Új Magyarország, 1994. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-03 / 1. szám

IV. évfolyam, 1. 8/am­ Göncz Árpád újévi köszöntője Békességet áhítva / hofitársaim! Barátaim! Határainkon innét és túl élő magyarok, közös hazánk magukat más nemzet fiainak valló polgárai; s mindazok, akiket háború vihara vetett ki otthonukból, s most ná­lunk találtak menedéket - engedjék meg, hogy meleg sze­retettel köszöntsem Önöket az új esztendő küszöbén. Egy nehéz esztendő végeztével, és - bár cáfolna rám az idő! - egy nehéznek ígérkező év első perceiben. Amikor négy évtized múltán felborult a félelem egyensúlya, s a világ a közösen elveszített hidegháború keserves árát fi­zeti; amikor nagy, közös pátriánk­ Európa - szorongató gondjai közt a politikai-gazdasági egységéhez vezető kes­keny ösvényt keresi; amikor szűkebb térségünk, Kelet- Közép-Európa újonnan visszanyert szabadsága birtoká­ban elavult gazdasága, elgyötört társadalma megújítá­sának emberfölötti feladatával birkózik. Sokan köszöntjük ma és sokféleképpen köszöntjük az új esztendőt: néhányan dúsgazdagon, sokan szerényen írigy épp szorongató szegénységben. De egy biztos: va­lamennyien békességre kiéhezve. Békességre, a bennünket környező tágabb és szűkebb világgal, de mindenekelőtt önmagunkkal, mert csak ha a magunk belső békéjét visszanyertük, vagyunk képesek a világgal is megbékélni. A társadalom élő emlékezete két nemzedéknyire nyú­lik vissza. Az idő óta ezrével vándoroltak ki innét ma­­gy­arok. S ezrével menekültek a szülőföldjükről ide be is. Az idő óta gyilkos kézre adtak itt zsidót, cigányt, mert zsidónak, cigánynak született. S kikergettek innét németet, mert német, s az otthonából kiűzték a délszlá­­vot, mert délszláv. Ezerszám üldöztek munkást, pa­rasztot, urat, arisztokratát, mert másként szem­lélte a világot, mert munkás volt, paraszt, úr, vagy arisztok­rata. Az idő óta üldöztek itt volt üldözőket, s üldözték egy­mást új üldözők. S ezerszám kívánták meg, s vették el a más házát és mezejét. Ezrek hittek, s tették, amit a hitük diktál, ha rossz is; százezrek tettek úgy, mintha hittek volna, s tették, amit elimntak tőlük. Mert féltek. S mind­e­közben éltek és túléltek, eltemették a szüleiket, elvesztettek egy vi­lágháborút, gyermekeket nemzettek és szültek, fölnevel­ték őket, harckocsik széttaposták a forradalmukat, ők vé­gezték a dolgukat, fölhúzták a házat, fát ültettek, épí­­tették-szépítették a közös hazát, betegek voltak és gy­ó­­gyítottak, tanultak és tanítottak, s mikor nagy­sokára megnyílt a nagyvilág, kimentek és nyitott szemmel kö­rülnéztek. Ők, a mindenkori „ügyeletes" többség. Mind­e­közben észben tartották a maguk sebeit, de alig gondoltak a másokéval, amit talán épp ők ütöttek, ha mással nem, hát részvétlenséggel vagy kárörömmel. Igen, voltak és vannak köztünk - mi közöttünk! - csillagszem­ű nők, akik ha telefüstölt szobába lépnek, magától kinyílik az ablak, s beárad rajta a tiszta levegő. És vannak sugárzóan igazmondó, igazságtudó férfiak. A mindennapok hősei és szentjei, akiket arról lehet föl­ismerni, hogy tartósan békében élnek önmagukkal. Róluk senki nem vezet listát, nem tömörülnek szö­vetségbe, nem igazolják egymás múltbeli tetteit, nin­cs mit titkolniuk, feledtetniük vagy túlteljesíteniük. Mert tudják - ők tudják! -, amit mindenkinek tudnia kéne, hogy minden társadalomban állandó a jó és a rossz egyensúlya. Ha megbillen a kettő mérlege, az idő helyrebillenti. Törvényszerűen. Bosszúval, ami bosszút szül, kár az idő dolgát késleltetni. Meg azt, hogy az embernek egyetlen java van, amit ha két kézzel szór szét, magának lesz annál többje belőle: a szeretet. Ma éjjel - egy - vagy több? - nehéz év küszöbén mindannyiunknak azt javaslom: béküljünk ki önma­gunkkal, fogadjuk el, hogy: magunk is, mint bárki más, esendő emberek vagyunk. Sem jobbak, sem rosszabbak, sem többek, sem kevesebbek. Ha püspökök, ha kémény­seprők. Ebben a nekünk rendelt kis hazánkban magun­kért, egymásért - egymás sebeiért és azok gyógyultáért! - egyetemlegesen felelősek. Kössünk hát ma éjjel békét! - Ki tudja, hátha tartós­nak bizonyul? Mindannyiunknak boldog új évet kívánok! II. János Pál üzenete a világhoz Bizodalmunk a család erejében Fenyegetően baljóslatú horizont nyí­lik az új esztendővel - állapította meg szombaton II. János Pál pápa. A katoli­kus egyházfő idei első angelusát hí­vők hatalmas tömege hallgatta a fel­­felerősödő esőben, a vatikáni Szent Péter téren. Bár láthatók biztató jelek az enyhü­lésre és a békére, ennek ellenére kény­telenek vagyunk elismerni, hogy a bé­két továbbra is csillapíthatatlannak tű­nő testvérgyilkos konfliktusok fenye­getik. Ez a helyzet Észak és Dél igaz­ságtalan megosztottságának fennma­radásából, a legkevésbé védett társa­dalmi osztályokat sújtó gazdasági vál­ság lidércnyomásából és a népeket egymással szembefordító, minden korlátot átlépő nacionalizmusból adó­dik. A béke megőrzése napjaink leg­fontosabb feladata - mondta a pápa. 11. János Pál, aki lakosztálya ablaká­ból szólt a hívőkhöz, beszédében kü­lön hangsúlyozta, hogy a béke megte­remtésében különleges szerep jut a családnak. A családnak kell szembe­­szállnia a nyugalmat felborító külső és belső nehézségekkel, a családban ta­nulja meg az ember a béke titkát. (Külföldi államférfiak újévi nyilatkozatai a 3. oldalon) Magyar búcsú a BT-től Ne­w York-i jelentésünk: Az ENSZ nem világkormány, csak eszköz, amit jól lehet hasz­nálni, ha van mögötte politikai akarat, ennek hiányában a fi­gyelmeztetés csupán pusztába kiáltott szó - hangoztatta egye­bek között Erdős André magyar é­s ENSZ-nagykövet a lapunk szá­mára az alkalomból adott nyilat­kozatában, hogy december 31 -i­n lejárt hazánk kétéves, nem állan­dó tagsági mandátuma a világ­­szervezet Biztonsági Tanácsá­ban, s helyünket a régióból Cseh­ország veszi át. Magyarország sokat tanult ebben az időszak­­ban, bennünket is jobban megis­mertek, de adódott csalódás is, elsősorban a délszláv válság ügyében - mondotta a nagykö­vet.­­ (Folytatása a 3. oldalon)­. A Magyar Nemzeti Bank 1994. január 3-i hatállyal - saját hatáskörében - 1 szá­zalékkal leértékelte a forin­tot a valutakosárhoz képest. A leértékelést alapvetően az amerikai dollár nem­zet­­közi devizapiacokon bekö­vetkezett erősödése indo­kolja. A lépés összhangban van az MNB hivatalosan meghirdetett árfolyampoli­­tikájával. (MTI) " A többség esélye „Boldog új évet, Magyarország!" - köszöntötte közönségét az egyik szilveszteri tévéműsor vezetője. Ha őszintén gondoljuk, nagyszerű kívánság. Milyen jó is lenne, ha csak egy mákszemnyi esélyünk lenne rá, hogy valóban boldog új éve lesz az egész ország­nak, hazánk valamennyi állampolgárának. S velünk együtt a vi­lág minden olyan magyarjának, akik lélekben ide tartozónak ér­zik magukat. Erre azonban nincs esély. Nemcsak a Kárpát-meden­cében, nemcsak a szeretett kilencvenháromezer négyzetkilométe­ren, de Németországtól Japánig, Angliától az Egy­esült Államokig, a fejlett országoktól a legfejlettebbekig semelyik sem képes bol­doggá tenni valamennyi polgárát. Pedig sok helyen nem három és fél éve, de évszázadok óta kísérleteznek ilyesmivel. Azért az új esztendő beköszöntében mégis van valami nagysze­rű. Amit tíz éve még elképzelhetetlennek tartottunk, fél évtizede még csak reméltünk, azt napjainkban valamennyiünknek érez­­nünk kell (kellene): a rendszerváltozás révén bekövetkező társa­dalmi-gazdasági átalakulás olyan fejlődési pályára állította ha­zánkat, amely képessé tesz az önerős talpon maradásra, alkal­massá arra, hogy integrálódhassunk a fejlett Nyugat elsődlege­sen mindig a polgári értékekre alapozó államainak szervezeteibe. Miközben évtizedeken át a kevesek új esztendőbeli „boldogsága” jobbára annyiból állt, hogy sikerül-e újabb kölcsönökkel tovább nyújtani azt a nemzeti agóniát, amit nagy igyekezettel - és saj­nos nem kis sikerrel - próbáltak elrejteni a hon polgárai elől. Boldog új évet, Magyarország! - hangzik a nagyszerű kíván­ság. Hál' istennek mind több jel utal arra: a várva várt politikai föllélegzés után nemzeti boldogulásunknak mind erősebb lesz gazdasági alapja is. Devizatartalékaink 6,8 milliárd dollárra rúgnak (a szabadon választott magyar kormány hivatalba lépé­sekor alig haladták meg a néhány száz milliót). Az állampolgá­rok megtakarításai kétszázmilliárdról három év alatt ezermil­­liárd forintra emelkedtek. Megállt a mund­anélküliség növekedé­se. Megduplázódott a magánszektor részesedése a magyar terme­lésben, s lényegében már a nemzeti össztermék felét adja. A ma­gánosítás lendülete pedig garanciát adhat a folyamat erősítésére. Arra, hogy sokaknak valóban sikereket hozzon az új év. A több­ségnek pedig arra, hogy megnőjön az esélye a boldogulásra. Talán a boldogságra is. Horváth K. József €/ ARA: 17 Ft 1994. január 3., hétfő Tizenkét új élet Tizenegyedmagával gyarapította az ország népességét az 1994. év első órájában a szikszói Broda Laura. Má­sok mulatozással töltötték e tizenkét édesanya küzdelmes óráját. Az ő mostani boldogságuk orszá­gosabb. Sorsoláson szerencsésebb öt csecsemő máris királyfinak érezheti magát: 100-100 ezer forinttal pelen­katarsolyában biztosított csemetéje hazájának, melynek sokat szapult kormánya a gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezmény aláírója­ként frissiben szentesítette: mostan­tól mindőjüknek egyformán joga van személyazonossága tisztelet­ben tartására, szociális biztonságra, családban nevelkedésre. A kötvényről lemaradt hét kis ma­gyar pedig eszerint akár nyomban harsány­kázással nyilváníthatott szabadon véleményt, hogy kissé pe­chesebb emberkék... Kívánjuk, hogy 2008-ra, mikor 14 évesek lesznek, egyetértés és belegyezés ne legyen nekik keserű, s addig is minél keve­sebbszer kelljen panaszszóra nyitni a szájat! i­ s is . . . . . , V Privatizáció ' Meggyűrű­si Hidet A választásokat követően bármilyen koalíció követ­kezzék, a magánosítás folytatásához nem férhet kétség. Függetlenül az ezt kísérő felhangoktól, ez az egyetlen követhető irány, s ebben többé-ke­­vésbé egyetértenek a pártok is. A választási kampány során számíta­ni kell az újabb támadá­sokra, de az nagy hiba volna, ha politikai küz­dőtérré válna a privatizá­ció. Ez bizonytalanság­hoz vezetne, s nemzetkö­zileg is óriási presztízsve­reséget okozna az or­szágnak. Pontcrácz Tibor­­­ címzetes államtitkár la­punknak nyilatkozva a továbbiakban elmondta: a privatizáció az elmúlt három és fél év sikertör­ténete, s 1993-ban is telje­sültek a magánosítás stratégiájában meghatá­rozott célkitűzések.­­ (Folytatása a 7. oldalon) Az URH-n is foghatja! Hallgassa a Reggel 6-tól rádiót! 24 óráig AmSIOkHz (középhullám) Fm 89,5 és 93,9 Mhz (ultrarövidhullám)

Next