Új Magyarország, 1993. október (3. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-05 / 232. szám
24 III. évfolyam, 232. szám 1993. október 5., kedd -H Az elszegényedéstől az elszegényedésig „A SZOT-hoz érkezett összegzések megállapításai szerint a hangulat alakulásának meghatározójává a már bevezetett és a továbbiakban várható, általánosan drasztikusnak, minden várakozást felülmúlónak ítélt, központi áremelések váltak. A jelzések arra is utaltak, hogy a csalódottság, a kiábrándultság, az indulatok sűrűsödésének jelei széles körben felerősödtek. Ezek a jelenségek különösen a bérből, fizetésből élők alacsonyabb jövedelmű csoportjai, a családos, középgenerációs rétegek, a fiatalok és a kis nyugellátásból élők között egyre nyíltabb formákat öltenek. Éles bírálatokkal illetik a döntéshozókat, hogy figyelmen kívül hagyták a létminimum, az elszegényedés határán lévők megélhetési gondjait, tűrőképességüket és az ezekről szóló jelzéseket... Az emberek a kialakult helyzet okait továbbra is a rossz gazdaságpolitikában, a hibás döntésekben és az irányításra alkalmatlan vezetőkben látják. Felháborodással, meg nem értéssel fogadják azokat az intézkedéseket, amelyek a kilábalás minden terhét - differenciálatlanul - a lakosságra hárítják... Egyre érzékelhetőbben jelennek meg a bizalom megrendülésének, a politikától, a vezetéstől való elfordulásnak a jelei. A helyzetet többen úgy ítélik meg, hogy a társadalomban általános válságra utaló jelenségek vannak kibontakozóban... több szektorban érzékelhetőleg romlott a helyzet, fenyegető a munkanélküliség. Általánosan és drasztikusan romlott a létbiztonság, az életszínvonal. Növekvő számban teszik szóvá, hogy a kibontakozás és a reformok számukra egyre elviselhetetlenebb terhekkel járnak, milyen kibontakozási program az, amelynek következtében az ország lakossága elnyomorodik. ...Többen a minimális esélyt is elvesztették a felemelkedésre, a jobb életre... Az elszegényedés kapcsán az összegzések teljeskörűen és nagy mértékű ellenszenvvel szóltak a társadalom egyes rétegeinek, vezető köreinek a meggazdagodásáról, kiváltságairól... A dolgozók egyre türelmetlenebbül és indulatosan teszik szóvá a már-már társadalmi méretűvé vált korrupciót, a hivatali beosztásból származó jogtalan előnyökhöz való jutást, egyesek kirívó és feltételezhetően munka nélkül történő gazdagodását..." A feledékenyek emlékezetének felfrissítésére: mindez a Németh-kormány idején íródott, 1989-ben, és a Magyar Nemzet februári sémában jelent meg... Pálosvörösmart a pótdíjat visszatérítjük Az 1993. augusztus 25-i Büntetés című cikkükre válaszul kérjük szíveskedjenek a következőket megjelentetni. A cikk alapján, konkrétumok hiányában nem tudjuk megállapítani, mely dolgozónk és milyen oknál fogva nem tett eleget munkaköri kötelességének. Tudatában vagyunk annak a ténynek, hogy szolgáltatásaink színvonalát több területen javítanunk kell. Célunk eléréséhez köszönettel veszünk minden építő kritikát. Az észrevételek és panaszok felvételére Üzletigazgatóságunk földszintjén Panasziroda áll ügyfeleink rendelkezésére. A dolgozóink által bármilyen indokkal okozott problémát megoldani Üzletigazgatóságunk feladata. Ezért javasoljuk, hogy tisztelt utasaink panaszaikkal a Panaszirodát, vagy közvetlenül Személyfuvarozási Osztályt szíveskedjenek felkeresni. Panaszirodánk hétfőtől csütörtökig 9-14 óráig, pénteken 9-13 óráig tart félfogadást. Osztályunk keddtől péntekig 9-14 óráig szintén tart félfogadást. A fentiek megjelentetése mellett kérjük a t. Szerkesztőséget, hogy amennyiben a cikk írójának nevét és címét ismerik, a felszámított pótdíj visszatérítése érdekében, az Üzletigazgatóság Személyfuvarozási Osztályt szíveskedjenek értesíteni. Közreműködésüket előre is köszönjük. Így Pásztó Imre osztályvezető MÁV Rt. Üzletigazgatósága Budapest véleménycsokra A Heti Világgazdaság című folyóirat Vélemények című rovatában 1992-ben összesen 159 vélemény jelent meg, 120 személytől. A szerkesztőség 1992-ben 21 országgyűlési képviselőnek adott megszólalási lehetőséget. Közülük az ellenzék „színeiben" szólalt meg 16 személy, a kormánypártéban pedig öt. Ugyanezen 1991-es adat: 9/1. Javult, de még mindig elfogadhatatlan az országgyűlési képviselők megszólalási arányszáma. Ez 22/5, amely 18,5 százalékos koalíciós arányt tükröz. Távol áll tőlem, hogy az 50-50 százalékos arányt kérjem számon, azonban a 18,5 százalék azért elfogadhatatlan, mert a szerkesztőségnek azt a véleményét tükrözi: nem érdekel a koalíciósok véleménye, nem adok teret a kormány cselekedetei indítékának kifejtésére. Véleményem szerint a HVG szerkesztősége mindaddig elfogult, amíg a 18,5 nem éri el a 35- 40 százalékot. Néhány véleménnyel vitába szállok. A 661. számban Nehéz-Posonyi István a zendülő katonákról szólva írja: „...Göncz... teljes körű kegyelmet kívánt gyakorolnimindent a népszerűség érdekében? A haza biztonsága nem számít? Ny. L.) kompromiszszumra kényszerült, hiszen a... miniszteri ellenjegyzés megtagadása... érvényteleníthette volna a kegyelmi döntést.." Nehéz-Posonyi szerint „...a köztársasági elnöktől sikerült a kormánynak elragadni a hatalom egy szeletét..." Nehéz-Posonyi felületességéről, felkészületlenségéről nem lehet szó, hiszen ő a Független Jogász Fórum alelnöke. Ő is tudja, hogy a hatalom egy szeletét nem a kormány ragadta el, hanem az Alkotmány oda sem adta. Az Alkotmányt pedig nem a kormány csinálja 57 százalékával! Petschnig Mária Zita a 691. számban a küldetéstudatról gúnyolódik. Akkor a másik oldal miért lett képviselő? Haszonszerzési céllal? Hatalomvágyból? Ez utóbbi kettő talán különb az elsőnél?! A 684. számban Tamás Gáspár Miklós szerint „törvényesen... a jelenlegi kormánytöbbség 1994-ben nem tartható... a vereség perspektíváját elviselni nem tudó... áramlatok számára... csábító a paralegális megoldások lehetősége... ha az MDF nem nyugszik bele a parlamenti váltógazdálkodás elvébe..." Ki mint él, vagy... feltételez? „Gratulálok" Farkas János Lászlónak (659. szám): „... a Magyarok Világszövetsége is viselhetné a Magyintern nevet...”. A 677. számban Weyer Béla jókat rúg Raffay Ernőbe. Példabeszédét a Spiegel egyik hírére alapozza. Sikerült beszereznem az újság 1973. évi 25. számát. Weyer Béla szerint Walter Scheelt a rendőrség tetten érte. Az eredeti Spiegel cikk szerint: egy kölni autós Walter Scheelt vélte felismerni. Más tanúk szerint maga a kölni autós volt szabálytalan, a rendőrségről szó sincs. Weyer Béla prekoncepcióhoz igazítja a tényeket. Mit ér az ilyen, csúsztatásra alapozott példabeszéd? Véleményem szerint semmit. Kívánságra a Spiegel cikkét megküldöm bárkinek. A 699. számban Polt Péter,a 700. számban Morvai Krisztina ír az igazságtételről frounak az igazságtételi változatokkal szembeni fanyalgását jól jellemzi fogalmazása: „...zenebohóc... van újabb...". Tisztelet illeti viszont Morvai Krisztinát, hogy ki merte fejteni: „...ha az elévülés garanciája egyformán jár... az állam nevében gyilkolónak, akkor olyan jogelvet fogadunk el, amely alapján a mindenkori állampolgár teljesen kiszolgáltatott a mindenkori diktatúrának...". Ebben az ügyben korrekten cselekedett a HVG: véleményeket ütköztetett. Összefoglalva megállapítható, hogy a HVG 1992-es véleménycsokra az 1991. évinél színesebbre, kontrasztosabbra sikeredett, de még tovább kell haladnia ezen az úton. Nyeste Sándor ECOART design SANTHA LEVÉLTUKOR ÍmIVBQWu 1E1E ma TELE TAXI Máriapócs, Nyírbátor, Tákos, Csaroda... ismert Szabolcs- Szatmár-Bereg megyei települések, templomaik építészeti értéke nemzetközi mércével is kiemelkedőnek mondható, s a régiót olyan színnel ékítik, amelyről - sajnos - sokszor megfeledkezünk, ha ez a megye szóba kerül. Ezek az épületek, több mással együtt arra a lelki és anyagi gazdagságra emlékeztetnek, amely valaha jellemző volt erre a vidékre. És persze emlékeztetnek a jelenre is, arra, hogy soha nem éltek itt remény nélkül az emberek Cser István felvételei OPTENY