Új Magyarország, 1994. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1994-03-24 / 69. szám

IV. ÉVFOLYAM, 69. SZÁM 1994. MÁRCIUS 24., CSÜTÖRTÖK Beszélgetések könyve \l_ Határ Győző: Életút KULTÚRA Elképzelem, ahogy farkasszemet néznek, még a kezdet kezdetén, és azon törik a fejüket, hogyan húz­zák csőbe a másikat. Mint két ádáz sakkozó, amikor a bábokat kirakva maga elé bambul, s közben min­denféle huncutságon töri a fejét. Aztán némi kultúrhistóriai és ma­gántermészetű magamórikálás után, ami már a - regény? krónika? konfesszió? - izgalmas része. Határ Győző nekilódul a játszmának. Be- széltetője, Kabdebó Lóránt pedig, aki ezzel elérte célját, felölt! a naiv lélek álarcát. Mondjad csak, mondjad, kontrázik olykor, ha kifogy a be­széltetett szó-szuflája vagy épp ész­reveszi a jámbor, milyen bravúro­san járatja vele a bolondját az inter­júvoló. A dolog persze ennél is bonyo­lultabb, hisz Határ Győző is látja, hogyne látná, miféle pásztori terel­getés irányítja - innen aztán a játszma egyre élvezetesebb, két minden irodalmi hájjal megkent, magát nyeretlen kétévesnek muta­tó literátus elme csavarintja a szót, bújik ki egyik kelepcéből, hogy be- lepottyanjon a másikba, tótágast áll, ezernyi-ezer egymást megsok­szorozó tükör előtt bámészkodik, persze főképp a remek és szemünk előtt kikerekedő Életút alanya. Ha­tár Győző tódítja az igét, döntögeti sorra a bálványokat, hol Gargan- tua, hol a kamasz Don Juan, hol Szókrátész, az ifjú Paganini vagy a Titokzatos Építőművész hálás és kerge maszkját öltve magára. Nem hiszem, hogy volna még egy magyar író, aki ilyen bravúro­san kezelné a nagy formákat. Aki egy locsifecsinek induló életrajzi trécselésből ekkora építményt vol­na képes kreálni. Aki - sejthetően nem beszéltetője titkos szándéka ellenére - úgy alkot meg levegőbe mondott szavakból egy nagyre­gényt: egy családtörténeti, szexuál- lélektani, bölcselethistóriai, iro­dalomesztétikai, bizantinológiai, vallástörténeti, politikai, s ezernyi egyéb, szellemi ínyenceknek és gyanútlan balekoknak egyaránt él­vezhető elmélkedések színfoltjai­ból összepingált hatalmas táblaké­pet, amit olvasva az ember már- már el is felejti, milyen mindenna­pi ötlet palackjából gomolygott elő a Határ Győző-i gigantikus szellem­alak, s az egész valójában azzal a Kabdebó Lóránt lehelte monda- tocskával kezdődött: Mondd el életed történetét. Határ Győző el­meséli, az Életünk kiadó pedig közzéteszi. Egyelőre csak az első kötetet, melyet még kettő fog kö­vetni, sejthetően és remélhetően hamar, minél hamarabb, mert - e pillanatban - ott áll a levegőben a szinte félbe-szerbe hagyott záró­mondat - Oly jó követni ember­élet! -, ott függ az üresség szélén, s folytatását követeli. (Életünk könyvek, A nyugati magyar iro­dalom gyöngyszemei V.) (sz. a. z.) Család, Gyermek, Ifjúság A gyermekvédelmi munka megújí­tását vállalta a két évvel ezelőtt lét­rejött Család, Gyermek, Ifjúság című folyóirat. Szerzőit a gyakorlati szak­emberek köréből toborozza; ezál­tal olyan valóságos problémákat tár fel, amelyek sajnálatos módon min­dennaposak az iskolák, a pedagó­gusok életében. Az Egyesült Nem­zetek Szervezete 1994-et a család nemzetközi évének nyíivánította. A magyarországi rendezvények­hez kapcsolódva jelentették meg a gyermekkel szembeni szexuális erőszak témakörét felvázoló te­matikus különszámot, amelyet az ország minden iskolájába ingye­nesen juttatnak el - hangzott el a lap szerdai sajtótájékoztató­ján. (MTI) Magyar 1 11 Színházművészeti Lexikon Hat évtized után az első lág más országaiban, földré­szein lévő magyar színházak. Most ezt körültekintően pótol­ták - nem kis nehézségek árán, hiszen roppant nehéz volt be­szerezni az adatokat például Dél-Amerikából vagy Ausztrá­liából. A kötet anyaggyűjtése 1989- ben kezdődött és 1993 végén szás, a színjáték szakkifejezé­seiről. Nincs viszont a magyar színháztörténet egészét össze­foglaló címszó, hiszen, szintén az Akadémiai Kiadó gondozásá­ban már megjelent 1990-ben a Magyar Színháztörténet terve­zett két hatalmas kötetéből az első, amely az 1790 és 1873 kö­zötti időszakot öleli föl, és már Igaz ugyan, hogy 1969-ben ki­adtak egy Színházi Kislexikont, amely a majdnem lehetetlenre vállalkozott, mert egyetlen, nem is túl vaskos kötetben akarta megoldani a magyar és nemzetközi színházi élet is­mertetését, de az Akadémiai Ki­adó most közrebocsátott Ma­gyar Színházművészeti Lexikoné­nak nem ez az előzménye. Schöpflin Aladár szerkesztette azt a Magyar Színművészeti Lexi­kont, amely négy súlyos kötet­ben jelent meg 1929 és 1931 kö­zött, és 1930-ban került a köny­vesboltokba Németh Antal szer­kesztésében az inkább enciklo­pédikus, mint lexikonfelépíté­sű Színészen Lexikon. Dr. Székely György színháztörténész, a mostani lexikon főszerkesztője e két kiadványt tekinti előd­nek. A kötetet tegnap késő dél­után mutatták be, stílusosan: a Radnóti Szíriházban, Mácsai Pál és Bálint András színművész közreműködésével. A könyv­premier sikeresnek bizonyult, mint ahogyan az „előadás", a le­xikon is bizonnyal az lesz. Szerkesztési elveiről meg- a lexikon borítóján a monarchia híres díszlettervezőinek és fes- tudtuk: csak a magyar szmjat- tgjnek, Brischinek és Burghartnak egy előfüggönyterve látható szással foglalkozik, méghozzá nemcsak a több évszázados történetével, hanem a történe­tét „előállító" színészekkel, rendezőkkel, tervezőkkel és különlegességként, operaéne­kesekkel és balett-táncosokkal is, valamint azokkal a magyar drámaírókkal, akik színészek vagy más színházi emberek is voltak. Korábban nem kaptak nagyobb hangsúlyt a Trianon után határainkon kívülre ke­rült területek magyar nyelvű színházművészetei vagy a vi­zárult. Ennek köszönhető, hogy a több mint ötven mun­katárs nagyon friss adatokat is beiktathatott az anyagba. Ter­mészetesen nemcsak szemé­lyek szerepelnek a több mint hatezer címszóban a 870 olda­las kötetben, hanem a színház- művészettel kapcsolatos fogal­mi, földrajzi és intézményi címszavak is. A lehetőség sze­rint teljes körű tájékoztatást kí­vántak adni például a színját­javában készül a második kö­tet is. Érdekesség még, hogy a sze­mélyi címszavaknál nem „civil" portrét, hanem az illető szín­művészt valamely jelentős sze­repében ábrázoló fotót alkal­maztak. S mivel állandóan újabb adatok merülnek föl, s különben is a szakmában fo­lyamatos a mozgás, azt terve­zik, hogy két-három évenként pótkötetet adnak ki. (takács) A Magyar Mozi és Videofilmgyár nyilvános pályázatot hirdet a tulajdonában levő és a következőkben felsorolt, ingatlanok megvásárlására Budapest IX., Könyves Kálmán krt. 13. A tulajdoni lap száma: 1560. Hrsz.-a: 38293/46. 5191 m^-es telek, amelyen összesen 2877 m^, hasznos alapterületű épületegyüttes áll, nyolc stúdióval, műteremmel, iroda- és műhelyépülettel. Irányára: 120 000 000 Ft. Gödöllői ingatlan A tulajdoni lap száma; 337. Hrsz.-a: 060/2. 12 144 m^ területű irodaház és gyermektábor, két kőépülettel, egy fából készült étkezővel és melegítőkonyhával, egy alpesi házzal, egy esővédő beton tartózkodóterasszal, egy medencével, valamint konténerraktárral. Irányár; 30 000 000 Ft. Az ingatlanok csak készpénzért vásárolhatók meg, részletfizetés kizárva, kárpótlási jegy vagy egzisztenciahitel nem vehető figyelembe. A pályázat benyújtásának határideje: 1994. április 30-a. A jeligés pályázatokat három példányban, cégjelzés nélküli, zárt borítékban, személyesen vagy megbízott útján lehet benyújtani a Magyar Mozi és Videofilmgyár igazgatói titkárságára, az ajánlott vételár és a fizetési garanciák megjelölésével. A benyújtott pályázatok közül egyértelműen meg kell jelölni, melyik az eredeti példány. Az ajánlattevőnek, a vételi szándék bizonyítására, a pályázat benyújtásakor, az ajánlott vételi összeg 5%-át, bánatpénzként, letétbe kell helyeznie a MOVI központi pénztárába. A bánatpénz, a pályázat elnyerése esetén, a vételárba beszámít, 4a többi résztvevőnek 8 napon belül visszafizetésre kerül. A pályázónak 60 napos ajánlati kötöttséget kell vállalnia. A résztvevők 1994. május 10-éig értesítést kapnak a pályázat eredményéről. A kiíró és az ÁV Rt. fenntartja a jogot, hogy eredménytelennek nyilvánítsa a pályázatot. A jelen pályázati felhívásban nem szabályozott kérdésekben az ÁV Rt. versenyeztetési szabályzata az irányadó. A pályázatról bővebb felvilágosítást ad Varga József főmérnök, a 215-4150-es telefonszámon. Milliós támogatás Az idei esztendőben már második alkalommal írt ki pályázatot a Mií- vészeti és Szabadművelődési Alapít­vány Munkahelyi-területi közművelő­dési céltámogatás címmel. A zártkö­rű pályázat révén az alapítvány - a rendelkezésére álló 285,9 mil­lió forinttal - azon intézménye­ket kívánja támogatni, amelyek korábban szakszervezeti társu­lásként állami, költsé^etési tá­mogatásból részesültek. A pályá­zat előkészületeit tavaly ősszel kezdte meg az alapítvány, s er nek keretben a Művészeti é Szabadművelődési Alapítvány együttműködési megállapodást írt alá valamennyi szakszerveze­ti intézményi szövetséggel. E kapcsolat eredményeként 152 beérkezett írásos anyagot szám­láltak, s a szakmai kuratórium ezek közül 137-et érdemesített támogatásra. A támogatás első részletét februárban kapták az érintettek. SaRock Soundgarden Valaháiyyszor Seattle városán végigsöpör a szél, a Sand Point- nál álló Sound Garden-szobor furcsa, izgalmas hangokat hallat. Olyannyira, hogy négy, helyben unatkozó fiatalembernek ko­moly ihletet is adott. A Soundgarden azóta Amerika egyik legna­gyobb ígéretének bizonyult, s idestova egy évtizede szinte megállítnatatlanok. Chris Cornell (ének). Kim Thayil (gitár). Ben Shepherd (basszus) és Matt Cameron (dob) a napokban - három év után - újra le­mezzel jelentkezett. S a Superunknown-ox\ pontosan ott folytat­ták, ahol az előző albummal abbahagyták. A dalokat ugyan át meg áthatják a hetvenes évek Led Zeppelinjét és Black Sab- batnját idéző dallamok és gitárriffek, mégis igazi, kilencvenes évekbeli zene dübörög a hangszórókból. A CD terjedelmi előnyeit maximálisan kihasználva hetvenhárom perc anyagot préseltek a korongra, melynek talán legnagyobb erénye, hogy ennyi ideig képes lekötni a hallgató figyelmét. (No azért itt is akadnak üresjáratok, de ezek rövidségüknél fogva inkább pi­hentetik, mint bosszantják az embert.) Az albumon található tizenöt szerzemény mind hangulatá­ban, mind intenzitásában változatos képet mutat, így a CD - a hozzá mellékelt füzethez hasonlóan - ezer (pszichedelikus) színben pompázik. A húzós nyitány, a Let me drown, a kavargó címadó dal, az akusztikus, illetve kevésbé torz gitárokon elját­szott betétekkel tarkított Head down vagy Black hole-sün, a las­sabb, meditatívabb tempójú Mailman és Feli on black days mind­mind egyformán fontos alkotóelemei a lemeznek. Akárcsak a Like Suicide, melynek hét percébe annyi fájdalmat sűrítettek be­le, amely egy közepes blueslemeznek is elég lenne. Más. A Soundgarden új opuszához hasonlóan a PolyGram ki­adó gondozásában jelent meg a Három muskétás című film ze­néje. Őszintén szólva nem is igazán értem, miért kellett a Brian Aaams, Rod Steward és Sting által előadott slágerért egy teljes CD-t megjelentetni. A többi ugyanis jobb esetben gyengére si­keredett, képek mellett még elmenő, önmagában érdektelen kosztümzene. Az All for love ha nem is okoz komolyabb zenei izgalmat, de kellemes perceket szerezhet a hallgatónak. A többi azonban néma csend. (jávorszky) Hangfogó nélkül Tiszteletem, Mr. Földes! Jó helyről lopni tudtommal nem szégyen, ezért kölcsönöztem Lendvay Kamilló zeneszerzői műhelyéből mai koncertbeszá­molóm címét; a „Tiszteletem, Mr. Goodman!" ugyanis remek ka­rakterdarab, s egy nagy muzsi­kus (a klarinét legendás mestere) előtti főhajtás szándékából szü­letett. Márpedig az a különleges hangverseny, melyről e sorok íródnak, ugyancsak homage volt: tanítványok, barátok, kollégák születésnapi köszöntője a 60 éves Földes Imrének. Aki nem egyszerűen a Zeneakadémia ne­ves professzora, a magyar zenei közélet nagyra becsült személyi­sége, hanem valóságos intéz­mény: szenvedélyes tanár, tudós elemző, elfogulatlan ítész, fiatal tehetségek fáradhatatlan felfe­dezője, minden jó ügynek (zené­nek, akciónak, kísérletnek) szó­szólója. Teheti, mert van hozzá roppant műveltsége, fürge és nyugtalan szelleme, pompás hu­mora - és nagy szíve. Ideje már kevésbé, de ezt nem veszi tudo­másul: bármilyen tömény a nap­ja, estéit koncerteken tölti, akár világhírességek lépnek dobogó­ra, akár pályakezdők. Földes ta­nár urat imádják a növendékei, holott nem könnyű ember, s nem adja olcsón a jeleseket. Viszont az ő óráin életreszóló útravalót kap az ember - szakmából, mo­rálból, etikából. És egy mosolyt vagy biztató szót, meleg tekinte­tet, amikor épp arra van a legna­gyobb szüksége... V Szó ami szó, a Budapesti Ta­vaszi Fesztivál történetében elő­ször fordult elő olyan happe­ning, amilyet március 16-án ma­gam is végigélvezhettem az MTA várbeli kongresszusi ter- rneben. Az Intermoduíáció Ka Tnaraegyüttes, élén a kitűnő Ti­hanyi Lászlóval, továbbá Károly Katalin és Bubnó Tamás (ének) Csalog Gábor, Kemenes András éí Wilheim András (zongora), vala mint Párkai István és kórusa tu catnyi erre az alkalomra szerzet művet - csupa kánont! - muta tott be Földes Imre tiszteletére Göncz Zoltántól (ő jegyezte a nyi tó fanfárkórust) Szöüősy Andrásig (a szellemes búcsúkánon tőle va ló) ki-ki betűzte a maga szál vi rágjál az ünnepeknek készül zenei csokorba (Kurtág példán Berlinből aznap küldte faxor kéziratát), hogy az minél színe sebb, gazdagabb, eredetibb le gyen. Az lett. Nemcsak Földei tanár úr, de a köszöntésérf összesereglettek számára is fe lejthetetlen. ■ Születésnapi zene szólalt mej a Filharmóniai Társaság márciui 21-i estjén is: fennállásának 140 évfordulójára a testület Szokolat Sándortól rendelt reprezentatn szimfonilőji~alkotást. A mű ké hegedűre és zenekarra kompo nált concerto, háromtételes nagylélegzetű opusz, melyet < szerző saját kislányának, a tehet séges hegedűművész-palántá nak ajánlott (úgy hírlik, Orsoly; a pesti Zeneakadémián megkez dett tanulmányait a bécsi főisko Ián folytathatja). A másik szólis ta a még ugyancsak tizenévei Csüry Lajos, kárpátaljai fiatalem bér, aki a nagyszerű Viktor Tre tyakov iskolájából került ki, s tó nusával, technikájával, zenei in telligenciájával mindenkiben bá mulatót kelt. Megejtően üde éi lebilincselően izgalmas volt a ké ifjú hegedűs produkciója; a mi szellemi-technikai kihívásánál ragyogóan megfeleltek, mind ki fejezőerőben, mind előadói vir tuozitásban. Az a nyíltan vállal 19. századi kötődés, ami e kettői verseny táncritmusaiban, téma kezelésében felsejlik, az orkeszt rálás oly összetéveszthetetlenü Szokolayra valló, kortársi idió máival ellenpontozva nem csu pán frappáns kontraszt, hanen egyben a jubiláló zenekar törté nelmi portréja. Az. ősbemutatc fesztiválhoz méltó színvonalor valósult meg, Oberfrank Géza bri liáns irányításával. Kerényi Mári:

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék