Új Magyarország, 1993. szeptember (3. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-18 / 218. szám

24 Röfögnek, mekegnek, bégetnek Egyik kulturális vezető tisztséget viselő férfiút hivatalában kereste föl svájci barátom. Ő mondta el az alábbi hiteles történetet. Alig indult meg a beszélgetés, kénytelen volt elnézést kérni a mikulási nagy szakállt viselő fő­nöktől, kijelentve, hogy ezt az ö­­n­ző, röfögő beszédet ő nem érti, inkább lemond a megbeszélés­ről, így, szó szerint. A nagy szakállú úr az udvari­atlanságnak ily őszinte megnyi­latkozásától megrökönyödve elő­ször zavartan pislogott, s miután tudatosult benne, hogy valóban jól hall, hatalmas termete meg­roggyant, szakálla először még jobban kétfelé vált, aztán a mel­lére esett - követve elkomorodó fejének esését -, de becsületére legyen mondva, mély lélegzetet véve kihúzta magát, s onnantól kezdve a beszélgetés „röfögés­­mentesen" zajlott le. Ugyancsak ez a svájci barátom mondta el találkozását egy újság­íróval. A beszélgetés eleinte me­­kegő e-ezéssel indult, de hama­rosan vegyült ö-ö-ző röfögéssel. Nem sokáig, mert svájci bará­tunk azonnal fölajánlotta, hogy beszéljenek inkább németül, franciául, esetleg olaszul. Mint a legtöbb svájci magyar - esetünk­ben ráadásul pszichiáter - tűrhe­tően beszéli mindhárom nyel­vet. Az újságíró nem értette, miért kellene idegen nyelven beszélni­ük? Barátunk ekkor kijelentette, hogy ő - szó szerint idézem - „nemcsak mekegő, de röfögő nyelven sem tud beszélni". Mondanom sem kell, hogy on­nantól kezdve mekegéstől, röfö­­géstől mentesen zajlott a beszél­­getés. Ő észlelte azt is, hogy a vidéki, azután a felvidéki és az erdélyi magyarok nem ö-özve, e-ezve beszélnek sem a tévében, sem a rádióban vagy ha elvétve akad is közöttük ilyen, az is többnyire íróféle. Sőt, még a magyar nyel­vet sokszor törve beszélő erdélyi és moldvai csángók sem. „Őket nem rontotta meg a tévében so­káig uralkodó mekegő, bégető, röfögő beszédmodor." S hogy ez mennyire így van, arra csattanós bizonyíték, hogy augusztus 22-én délben, a tévé-, ben bemutatkozott egy furu­­lyás parasztember. Elmondta, hogy Moldvából mikor jött Ma­gyarországra, mi mindenen ment keresztül, míg végül Egy­­házaskozáron tartósan letele-kedhetett. Közben egyes furu­­yaszámait is magyarázta. S mindezt egyetlen - megismét­lem - egyetlen é­ zés nélkül, te­hát nemcsak hogy nem ö-ö­­özött, röfögött, de még egyetlen­egyszer sem élt az ö-zés segítsé­gével. Pedig alig hiszem, hogy járt volna az elemiben beszéd- és értelemgyakorlatra. Nincs tehát igaza közismert, „népszerű" nyelvészünknek, aki ezt a röfögő, mekegő, sokszor már-már bégető beszédmodort azzal próbálta mentegetni, hogy LEVÉLTUKÖR az illetők, miközben röfögnek, mekegnek, bégetnek, az alatt formálják meg gondolataikat, hogy le is tudják fejezni. E sorok írója némileg más vé­leményen van. Aki nem tud folyamatosan, ér­telmesen beszélni, a gondolatok rendezése érdekében a vessző­nél a hangsúlyt fölemelni, a pont­nál leereszteni, s enyhe szünetet tartani, s aki egyáltalán nem tud a nyilvánosság előtt beszélni úgy, ahogy megkívántatik, az ne álljon közönség elé, még a tévé­ben és a rádióban sem. Azon is el lehet gondolkodni, hogy ez az általunk kifogásolt beszédmód nem melegágya-e a lelki, szellemi eltunyulásnak és megfordítva? De hogy már tűr­hetetlen jelenség, azt a szaporo­dó tiltakozások bizonyítják. Eme­gjegyzéseimet minde­nekelőtt Csúcs László és Náhlik Gábor alelnök urak figyelmébe ajánlom azzal, hogy figelmez­­tetésül adják tovább a beosztott­jaiknak. Dr. Szíj Rezső Budapest III. évfolyam, 218. szám és 1993. szeptember 18., szombat I­ I Tegnap Duna­ víz helyett Dreher sör árasztotta el a Margitszigetet, kicsapott a medréből a most kezdődő IV. Dreher Sörfesztivál. Mazsorettek masíroztak a pénzügyőrzenekar pattogó indulóira a Margitszigeti Casino előtt föl és alá, a csinos lányok Dreher-jel­­mezben táncolták körül azt a jókora söröskocsit, amelyet ezúttal négy Muraközi igáspad­ helyett Nick Ádám, a magyar szkander­­bajnok húzott, fölállítva az első sörfesztiváli világrekordot (a kocsi mindenestül négy és fél tonnát nyomott). A népes közönség­ben nem akadt vetélytársa, pedig két hektó sört ajánlottak föl an­nak, aki elhúzza előle a régi idők söröskocsiját Nem nehéz persze megjósolni, hogy a tíznapos fesztiválon ennél sokkal több Dreher nedű fogy majd el. Nem utolsósorban azért, mert korsóját csak hatvan forintért mérik. S persze van is mire inni: a Casino bejáratánál éjjel-nappal sütik az ökröt; ha min­den jól megy, az idei fesztiválon már a tizen­ötödik jóízűen elfo­gyasztott apajpusztai ökör fejfájára véshetnék föl: Dreher poraira. A búcsúceremónia rende­zését pedig a Revü Art műsorirodára kellene bízna, rászolgáltak: négy éve ők a fesztivál­program gazdái, napo­kig tartó sörshow-juk igazán sziporkázó (tű­zijáték is szerepel ben­ne), stílszerűen Dreher­­díjat érdemelne... Körmendi Iván felvételei a ZTENY Látogatás a Parlamentben Kiss Ak­kor (Tahi) olvasói levelé­ben az Új Magarország szeptem­ber 3-i számában a fenti címmel számol be Parlament­ látogatásá­nak tapasztalatairól. Őszintén sajnáljuk, hogy Kiss Andornak és vendégeinek kellemetlen perce­ket okoztunk. Olvasói levelében jelzett észrevételeire az alábbiak­ban szeretnék válaszolni. Az adott napon, az elővétel­ben nagy számban kiadott je­gyek miatt, a német nyelvű ide­genvezetést kénytelenek vol­­­­tunk leállítani, ezért nem volt je­len a német vezető. Sajnos, erről a változásról a jegypénztár nem kapott tájékoztatást. Sajnálatos módon ugyanazon a napon ke­rült sor a parlamenti telefonköz­pont átszerelési munkálataira (emiatt nem működött a jegy­pénztár telefonja sem), így nem volt mód a gyorsabb intézkedés­re. Ismétlem, elnézést kérünk a történtekért, ugyanakkor örü­lünk, hogy egy későbbi csoport­tal sikerült bejutniuk az Ország­házba. Reméljük, hogy a Parla­ment megtekintésének élménye némi---------—' — szenves gyógyírrel szolgált az el­edeli kellemetlenségekre. Levele azonban alkalmat nyújt számunkra arra is, hogy tájékoztassuk az olvasókat a Par­lament-látogatás általános kér­déseiről. A mi Parlamentünk egyszerre munkahely és múzeum. Műem­lék épület, ugyanakkor több száz ember munkahelye, ott­hont ad az Országgyűlésnek, a Köztársasági Elnöki Hivatalnak és a kormánynak, ezenkívül ran­gos hazai és nemzetközi tanács­kozások színhelyéül is szolgál. Ezek a tények korlátozzák a ház látogatásának lehetőségét, mi mégis igyekszünk a kapukat mi­nél szélesebbre tárni. Az érdeklődés itthon és kül­földön - nagy örömünkre - óri­ási, csak az első fél évben július közepéig 65 700 látogatót fogad­hattunk a Parlament falai között. Az igényekre való tekintettel idén bevezettük a német nyelvű idegenvezetést, s tervezzük, hogy később egyéb nyelveken is indítunk látogató csoportokat. Kulcsár Gáborn, az Országgyűlés Sajtóirodájának vezetője Megbízhatatlanok Nem lehet szó nélkül hagyni azt, amit a parlamenti képviselők tesznek az átülések során. Kér­dezem, hogy lehet a választópol­gárnak bizalma egy olyan sze­mélyben, akit egy bizonyos párt nevében választott meg és kül­dött képviselőjeként a parla­mentbe, ám az hűtlenül átvált, mit sem törődve azzal, hogy neki kiket kell képviselnie?! Ezek a képviselő urak, ha csa­lódtak pártjukban, ha nem érte­nek egyet annak politikájával, mondjanak le mandátumaikról, hagyják ott a parlamentet és vár­ják ki az új választási ciklust. Mert amit ezek az „átüléses" képviselők tesznek, az etikátlan! Bent maradnak a parlamentben jó fizetésért, és nem azt teszik, amit a szavazóik elvárnának tő­lük. Új frakciókat, sőt új pártokat hoznak létre a parlamenten be­lül, holott ilyen pártok a szabad választásokkor szóba sem kerül­tek. Szükséges lenne egy olyan házszabály, amely megtiltaná a négyéves cikluson belüli csa­­pongást. Kuncze Gábor SZDSZ-es képvi­selő úr nyilatkozott ebben a té­mában, és ő is nagyon tisztessé­gesen megállapította, hogy nem tartja helyénvalónak az átülése­ket. Annak ellenére mondta ezt, hogy az átülések általában az el­lenzék táborát növelik. A haza sorsáért aggódó állam­polgárként olyan következtetést vonok le az átülések kapcsán, hogy az átalakulást, a rendszer­­változást késleltetik azok a kép­viselők, akik nem találják a he­pátiáját kiérdemlik. Tévednek! Ellenkezőleg! Megbízhatatlansá­gukról állítanak ki bizonyítványt a politikailag tájékozott állam­polgárok szemében. Lippai Margit ny. pedagógus Fényeslitke Nem csak egy! Farkasházy Tivadar nevét akkor jegyeztem meg, amikor a '80-as évek elején a Magyar Rádióban Kolozsvár nevét a román Cluj néven említette. Nem tudta, hogy magyarul Kolozsvárnak mondják vagy nem merte így ki­mondani? Ismét emlékezetes dolgot művelt Farkasházy Tiva­dar. A Horfh­y-ellenes szeptember 3-i tüntetésen kijelentette, hogy csak egy történész (Antall József) kapott lehetőséget Horthyval kapcsolatos nézetei kifejtésére. Nos, én még a következő törté­nészeket hallottam (a doktori cí­mek elhagyásával): Gosztonyi Pé­ter, L. Nagy Zsuzsanna, Ormos Má­ria, Romsics Ignác, Szakály Sándor. Farkasházy szerint az utóbbi­ak talán nem történészek? Sze­lektív a memóriája? Egyszerűen csúsztat? Nyeste Sándor Komló

Next