Új Magyarország, 1993. szeptember (3. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-18 / 218. szám
24 Röfögnek, mekegnek, bégetnek Egyik kulturális vezető tisztséget viselő férfiút hivatalában kereste föl svájci barátom. Ő mondta el az alábbi hiteles történetet. Alig indult meg a beszélgetés, kénytelen volt elnézést kérni a mikulási nagy szakállt viselő főnöktől, kijelentve, hogy ezt az önző, röfögő beszédet ő nem érti, inkább lemond a megbeszélésről, így, szó szerint. A nagy szakállú úr az udvariatlanságnak ily őszinte megnyilatkozásától megrökönyödve először zavartan pislogott, s miután tudatosult benne, hogy valóban jól hall, hatalmas termete megroggyant, szakálla először még jobban kétfelé vált, aztán a mellére esett - követve elkomorodó fejének esését -, de becsületére legyen mondva, mély lélegzetet véve kihúzta magát, s onnantól kezdve a beszélgetés „röfögésmentesen" zajlott le. Ugyancsak ez a svájci barátom mondta el találkozását egy újságíróval. A beszélgetés eleinte mekegő e-ezéssel indult, de hamarosan vegyült ö-ö-ző röfögéssel. Nem sokáig, mert svájci barátunk azonnal fölajánlotta, hogy beszéljenek inkább németül, franciául, esetleg olaszul. Mint a legtöbb svájci magyar - esetünkben ráadásul pszichiáter - tűrhetően beszéli mindhárom nyelvet. Az újságíró nem értette, miért kellene idegen nyelven beszélniük? Barátunk ekkor kijelentette, hogy ő - szó szerint idézem - „nemcsak mekegő, de röfögő nyelven sem tud beszélni". Mondanom sem kell, hogy onnantól kezdve mekegéstől, röfögéstől mentesen zajlott a beszélgetés. Ő észlelte azt is, hogy a vidéki, azután a felvidéki és az erdélyi magyarok nem ö-özve, e-ezve beszélnek sem a tévében, sem a rádióban vagy ha elvétve akad is közöttük ilyen, az is többnyire íróféle. Sőt, még a magyar nyelvet sokszor törve beszélő erdélyi és moldvai csángók sem. „Őket nem rontotta meg a tévében sokáig uralkodó mekegő, bégető, röfögő beszédmodor." S hogy ez mennyire így van, arra csattanós bizonyíték, hogy augusztus 22-én délben, a tévé-, ben bemutatkozott egy furulyás parasztember. Elmondta, hogy Moldvából mikor jött Magyarországra, mi mindenen ment keresztül, míg végül Egyházaskozáron tartósan letele-kedhetett. Közben egyes furuyaszámait is magyarázta. S mindezt egyetlen - megismétlem - egyetlen é zés nélkül, tehát nemcsak hogy nem ö-öözött, röfögött, de még egyetlenegyszer sem élt az ö-zés segítségével. Pedig alig hiszem, hogy járt volna az elemiben beszéd- és értelemgyakorlatra. Nincs tehát igaza közismert, „népszerű" nyelvészünknek, aki ezt a röfögő, mekegő, sokszor már-már bégető beszédmodort azzal próbálta mentegetni, hogy LEVÉLTUKÖR az illetők, miközben röfögnek, mekegnek, bégetnek, az alatt formálják meg gondolataikat, hogy le is tudják fejezni. E sorok írója némileg más véleményen van. Aki nem tud folyamatosan, értelmesen beszélni, a gondolatok rendezése érdekében a vesszőnél a hangsúlyt fölemelni, a pontnál leereszteni, s enyhe szünetet tartani, s aki egyáltalán nem tud a nyilvánosság előtt beszélni úgy, ahogy megkívántatik, az ne álljon közönség elé, még a tévében és a rádióban sem. Azon is el lehet gondolkodni, hogy ez az általunk kifogásolt beszédmód nem melegágya-e a lelki, szellemi eltunyulásnak és megfordítva? De hogy már tűrhetetlen jelenség, azt a szaporodó tiltakozások bizonyítják. Emegjegyzéseimet mindenekelőtt Csúcs László és Náhlik Gábor alelnök urak figyelmébe ajánlom azzal, hogy figelmeztetésül adják tovább a beosztottjaiknak. Dr. Szíj Rezső Budapest III. évfolyam, 218. szám és 1993. szeptember 18., szombat I I Tegnap Duna víz helyett Dreher sör árasztotta el a Margitszigetet, kicsapott a medréből a most kezdődő IV. Dreher Sörfesztivál. Mazsorettek masíroztak a pénzügyőrzenekar pattogó indulóira a Margitszigeti Casino előtt föl és alá, a csinos lányok Dreher-jelmezben táncolták körül azt a jókora söröskocsit, amelyet ezúttal négy Muraközi igáspad helyett Nick Ádám, a magyar szkanderbajnok húzott, fölállítva az első sörfesztiváli világrekordot (a kocsi mindenestül négy és fél tonnát nyomott). A népes közönségben nem akadt vetélytársa, pedig két hektó sört ajánlottak föl annak, aki elhúzza előle a régi idők söröskocsiját Nem nehéz persze megjósolni, hogy a tíznapos fesztiválon ennél sokkal több Dreher nedű fogy majd el. Nem utolsósorban azért, mert korsóját csak hatvan forintért mérik. S persze van is mire inni: a Casino bejáratánál éjjel-nappal sütik az ökröt; ha minden jól megy, az idei fesztiválon már a tizenötödik jóízűen elfogyasztott apajpusztai ökör fejfájára véshetnék föl: Dreher poraira. A búcsúceremónia rendezését pedig a Revü Art műsorirodára kellene bízna, rászolgáltak: négy éve ők a fesztiválprogram gazdái, napokig tartó sörshow-juk igazán sziporkázó (tűzijáték is szerepel benne), stílszerűen Dreherdíjat érdemelne... Körmendi Iván felvételei a ZTENY Látogatás a Parlamentben Kiss Akkor (Tahi) olvasói levelében az Új Magarország szeptember 3-i számában a fenti címmel számol be Parlament látogatásának tapasztalatairól. Őszintén sajnáljuk, hogy Kiss Andornak és vendégeinek kellemetlen perceket okoztunk. Olvasói levelében jelzett észrevételeire az alábbiakban szeretnék válaszolni. Az adott napon, az elővételben nagy számban kiadott jegyek miatt, a német nyelvű idegenvezetést kénytelenek voltunk leállítani, ezért nem volt jelen a német vezető. Sajnos, erről a változásról a jegypénztár nem kapott tájékoztatást. Sajnálatos módon ugyanazon a napon került sor a parlamenti telefonközpont átszerelési munkálataira (emiatt nem működött a jegypénztár telefonja sem), így nem volt mód a gyorsabb intézkedésre. Ismétlem, elnézést kérünk a történtekért, ugyanakkor örülünk, hogy egy későbbi csoporttal sikerült bejutniuk az Országházba. Reméljük, hogy a Parlament megtekintésének élménye némi---------—' — szenves gyógyírrel szolgált az eledeli kellemetlenségekre. Levele azonban alkalmat nyújt számunkra arra is, hogy tájékoztassuk az olvasókat a Parlament-látogatás általános kérdéseiről. A mi Parlamentünk egyszerre munkahely és múzeum. Műemlék épület, ugyanakkor több száz ember munkahelye, otthont ad az Országgyűlésnek, a Köztársasági Elnöki Hivatalnak és a kormánynak, ezenkívül rangos hazai és nemzetközi tanácskozások színhelyéül is szolgál. Ezek a tények korlátozzák a ház látogatásának lehetőségét, mi mégis igyekszünk a kapukat minél szélesebbre tárni. Az érdeklődés itthon és külföldön - nagy örömünkre - óriási, csak az első fél évben július közepéig 65 700 látogatót fogadhattunk a Parlament falai között. Az igényekre való tekintettel idén bevezettük a német nyelvű idegenvezetést, s tervezzük, hogy később egyéb nyelveken is indítunk látogató csoportokat. Kulcsár Gáborn, az Országgyűlés Sajtóirodájának vezetője Megbízhatatlanok Nem lehet szó nélkül hagyni azt, amit a parlamenti képviselők tesznek az átülések során. Kérdezem, hogy lehet a választópolgárnak bizalma egy olyan személyben, akit egy bizonyos párt nevében választott meg és küldött képviselőjeként a parlamentbe, ám az hűtlenül átvált, mit sem törődve azzal, hogy neki kiket kell képviselnie?! Ezek a képviselő urak, ha csalódtak pártjukban, ha nem értenek egyet annak politikájával, mondjanak le mandátumaikról, hagyják ott a parlamentet és várják ki az új választási ciklust. Mert amit ezek az „átüléses" képviselők tesznek, az etikátlan! Bent maradnak a parlamentben jó fizetésért, és nem azt teszik, amit a szavazóik elvárnának tőlük. Új frakciókat, sőt új pártokat hoznak létre a parlamenten belül, holott ilyen pártok a szabad választásokkor szóba sem kerültek. Szükséges lenne egy olyan házszabály, amely megtiltaná a négyéves cikluson belüli csapongást. Kuncze Gábor SZDSZ-es képviselő úr nyilatkozott ebben a témában, és ő is nagyon tisztességesen megállapította, hogy nem tartja helyénvalónak az átüléseket. Annak ellenére mondta ezt, hogy az átülések általában az ellenzék táborát növelik. A haza sorsáért aggódó állampolgárként olyan következtetést vonok le az átülések kapcsán, hogy az átalakulást, a rendszerváltozást késleltetik azok a képviselők, akik nem találják a hepátiáját kiérdemlik. Tévednek! Ellenkezőleg! Megbízhatatlanságukról állítanak ki bizonyítványt a politikailag tájékozott állampolgárok szemében. Lippai Margit ny. pedagógus Fényeslitke Nem csak egy! Farkasházy Tivadar nevét akkor jegyeztem meg, amikor a '80-as évek elején a Magyar Rádióban Kolozsvár nevét a román Cluj néven említette. Nem tudta, hogy magyarul Kolozsvárnak mondják vagy nem merte így kimondani? Ismét emlékezetes dolgot művelt Farkasházy Tivadar. A Horfhy-ellenes szeptember 3-i tüntetésen kijelentette, hogy csak egy történész (Antall József) kapott lehetőséget Horthyval kapcsolatos nézetei kifejtésére. Nos, én még a következő történészeket hallottam (a doktori címek elhagyásával): Gosztonyi Péter, L. Nagy Zsuzsanna, Ormos Mária, Romsics Ignác, Szakály Sándor. Farkasházy szerint az utóbbiak talán nem történészek? Szelektív a memóriája? Egyszerűen csúsztat? Nyeste Sándor Komló