznia alelnöke, Ejup Ganics tegnap a BBC-nek úgy nyilatko­zott, hogy az ENSZ-nek fel kel­lene oldania a Bosznia elleni fegyverszállítási embargót, majd a békefenntartó erőknek össze kellene csomagolniuk, és el kel­lene hagyniuk Boszniát, tevé­kenységük ugyanis a genocidi­­um jóváhagyásával egyenlő. Az­zal például, hogy ENSZ-erőket vezényeltek a Zsepa és Szrebre­­nica körüli biztonsági övezetek­be, a frontvonalak megmereved­tek, s ezzel mintegy 10 ezer fős szerb kontingens szabadult fel. E csapatok most Gorazsdét ostro­molják.­­­Szerbia hamarosan titkos egyezséget köt Irakkal és Iránnal arról, hogy a szigorú ENSZ-em­­bargóval dacolva olajat vásárol tőlük - jelentette a The Sunday Telegraph, washingtoni hírszer­zési forrásokra hivatkozva. ♦ Sali Berisha albán elnök egy amerikai lapnak nyilatkozva sürgette, hogy az Egyesült Álla­mok és a NATO alakulatai vonul­janak be Koszovóba, megakadá­lyozandó ett az etnikai tisztoga­tást. Egy albán illetékes pedig ki­jelentette, hogy Tirana kész en­gedélyezni területének felhasz­nálását a NATO szárazföldi ala­kulatai számára a dészláv konflik­tus felszámolása érdekében. (MTI) Az amerikai-szerb viszony „egyértelműsége" az International Herald Tribune karikatúrája szerint Délről szóló hírharang­­­­ Az otthonról hiányzók között Névsorolvasást kellene tartani az otthon maradottak között. Talán úgy megtudhatnánk, hányan vannak a hiányzók. Ausztráliá­ban három olyan délvidéki sze­mélyről tudok, akik nem is csak hogy arról a tájról kerültek ide, hanem éppen a Magyar Szó szer­kesztőségéből, vagyis hát egykor egyazon szerkesztőségi szoba ólomgőzös levegőjét szívtuk. Az egyikük, Nagy Lajos, a sokoldalú tanár. Vagy tíz nyelvet beszél, az angolt olyan szinten, hogy Sydneyben matematika, fizika és francia nyelv tanításával kereste a kenyerét, persze miután a he­gesztőgép mellett dolgozván si­került elismertetnie az Újvidé­ken szerzett tanári diplomát. Utolsó otthoni emlékként még a legutóbbi nagy dunai árvíz em­lékét hozta magával, hiszen 1965-ben tökélte el, hogy a szin­tén újságíró feleséggel, Irénkével és két kiskorú gyermekével el­hagyj­a a „kisebbségek paradicso­mát", a titói Jugoszláviát. Mi hi­ányzott vajon nekik ott, a sza­badságnak melyik gyümölcse, hogy vándortarisznyával a vál­lán előbb Olaszországban, majd Párizsban, s végül Sydneyben próbálja ki a szerencsét? A másik személy eléggé közismert volt, és az egy kicsit még ma is odahaza. Emlékezetem szerint az ötvenes évek végén szegődött el újság­írónak a laphoz, a sportrovaton érdemelt ki magának akkora te­kintélyt, hogy hamarosan egy új, azóta is egzisztáló új labdarúgó egyesület létrehozásánál és fel­futtatásánál is bábáskodhatott. Mégsem találta otthon a helyét, jó neve ellenére sem. Feltehető­leg nem, vagy nem csak a nem­zetiségi politikán akadt fenn, hi­szen szerb nemzetiségű feleségé­vel a kölcsönös megértéssel tud­tommal nem volt e tekintetben baj. Van-e azonban összefüggés a között, ami vele történt Srems­­ka Mitrovicán, ha jól emlékszem, és a haza elhagyása között? Ott ugyanis az általa is alapított Novi Sad klubcsapata győzelmi esé­lyeit úgy csökkentették rendőri segédlettel, hogy őt, az edzőt ala­posan elverték. No nem nagyon hagyta magát, de sok lúd disznót győz. Ő azóta is tisztességesen tartja velünk, még otthon ma­radt kartársakkal és a lappal a kapcsolatot. Ha haza látogat, el­jön a szerkesztőségbe megnézni, vajon vagyunk-e még? Lejátssza a vagy húsz évvel ezelőtt abba­hagyott sakkparti-sorozat soron következő játszmáját és jön vissza a kenyere után. (Az egyik itteni nagy napilap, a Sydney Morning Star éppen hétvégi szá­mában foglalkozik Szeles Móniká­val és családjával, fölemlítve, hogy az évek óta az állam szorí­tásában fuldokló Magyar Szónak milyen nagy hasznára lenne, ha a teniszvilág felkent, koronázott és dicsőített királynője, Mónika jelét adná annak, hogy hálás a délvidéki magyarság napilapjá­nak, amely a még elemista kis­lányka felkarolásához a maga szerény eszközeivel tetemesen hozzájárult. Tulajdonképpen te­hát Mónikának köszönhető, hogy a délvidékiek szerény, most már azt is nyugodtan mondhatjuk, hogy szegény, és egyre szegényebb napilapját ki­emelkedő cikkben említi a lon­doni The Guardian, s hogy a cik­ket átveszik az olyan nagy lapok is, mint amilyen az említett sydney-i napilap. Na de mond­hatnánk, mi nem ilyen lovat akartunk.) A harmadik kortárssal még nem volt alkalmam telefonon sem beszélni, ő ugyanis Mel­­bourne-ben él, ha jól informál­tak közös ismerőseink, de sem a címével, sem a telefonjával még nem rendelkezem. Mi lehet egy olyan szerkesztő­ségnek a sorsa, amelyiknek a munkatársai közül három is itt található, a világnak ebben a bármilyen nagy, de globálisan nézve mégiscsak kicsi csücské­ben? Nem tudom, van-e valami­revaló szerkesztőség Magyaror­szágon, amelyikben nem dolgo­zik egykori közülünk valaki. Tudtommal némelyikben do­minálnak is a tőlünk elmenekül­tek. És a kérdések lényegesebb­­jei még csak ezután következ­nek: Ha az újságírók közül ennyien oda hagyták őslakun­kat s anyánkat, a nép úgy általá­ban marad-e? Tesszük-e azt, amit tennünk kell, hogy marad- ---------------------------------------------------------------------------------------------------­^•iiAG¥AIUHKSZA|: tudósítás Mock újabb délszláv kezdeményezése Bécsi tudósítónktól: Korántsem első ízben kísérli meg Alois Mock osztrák külügymi­niszter új gondolatokkal kimozdítani az európai politika szekerét a „jugoszláv kátyúból" - kérdés, hogy felkarolják vagy ezúttal is „talonba" teszik kezdeményezését. A bécsi tévé pünkösdi kerek­asztalánál egy egészségében ugyan megrendült, de aktivitásában töretlen politikus vázolta fel egy markánsan „Európa-orientált" osztrák külpolitika törekvéseit. Saját háza tájáról szólva Mock az osztrák EK-tagságot - három hó­nappal a csatlakozás részleteit felölelő tárgyalások megkezdése után - ugyanúgy egyedüli alter­natívaként jelölte meg, mint a minap Vranitzky kancellár, aki­nek megfogalmazása („belépni minden akadékoskodás nélkül") élénk belpolitikai vitákat váltott ki. A külügyminiszter megítélése szerint Ausztriának néhány kü­lönösen fontos kérdésben - mint az ország környezetvédelmét ve­szélyeztető nyugat-keleti tran­zitforgalom korlátozása - nem szabad engednie követeléseiből, más ügyekben viszont több eséllyel viheti majd keresztül ál­láspontját, ha már tagja lesz a Kö­zösségnek. Mock alapelveknek tekinti, hogy „az integrációs po­litika számunkra békepolitika", hogy Ausztria egyenjogú part­ner legyen a Közösségben, s hogy a tagság növelje az ország biztonságát. Bízik benne, hogy ilyen elvek alapján sikerül több­ségi igent elérni majd a népszava­záson, s elkerülni, hogy az oszt­rák „másodosztályú polgárává" degradálódjék Európának. A „posztkommunista" orszá­gok irányában - amelyekkel a Nyugat jelenleg „alig tud mit kezdeni" - Mock „újfajta szám- Siédsiági politikát" kíván kialakí­tani. Ennek középpontjában az említett országok gazdasági és politikai reformjának fokozott támogatása állna, nem látványos szerződések, hanem gyakorlati együttműködés formájában. A cél: ezen országok politikai sta­bilitásának megőrzése, mivel „az ő stabilitásuk­­ a mi biztonsá­gunk". Új kivezető utat ajánl az oszt­rák külügyminiszter a délszláv polgárháború zsákutcájából is. „A globális megoldások ideje le­járt", hangoztatja, s a boszniai probléma másfajta megközelíté­sét, egyfajta hosszabb távra ér­vényes átmeneti biztonsági mo­dell megteremtését szorgalmaz­za. Javasolja egy „Szuverenitási Tanács" felállítását, amely köz­­megbecsülésnek örvendő sze­mélyiségekből és valamennyi érintett nemzetiség képviselői­ből állna. Ez a testület vehetné át egy 10-20 éves időszakra Bosz­nia irányítását, legfontosabb fel­adatai a fegyvernyugvás biztosí­tása, a gazdasági újjáépítés, a ki­sebbségi jogok valamennyi nemzetiségre kiterjedő garantá­lása és szabad választások előké­szítése lennének. „A másik alter­natíva: elfogadni a szerb ag­resszor feltételeit", állapítja meg némi rezignációval Mock.­ ­ Berényi György Szabad György befejezte argentínai látogatását Szabad György, a magyar Országgyűlés elnöke vasárnap befejezte argentínai látogatását. A magyar házelnök program során meg­beszéléseket folytatott Oraldo Britosszal, az argentin ,­l Senátus alel­­­­nökével, Alberto Pierrivel, a képviselőház elnökével és Guido di 'Bella külügyminiszterrel. A tárgyalásokon a parlamenti kapcsolatok erő­sítése mellett elemezték a két ország közötti politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok bővítésének további lehetőségeit. A látogatás során Szabad György átnyújtotta Guido di Tellának azt a meghí­vólevelet, amelyet Antall József küldött az argentin államelnöknek az 1996-os világkiállításon való argentin részvétel végett. Ugyan­csak megerősítette a Carlos Menem köztársasági elnöknek szóló - korábban küldött - meghívást Magyarországra. (MTI) S) Pünkösdi búcsú Csíksomlyón­­ Százezrek a szabadtéri oltárnál Tudósítónktól: Körülbelül 300 ezer ember vett részt a csíksomlyói pünkösdi búcsún. Igaz, nagyon nehéz volt pontos becslést végezni a megál­lás nélkül hömpölygő emberára­datban, hiszen kora reggeltől es­tig áramlott a zarándokok töme­ge Csíkszereda peremvárosának Szék­ útján, a körmenet előtt, alatt és után. A szombat délutáni ünnepi nagymisére talán e vidé­ken ez idáig soha, így egy tömb­ben nem látott tömeg gyűlt össze. A szertartást a két hegy­hát közötti, nyeregnek nevezett térségben, rögtönzött oltárnál tartották. Az előző években ugyanis csak a tömeg egy része férhetett közel a kegytemplom előtti térséghez. A felsorakozott népviseletek­ből, egyházi és más zászlókból is látni lehetett, hogy Erdély majd' mindenik vidéke képviseltette magát. Több tucatnyi város és falu keresztalja vonult a búcsú­helyre. A hagyományokhoz ra­gaszkodva, most is sokan tették meg gyalog a településüktől Csíksomlyóig vezető utat. És most is sokan voltak a nyolcvan vagy száznál is több kilométert legyalogoló zarándokok, köztük egy németországi csoport, mely­nek tagjai Segesvárról indulva, Székelykeresztúr, Székelyud­varhely érintésével, a Hargita hegységet átvágva érkeztek be Csíksomlyóra. Idén is nagyon sok magyarországi (elsősorban a testvérvárosok, megyék képvi­selői) vendége volt a csíksomlyói búcsúnak, köztük számos politi­kai, kulturális, egyházi, közéleti tisztségviselő. Érkeztek a szlová­kiai Zselizből, a moldáviai Balti­ból, valamint néhány nyugati ál­lamból is. Lobogtak a piros-fe­­hér-zöld nemzeti zászlók az ut­cán, a búcsúhelyen és a Csíksze­reda város közvetlen közelében őrködő Nagysomlyó 1031 méte­res magaslatán álló kilátón. A körmeneten a papi kordont, a hagyományokat őrizve, most is a Csíksomlyó közelében lévő Márton Áron Gimnázium diák­jai vitték. Az egyházi méltósá­gok között jelen volt Kada Lajos érsek, a Szentszék bonni nagy­követe (aki németül is szólt a za­rándokokhoz), Bálint Lajos gyu­lafehérvári érsek, Jakubinyi György segédpüspök. A papi kordonon belül ott voltak a ma­gyarországi testvérmegyék kül­döttségei, valamint az egykori Habsburg-Lotaringia-i uralko­dóház egyik utóda, Habsburg Mi­hály és neje. A szentbeszédet Kada Lajos érsek mondotta. A szentmise után folytatódott a körmenet. Kada Lajos Európa újraevange­­lizációjának szükséges voltáról szólt, hiszen a jelenlegi regioná­lis konfliktusok és a „lelki pestis" mellett Krisztus tanításának na­gyobb időszerűsége van, mint bármikor. A vasárnapi pünkösdi misét Bálint Lajos érsek celebrálta. Botos László C5&'A­­vvais Megoldódott az izraeli kormányválság Sokszínűség a Via Dolorosán Tel-avivi tudósítónktól: János csak vízzel keresztelt, de ti néhány nap múlva Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni - ezt mondotta Jézus, majd kétezer esztendeje híveinek az Olajfák hegyén. A kinyilatkoztatás után pár nappal hatalmas zúgás töl­tötte be Jeruzsálemet és a Szent­lélek jelenlétét érezve egyetlen napon háromezer hívő keresz­­telkedett meg. E­­ kétezer évvel ezelőtti­­ napon született meg a katolikus egyház. Talán véletlen, hogy most ugyanerre a napra esett az izra­eli közvéleményt hetek óta fog­lalkoztató kormányválság meg­oldása is, mely az oktatásügyi miniszter, Sulamit Aloni szemé­lye körül bontakozott ki és a ko­alíció felbomlásával fenyegetett. Ami most, a béketárgyalások je­len szakaszában nem tett volna jót a folyamatnak. A Rabin mi­niszterelnök által képviselt néze­tek az első menetben nem arat­tak sikert, így - mint arról már beszámoltunk -, a probléma megoldásáig Rabin miniszterel­nök úgy Sulamit Aloni, mint fő ellenlábasa a kormányban. Déri miniszter feladatkörét egy hétre magához vonta. Ezután követ­kezett a salamoni döntés, mely­nek eredményeként Rabin újra­osztotta a tárcákat a kormány­ban. Sulamit Aloni, aki az okta­tási reform tervezetével vonta magára az ultraortodox Sász párt haragját, az újjáalakított kormányban a tömegtájékozta­tási, technológiai és művészete­ket felölelő tárca élére került, míg előző fő területét, az oktatá­si és kulturális területet pártja másik minisztere, Amnon Rubin­stein felügyeli a továbbiakban. Ezekkel a változtatásokkal úgy tetszik, Rabin kielégítette a Sász azon követelését, hogy távolítsa el Alonit az oktatás közeléből. Aloni asszony most az újraosz­tás után a tévéhatóságokat is fel­ügyeli. Talán így fordulhatott elő, hogy az Izraeli Televízió a szokottnál részletesebben szá­molt be a pünkösdi ünnepekről is, melyben az izraeli nézők a kö­vetkező beszámolókat láthatták. A Szentlélek újbóli eljövetele­iért imádkoztak Jeruzsálem-szer­­te a keresztény pünkösd ünne­pén. A Via Dolorosán, Jézus kál­váriájának minden egyes állo­mását más-más felekezet temp­lomai jelölik. Soknyelvű pün­kösdi zarándokok fohásza ugyanúgy, ahogy az Újszövet­ség tanításai szerint ama napon is „Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek és különböző nyelve­ken kezdtek beszélni, úgy ahogy a Lélek szólásra indította őket". A nyelv szimbóluma Lukács Evangéliumából származik, mely kapcsolatot teremt a sinai­­hegyi törvény, a Tízparancsolat átadása és a pünkösdi, a Szent­lélek törvényeinek átadása kö­zött. Bár az evangéliumban fel­sorolt korai keresztény népek mindegyike más-más nyelven beszélt, Pétert hallgatva mégis egyféleképpen értették meg az Istent. Lukács éppen ezt tartja a Szentlélek eljöveteléből fakadó legnagyobb csodának: az egyet­értést. Jeruzsálem sokszínűsége a proliturgia változatosságában is megnyilvánult, a keleti egyhá­zak pünkösdkor halottaikra em­lékeznek, más felekezetek a ter­mékenységhez kapcsolják ezt az ünnepet, de mindnyájan az örök beteljesülésért imádkoznak. Breuer Péter ésért imád

Next