Új Magyarország, 1993. szeptember (3. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-10 / 211. szám

­ Latinovits-emlékábla ■ Tegnap délelőtt leplez­te le Latinovits Zoltán emléktábláját Gasi Ferenc, a IX. kerület polgár­­mestere a Mester utca 2. alatti bérlázlatát. Tízéves korától lakott ott, tizenöt éven át. Világít a fehér márvány tábla a koszos, szürke falon. - Innen indult a pályája - mondta a polgármester. Pedig nem onnan indult. Nem tudom, honnan, csak azt: 62 éve indult, amikor világra hozta őt az a most is szép asszony, akiben, miközben ott áll a másik két nagy fia közt, újra fejt­ődhet a fájdalom... „Sorsa írva volt tenye­rén" - sírta Nagy László is a Színészkirályról szóló, gyönyörű gyász­­versében, amely mellett dadogás minden mégoly őszinte, szerető, tisz­telő szó. Méltó tolmácsolója volt Galkó Balás. „S lám, nem dőlt össze a színészvilág" - sóhajtotta volt a költő. Nem, nem egészen. Egy hang, egy magnószalagról megszólaló mennydörgés remegtette meg az egybegyűltek szívét búcsúzóul: „Hazádnak rendületlenül..." Ahogy se eddig, se ezután soha senki. Aztán virágok, virágok... medve L-) l')V (W ít Li * .*•-' III. évfolyam, 211. szám It ! 1993. szeptember 10., péntek Magyar festmények Párizsban Hat magyar festőművész képei­ből nyílt kiállítás tegnap Párizs­ban a hatodik kerületi városháza galériájában. A párizsi alpolgár­mester, Francois Collet szenátor által irányított polgármesteri hi­vatal rendkívül sokat tesz azért, hogy a művészeteket és művé­szeket közelebb hozza a patinás belvárosi kerület lakóihoz. (E ke­rületben található egyebek kö­zött a Szenátus, a St. Germain­­des-Prés, az Odéon Színház és nem utolsósorban a Párizsi Ma­gyar Intézet, amely ugyancsak gyümölcsöző kapcsolatokat ápol a városházával.) Arnóti András, Barabás Márton, Gruber Béla, Koszta Rozália, König Frigyes, Pátzay Mária és Tenk László műveinek párizsi bemuta­tása ezúttal Marie José Pappnak a Regard sur l'Art Hongrois, (Pil­lantás a Magyar Művészetre) el­nevezésű művészetpártoló egy­let vezetőjének érdeme, aki ma­gyar férje révén ismerkedett meg hazánk kultúrájával, s azó­ta mindent megtesz annak nép­szerűsítéséért. A kiállítás meg­rendezéséhez fontos segítséget nyújtott a budapesti Műgyűj­tők Galériája. D.J. KULTÚRA rr a Cigányoanek a múzeumban Sára Sándor Cigányok, Schiffer Pál Mit csinálnak a cigánygyere­kek? és Faluszéli házak, Müller Pé­ter Kik azok a cigányok?. Vészi Já­nos Lujza és Surányi András Ózd című filmjét tekinthetik meg az érdeklődők ma a Magyar Nép­rajzi Múzeumban. Az egész na­pos filmprogram kapcsolódik a Képek a magyarországi cigány­ság XX. századi történetéből cí­mű (év végéig látható) kiállítás­hoz. A dokumentumalkotáso­kon kívül cigány folklórműsort, cigány kézművesek - gyékény-, vessző- és kosárfonók - bemuta­tóját is láthatják a vendégek. Hangverseny a Haller téren A Honvéd Együttes évadnyitó hangversenye augusztus 30-án volt a Dohány utcai Zsinagógá­ban. A férfikar egyházzenei kon­certsorozata szeptember 12-én (vasárnap), este fél 8-kor a Haller téri templomban (Bp., IX. kerü­let) folytatódik. Az Ave Maria - Mária-napi hangverseny igazi zenei meglepetéseket ígér. A műsorban többek között Jan Ni­eland Magnificat-ja, Liszt, Ko­dály, Schubert, Bach-Gounod Ave Mariája, Emil Cossetto Cal­vary, valamint Hammering (ma­gyarországi bemutatók) című művei szerepelnek. Orgonán Bódiss Tamás működik közre, ve­zényel Tóth András. A koncertso­rozatot a Fővárosi Önkormány­zat kulturális bizottsága támo­gatja. / MARÓI / HAGYMAFESZTIVAL 1­993. szeptember 16-19. A fesztivál progrsmia Szeptember 16-án, 9 órakor megnyitó ünnepség, " 11 órakor a négynapos mezőgazdaságigép- és termékkiállítás megnyitása " -díjátadás - kulturális műsor - az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának kihelyezett ülése. Szeptember 17-én: - szakmai nap, üzlet- és szakember-találkozó - politikai kabaréest. Szeptember 18-án: - gazdasági-politikai fórum - sajtótájékoztató­­ . Szeptember 19-én: - megyei lovasbajnokság - kulturális műsorok, 16 órakor záróünnepség. 1. A hét filmjei Igaz történetek Vannak az élet igaz történetei, és vannak a filmigaz történetek. Ezek között is némelyik művészi igaz­sággal bír, a másikból meg csak annyi igaz, hogy filmvászonra vetítik.­­ Minden másk­­épp van Az angol-ír és ír-ír ellentétek igen régi kele­tűek, de 1916 húsvétja óta - ekkor zajlott le Dub­­linban az emlékezetes felkelés - más dimenziója van a kérdésnek. Három évvel később létrejön az Ír Köztársasági Hadsereg is, az IRA, amely mind a mai napig meghatározó szerepet játszik a Zöld Sziget életében, de az IRA és működése az angol (brit) belpolitikai életnek is egyik begyógyulni nem akaró, súlyos sebe, évtizedek óta a békétlen­­kedés, a terrorakciók, alig követhető motivációjú gyilkosságok „szállítója". Az ír függetlenség- és szabadságvágy mindig ellentmondásos megnyilvánulásait annak idején egy szintén ellentmondásos személyiségű ír, Sean O'Casey remek drámákban írta meg. Nem ajná­­rozta honfitársait, akik emiatt meg is orroltak rá, s - némi túlzással szólva - kiutálták ír földről. Hogy az elvakult nacionalista írek és az IRA harcos aktivistái mit szólnak Neil Jordan filmjéhez, melynek címe A síró, játék, nem tudom. A most a magyar mozikba kerülő film ugyanis (a legjobb eredeti forgatókönyv 1992-es Oscarjával jutal­mazták), úgy mutatja be az IRA egyik akcióját, mint teljesen értelmetlen, öncélú, elvakult terror­­cselekményt, amelynek senki és semmi számára nincs semmiféle haszna. A túszul elfogott angol kiskatona, Jody (Forest Whitaker) színes bőrű, az égvilágon semmi köze sem az IRA-hoz,­sem az ír­angol vagy ír-ír ellentétekhez. Fogv­atartása, ki­végzése már-már irracionális, különösen hogy menekülés közben egy brit páncélautó gázolja ha­lálra. Viszont a rejtelthelyen kialakul Jody és őr­lője, az IRA-s Fergus (Stephen Rea) között valami furcsa, majdnem baráti viszony. És Jordan e szálra fűzi fel aztán azt a történetet, amely szinte külön filmmé válik a filmben. Fergus ugyanis, megszök­ve az ír földről, Londonba megy, s ott megkeresi Jody szerelmét, Dilt (Jaye Davidson). Kapcsolatba kerülnek, de ez is különleges, kifutás nélküli kap­csolat, hiszen Dil, aki gyönyörű és szexis, nem lány... Folytatódik az értelmetlenség, az irracioná­lis szituáció,­amit tovább bonyolít, hogy Fergus végül is DV Vonzáskörébe kerül, s m­ert van ebben a teremtésben valami végzetes mágnesesség. Az emberi érzelmeknek, kapcsolatoknak, rokon- és ellenszereknek olyan bonyolult szövevénye tárul itt föl, amely sokkal érdekesebb, összetettebb, mint az IRA-vonal. Jordan és szereplői itt remekel­nek, a filmnek ez a része nagyszerű percekkel ajándékozza meg a nézőt. Ezek után már zavaró, hogy a terroristák visszatérnek egy még értelmet­lenebb akcióra, s Fergus végül is ennek kapcsán kerül börtönbe. Bár az is igaz, ez az akció még to­vább bonyolítja a szituációt, s még világosabban megmutatja, mennyire nem lehet a felületi jelen­ségek felől megítélni ezt az egész kusza, zavaros, tragikus és reménytelen IRA-ügyet, mennyire másképp van minden, mint gondoljuk. Jordan maga is ír származású, Dublinban lakik. Tudja, miről beszél, tudja, milyen keserves ügy, mennyire síró (megsirattató) játék az, amit a világ észak-ír konfliktusnak nevez. Takács István: Álnők és álférfiak X Az első negyedóra - vagy csupán az első öt-hat perc? - még azzal kecseseti a nézőt, hogy akár kedélyes, napjaink bizonyos férfi- és nőtípusait megfricskázó komédia is válhat Robert Van Acke­ren, a mai német „középfajú vígjáték" állítólag Eu­­rópa-szerte sikeres és divatos iparosának (többek között a Vénuszcsapda című bohóság szerzőjének) Igaz történet férfiakról és nőkről címmel elővezetett új mozgóképéből. Öt, úgynevezett „emancipált" - a férfiakban mindenesetre csalódott és elvált -, többé-kevésbé csinos nő él együtt egy penetránsan tévédíszletsza­­gú, kertes villában, ahol, a tizenegy, úgymond „félresikerült" házasságán túljáró, Karla nevezetű pszichológusnő (?) tanácsait követve, csoportterá­piának mondott, férfimentes életformával próbál­koznak. Itt a nők a „ház urai", s egy­­ féltucatnyi jelentkező közül kiválasztott­­ rendmániás, jóké­pű fiatalembert alkalmaznak takarító-mosogató házicselédként, és­ igyekeznek meghatározni a női magazinok szerinti „ideális férfi" fogalmát... Könnyedén elképzelhető, mennyi és miféle „mu­latságos" jelenet képezhető a kötényt viselő, port törölgető, fogpasztamosolyú házifiú és a titokban „macalós" férfiakra áhítozó nők együttéléséből... A felületesen kiagyalt, szakmailag is elnagyoltan le­forgatott bonyodalmak és az exférjek panopiku­­mát illető, mulatságosnak szánt fricskák valamely, mosogatószer-reklámokkal megtűzdelt tévébo­hóság (például a német műholdakról nálunk is fogható Tutti-frutti, avagy a műfaj domesztikált változata, a Família Kft. epizódjainak­ „művészi" magaslatait ostromolják, s néhány, kényszeredet­ten „jópofa" és „merésznek" vélt, „szabadszájú" bemondás volna hivatott megnevettetni a nézőt. De ebben a mozgóképben mindegyik jelenet annyira kimódolt, még a maga modorán belül is olyannyira hiteltelen és ügyefogyott, hogy:A nő­­nek ugyan vonzó és csinos, de színésznőnél a fa­bábura hajazó Sonja Kirschberger bájai sem képe­sek fölcsigázni a néző érdekődését, akit az áporo­­dott poénok legfeljebb kényszeres ásítozásra - ha nem bosszankodásra - ingerelnek. Ez a­­ címe szerint - Igaz történet férfiakról (?) és nőkről (?), inkább két balkézzel fölskiccelt szel­lemtelen karikatúra agyoncsépelt tévéfigurák agyalmány-sémáiról; alighanem a habkönnyűnek szánt szórakoztató vígjáték műfajának az egyik szakmai mélypontját képviseli az idei moziévad­ban. (zsugán) ­iztos pont a Mentor Bizonyára hasznát veszik pedagógusaink a frissi­ben megnyílt, Dorottya utcai Mentor Könyves­boltnak, ahol a tanköny­vek és munkafüzetek mellett megtalálhatók a kis példányszámú tanári kézikönyvek és az összes magyar pedagógiai folyó­irat. A magánvállalkozás egyik vezetője, Salné Len­gyel Mária sajtótájékozta­tón elmondta: tarka köz­oktatási világunkban biz­tos ellátó pont kívánnak lenni, ahol a pedagógu­sok egyúttal szaktanácsot is kaphatnak. Társa Far­­kasné Vágó Erzsébet. Mind­ketten szakemberek: egyikük gyógypedagógi­ával, másikuk pedig szá­mítástechnikával foglal­kozik. Nem a gyors meg­gazdagodás a fő céljuk, hanem a szakma szolgá­lata. Októbertől, az Or­szágos Közoktatási Inté­zettel közösen, neves szaktekintélyek bevoná­sával, rendszeresen szer­veznek ingyenes tájékoz­tatást olyan témákról, mint a dyslexiás gyerme­kek oktatása, a különböző iskolatípusok, a számító­gép alkalmazása kisgyer­mekkorban vagy az ősi, keleti logikai játékok. parcsami Fiksz adó az éterben Elsősorban a magánvélemények, a civilszféra műsora kíván lenni, a hét­főtől induló és mindennemű üzleti jellegtől mentes Fiksz rádió jelentet­te be tegnapi sajtótájékoztatóján Cs. Kádár Péter igazgató. A márciusban még kalózkodó rádió - ezúttal a Mű­velődési és Közoktatási Minisztéri­um ideiglenes engedélye alapján - az egy hétre rendelkezésére bocsá­tott 70,28 megaherzes OIRT-csator­­nán (a Bartók rádió fölött) sugározza programját. A készítők reményei szerint mintegy félmillió hallgatójuk lesz. (Ideiglenes engedélyt a tárca meghatározott célra, illetve helyi események közvetítésére ad ki.) A korlátozott hatósugarú frekvencia a Belvárosban és környékén teszi hall­hatóvá a Fiksz rádiót. -------------- -----------------­Új utak a lapterjesztésben Először hallatta hangját az Alterna­tív Lapterjesztők Érdekvédelmi Ka­marája. A három hónappal ezelőtt megalakult társaság azonban, úgy tetszik, nem tétlenkedett: határozott elképzelésekkel, tervekkel álltak teg­nap délelőtt a sajtó elé. A kamara tagjainak sorában tíz, hírlapok és kiadványok terjesztésé­vel és árusításával fogalkozó ma­gánvállalkozót találunk, akik azért fogtak össze, hogy együttesen kép­viseljék érdekeiket. Ez a változó helyzet, amikor a posta monopol­helyzete megszűnt, de új piaci sza­bályok még nincsenek érvényben, véleményük szerint megoldásra vár. Ennek a szabályozási űrnek a pótlá­sára dolgozták ki a magyar lapkia­dás és lapkereskedelem együttmű­ködési és versenyszabályait tartal­mazó etikai kódex tervezetét, vala­mint a hírlapterjesztés etikai kóde­xét. Bevezetőjében Kovács László, a ka­mara elnöke elmondta, ezt az önel­lenőrzést a szakma igényelte. A lap­kereskedelem etikai kódexéből ki­emelte a - szempontjuk szerint - el­engedhetetlen piaci versenysemle­gességet, amely révén minden ter­jesztő egyaránt hozzájuthatna a szükséges kiadványokhoz - az alter­natív lapterjesztők ugyanis sok eset­ben hátrányt szenvednek e téren -, az olvasóra bízva a választást. Rend­kívül fontosnak tartják a terjesztők egyenlőségét a kiadók viszonylatá­ban. Harmadikként Kovács László kiemelte a remissziós jogot, amely - egyelőre - nem illeti meg az alterna­tív terjesztőket. A remissziós jog ré­vén lehetőségük lenne a fennma­radt példányokat a kiadónak visz­­szajuttatni az eladási ár jóváírása el­lenében. A kamara tagjai nyomatékosan hangsúlyozták: senki ellen nem irá­nyul ez az alternatív lap- és könyv­­terjesztőket magába foglaló szerve­zet. Saját érdekeiket szem előtt tart­va - és a másokéit nem akadályozva - szeretnének a piacon maradni. (v. s. cs.)

Next